Források

Teljes szövegű keresés

Források
Az annotált forrásjegyzékben használt rövidítések:
Ardelean = Ardelean Iosif Ioan: Monografia comunei Chitighaz. 1893. Ismételten kiadva: Bibliotheca Bekesiensis 27. Békéscsaba, 1986.
Aszalós = Aszalós Árpád: Kétegyháza község története 1919-ig. Kétegyháza, 1971.
Berényi = Berényi Mária (szerk.): Chitighaz. Pagini istorico-culturale. (Kétegyháza. Történeti-kulturális oldalak.) Budapest, 1993.
BML = Békés Megyei Levéltár, Gyula
BMMK = A Békés Megyei Múzeumok Közleményei, Békéscsaba
BMRTÉ = Békés Vármegyei Régészeti és Mívelődéstörténelmi Társulat Évkönyve I–XVII. 1874–1893., Gyula
Csorba = Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája. Budapest, 1985.
EFM = Erkel Ferenc Múzeum, Gyula
Erdmann–Havassy = Erdmann Gyula–Havassy Péter (szerk.): Békés megye képes krónikája. Békéscsaba, 2001.
Haan = Haan Lajos: Békés vármegye hajdana I–II. Pest, 1870.
Implom József: Gyula város története szemelvényekben I. 1313–1695. Gyula, 1961.
Karácsonyi = Karácsonyi János: Békésvármegye története I–III. Gyula, 1896.
Kereskényiné Cseh Edit = Karácsonyi János írásai Gyula történetéből. Összeállította: Kereskényiné Cseh Edit. Gyulai Füzetek 1. Gyula, 1990.
Kristó Gyula: Békés megye a honfoglalástól a törökvilág végéig. Nyolcszáz esztendő a források tükrében. Békéscsaba, 1981.
Misaroş = Teodor Misaroş: Istoria Comunităţilor Bisericeşti Ortodoxe Române din R. Ungară. Budapest, 1990.
MMM = Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
Oláh = Oláh György: Békésvármegye 1848–1849. Gyula, 1889–1892.
OSZK = Országos Széchényi Könyvtár, Budapest
Réthy = Réthy Zsigmond (szerk.): Környezet- és Természetvédelmi Évkönyv 6. Békéscsaba, 1986.
Scherer = Scherer Ferenc: Gyula város története I–II. Gyula, 1938.
Veress = Veress Endre: Gyula város oklevéltára (1313–1800). Budapest, 1938.
A kunhalmok földjén. A fejezet megírásához felhasználtuk Andó Mihály: Békés megye természeti földrajza. In: Békésmegye gazdasági földrajza (szerk.: Krajkó Gyula, Békéscsaba, 1974) és Csepregi András–Nagy András: A Maros-hordalékkúp felszínalatti vízkészletének védelme. Földtani Kutatás XXIX. 4. 1986., valamint Pálfai Imre Talajvízfeltörések az Alföldön című, ugyanitt megjelent tanulmányát. Haszonnal forgattuk Ihring Dénes (et al.): A magyar vízszabályozás története (Budapest, 1973), továbbá a Magyarázó Magyarország 200 000-es földtani térképsorozatához. L-34-XV., L-34-XVI. (szerk.: Tóthné Malek Ágnes, Budapest, 1974), valamint a Réthy köteteket. A kétegyházi és a hozzá északról csatlakozó szabadkígyósi puszták földtani viszonyairól, jellegzetes felszíni képződményeiről, ezek keletkezéséről, az emberi beavatkozás folyamatáról és eredményeiről ad áttekintést Rakonczai János munkája, A szabadkígyósi puszta földtani viszonyai és geomorfológiája. In: Réthy (szerk.). Baranyó Gézának a kétegyházi, szabadkígyósi puszta térségének hidrológiai, vízgazdálkodási viszonyai a jelenlegi élővilág létrejöttének alapjául szolgált munkája bemutatja a szikes puszta vízügyi helyzetét, a vízrendezések és a lecsapolások következményeit. Hidrológia és vízgazdálkodás a Kígyósi védett terület térségében. In: Réthy (szerk.). A kétegyházi puszta felszínfejlődéséhez szolgál további adatokat Domokos Tamás a szomszédos község Elek természetföldrajzáról szóló munkájában. In: Tanulmányok Elek történetéhez I. (Szerk.: Havassy Péter.) Elek, 2000. A Békés megyében található védett kastélykertek rövid történetét, állapotfelmérését és távlati lehetőségeit taglaló munkát Gál Imréné készítette el a Békés megyei kastélyparkok címmel. In: Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv 2. (Szerk: Réthy Zsigmond.) Békéscsaba, 1977. Az élővilág állapotának nyomon követése, hosszú távú megőrzése közös feladat. Ennek felismerése vezetett a nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszer létrejöttéhez, amely a természetvédelmi információs rendszer részeként működik, és adatokat szolgáltat a létező hazai biológiai sokféleségről. E rendszer részeként készült munkában, a Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzethez tartozó kétegyházi pusztákról ad élőhelytérképpel illusztrált aktuális élőhelyi és florisztikai adatokat Kertész Éva munkája: A szabadkígyósi mintaterület élőhely-térképezése és leírása. MMM Adattára 2001. 