II. A község neves szülöttei
II. A község neves szülöttei
Ardelean Iosif Ioan. 1849. december 30-án született Kétegyházán. A gimnázium első négy osztályát Aradon, a felső osztályokat Szarvason abszolválta. Beiratkozott az aradi teológiára. Teológiai tanulmányait 1874-ben fejezte be, és a kétegyházi románok – először gyakorolva alkotmányos jogukat – 1874-ben megválasztották lelkészükké: 1875. január 1-jén Miron Roman, az akkori érsek és metropolita szentelte fel Kétegyháza község román görögkeleti egyházának papjává.
Irodalmi tevékenységét 1875-ben kezdte el. Első munkáját Az iskolás gyermekek testi és lelki egészségének fenntartása címmel tette közzé. 1878-ban jelent meg Egyházi és temetési szertartási beszédek című kötete. 1889-ben Etikett címmel publikált tanulmánykötetet. Zsidók ceremóniái és hagyományai című munkáját 1890-ben írta.
A román ortodox egyház már a XIX. század második felétől felismerte annak jelentőségét, hogy az ortodox papok, tanítók segítségére részt vállalhatnak a helyi folklór, a néprajzi-történeti anyag gyűjtésében, esetleg közlésében. Andrei Saguna balázsfalvi érsek 1859 körlevélben rendelte el a gyűjtést, a parókiai könyvtárak létesítését. A falusi, községi lelkésztanítók szívesen végezték ezt a munkát. Ardelean Iosif Ioan 1893-ben, román nyelven adta ki „a község és az egyházközség gyarapodásának és az utókor szellemi épülésének reményében” szülőfaluja monográfiáját, amely az Arad Megyei Egyház Nyomdájában készült.
Kétegyháza község első monográfiájának szerzője tagja volt az 1899-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaságnak is, és előfizetője folyóiratának, az Etnographiának.1902-ben Buchetul meu címen jelenik egy verseskötete Aradon. Nevével kisebb írások szerzőjeként ezután is gyakran találkozunk a különböző Arad megyei, illetve temesvári, nagyváradi, főleg egyházi lapok, folyóiratok hasábjain, mint az aradi Biserica şi Şcoala vagy a Tribuna poporului, Familia, Telegraful Român. 1920-ig, 45 éven át lelkésze szülőfalujának. 1920. december 25-én, 72 éves korában hunyt el az Arad megyei Simbâteni községben.
Márki Sándor. A Kétegyházán, 1853. március 27-én született Márki Sándor édesapja, Márki János az Almásy-uradalom intézőjeként dolgozott. A tízgyermekes családfő 1848 tavaszán tevékenyen részt vett a jobbágyok jogos igényeinek kielégítésében, ezért a szabadságharc bukása után állásától meg kellett válnia, és földet bérelve igyekezett családját eltartani. Almásy később visszafogadta szolgálatába, és 1855-ben Sarkadra költöztek, ahol az ottani uradalom gazdatisztjeként működött.
Márki Sándor Sarkadon 1859-ben kezdi meg elemi iskolai tanulmányait, majd Nagyváradon folytatja, ahol gimnáziumi tanulmányait is elkezdi. Gimnáziumi évei alatt, 1868-ban jelent meg első történeti munkája Bihar vármegye története címmel, amelyet folytatásokban közöltek a Nagyváradi Lapokban. Egy évvel később, 1869-ben a középiskolai oktatás bírálata miatt kitiltották a gimnáziumból, s ezért Pozsonyban folytatja, illetve végül 1871-ben Pesten, a piaristáknál fejezi be középiskolai tanulmányait. Az érettségi után a budapesti tudományegyetem hallgatója lett. Már egyetemi évei alatt gazdag irodalmi munkásságot folytatott, és közben szorgalmasan gyűjtötte a Bihar megye történetére, valamint földrajzára vonatkozó adatokat. A Békés, illetve a Nagyvárad című lapban folyamatosan jelentek meg cikkei és tanulmányai. Több Sarkaddal kapcsolatos közleménye után 1874-ben megírja Mogyoróssy János életrajzát. Márki Sándor 1876-ban nyert történelem–földrajz szakos tanári képesítést.
