Változatos évtizedek

Teljes szövegű keresés

Változatos évtizedek
A községbe nagyobb létszámú magyar katonaságot helyeztek, a csapatok 1944. szeptember 10. körül megindultak Románia felé, de tíz nappal később visszaverték őket. A magyar IV. hadtest ellen (szeptember 23-án a II. magyar tartalékhadtest, majd 30-án a VIII. hadtest nevet viselte, Lengyel Béla altábornagy parancsnoksága alatt) a szovjet csapatok 19-én lendültek támadásba, s 21-én elfoglalták Aradot. Szeptember 23-án a magyarok a Battonya–Dombegyháza–Kevermes vonalra vonultak vissza.
Az előretörő szovjet erők (a Mangarov altábornagy irányította 53. összfegyvernemi hadsereg katonái) átlépték a magyar határt. 26-ára elérték a Pitvaros–Mezőhegyes–Kunágota–Kétegyháza–Elek–Gyulavári vonalat. Szeptember 24-én hajnalban a magyar erők Eleken át Ottlakára vonultak, de délelőtt Sikló előtt szétverték őket. Estére a szovjet 27. lövészhadtest 203. hadosztálya 592. és 610. ezredei bevették Eleket.
Előőrseik bevonultak a Petőfitelepre is, ahol rövid küzdelem alakult ki a Medgyesegyháza felé eső részen magukat beásott honvédekkel. Ez az ütközet a szovjetek visszavonulásával ért véget. Közben a magyar 1. páncéloshadosztály az Ameiser-csoporttal (amely a 22. SS-lovashadosztály része volt), nagyobb létszámú harckocsi segítségével megpróbálta visszafoglalni Eleket. Az ütközetben kilőtt magyar tankok még a háború után is a két község közt húzódó csatorna mentén árválkodtak. Ezt követően mintegy két hétig itt húzódott a frontvonal.
A 2. ukrán front általános támadása a Nagyvárad–Makó közt felsorakozott négy hadsereggel október 6-án reggel 4 óra 30-kor kezdődött. Az I. A. Plijev altábornagy vezette I. gárda lovas-gépesített hadcsoport három hadteste az Arad–Békéscsaba vasútvonal két oldalán háromszáz harckocsival gyorsan áttörte a frontvonalat. A IV. lovas hadtest támadásának főiránya Kétegyháza–Békéscsaba ellen irányult. Oly sikeresen hajtották végre akciójukat, hogy Békéscsabán már reggel hat-hét óra körül megjelentek a vörös katonák. A község területének nyugati részén tört előre a VII. gépesített hadtest Kevermes–Újkígyós–Gyoma irányába haladva.
A tüzérségi harc nem sok kárt okozott a községben. Nagyobb kihágások nem történtek a szovjetek bevonulásakor, de a beszállásolások annál több gondot jelentettek. A szegényebb nép (főleg a cigányok) fosztogatásba kezdett. Sok mindent elvittek a templomból, s széthurcolták a kastély berendezését.
Az első halottat (Kis Péter hadnagy) szeptember 21-én temették el Kétegyházán, Újsimándról hozták át. A határban eltemetett 43 hősi halott maradványait januárban helyezték örök nyugalomra a temetőben. Kilenc katonát, akiket az Eleki úton, a tankokban találtak, az országút mellett hantoltak el. Három magyar katonát a temető mögötti tó partjára állítva lőttek tarkón az oroszok. Két másik magyar katona egy sebesültet hozott a gyepen át, amikor egy orosz bukkant elő. Ez a sebesültet főbe lőtte, a másik kettőt pedig foglyul ejtette. A Csőke-tanyán három magyar katona rejtőzött pár napig. A tulajdonos azonban félelmében feljelentette őket, s mindhármójukat az istálló falához állítva lőtték agyon az oroszok. 1949 áprilisában tizenkét hősi halottat, 26 eltűntet, 37 hadiözvegyet, nyolc hadirokkantat, egy hadiárvát és tizenhat zsidó áldozatot tartottak számon a községben.
A tömegszervezetek közül elsőként a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezete jött létre, még 1944. november 8-án, 127 fővel. A pártok viszonylag későn ébredtek. Ennek egyik okát a talán a korábbi rendszertől örökölt nemzetiségi problémák megoldatlanságában kell keresnünk.