1–44. Kovács András–Molnár Zoltán munkája a kígyóspusztai sziki és sztyepp növényzetének egymástól jól elkülöníthető növénytársulásainak leírásával és jellemzésével foglalkozik. Címe: A Szabadkígyósi Tájvédelmi Körzet fontosabb növénytársulásai. In: Réthy (szerk.)
Királyok tulajdonában. A régészeti korszakok áttekintése a tízkötetes Magyarország története I. kötetének vonatkozó fejezeteiben, a szűkebb régió, Békés megye történetének összefoglalása pedig az Erdmann–Havassy fejezeteinek bevezetőiben található meg részletesebben. A gepidákra vonatkozó részhez felhasználtuk A gepidák. Kora középkori germán királysága az Alföldön. Gyulai Katalógusok 7. (szerk.: Havassy Péter) Gyula, 1999. című művet. Fontos adatokat nyertünk az MMM Régészeti Adattárából is. A falu nevének eredetére vonatkozó magyarázatokat Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Budapest, 1978., Kálmán Béla: A nevek világa, Budapest, 1973. és Karácsonyi II. lapjairól vettük, ez utóbbi művet, továbbá Haan könyvét a fejezet megírásakor általánosan is használtuk. A gyulai uradalom történetének jeles feldolgozásait, így Scherer I. és Csorba művét haszonnal forgattuk. Az okleveles adatok egy részét és az adólajstrom-adatokat Veress művéből merítettük. Az idézeteket a Békés megye középkori okleveleit tartalmazó, a Békés Megyei Levéltár gondozásában megjelenő kiadványból (fordította: Kenéz Győző) és Kristó összeállításából válogattuk.
Sok évtized a hadak útján. A megye török kori eseménytörténetét Virág Ferenc dolgozta fel Török hódoltság Gyula térségében (Békéscsaba, 1960) címmel. Akit az apróbb részletek is érdekelnek, haszonnal forgathatja a múlt század végén megjelent források közül a Haan Lajos–Zsilinszky Mihály által szerkesztett Békésmegyei Okmánytár (Budapest, 1877), valamint Karácsonyi János írásait: Karácsonyi I., Törökvilág Békés megyében. BMRTÉ XI. 1886., BMRTÉ XVI. 1892., továbbá Veress művét. Hasznos adatokat találunk Zsilinszky Mihály: Gyula várára vonatkozó magyar okmányok. BMRTÉ II. 1876. és Implom, illetve Kristó forrásközlő kiadványaiban. A térség és Thököly Imre kapcsolatait Thaly Kálmán: Késmárki Thököly Imre és némely hívének naplói és emlékezetes írásai (Pest, 1869) Magyar Történelmi Emlékek. Írók XXIII. kötetében találhatja meg az olvasó. A népesség alakulására jó adatokat tartalmaz Veress és Káldy-Nagy Gyula: A gyulai szandzsák 1567. és 1579. évi összeírása (Békéscsaba, 1982) című műve. A környező községekkel való összehasonlítást segítette a Dávid Géza által megírt A török hódoltság kora című fejezet Békéscsaba története I. kötetében, amely Jankovich B. Dénes és Erdmann Gyula szerkesztésében, 1991-ben, Békéscsabán jelent meg, valamint a Blazovich László szerkesztésében, 1996-ban, Szegeden megjelent A Körös–Tisza–Maros-köz települései a középkorban című kötet. A szerbek betelepítéséről Borovszky Samu: Egy olajbég telepítései (Budapest, 1901) című tanulmányban olvashatunk. Az egri püspökség dézsmahelyeinek összeírását Az egri főegyház Szent János könyve tartalmazza, mely 1887-ben, Egerben jelent meg. A török hódítás előestéjének gazdasági viszonyait Csipes Antal dolgozta fel: Békés megye élete a XVI. században (Békéscsaba, 1976) című művében. Több más, a korszakra vonatkozó hasznos adatot is találtunk a Haan II. és Aszalós munkájában.
Az újratelepítéstől a reformkorig. A fejezet megírásához felhasználtuk Ardelean, Karácsonyi I., Scherer I. és Implom műveit.
Kétegyháza földesurai. A siklai Andrássy családra Márki Sándor: Aradvármegye és Arad szabad királyi város története II. részének első kötetében, mely Aradon, 1895-ben jelent meg kapunk értékes információkat. Karácsonyi megyetörténete és Implom szöveggyűjteménye is értékes adalékokkal szolgál, akárcsak Kereskényiné Cseh Edit dolgozata. A Lukács-féle korszakról Petik Ambrus: Békés megye leírása 1784 (Gyula, 1961) című könyvecskéje tájékoztat. Az Almásyakról Palatinus József: Békésvármegyei Nemes Családok története. Első rész. Mágnás családok. (Budapest, 1905) és Gudenus János: A magyarországi főnemesség XX. századi genealógiája című könyvének I. 1990-ben, illetve IV. 1999-ben megjelent kötete nyújtott felvilágosítást. A család történetét családi emlékek alapján gróf Almásy Dénes is megírta: A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy-grófok (Kétegyháza, 1903) című könyvében.
A szabadságharc hónapjai. A szabadságharc kétegyházi eseményeinek bemutatásához felhasználtuk a Dokumentumok az 1848–49-i forradalom és szabadságharc Békés megyei történetéhez (szerk.: Jároli József, Gyula, 1995) című forrásközleményt, valamint Oláh művét. A görögkeleti pópára Nogáll László plébános írása, Almásy Dénes gróf szerepére pedig Degré Alajos: Visszaemlékezéseim (Budapest, 1983) utalnak.
Nemzet, nemzetiség, háborúk. A nemzeti eszmélés témaköréről a leghitelesebb ábrázolást Oláh művében találjuk. Fontos Berényi Máriának a Békési Élet című folyóiratban, 1984-ben, Pomutz György tábornokról közzétett tanulmánya. Az alföldi falusi agrárviszonyok bemutatásában segítségünkre volt Ardelean munkája továbbá Implom, Karácsonyi I., valamint Achim L. András Parasztújságja. A község nemzetiségi, felekezeti megoszlásának, népesedési indexének bemutatásához a Magyar Történeti Statisztikai Helységnévtár 3. Békés megye (Budapest, 1993) kötet állt rendelkezésünkre. Az első világháború eseményeit ismertető források: a Békés Megyei Levéltárban található 1917. évi bizalmas főispáni iratok, Békés Megyei Direktórium iratai 791/1917. sz. jegyzőkönyv, 1920. évi bizalmas főispáni iratok. Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918–1920 (Budapest, 1983) és Gaál Jenő: Élmények és tanulságok (Budapest, 1940) címmel megjelent önéletrajza, valamint a Békés című gyulai újság korabeli számai alapján írtuk meg. A két háború közötti időszak történetének megírásához Marik Dénes: Kétegyháza nemzetiségi társadalomrajza című, az MMM adattárában található kéziratát, valamint Ştefan Cioca: Istoria Bisericii Baptiste din Chitighaz (Gyula, 1996) munkáját használtuk fel.
Változatos évtizedek. Alapműként használtuk fel a Kétegyháza község története a felszabadulástól napjainkig című, Mikus György, Szloszjár György és Zielbauer György tollából, Telek Mihályné szerkesztésében 1969-ben megjelent kötetet. Ezt egészítette ki a kisdobosok által összeállított fotógyűjtemény a XI. pártkongresszus alkalmából, 1975-ben. A világháború körüli időkre segítségünkre állt a Békés megye 1944–45-ben címmel, Dér László és Szabó Ferenc által szerkesztett, s 1975-ben, Békéscsabán megjelent tanulmánykötet. Hasznos összefoglaló található a jelenkorra a Békés Megye Kézikönyve című, Kőváry E. Péter szerkesztésében, 1999-ben Szegeden megjelent kötet Kétegyházát tárgyaló fejezete Bod Tamás tollából.
Román egyház, román iskola. A fejezet megírásához felhasználtuk Ardelean művét, továbbá a Magyarországi Román Ortodox Püspökség Gyűjteménye Levéltárának és a Kétegyházi Román Ortodox Egyház Parókiai Levéltárának iratait. A templom jelenlegi állapotának ismertetéséhez segitségünkre voltak a helyi görögkeleti lelkész Olteanu Florin szóbeli közlései, valamint Misaroş és Elena Csobai–Emilia Martin: Vestigiile Bisericii Ortodoxe Romaˆne din Ungaria – A Magyarországi Román Ortodox Egyház kincsei (Gyula, 1999) című művei. A kétegyházi románok és általában a trianoni Magyarország román nemzetiségének helyzetét, történetét Misaroş öszefoglaló munkája alapján mutatjuk be, továbbá felhasználtuk az Országos Levéltár miniszterelnökségi irataiból a román ügyekkel megbízott kormánybiztos jelentéseit és Berényi Mária: A román ortododox egyház a két világháború közötti Magyarországon. In: Annales (szerk.: Tiberiu Herdean, Budapest, 1996) című tanulmányát.
Felekezetek kisebbségben. A református egyház kezdeteire Rácz Károly: A zarándi egyházmegye (Arad, 1880), valamint Kis Bálint: A Békés-Bánáti református egyházmegye történetéről írt munkája nyújt felvilágosítást. A XIX. századi eseményekről A művelődés évszázadai Békéscsabán című, Käfer István és Köteles Lajos által szerkesztett, Békéscsabán, 1998-ban megjelent kötetben helyet kapott, Reformátusok című Cs. Szabó István-tanulmány tájékoztat. A gyülekezet XX. századi történetének bemutatására Oláhné Kántor Eleonóra: Az eleki református egyház viszontagságos története (Budapest, 2000) című kötetét használtuk fel. Az evangélikusok történetéhez Németh Csaba: A gyulai evangélikus egyházközség története, a BMMK következő évkönyvében megjelenő tanulmánya szolgált alapul. A katolikus egyházközség történetét a historia domus alapján írtuk meg. A korábbi időszakokra vonatkozóan felhasználtuk Karácsonyi I. művét. A baptista és az izraelita egyházközségre vonatkozó szórvány adataink nagyrészt ugyancsak a katolikus historia domus lapjairól származnak. Az oktatáshoz lásd Tóth Lajos: Békés vármegye tanügyi helyzete az első Ratio Educationis (1777) korában. A Békési Élet 1978/1. számában megjelent tanulmánya mellett felhasználtuk Szentkereszty Tivadar: Békés megye népoktatásának története című tanulmányát (Békéscsaba, 1932), valamint Gácser József: Az iskolák államosítása Békés megyében 1948 (Békéscsaba, 1973) című kötetét.