1877-ben jelenik meg Nagyváradon A Fekete-Körös és vidéke című könyve, és még ugyanabban az évben Budapesten Sarkad története című kötete. Az egyetem elvégzése után tíz évig tanított az aradi reáliskolában, közben tovább írta cikkeit és tanulmányait. Ekkor jelent meg Az oroszok hazánk történetében című kötete, egy évvel később A magyar mint államnyelv 1604-től 1711-ig című tanulmánya. Ezeket követi a Bihari román írók című kötete és a Dózsa György és forradalma, amely 1883-ban jelent meg.
Márki Sándor 1886-ban került fel Pestre, ahol a Barcsay utcai főgimnáziumban tanított történelmet. Annak ellenére, hogy aradi évei alatt elsősorban történeti munkái jelentek meg, és Pesten elsősorban történelmet tanított, sorra jelentek meg földrajzi tankönyvei: Európa földrajza, Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália földrajza és Az Osztrák–Magyar Monarchia politikai földrajza címűek. 1890–92 között Battonya neve, Sarkadi plébánosok a középkorban, Sarkad bölcse, Osváth Imre és A földrajztanítás Magyarországon című tanulmányait publikálta.
Pesti tanársága idején jelent meg Arad vármegye és Arad szabad királyi város története
a legrégibb időktől a török hódításáig című könyvének első része. Magyarország 1526-ig terjedő középkori története című munkája alapján megkapta a budapesti egyetem magántanári címét. A bölcsészettudományi karon kapott állást.
Folyamatosan dolgozik, mint a magyar szabadságmozgalmak kutatója, a magyar köznép történetírója. 1892-től lett a az Akadémia levelező tagja, majd még ugyanabban az évben kinevezték Kolozsvárra egyetemi tanárnak. Egyetemi tanársága idején dékáni, rektori és prorektori tisztségeket tölt be, és továbbra is kiemelkedő történetírói tevékenységet fejt ki. Az első kolozsvári években jelennek meg az Amerika és a magyarság, Európa a magyarok honfoglalása és a Frank Birodalom szétbomlása idején és Haán Lajos emlékezete című tanulmányai. Különösen kiemelkedő (nemzetiségi vonatkozásai miatt) az A Hóra-lázadás magyarországi része című publikációja, illetve Az 1848–49. évi szabadságharc története című munkája. Ebben az időben jelenik meg az Arad vármegye és Arad sz. kir. város monográfiája II. kötete. A Magyar Történeti Életrajzok sorozatban 1910-ben jelent meg II. Rákóczi Ferenc című háromkötetes munkája. Szintén ekkortájt készült el Az ó- és középkor története és Az újkor és a legújabb kor története című összefoglaló munkái.
Márki Sándor közvetlenül az első világháború előtt, 1913-ban tartotta meg a Magyar Tudományos Akadémián Nagy Péter cár és II. Rákóczi Ferenc szövetsége 1707-ben címen székfoglaló értekezését. Az első világháború évei alatt és az azt követő időszak történeti eseményei hatására a tudós visszahúzódóvá vált. 1921-ben a Kolozsvári Egyetem átköltözik Szegedre, s így természetesen Márki is. Szegedi évei alatt egyetlen jelentősebb munkája Az erdélyi menekültek ügye II. Rákóczi Ferenc korában című, amely 1925-ben jelent meg. Szegeden több tisztséget is betöltött az egyetem vezetésében.
1925. július 1-jén, Gödöllőn bekövetkezett halála nagy veszteség volt a magyar történettudomány számára. Nagy formátumú pedagógus-tudós volt, tanítványai szerették és tisztelték. Gazdag életének termése a megírt cikkek, tanulmányok és kötetek gazdag sora. Kétegyháza, szülőfaluja lakossága emlékoszlopot állított tiszteletére.
A Hazafias Népfront Békés megyei elnöksége honismereti-helytörténeti bizottságának előterjesztése alapján, a megyei Népművelési Tanács és a Békés Megyei Tanács végrehajtó bizottsága 1969. szeptember 9. ülésén Márki Sándor-alapítvány létesítését határozta el. A Márki Sándor-emlékplakett és a vele együtt járó díj először 1970. október 6-án, Kétegyházán került átadásra. A díj a megye történelmének feltárásában és publikálásában, hagyományainak ápolásában hosszú ideig kiemelkedő munkát végző személynek vagy munkaközösségnek ítélhető oda. Az első, ünnepélyes átadás alkalmával Márki Sándor szülőházán (Kétegyháza, Széchenyi utca 2. szám) emléktáblát helyeztek el.
Isaia B. Bosco. 1848. február 17-én született a Bihar megyei Nemes községben. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte el, majd tanulmányait a belényesi gimnáziumban folytatta. 1871–72-ben levelező jegyzője volt a Samuil Vulcan Irodalmi Társaságnak. 1872–74-ig a nagyváradi jogakadémiára járt. Egy szerencsétlen véletlen – összeverekedett egyik barátjával, aki a sérülésébe belehalt – következményeként élete, pályája megtörik. A verekedés a két barát között azért robbant ki, mert mindketten ugyanabba a nőbe szerettek bele. Isaia Bosco börtönbüntetésének letöltése után nem folytatta jogi tanulmányait, Kétegyházára került, ahol a segédjegyzői állást töltötte be.
A kétegyháziak szeretettel fogadták a művelt és tehetséges fiatalembert, aki csatlakozott az akkori falusi román értelmiséghez, és támogatta a közösségi és román egyházi kulturális megnyilvánulásokat. Ugyanakkor részt vett az aradi, illetve nagyváradi szellemi élet társasági összejövetelein, amelyeken a korabeli szokásoknak megfelelően adományokat is gyűjtöttek valamilyen nemes, kulturális cél megvalósítása érdekében.
Első verse a Iosif Vulcan által szerkesztett Familia című lap1881. évi évfolyamában jelent meg. Folyamatosan közölték verseit más folyóiratok is, költeményeit halála előtt összegyűjtötte, és 1884-ben, egy kötetben, Aradon Florile inimei címen kiadta. A kötet értékesítéséből származó jövedelmét felajánlotta a belényesi gimnázium – ahol ő is tanult – tanárainak a támogatására.
Verseinek sikerük volt a maga korában, noha költészete egyszerű, irodalomtörténeti értéke nem haladja meg a vidéki költők színvonalát. Noha sokat dolgozott, örökös lelkiismeret-furdalása barátja halála miatt elviselhetetlenné vált számára, 1884. május 6-án öngyilkosságot követett el.
Halála előtt búcsúleveleket irt szüleinek és főnökének, kérve, hogy bocsássák meg tettét. A kétegyházi jegyzőnek megköszönte azt, hogy bízott benne és az atyai szeretet, amit tőle kapott, és azt kívánta, hogy a hazának sok olyan tehetséges polgára legyen, mint ő, de ugyanakkor legyenek szerencsésebbek nála.
Ioan-Iosif Ardeleant mélyen megrendítette Isaia Bosco halála, nekrológ helyett egy verset írt Az ifjú költő halála címen. Isaia Bosco néhány novelláját is publikálták. 1887-ben Ardelean Iosif Ioan Isaia Bosco utolsó novellájának egy részletét közlésre elküldte a Gazeta poporului című folyóiratnak, ahol az meg is jelent. Isaia Bosco Kétegyházán nyugszik, sírjának fejfáján az „Isaia Bosco költő” felirat olvasható.
(Felhasználtuk Csobai Lászlóné: Iosif Ioan Ardelean életrajza és Berényi Mária: Isaia Bosco életrajza című írását, mely Berényi Mária szerkesztésében jelent meg. Márki Sándor életrajzának összeállításához nagy segítségünkre volt az Adalékok Márki Sándor történész életéhez és munkásságához [Békéscsaba, 1970] című, Zielbauer György által szerkesztett kötet.)
Ardelean Iosif Ioan Buchetul meu című verseskötetének címlapja
Márki Sándor
Isaia Bosco