A megszálló szovjet hadsereg minden támogatását élvező Magyar Kommunista Párt (MKP) helyi szervezete 1945. február 3-án alakult meg, titkára Nyári Béla, elnöke Szarka Mihály. Zömmel a Tanácsköztársaság idején, illetve az azt követő időben tevékenykedő káderekből toborozták a tagjait. Vezetői kezdetben gyorsan váltották egymást. Taglétszáma az 1945. márciusi ötvenről szeptemberre már négyszázra nőtt. Ennél az ütemnél (a megnyolcszorozódásnál) csak Békés, Szeghalom és Pusztaföldvár büszkélkedhetett magasabb növekedési rátával a megyében. 1947 tavaszára már megközelítette az ötszáz főt a tagság létszáma. 1945 februárjában a saját céljaikra foglalták le a katolikus népházat. Czigler Lipót pártelnök kezében a politikai rendőrség és a nemzeti bizottság vezetése összpontosult. Később a gyulai politikai rendőrség tisztjévé lépett elő.
A Szociáldemokrata Párt (SZDP) csak 1945 tavaszán szerveződött meg. Elnöke az a Zöldy Lajos lett, aki a Tanácsköztársaság idején a község direktóriumát vezette. Tagjainak száma a kezdeti 96-ról hamarosan 246-ra emelkedett. A két munkáspárt egyesülésekor létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) megalakulása idejére százhúszra csökkent.
Jelentős létszámmal és befolyással bírt az 1945 elején megszerveződő Független Kisgazdapárt (FKGP). Érdekes kivételt jelentett azonban Kétegyháza abból a szempontból, hogy 1945 februárjának végén a legtöbb képviselői helyet, tizennégyet a Nemzeti Parasztpárt (NPP) tudhatta magáénak. További érdekessége a dolognak, hogy – legalábbis egy nyáron megjelent újságcikk szerint – itt főként a nagygazdák tömörültek a Nemzeti Parasztpártba. Lassacskán azonban megtalálhatta mindenki a neki megfelelő helyet, hiszen a parasztpárt taglétszáma a kezdeti 290-ről az év őszére 265-re csökkent, míg a kisgazdáké ezzel párhuzamosan százharmincról 142-re emelkedett. Viszonylag csekély számuk annak tudható be, hogy a világháború előtt a község határa zömmel grófi birtok volt, így hiányoztak a szabadparaszti birtoklás hagyományai.
1945 februárjában az NPP említett tizennégy helye mellett a kisgazdáknak tíz, a kommunistáknak nyolc, a Földmunkás Szakszervezetnek kilenc, a Kereskedelmi és Ipari Szakszervezetnek négy mandátum jutott a helybeli 45 képviselői székből.
A később megszerveződő pártok közül még az 1945. május 20-án megalakuló Polgári Demokrata Pártnak (PDP) volt némi jelentősége, azonban mindössze 38 főt tudhatott maga mögött.
Az első nemzetgyűlési választásokat 1945-ben az országos trendnek megfelelően a községben is a kisgazdapárt nyerte meg. A polgárok aktivitását mutatja, hogy mindössze 169-en nem éltek választójogukkal. Az FKGP 1179, az MKP 703, az SZDP 687, az NPP 71, a PDP 35 szavazatot kapott. Az 1947-es választások idején az okozott meglepetést, hogy a községben alapszervezettel nem is rendelkező – de a kommunista szalámitaktikával már szétvert kisgazdapártot helyettesítő – Pfeiffer-féle Magyar Függetlenségi Párt végzett a második helyen, az MKP után és az FKGP előtt. Mindössze nyolc-tíz főnyi szavazatkülönbség volt közöttük. A Polgári Demokrata Párt, mivel egyetlen szavazatot sem ért el, rövidesen beszüntette a működését.
A községben, tekintettel arra, hogy a pártok is csak megkésve szerveződtek meg, a nemzeti bizottság megalakítása is elhúzódott 1945 februárjáig. Első elnökévé az MKP-s Czigler Lipótot választották, de még márciusban a Nemzeti Parasztpárt és az FKGP panaszai miatt le kellett mondania tisztéről. Utána az SZDP színeiben Teleki János vette át a vezetést.