Anyanyelv, művelődés. Az 1945 utáni kétegyházi román nyelvű oktatás történetét Hargittainé Megyeri Valéria foglalta össze kéziratos munkájában, melyet az MMM adattára őriz, továbbá felhasználtuk Berényi Mária: Şcoala cu limba de predare română 1948–1992 című tanulmányát, amely a Berényi által szerkesztett kötetben található. A magyarországi románok művelődési egyesületeiről elsőként Veritas: A magyarországi románok egyházi iskolai, közművelődési, közigazgatási intézményeinek ismertetése című, Budapesten 1908-ban megjelent munkáját említhetjük. Felhasználtuk továbbá a BML Békés megye alispánja 126/121890. számú, a kétegyházi görögkeleti dalegylet alapszabálya, valamint az Egyesületi alapszabályok gyűjteménye 548. számú iratát és a Hozzájárulás (Tanulmányok a magyarországi románokról) című kötetből Csobai Lászlóné: Román nemzetiségű művelődési egyesületek a Dél-alföldön (Budapest, 1988) című tanulmányát. Segítségünkre voltak még az OSZK-ban fellelhető román nyelvű folyóiratok.
Ház, bútor, étel, viselet. A település néprajzi szempontú bemutatásához, továbbá a gazdálkodás és a megélhetés különböző formáinak taglalásához nélkülözhetetlen forrás a Berényi által szerkesztett kötet, valamint Ardelean falumonográfiája. A ház, bútor, táplálkozás témakörében felhasználtuk Berényi és Ardelean köteteit, valamint Deli Edit: A kétegyházi románok lakáskultúrájáról és Grin Igor: Román tájház című írását, melyek az EFM Magyarországi Románok Általános Adattára 893–96. és 792–93. nyilvántartási számain találhatók meg. A népi építészetről adatokat olvashatunk Aszalós dolgozatában is. Lükő Gábor 1950-es évekbeli gyűjtései, feljegyzései, rajzai a kétegyházi románok ruházkodási szokásairól közölnek adatokat, melyek megtalálhatóak az EFM Általános Adattára 57-67. nyilvántartási számon. A népi textilművességet, a textíliák jellegzetességeit dolgozza fel Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi textíliák, Annales 2000 című kötete, valamint Borza Lucia román nyelvű írása az Izvorul című, Gyulán megjelenő néprajzi folyóiratban.
Jeles napok, hiedelmek, hagyomány. A jeles napi szokásokról Nagyné Martyin Emília: A Békés megyei románok naptári ünnepei (Budapest, 1987) című kötetében olvashatunk. Szintén e témát dolgozza fel Magda Erzsébet: Téli hiedelmek és népszokások a méhkeréki, kétegyházi és battonyai románoknál (in: Magyarországi románok néprajza I. Budapest, 1975) című tanulmánya. A témakörre számos fontos adatot közölnek Berényi és Ardelean kötetei, felhasználtuk továbbá Bencsik János feljegyzéseit a kétegyházi népszokásokról, melyeket az EFM Általános Adattára 894-81. számon őriz. Czeglédiné Gurzó Mária: A hazai románok lakodalmi szokásai. Gyula, 1996. kimerítően szól a témáról. A temetkezési szokások megírásához Dankó Imre gyűjtéseit használtuk fel: EFM Általános Adattára 35-67. Különös jelentőségű Diószegi Vilmos 1961. december 22-i néphitgyűjtése, mely az MMM Adattárában található 306-1963. számon. A hiedelemalakok, boszorkányok témakörében sok kétegyházi adatot közöl Nagyné Martyin Emília: A boszorkány alakja a magyarországi románok néphitében (Annales 1996) című dolgozata. A folklóralkotásokat feldolgozó kéziratok és kötetek közül a következőket tartjuk említésre érdemesnek. Domokos Sámuel: A kétegyházi Mioriţa kolinda, EFM Általános Adattára 93–67.; Kozma Éva: A magyarországi román népdalok (Budapest, 1987); Hocopán Sándor: A magyarországi románok folklórjából (Budapest, 1986); Borza Lucia: „Jerebetu” (Budapest, 1988); Hocopán Sándor: Florian, Simonka Tivadar népmeséi (Békéscsaba, 1981).
 
A szerzők itt köszönik meg Gáncse Mihály és Sztán Györgyné szíves segítségét.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT