A művelődés ösvényein | Száz Magyar Falu

A művelődés ösvényein

A középkor plébániai iskolájáról, ahol a jobbágyok gyermekei tanulnak, ha volt valami efféle egyáltalán Iváncon, semmit nem tudunk. A plébánosok gyakori említése kapcsán nem utalnak iskolára, még a papok helyi származására sem. Ha szigorúan a tényekhez ragaszkodunk, akkor az ivánci iskola és iskolamester először a soproni országgyűlés (1681) elé terjesztett protestáns sérelmek elősorolásában bukkan fel. Annak kapcsán, hogy Tormássy Péter vasvári prépost előzőleg német és magyar katonasággal elfoglalta húsz Vas megyei református falu templomát, plébániaházát és iskoláját, a lelkészeket és iskolamestereket elűzték, javaikat prédára hányták.

1698-ban neve alapján a közeli környékről származó református tanítója van a falunak: Kölkedi János. A harmincöt éves „ludirector” a népnek könyvből olvasott fel (a lelkészi állás üresedésben volt), megegyezés szerint kapta fizetését a telkes jobbágyoktól, a zsellérek öt dénárt vagy egy napszámot adtak. Tanítólakás ennek előtte még nem volt a faluban. Ivánc teljes lakossága (öt fő kivételével) református. Kölkedi végül Rábadoroszlóban telepedett le, és felhagyott a tanítósággal. 1738-ban hetvenéves volt, amikor egy kihallgatás során az ivánciak mellett tanúskodott. Ő volt tehát Ivánc első, név szerint ismert tanítója.

1707-ben, Hodosy Sámuel református püspök egyházlátogatása idején Hollósy Gáspár volt a falu lelkésze, akkor viszont a tanítója hiányzott. Amikor a Rákóczi-szabadságharc után Sigray elűzte a kálvinistákat a faluból, Nagy Mózes ivánci tanító is – addigra tehát került – Milejre ment 1718-ban Hollósy Gáspárral.

Az első katolikus iskolamestert, Horváth Ferencet, aki olvasni, írni és énekelni tudott, magyarul, horvátul, tótul, törve németül beszélt, kevés latint is értett, kifogástalan életvitelűnek mondja az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv. A gyermekeket imádkozni, olvasni és írni tanította, ha a szülők nem a marhák őrzésére küldték őket. Az iskolamestert a rozsból adott negyedrész illette javadalom gyanánt. Az iskolaház bővítésre szorult.

1754-ben Komáromi Mihály az iskolamester, akihez négy falu tartozott. Énekben, tanításban és harangozásban jól értette a feladatát. Egész telkes gazdáktól fél pozsonyi mérő rozsot, a felesektől csak egynegyedet, mint Szentmártonban és Viszákon, Marácon pedig egynyolcadot kapott. Tanításért kapott évszakonként 28 és fél dénárt és évenként egy szekér tűzifát. Temetésért, virrasztásért és éneklésért 11 és fél dénárt, valamint Iváncról két szekér, Marácról szintén két, Viszákról és Szentmártonból egy-egy szekér tűzifát. Orgonálásért Sigray Károlytól kapott két köböl búzát, két akó bort és egy mázsa húst. Koledálásból harmadrész volt az övé. Négy és negyed hold szántóföldjét a Nagypáston osztották ki. A plébánia földje mellett káposzta és kender termesztésére területet kapott. Lugoson volt egy szekér szénája. A temető füvét kaszálhatta, az itt nőtt gyümölcsfák termése is őt illette. Az iskolaépület elfogadható állapotban volt, csak a tető szorult felújításra. Az ivánci tanító egyáltalán nem tekinthető ekkortájt nyomorgó iskolamesternek, javadalmazása inkább bőségesnek tekinthető.

Kresznerics Ádám tanító idejéről (1766) a Kresznerics Ferencről szóló részben, a Függelékben emlékezünk meg.