A nemzeti bizottság irányítása alatt alakult meg a földosztó bizottság, melynek munkájában Gulyás János, Számfira György, Világosi János, Marosán György és Sztezsán Mihály vett részt. Míg a földosztás zöme másutt 1945 májusáig lezajlott, a községben késő tavaszig az igénylők kétharmadát sem tudták kielégíteni. Egészen 1947-ig elhúzódott ügyük rendezése, mert Kakucspuszta népszavazással csak akkor csatlakozott Kétegyházához. Nem csodálhatjuk tehát, hogy településünkön az országban az elsők között fogalmazták meg az egyházközségi, a papi, a tanítói és a kántori földek igénybevételére irányuló követelést.
Végül is a 35 birtokostól elvett 2073 katasztrális hold területű föld 452 személy között került kiosztásra. A volt grófi birtok egy részével megnövelték a falu belterületét is. Ennek során 442 személy kapott összesen 165 katasztrális hold nagyságú házhelyet a kastély szomszédságában.
A földosztás után az öt katasztrális hold alatti földdel rendelkezők száma lényeges változást nem mutatott. Az önmagában életképtelen parcellák tulajdonosainak száma alig száz fővel csökkent (860-ról 767-re). Közülük került ki az a többlet, aminek köszönhetően a hat–tíz katasztrális hold földet birtoklók száma megkétszereződött (114-ről 243-ra). Ugyanez a helyzet a tizenegy–huszonöt katasztrális holdas kategóriánál (76-ról 173-ra). Ennek a többlete abból adódik, hogy a huszonöt katasztrális holdnál többel rendelkezők száma a felére csökkent (69-ről 29-re). A birtokmegoszlás tehát valamelyest egészségesebb képet mutatott, mint az 1930-as évek közepén (az életképes birtokkal rendelkezők a földtulajdonosok egyharmadát tették ki a korábbi egyötöd helyett), de az alapvető problémák megmaradtak. Ráadásul az újonnan földhöz juttatottak többsége nem rendelkezett sem megfelelő mennyiségű igásállattal, illetve géppel, sem megfelelő termelési tudással, illetve tapasztalattal földje hatékony megműveléséhez.
Ezen a helyzeten úgy kívántak segíteni, hogy 1946. december 29-én az újonnan földhöz jutottak közül harmincan megalakították a Földműves Szövetkezetet (FMSZ). Az Almásy-kastélyban még fellelhető gépeket, valamint az intéző lakását és a kastély egy részét lefoglalták. Megkezdték a birtokba vett gépek javíttatását és kölcsönzését, megszervezték a cséplést.
1948-ban az FMSZ átvette a terményfelvásárlást, a lisztcseretelepet és vegyesboltot, majd 1949-ben (a volt polgári kör helységében) italboltot nyitott. (Szlovencsák György nemzeti bizottsági elnök ugyanis 1948. május 26-án arra kérte – sikerrel – a főispánt, hogy oszlassa fel a Polgári Olvasókört.) Darálót létesítettek, a község első moziját is a FMSZ üzemeltette. 1950-ben a húsbolt és a ruházati bolt is hozzá tartozott. Az év végén már hatszáznál is több tagja volt. 1951-ben a pékséget, 1952-ben pedig a szikvízüzemet vette át. Ezzel a község áruellátásának és a felvásárlásnak hetven-nyolcvan százaléka az FMSZ kezébe került. A magánkereskedelem lassanként elsorvadt, illetve államosították.
A politikai irányítás egyértelműen az MDP kezébe került. Az 1950. október 22-i szavazást követően Kétegyházán is megalakították a községi tanácsot. A végrehajtó bizottságának ekkor Futaki János lett az elnöke, Marosán Mihály pedig a helyettese, a titkári pozíciót Nagy Pál töltötte be. A tagok közt az MDP-titkár Zöldi László mellett Szabó Antal, Tulkán Jánosné és Szarka Vazulné is helyet kapott.
A tanács hathatós segítséget nyújtott a termelőszövetkezeti mozgalomnak. A három (1949-ben és 1950-ben megalakult) téeszből a legnagyobb területe (ezerötszáz katasztrális hold) a Népköztársaságnak volt. Ám tagsága fele kilépett a Nagy Imre-féle kormány idején. Pedig 1951-ben a farkashalmi részen már megtörtént a földek tagosítása is. Kisebb, de szervezettebb volt az 1953-ban, Rotár István vezetésével megalapított Béke Tsz, mely 1957-ben átvette az időközben feloszlott Népköztársaság Tsz földjeit. A szövetkezetek gépellátását biztosító állomást 1950 márciusában szervezték meg. Kezdetben a kastélykertben, majd a vasútállomás mellett működött. (Az országban a kétegyházi vasútállomáson került sor először női állomásfőnök kinevezésére, 1954-ben, Jakucs Anna személyében.)
