Kívánom, hogy ezen pár sor írásom testi-lelki jó egészségben, erőben, rendületlen hitben s élő reménységben találjon mindnyájatokat. Mi nehéz munkára, aggódásra, imádságra, könnyezésre, de Istenben gyökerező diadalmas hitre itthon maradt véreitek, kik közül több háznép olyan, mint a learatott mező vagy a megszedett szőlő, mindnyájan hálát adunk Istennek, hogy midőn az egész világ reánktört, kipusztítani, eltörölni minket a föld színéről: a ti hősiességetek s kitartó hűségetek által mindeddig segítségünk volt nekünk az Úr. Köszönjük istennek azt a meg nem érdemelt kegyelmet, mely titeket mérhetetlen nagy ellenségekkel szemben kicsiny létetekre erős nemzetséggé tett, kik által az ellenség támadásának bősz hullámai oly biztosan verettek vissza, mint ahogy a tenger vad hullámai a partoktól megtörve visszaverődnek. Itt látjuk meg Isten választottjainak erejét, kik tudják, miért, mi célból harcolnak: a magyar földért, melynél drágább nincs ezen a világon, a magyar családért, mely egyetlen édes kertünk, s a magyar templomért, mely örök életünk iskolája. A költő szép szava lett vallomásotok:
Kóró te benned szülötte földem
Inkább leszek, mint másutt virág
Szebb ott az ősz, mint más föld tavasza
Az éj, mint másutt a napvilág.
És a zsoltáros szava lett fogadalmatok: Ha elfelejtkezem rólad Jeruzsálem, felejtkezzék meg rólam az én jobb kezem. Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem Jeruzsálemet tartom vigaszságom kútfejének (137. zsolt. 6. vers). Természetes, hogy a diadalra vivő hűség áldozattal jár. De a hű szeretetnek, a nehéz áldozatok is édesek. Megpróbálom összeállítani hőseink névsorát, kik a háború 29 hónapja alatt szemeink büszke könnyhullatására a honvédelmeken testüket Istennek tetsző áldozatul adták.