Másféle és új utakon | Száz Magyar Falu

Másféle és új utakon

Az iskolák 1948-as államosítása még nem okozott különösebb izgalmat a faluban, hiszen a népiskola itt 1905-től állami intézményként működött. Ám a több évszázados múltra visszatekintő községi közigazgatásnak a szovjet mintájú tanácsrendszerré történő átalakítása, a kisipar és kiskereskedelem felszámolása, a malmok államosítása , főleg pedig a téeszesítés, aztán a kuláknak minősített gazdák üldözése már sok-sok ember életében okozott törést Isaszegen is. Éppen az a réteg vesztette el a lába alól a talajt, amely évtizedeken át a helyi társadalom mozgatója, motorja volt. Ezekben az években a tanácsi jegyzőkönyvek másról sem szólnak, mint a beszolgáltatásról, a teljesítés elmaradásáról, a különféle (hol Sztálin, hol Rákosi születésnapja alkalmával vagy éppen a „békeharccal” kapcsolatos) munkaversenyekről, az ellenség (kulákok, jobboldali szociáldemokraták, „reakciósok”) okozta károkról, a párt nagyszerűségéről, és természetesen az örök s megbonthatatlan szovjet-magyar barátságról. E politika eredményei közé sorolhatjuk a demokratikus pártok, egyesületek felszámolását, gazdasági téren pedig 1948. december 31-én az Ipari Szövetkezet, 1952-ben a Vörös Csillag, majd a Béke termelőszövetkezeti csoport létrehozását, az 1945-ben megalakult Isaszegi Földműves-szövetkezet 1953-as egyesítését a pécelivel.

A lakosság túlnyomó többsége továbbra is Budapesten, majd az egyre jobban növekvő, központilag fejlesztett Gödöllőn talált munkát. A helyi gazdasági élet szovjet rendszerű átalakítása után még többen mentek el a faluból és helyezkedtek el a vasútnál, az ipari nagyüzemekben, hivatalokban.

Az importált gazdasági-társadalmi felfordulással, a mélyben gyökerező nemzeti és vallási érzést sutba dobó személyi kultusszal elégedetlen magyar nép szabadságvágya elemi erővel robbant ki 1956. október 23-án. „1956. októberi isaszegi események a községben a lakosság mértéktartása és józan higgadtsága jegyében zajlottak le” – összegzi a történteket a település krónikása.

Már az 1956-os forradalom és szabadságharc előtti években nyilvánvalóvá vált, hogy a sztálini rendszerek zsákutcába viszik Kelet-Európa országait és népeit. A helyzet lényegében 1956 után sem változott, mindazonáltal hazánkban és Isaszegen is megindult a mérhető eredményeket létrehozó gazdasági-társadalmi átalakulás és fejlődés.

A lakosság száma folyamatosan növekedett, részben természetes szaporodással, részben a beköltözőkkel.

A lakosság számának alakulása 1949–2000 között

1949	6 517	1980	9 120
1960	7 454	1990	8 789
1970	8 667	2000	10 040

A foglalkozási összetételt vizsgálva megállapítható a már régebben megindult folyamat, mely szerint egyre kevesebben foglalkoztak mezőgazdasággal, és egyre többen az iparban és alkalmazotti pályákon helyezkedtek el. A közép- és főiskolát, egyetemet végzettek számának növekedésével többszörösére emelkedett a két világháború közötti időszakhoz képest az értelmiségiek száma is.

A két termelőszövetkezet 1959-ben egyesülve Damjanich János néven több mint kétezer holdas mezőgazdasági nagyüzemként alakult újjá, életképességét azonban csak az ipari melléküzemágak biztosították. Az országos politikai kívánalom szerint 1970-ben Dány szövetkezetével Magvető Mgtsz néven egyesült. A kisipari szövetkezet az idők múlásával 1968-ra száz embert foglalkoztató szolgáltató üzemmé, majd 1969-ben Lignifer Ktsz néven elismert, minőségi dísztárgyakat is előállító termelő és szolgáltató vállalattá alakult, ahol kétszázan találtak munkát.

A kelet-európai piacra berendezkedett, a közgazdasági követelmények helyett a politikaiakat szem előtt tartó és ezek miatt hihetetlenül eladósodott úgynevezett szocialista népgazdaságnak nem kedvezett az 1990-es rendszerváltás. Az egykor „virágzó” üzemek felmorzsolódtak, vállalkozások alakultak, ismét megjelent a munkanélküliség. A változás Isaszegnek is csak részben kedvezett, mindazonáltal a Budapest agglomerációjához tartozó településen lakóknak sokkal jobb a helyzetük, mint az ország keleti és északi tájain élőknek.

Az elmúlt negyven év községvezetésében két meghatározó személyiség játszott szerepet: a tanácselnöki állását 1959-1983 között betöltő Bodrogi András és az őt követő s jelenleg is tisztségében lévő dr. Tóthné Pacs Vera. A politikai körülmények adta lehetőségek mellett kiterebélyesedő településirányító és településfejlesztő munkájukkal a község vezető testületeinek a segítségével figyelemre méltó eredményeket értek el. Megkétszereződött a község belterülete, sok családi lakóház és OTP-társasház épült. Új állomásépülettel, postával, számos üzlettel, egészségügyi és szociális létesítmény-nyel gazdagodott a nagyközség. Az ezer fölé emelkedett diáklétszám megkövetelte új iskolák építését: a Klapka György Általános Iskolát 1963-ben, a hozzá tartozó Tóth Árpád utcait 1985-ben adták át rendeltetésének. Létrehozták a negyven gyermek elhelyezését biztosító bölcsödét és a meglévő Madách utcai mellé a Vadász utcai óvodát. Az 1970-es évek elején megindult a vízmű, majd a vezetékes ivóvíz-hálózat kiépítése, a villanyhálózat korszerűsítése. Megépült a Dózsa György Művelődési Otthon, ebben az épületben talált otthont a Jókai Mór Nagyközségi Könyvtár is. Sokak örömére Szathmáry Zoltán irányításával a Múzeumi és Műemléki Bizottság, a község lelkes fiataljainak társadalmi munkájával, valamint a Nagyközségi Tanács, a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága támogatásával 1967-ben egy régi, százesztendős épületben megnyílhatott a Helytörténeti Gyűjtemény, majd 1982-re felépült a Falumúzeum új épülete. (Itt említjük meg a múzeum vezetőit: 1967–1984 Szathmáry Zoltán, 1984–1993 Pásztor Béla, 1993–1994 Vasvári Zoltán, 1994-től Szmolicza József.)

Az utóbbi tíz évben – bár többen a pénztelenségre panaszkodnak – újabb jelentős változások tanúi lehetünk. Kiépült a teljes csatorna-, gáz- és telefonhálózat; 1992. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a Damjanich János Általános Iskola tornaterme, melyet az isaszegi lakosok is használnak.

Keresztúri Jusztina igazgatónő és férje, Keresztúri Sándor elszánt következetessége eredményeként az 1994–95-ös tanévben a Gábor Dénes Főiskola konzultációs központja kezdte meg működését Isaszegen, majd az 1997–98-as tanévben az alapítványi Számítástechnikai és Informatikai Szakközépiskola; a gödöllői Frederic Chopin Zeneiskola kihelyezett tagozataként 1993-ban alapfokú művészeti és zeneiskolát létesítettek. Első vezetője Vályi Nagy Tamás volt, a jelenlegi Dobos Olga. Itt a zenei képzés mellett képző- és iparművészeti, valamint táncművészeti oktatásban részesülhetnek a diákok. A zeneiskola beindításánál jelentős szerepet vállalt Pallóné Rozgonyi Piroska ének-zene szakos tanárnő.

A tízezer lakos egészségére kitűnően megszervezett orvosi-védőnői hálózat ügyel. A dr. Eszláry Egon kollegiális ügyvezető főorvos irányítása alatt álló szervezet három családorvosból, két gyermekorvosból, két fogszakorvosból és huszonkét nővérből, asszisztensből és egészségügyi dolgozóból áll.

A település sokszínű kulturális életének egyik központja a Dózsa György Művelődési Otthon. Nemcsak az otthon, hanem egész Isaszeg büszkesége az 1968-ban Valkony Antal tanár kezdeményezésére létrehozott és azóta az egész ország elismerését kiérdemlő, több generációt magába foglaló, százhatvan tagú Csata táncegyüttes (vezetője Bánszkiné Varga Judit). A hagyományos isaszegi kóruskultúra folytatói a népdalokat őrző asszonykórus és a közelmúltban alakult női kamarakórus, a Gaudium Carminis.

Jeles művészeti élményekkel örvendezteti meg a település lakóit a községben megtelepedett művészházaspár, F. Orosz Sára keramikusművész és Futó Tamás grafikusművész. Az általuk szervezett Isaszegi művészeti napok sokszínű, igényes rendezvények.

Az Isaszegi történelmi napok kulturális rendezvényeire először Szathmáry Zoltán kezdeményezésére 1961-ben került sor; 1998-tól a Tavaszi hadjárat elnevezésű történelmi lovastúra és katonai hagyományőrző programsorozatot évente április 6-án rendezik meg. A Falumúzeum és a Múzeumbarátok Köre 1972-től tartja a baráti kapcsolatot a magyarországi Bem József Lengyel Kulturális Egyesülettel és a Lengyel Köztársaság nagykövetségével. Azóta minden évben, az Isaszegi történelmi napok keretében megrendezték és megrendezik a magyar-lengyel baráti kapcsolatok napját.

Isaszeg lakóinak jelentős része bejáró dolgozóként más településeken végzi mindennapi munkáját. Ennek ellenére, a XX. század első felének pezsgő egyleti életéhez hasonlóan, körökbe, egyesületekbe tömörülve élénk társadalmi életet alakítottak ki. A Nyugdíjasklub a legnépesebb. A hatszáz tagot számláló szervezet változatos kirándulási programjával, kulturális érdeklődésével roppant népszerű az idősebb lakosság körében.

Népes csapat a Vasutasok Nyugdíjas Köre is. A hagyományok és a helytörténet ápolója a Múzeumbarátok Köre (vezető Szathmáry Zoltán). A megváltozott gazdasági viszonyok gyümölcse az aktív Magánvállalkozók Baráti Köre. A szervezet kiadásában lát napvilágot a nagyközség lapja, az Isaszegi Hírek. A patinás Isaszegi Sportkör már régtől fogva nem csak a labdarúgó-, hanem kézilabda-, asztalitenisz-, az újabb igényeknek megfelelően lovasszakosztályt is működtet. Két galambászegyesület és a kétszázötven főt számláló horgászegyesület ad keretet a népszerű sportágak, egyben hasznos időtöltések művelőinek. A huszonöt-harminc tagú polgárőrség a hagyományos egyletektől kissé eltérő, ám igen aktív és hasznos tevékenységével szolgálja a települést.

S ha azt gondolná valaki, hogy Isaszegen már mindent elvégeztek az elődök, és nincs mit tenni a község érdekében, az téved. A tekintélyes méretekre növekedett településnek legnagyobb gondja, hogy nincs harmónia a kommunális ellátottság, a lakások, házak száma, felszereltsége és az úthálózat között. Korszerű utakat kellene építeni, ám ehhez valóban kevés a település ereje.

Az átalakuló magyar társadalom feszítő ellentmondásai itt sem oldódnak meg máról holnapra, mint ahogy idő kell az új gazdasági rendszer ki- s átalakulásához is, amely majd megteremti a nagyközség számára a további fejlődés anyagi bázisát. De Isaszeg távoli és közeli múltjának megismerése mindenkit megnyugtathat: ebben a faluban mindig volt és jelenleg is van annyi helyzeti energia, hogy továbblépjen, megvalósítsa elképzeléseit, terveit.

A jó levegőt illatozó erdőkkel borított, dombok között kanyargó Rákos völgyében fekvő, fejlődő és szépülő nagyközség nemcsak gazdag történelmi emlékeire lehet büszke, hanem arra a többre, szebbre és jobbra törekvő közszellemre is, amely jellemzi a település irányítóit és polgárainak túlnyomó többségét, akik őseikhez hasonlóan szeretett otthonuknak tekintik Isaszeget.