Az 1956-os forradalmi események két büntetőperes aktából rekonstruálhatók. Az első szerint 1956. október 27-én a helyi népfrontbizottság és az MDP-szervezet vezetői indítványozták, hogy legyen a faluban forradalmi bizottság, amely rendet tart. Így lett Bolyos Tibor tanító a bizottság elnöke; tagjai pedig a népfront és a párt vezetői is. Október 28-án aztán vasutasok fellépésére a bizottság egyes szélsőbalos tagjait leváltották, és elküldték a vb-elnököt (Zöldi László) és helyettesét (Marosán János). Pár nap múlva Zöldit visszahelyezték vb-elnöki pozíciójába. A tanács és a forradalmi bizottság békében élt egymás mellett.
A forradalom bukása után, december 5–6-án tüntetésekre került sor a faluban is. Ottlakán Péter élesen lépett fel (szavakban) a párttitkár ellen. „Lejárt a kommunisták ideje” – hangoztatta. Egyesek szerint a vörös zászlókból kapcát kell készíteni. A tömeg hangoztatta: a Kádár-kormányt nem ismeri el, mivel nem a nép választotta.
1957 elején Bolyost és társait letartóztatták, s a népi demokratikus államrend elleni izgatás vádjával egy évtől nyolc hónapig terjedő büntetést kaptak, jóllehet érdemben nem léptek fel a kommunista hatalom ellen. Földesi Sándor állomásfőnök nyolc hónapot kapott, de felfüggesztve, miután négy hónapot már őrizetben töltött. Az ő „bűne” az volt, hogy részt vett az eleki és kétegyházi, 1956. december 7-i tüntetésen – sőt Eleken beszédet is mondott, kijelentve, hogy szocializmust akar, de a szovjetek nélkül. Először elbocsátották, majd letartóztatták – azért is, mert elbocsátásakor a MÁV párttitkárához így szólt: „Ezt neked és Kádár pufajkás pribékjeinek köszönhetem.” Valamennyi elítélt négy-öt hónapot töltött előzetesben, ez az időszak keveseknél múlt el Magyarországon testi bántalmazás nélkül.
A Magyar Szocialista Munkás Párt (MSZMP) szervezése 1956 novemberében kezdődött meg a településen Simonka György, majd (1957 januárjától) Rotár István titkár vezetésével. A párton belül a „rendet” az 1957. március 8-i pártgyűlésen teremtették meg. Ekkor távolították el tagjai közül a forradalmi eseményekben részt vevő személyeket. Márciusban megszervezték a munkásőrséget, melynek a tagjai tevékenyen kivették a részüket a „rendcsinálásban”. Mindenesetre a párttagság létszáma 1957 végére százfőnyire csökkent.
A helyzet konszolidálódását követően egymást érték az életszínvonal-javító, a községet lakályosabbá, az életet és a politikai rendszert elviselhetőbbé tenni óhajtó beruházások és fejlesztések. 1958-ban például megkezdődött a betonjárdák lerakása, s megépült a törpe vízműtelep. 1959-től szakboltokat: háztartási boltot, majd 1961-ben cukrászdát, 1962-ben ruházati boltot nyitottak, önkiszolgáló boltokat alakítottak ki.
1955-től működött önálló Erdért-telep a községben, a romániai faáruk fogadására. 1958-ban Takarékszövetkezet alakult, 1960-ban kezdődött meg a vasútvonal korszerűsítése. Ekkor bővítették étteremmé a kisvendéglőt. 1962 óta minden lakásba bevezették a villanyt. A törpe vízmű bővítésével megoldották a Petőfitelep és a vasút környéki házak vízellátását.
Míg a második világháború után egy-egy orvos, védőnő és szülésznő tevékenykedett a községben, addig 1961 óta két orvos, két körzeti betegápoló és védőnő végezte a betegek ellátását.