1779-ben a reszneki (Zala megye) származású Bakonyi János 34 éves iskolamester mögött komoly tanítási gyakorlat állott: Csesztregen, Őriszentpéteren és Horvátnádalján is működött korábban. Javadalma alig tért el elődeiétől. Az iskolaház fából épült, két szobából, konyhából és kamrából állt, és két istálló is tartozott hozzá.

1813-ban a 44 éves körmendi Hidassy János látta el a tanítói feladatokat, előtte 23 évet különböző püspökségekben szolgált. Magyarul, latinul és németül tudott. A zsúptetős, tűrhető állapotban lévő iskolaházhoz már ól is csatlakozott. A szobák és az ól karbantartása az ivánciak, a kamráé a maráciak, a konyháé és az istállóé a szentmártoniak, az iskolateremé a viszákiak dolga volt.

Sigray Józsefről , az iskola fenntartójáról azt írja Horváth József Elek 1831-ben, „Ivánczon a falusi iskolát, mellyre különös figyelme vala, valahányszor hivatalja oda menni engedé, szorgalmatosan meglátogatá, a tanuló nevendékeket kikérdezé s a magokat megkülömböztetőket mindenkor megajándékozá”. Ezt az életrajzíró saját tapasztalataiból meríthette, hiszen pályája minden bizonnyal az ivánci iskolából indult. (Horváth volt eszerint az egyetlen, aki tanulmányait itt kezdte, s az akadémiai tagságig vitte.)

1831-ben a Lentiszombathelyen született Vásár Imre (25 éves) tanított Iváncon, aki Háshágyról (Zala megye) került ide. A leltár ekképpen írja le működése idején az ivánci iskolát: „...vagyon a mesterház, mind boronafákból építve, és zsuppal megfedve, melly áll 2 szobából, egy füstöskonyhából, egy kamarából és két darab marhára való istállóból, jó karban”.

1848. augusztus 30-án szintén összeírták az elemi iskolákat. Iváncon a 25 éves Remesperger József tanított, egyben a falu hites jegyzőjének feladatát is ellátta. (Honvédként vett részt a szabadságharcban.) Német és magyar nyelvtudása volt, képezdében nem tanult. A tanítványai a téli hónapokban jártak iskolába, a fiúk 43, a lányok 42 napot. Tankönyveik nem voltak. Az iskolaépületet a Sigray család adta fából építették annak idején, most düledező, roskadozó karban volt, karbantartását a falu kötelességévé tették.

1857-ben az úgynevezett iskolabevallásból megtudható, hogy az épületet 1855. január 13-án „a tűz elhamvasztá”. A gyerekek csak télen látogatták az intézményt, vélhetően a tanító, Réfy Károly szobáját, délelőtt és délután két-két órát tanultak itt.

Egy év múlva új iskola építéséről döntöttek. Az 1858. április 28-i szerződés szerint a tégla, a cserépzsindely és az épületfa előállítását és Körmendről történő kifuvarozását a helybeliek vállalták magukra, a lakatos- és az asztalosmunkákat, a mész és a homok szállítását, beleértve a szoba padolása, kályha rakatása, egyszóval minden kézi napszámot az építési vállalkozóknak kellett elvégezniük, kivéve a padok és a tanító székének elkészítését.

Leithner Antal körmendi építőmesterrel rövid alkudozás után úgy egyeztek meg, hogy 2900 pengő forintért felépíti az új iskolaépületet. A Canonica Visitatio szerint Sigray Fülöpnek az épületfa-szükséglet fedezésével kellett hozzájárulnia az építéshez, ennek a nem teljesítéséből a későbbiekben pereskedés támadt a falu és az iskola védnöke között. Leithnernek 1869-ben még mindig követelése volt a faluval szemben, de az abban az évben rendeződött.

1864-ben öt jelentkező is akadt a tanítói állásra a szép kivitelű új iskolába. Az építésben vállalt meghatározó szerepüket a falu elöljárói, érthető módon, ebben a kérdésben is megpróbálták érvényesíteni. Az őrségi kerületi tanfelügyelő tudta nélkül meghallgatták a jelölteket, és választásuk Szőllősy Antalra, akkori felsőőri kántortanítóra esett. A döntést támogatta a plébános és Sigray is, így Polák Ignác tanfelügyelő, noha neki saját jelöltje volt Paukovics György személyében, a püspökhöz írt levelében Szőllősy megválasztásának a jóváhagyását kérte szeptember 30-án.

Szőllősy Antal Polányban (Vas megye) született, a pályázat idején 28 éves és nőtlen volt. „A mestert képző intézetet Győrben látogatám... jó sikerrel. A két évi képezde végzése előtt mint altanító több szakértő férfiak mellett foglalatoskodtam, följebbvalóim teljes megelégedésére... Kétévi nyilvánosan végzett képezde után tanítói okmánnyal ellátva nem elégedém meg, hanem az ott nyert tapasztalatokat szaporítandó ismét általánosan ismert s jó hírű néptanodákban kerestem és nyertem állomást, hol is magamat még jobban kiképezni el nem felejtém. Hogy e törekvésemet mennyire érém el, mutat-ják bizonyító leveleim... a megválasztás szerencsés esetében fő törekvésem leend az egyháznak jó keresztényeket, a hazának pedig jó és erkölcsös honpolgárokat nevelni” – írta kérvényében Szőllősy a püspöknek. Az új iskolamester németül beszélt és írt, tizenkét évi segédtanítóság után, melyet Vörösváron, Baksafalván, Szécsenyben, Vasváron, Zalaegerszegen, Szentmiklóson, Sárváron és végül Felsőőrben töltött, került Iváncra. A tanfelügyelő egy elejtett megjegyzése elárulja az ivánciak választásának igazi okát: „(Szőllősy) az orgonálásban kitűnő ügyességet fejtett ki, mi miatt leginkább nyerte ki az ivánczi község tetszését”.

1870-ben a Vasmegyei Lapok gúnyoros tudósításban foglalkozott az ivánciakkal. „Hiába folyamodik, mint az ivánczi mester. Ez a mondás már közmondássá kezd válni Iváncz vidékén. Eredetét innen veszi: Az ivánczi tanítólak már évek előtt romladozni kezdett, a tanító tehát folyamodott annak helyreállítása iránt. A megye közönsége azonnal intézkedett is ez ügyben, de máshol, hol voltaképpen tenni kellett volna, semmit sem foganatosítottak. Hiába folyamodott a szegény tanító szóval, írásban számtalanszor, ezért az eső most is csak az orra hegyére csepeg a tetőn át, ha a pincéjében alszik is. Tisztelt polgárai Iváncz községének, ha azt akarjátok, hogy tanítótok gyermekeitek neveléséről buzgón gondoskodjék, gondoskodjatok ti is a tanító lakának helyreállításáról!”

1875-ben a tanfelügyelői vizsgálat elégedetlen volt az állapotokkal. Szőllősy Antalt művelt, de gondatlan tanítónak minősítette. November végén a tankötelesek még nem voltak összeírva. Az előző évben 191 tanköteles közül 112 látogatta az iskolát, ismétlős tanítás sem volt. A szorgalmi idő november 3-án kezdődött, és április 11-ig tartott, a sok mulasztás miatt a tan-eredmények nem lehettek kielégítőek. Az iskolaépület jó, sőt díszes a felügyelő szerint, de udvara szűk. Az iskolai könyvtár hatvan kötetet számlált. Faiskola és tornatér csatlakozott telkéhez.

1884 januárjában Iváncon, főként az iskolás gyermekek körében, vörhenyjárvány tört ki. „Jelenleg Ivánczon a tanító és a tanító gyermekei mind vörhenyben betegek, és az iskola még nem záratott be, se nem tétettek meg a szükséges orvosi, rendőri óvintézkedések” – jelentette a Vasmegyei Lapok. Sigray Fülöpné és fia, István szintén megfertőződtek. Iváncon 1882– 1884 között húsz áldozatot követelt a ragály, de a fárához tartozó Maráccal és Szentmártonnal együtt ötvenhatot.

Évszázados probléma is felvetődött: az eddig idetartozó Marácon az önálló iskola felállítását nem lehetett tovább halasztani. Tegyük hozzá, ebben az időben a mindig mellőzött viszákiak is önállósulni akartak, a megyei újság a viszáki „zugiskoláról” cikkezett.

1911-ben az iskola mellé a kor követelményeinek megfelelő kétszobás kántortanítói lakás épült, téglából, szigetelt aljazattal, cseréptetővel. Nem maradhatott el az istálló és a pajta sem a mester udvaráról.

A tantermekben uralkodó zsúfoltságot egy 1912. évi, a szolgabírói hivatalnak küldött orvosi jelentés írja le szemléletesen: „...az ivánczi r. k. iskolát megvizsgáltam és ezen iskola nagytermét kifogástalan állapotban találtam, míg a kis terem, mely csak 4,16 m széles, közel 7 m hosszú és körülbelül 3 m magas a népoktatás 1868. évi XXXVIII. tcz. 27. paragrafusának nem felel meg, egyáltalán szűk, kicsi 70-80 tanuló részére, amennyi ott rendesen el van helyezve, a teremben 18 pad van elhelyezve, mely mindegyike 1,5 méter hosszú, ezekben 36 gyermek jól elfér, de 54 is elhelyeztetik, pedig ily padban 3 gyermek kényelmesen írni képtelen, miért is 16-26 gyermek állva van elhelyezve, illetve felváltva leülhet, és szintén túlzsúfolás folytán ezen állapotot tűrhetetlennek és közegészségellenesnek nyilvánítottam... és az iskola kis termének lezáratását fogom indítványozni”. Az iskola ekkor még haladékot kapott.

1939-ben az omladozó régi épület helyett tágas, két hatvan négyzetméteres tanteremmel és tanítói lakással modern iskolát építettek Iváncon tizen-ötezer pengő államsegélyből és a katolikus egyházközség hatezer pengőjéből. A hozzájáruló egyházközségi tagok hitelt vettek fel, hogy iskolájuk megépülhessen.

Népes korosztályok tanultak ekkor, az 1939–1940-es tanévben az összes beiratkozott tanuló létszáma a nyolc osztályban 260 volt.

A második világháborúban a falu mindkét tanítója, Szalai József és Németh Lajos, hősi halált halt a keleti fronton.

1949-ben – mint mindenütt – az intézményt államosították. A hatvanas évek elején a magas tanulólétszám kikényszerítette, hogy a felső tagozatos osztályoknak két tantermes új iskolát építsenek a régi levente-gyakorlótér mellett.

Jelenleg az alsó tagozatos tanulók falujukban tanulhatnak. Az iskolának az önkormányzat a fenntartója. Az intézmény 1992-ben felvette a Kresznerics Ferenc Általános Iskola nevet. Huszadik századi történetét a falu hamarosan önálló kötetben szándékozik megjelentetni, melyben méltó helyet kapnának a nemzedékek emlékezetében máig élő pedagógusok.

Az első szervezett próbálkozások a felnőtt falusi lakosság műveltségének emelésére 1883-ban kezdődtek. A körmendi Rábavidék július 8-án lelkendezve írt az ivánci kísérletről: „Gráczer János plébános, Németh János uradalmi ispán és Gaál Kálmán vendéglős fáradozása folytán Ivánczon folyó hó l-én olvasókör alakult, melynek jelenleg is már 30 tagja van. A tagok 3 egymás utáni évre kötelezik magukat a kör tagjának lenni. Végül megemlítjük, hogy a derék alapítók a tagsági díjakon kívül még saját lapjaikat is az olvasókör rendelkezésére bocsátották.”

Valami akadályoztatás, késedelmeskedés azért adódhatott, mert a következő év április 13-án ugyanez a hírlap írja: „Ivánczon olvasókör alakulófélben. A községnek majdnem összes polgárai beiratkoztak a körbe, megtartották az alakuló közgyűlést, és már alapszabályukat is felterjesztették jóváhagyás végett.”

1908-ban a plébános kezdeményezésére újból megszervezik az olvasókört, immár Ivánczi Katholikus Olvasó-kör néven, Szabados Lajos tanító vezetésével. A beszerzett könyveket és hírlapokat két korona tagdíj ellenében két hétre kikölcsönözhették a tagok. A plébánia épületében működtetett könyvtár (az olvasókör tulajdonképpen a falusi könyvtárak elődje) saját pecsétnyomót is készíttetett. Sajnos, a plébánia jelenlegi könyvtárában nem sikerült az egykori könyvállomány darabjaira bukkanni.

Az önkéntes tűzoltóegylet első alapszabályát még kézzel írták. A 29 pontból álló iratot az 1894 áprilisában tartott alakuló közgyűlésen fogadták el, majd július hó 10-én a Belügyminisztérium jóváhagyta, azzal a kiegészítéssel, hogy rangjelzésül rózsák alkalmazandók. Németh Kása József elnök és Köbli Mór jegyző látta el aláírásával az okmányt.

1907-ben némileg kiegészített új szabályzatot vezettek be, Herczeg Károly egyleti elnök és ifjú Mikos József egyleti jegyző szignálta az új alapszabályt.

1925-ben országosan egységes szabályozás lépett életbe. Tizenöt alapító-pártoló tagból (köztük volt Sigray Antal) és harminchárom tényleges tűz-oltó tagból (parancsnok, segédtiszt, szakaszparancsnok, rajvezetők, őrvezetők, kürtösök és a szertáros) állt. Jung Ferenc uradalmi jószágkormányzó volt a parancsnok, helyettese vitéz Benczik György.

Subosits Lajos parancsnoksága idején, 1939-ben megint új, központilag kibocsátott szabályzatot fogadtak el, a Belügyminisztérium jóváhagyásával.

A leventeegyesület alakuló ülését 1925. március 28-án tartották az iskolában, ahol megalakították a tisztikart. Jung Ferenc uradalmi intézőt elnöknek, Koltay Sándor tanítót alelnöknek választották meg, a többi posztra a nép egyszerű tagjai kerültek. Az 1941. évben megújított alapszabályú leventeegyesület tisztikarában továbbra is az intéző elnökölt, alelnöke Szalai József tanító, az újonnan létesített társelnöki posztra Szigeti József plébánost nevezték ki.

A katolikus legények és leányok egyesületeinek, a Kalotnak és a Kalásznak az iratai elvesztek, mindössze pár fénykép és az 1946. évi megszüntetésüket rögzítő jelentés maradt fenn.

Jócskán megkésve, 57 tag jelenlétében alakult meg 1941-ben, karácsony másnapján az ivánci Darányi Ignác Gazdakör mint a Vasmegyei Gazdasági Egyesület kebelébe tartozó fiókegyesület, a falu egyetlen érdekvédelmi célzattal létrehozott szervezete. Megalakulása magán viselte a felülről létrehozott szervezetek szokásos jegyeit, elég, ha azt említjük meg, hogy a díszelnökségben helyet kapott Sigray gróf és a falu plébánosa is az anyaegyesület elnöke, Horváth István mellett. Németh Lajos tanítót választotta meg elnökéül az alakuló ülés, alelnöknek Szalai József tanítót és Köbli József gazdát. A választmány tagjai: Kiss János, Benczik Ferenc, Vass István, ifjú Baranyai János, Korponyai János és Köbli János. Jegyzője Benczik Ferenc, pénztárnoka Köbli György lett. Alapszabályt a megyei egyesület adott. Két év múlva már 71 tagot számláltak.

Az Országos Egészségvédelmi Szövetség, Ivánc községi fiókszervezete 1942. június 8-án alakult Szigeti József plébános vezetésével, húsz taggal.