A hatalom számára a fő feladat azonban a mezőgazdaság szocialista átszervezése, azaz a téeszesítés végrehajtása volt. Három termelőszövetkezet alakult: a kakucsi részen a Búzakalász, az északi területen a Kossuth, Pejréten és Farkashalmon pedig az Újbarázda. A gazdálkodás területén azonban súlyos problémák merültek fel, s rosszul sikerült a majorok telepítése is. Tagjaik számára képtelenek voltak megfelelő bérezést biztosítani. Napirendre került – országszerte – a téeszek egyesítése, mely itt 1963-ban fejeződött be. Ekkor a Béke Tsz ezer taggal hétezer-ötszáz katasztrális holdon gazdálkodott.
A termelőszövetkezetekben felmerülő problémák 1964 decemberének végén személyi változások sorát indították el, ezek azonban nem érintették a lényeget. Az 1953 óta tanácselnök Zöldi László párttitkár, az 1954 óta elnökhelyettes Marosán Mihály pedig (a nyugdíjazásáig, 1968 végéig) tanácselnök lett. Rotár István téeszelnökből tanácselnök-helyettest csináltak, a Béke Tsz és az MSZMP irányítását Balázs György vette át. A község politikai életének konszolidálódása 1967 februárjában fejeződött be, amikor Rotár visszavette a téesz vezetését. A korszerű istállók 1970-re, a terményszárító 1974-re készült el.
Kétegyháza tovább gyarapodott: a Takarékszövetkezet új épületét 1968-ban adták át, akárcsak a központi orvosi rendelőt. 1967-től a fogorvosi ellátást is megoldották a faluban. A Gyula felé eső településrészen létrehozott Szabadságtelepen huszonöt év alatt mintegy háromszázötven új ház készült el. Az építkezés üteme a község centrumában is fokozódott a hatvanas évek közepe óta. Évente mintegy ötven-hatvan új házat húztak fel.
A háztartások technikai ellátottsága rohamosan javult. Az általános iskolába járó tanulók szüleinek a hatvan százaléka rendelkezett televízióval 1969 végén. A gépállomás átalakult gépjavító állomássá, a békéscsabai Mezőgép gyáregységévé. A Kétegyháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet tizenhat kereskedelmi és hét vendéglátó-ipari egységet üzemeltetett ekkor. Az ifjúsági eszpresszó 1971-ben, a zöldség- és gyümölcsáruda 1973-ban kezdte meg működését. A modern postát is a hetvenes évek elején avatták fel. A Szolnok–Lőkösháza vasútvonal villamosítását 1974-ben fejezték be. Ugyanekkor a közösségi összefogásnak köszönhetően játszóteret alakították ki. Az átadott vízmű jóvoltából a község minden lakóházába bevezették az egészséges ivóvizet. 1978. július 19-én délután fél háromkor óriási vihar zúdult a településre, a kastélypark évszázados fáit tövestül csavarta ki (legalább százharmincat), eltakarításuk éveket vett igénybe.
Az 1990-es rendszerváltás óta nagyobb önállóságot kaptak az egyes települések. Megszűnt a szigorú tervutasításos rendszer, a központi vezérlés. A tanácsokat felváltották az önkormányzatok. Kétegyházán 1990-ben dr. Eisele Józsefet választották polgármesterré, a Független Kisgazdapárt színeiben. 1994-ben Árgyelán Györgyöt, 1998-ban pedig Gulyás Györgyöt (a korábbi alpolgármestert) választották polgármesterré. A tizenkét tagú képviselő-testület munkájának elismerésére utal, hogy mindössze három tagja cserélődött ki a két utóbbi választás alkalmával. A jegyzői teendőket Stégermayer Györgyné látja el.
Szegedi történészek munkája nyomán 1997-ben felavathatták a nagyközség új címerét és zászlaját. Hűen tükrözik a lakosság magyar és román identitását.
A község kétségkívül megindult a várossá fejlődés útján. 1995-ben a lakosság száma 4610 főre, a lakóházak száma 1716-re nőtt. A tizennégy év alattiak a népesség tizenkilenc százalékát, a hatvan év felettiek a 24 százalékát tették ki. A háromszázhatvan tanulóból 138 járt román tannyelvű iskolába. A három óvodában 184 kicsit neveltek. Kétszáznegyven gyermek folytatta a tanulmányait középiskolában és mintegy ötven-hatvan felsőfokú tanintézetben. Az 1260 nyugdíjas két nyugdíjasklub foglalkozásai közül választhatja ki a kedvére valót. Jellemző adat viszont, hogy az 53 születésre 88 haláleset jutott.
Az egészségügyi hálózatban ekkor már három orvos, két körzeti védőnő, egy fogorvos dolgozott. Egészségügyi laboratóriumot is létesítettek, a gyógyszertárat privatizálták.
A községben tizenegy vállalkozó működtetett italboltot, s a 21 élelmiszerbolt közül is 18 a vállalkozóké, három az áfészé volt. Hét tápbolt is található a faluban. 186 vállalkozót tartottak nyilván, a regisztrált munkanélküliek száma elérte a 328 főt, ami a munkaképes korosztály tizennégy százalékát jelentette. (Ez az adat sokat javult: 1998 tavaszára 233 főre csökkent.)
A község vezetése az utóbbi időben nagy súlyt helyez a turisztikai vonzerő fejlesztésére. A középiskola (az egykori Almásy-kastélyban) szállodai körülmények között fogadja a messziről érkezőket. Hatszáz férőhelyes, kiválóan felszerelt ebédlőjének is köszönhetően igen alkalmas konferenciák megrendezésére.
Európai hírű a kétegyházi Gépfejlődés-történeti Gyűjtemény. Az egykor és a ma használatos kézi, fogatos és gépi mezőgazdasági eszközök csaknem mindegyike megtalálható itt, s ami nem mellékes: ma is működő állapotban!
A román tájházat másodjára 1997-ben adták át a nagyközönségnek. A kiállítás a száz évvel ezelőtti román paraszti életmód és kultúrtörténet egyedülálló keresztmetszetét tárja a látogató elé.
A község határában található lovasiskola és tanyamúzeum szintén turistacsalogató programlehetőséget kínál. A helyi vadásztársaság rendszeresen vendégül lát külföldi sporttársakat.
Nagy sikerrel rendezik meg nyaranta a Kétegyházi kulturális napok rendezvénysorozatot. A festészet kedvelői a helyi művésztelepen gyűlnek össze. A művelődési ház nemzetiségi népi tánccsoportnak, a modern táncok kedvelőinek és egyéb civil szerzeteknek ad helyet, sőt hétvégenként mozielőadásokat is rendez.
A falubeliek sportteljesítménye sem lebecsülendő. A labdarúgócsapat a megyei harmadosztályban szerepel, míg a tekések az NB III. délkeleti csoportjában küzdenek. A dragon taek-wando, a karate és a kick-box egyesülete is várja a küzdősportok híveit.
A mezőgazdasági szövetkezet fő profilja a növénytermesztés, illetve a komplex mezőgazdasági szolgáltatás. Állattenyésztéssel a megyében 1992-ben kirobbant sertéspestis óta nem foglalkozik. Háromszázhatvan tagjából száz még aktív korú. Mintegy kétezer hektár földet művel: zömmel kukoricát, búzát és napraforgót termeszt.
A dél-békési gázprogram során 1996–1996 fordulóján megvalósították a falu vezetékes gázzal történő ellátását. A kilencvenes évek elejének önerős, valamint a Hungarotel 1997-es telefonfejlesztési beruházása nyomán minden igénylő (mintegy ezer család) telefonhoz juthatott. Kereken hatszáz személygépkocsi van a lakosság tulajdonában. 1997-ben kezdtek hozzá a szennyvízcsatorna-hálózat kiépítéséhez. A szeméttelep építését ekkor fejezték be. Az utcák csaknem hetven százaléka szilárd útburkolattal van ellátva. 1998-ban kiépült a községben a kábeltelevíziós hálózat is.
A magát a legnagyobb magyarországi román településnek valló nagyközség fő törekvése a városi cím elnyerése. Az említett s a jövendő fejlesztésekkel a jövő kisvárosának alapjait igyekeznek szorgos munkával megteremteni.

Földosztás (Koszta Rozália festménye)

A beszolgáltatás elrendelése

Országgyűlési választási plakát, 1953

A megyei szovjet katonai parancsnok parancsa (1956. november 7.)

A megyei magyar katonai parancsnok parancsa (1957. december 10.)

Részlet Bolyos Tibor és társai ítéletéből, 1957

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT