Királyok csatája
Királyok csatája
A régészeti és a történeti kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy Isaszeg már a középkorban is virágzó településnek számított. Az akkori időkben a térségben a falvak lakóinak a száma ugyan lényegesen kisebb volt, mint később és mint az ország más területein, viszont sűrűbb településhálózat alakult ki, mely összefüggött a kor fő gazdasági tevékenységével, a földműveléssel. Isaszeg mellett, annak határában Szentgyörgy és Nyír (Ákosnyír, Nyíregyháza) falu is megélt.
Isaszeg a XII–XIII. század fordulóján épített templom (a ma is meglévő Szent Márton-templom elődje) köré települt, a török kiűzése után is ez maradt a község központi magja.
A település kialakulásának a pontos idejét nem ismerjük. Azonban egészen bizonyosan a templom megépítése előtt ezen a tájon már magyarok éltek, falu létezett, hiszen az Isten házát is ezért emelték ide, a Rákos kanyarja melletti dombtetőre. Állításunkat valószínűsíti a templomdombbal átellenben elterülő magaslaton talált, szórványnak minősíthető pénzlelet is. Az egyik Salamon király (1063–1074), a másik Kálmán király (1095–1116) ezüstdénárja.
A Szentgyörgyi-erdő határában fekvő Szentgyörgy falut a XVIII. század betelepülő szlovákok Podkosztolnyik đesztának nevezték.
Több terepbejárás után Parádi Nándor kisebb hitelesítő ásatással rögzítette a falu és temploma, temetője pontos helyét. A leletek (kerámiatöredékek, őrlőkő, nyílhegyek, III. Béla rézpénze, V. István szlavón dénárja) X–XIII. századira, tehát az Árpád-korra adatolják a falut. Az első okleveles adat nevéről viszont csak 1430-ból való, ám ekkorra már csupán pusztaként, Isaszeg falu tartozékaként említik. Az 1746-os canonica visitatio szerint itt egy megjavított kis templomocska állt Szent György tiszteletére, a mellette lévő lakban Brokniczky József, Promgel Antal és Kókai Gergely remete élt. II. József tiltotta be a szentgyörgyi remeték működését, a kápolna is pusztulásnak indult, maradványaiból az uradalom erdőgazdasága erdészlakot építtetett.
Nyírt először 1312-ben, egy adásvételi szerződésben említik az írások, a vásárló a Galga és Rákos vidékén tekintélyes birtokokkal rendelkező Ákos nemzetséghez tartozó Mihály comes fia, Micsk comes. Az 1425. április 25-én kelt csereszerződési oklevél bizonysága szerint Nyír falut az Ákosok birtokolták ez idáig. Ezt követően a település Zsigmond királyé lett, majd Albert király 1438. március 20-án Rozgonyi László fia István volt temesi, akkor fehérvári és győri főispánt és rokonait érdemeinek jutalmául – sok más falu és puszta mellett – Nyírrel is megajándékozta. Az 1492. december 30-án kelt oklevélben Nyír még faluként szerepel, az 1499-ben kelt iratban már csak puszta. A régészek pontosan meghatározták a középkori település, valamint kőből épült temploma (ezért Nyíregyházának is nevezték) és temetője helyét. A Mártonberekben kerültek elő kormeghatározó kerámiatöredékek, fémtárgyak, pénzek, amelyek bizonyítják a település XI–XV. századi virágzását. A falu kiterjedésének nagyságáról, lakóinak számáról nincsenek adataink, mint ahogyan azt sem tudjuk, hogy templomának (mai fogalmaink szerint inkább kápolnájának) mi volt a titulusa. Az Isaszegi Múzeum és műemlékbizottság tagjai 1963-ban Nyír falu helyén egy másfél méter hosszú és fél méter széles, kő emlékművet állítottak.
A határ más részein is előkerültek középkori leletek. Közülük említést érdemelnek az Ilkamajor területén (a középkorban Ökörtelekpusztának nevezték) kiásott XII–XIII. századi kerámiatöredékek, egy malomkő és egy vassarkantyú. A Tőzegtelepen XIV–XV. századi kerámiatöredékeket, oldalkarikás vaszablát, malomkövet, a Katonapallagon XIV–XV. századi sarkantyút, a Hercegálián Árpád-kori cserepeket találtak.
Az öregek Szentpálpusztának nevezték azt a területet, amely az egykoron Szabó Károly nyugalmazott vezérkari ezredes tanyájához vezető út mentén feküdt. E területen XI–XII. századi kerámiatöredékek kerültek elő, és ebből a helytörténészek azt a következtetést vonták le, hogy itt terült el a középkori Szentpál falu. A legújabb kutatások bebizonyították, hogy a nevezett település e helytől kilenc kilométerre északkeletre, Valkó határában feküdt.
Isaszeg, Nyír, Szentgyörgy középkori településekről, majd pusztákról a XIV–XV. században keletkezett, elsősorban a birtoklással kapcsolatos iratok maradtak fenn. Történetükre ezekből kapunk utalást. Isaszeg neve először mindjárt egy országos eseményhez kapcsolódva fordul elő. A mongol pusztítás utáni újjáépítési munkában megfáradt, öregedő IV. Béla király 1262-ben hatalmát és országát elsőszülött fiával, az 1245-ben megkoronázott V. Istvánnal megosztotta. Az ifjabb király országrésze a Dunától keletre terült el, ahol szuverén uralkodóhoz illő udvartartást is tartott: volt nádora, országbírója és külön hadserege. A két uralkodó közötti ellentét azonban hamarosan fegyveres összecsapássá fajult, mely küzdelemnek döntő ütközete 1265. márciusának elején, Isaszegnél zajlott le.
„A királyi sereget Béla macsói herceg és Henrik nádor(…) vezették. István maga állt serege élére. Magyar és magyar állt szemben, de a küzdő felek épp úgy ölték, gyilkolták egymást, mint az ellenségek. Sok sebesült és fogoly volt mindkét részen, de végül is István mellé szegődött a szerencse. Az apa serege szétfutott, s a foglyok között a macsói herceg, a nádor és fiai is István kezébe kerültek. Az isaszegi csatával István elérte célját. Országrésze újra az övé volt, többet pedig nem is akart” – írta Hóman Bálint 1935-ben.
Az írásokban Isaszeg birtok, falu neve néhány évvel később, 1274-ben fordul elő, amikor is IV. (Kun) László király jóváhagyja, hogy Kárászi Sándor bán, szebeni és dobokai ispán, aki szintén részt vett István ifjabb király oldalán az isaszegi ütközetben, több más faluval együtt a település fele részét a vámmal a feleségének adományozza. A vám (nagy valószínűséggel) a már akkor létezett, és más falvak lakóit is kiszolgáló malomhoz kapcsolódhatott.
A XIV–XV. század fordulóján az Isaszegi köznemesi család a birtokos. Egy 1373-ban keletkezett írás Isaszegi Gergely fia Istvánt, egy 1412-ben kiállított oklevél pedig Isaszegi Mihály fia Lászlót említi. Ezt követően a családról nincs több adat, feltehetően magva szakadt, mert később a király rendelkezett a birtokkal.
Az Isaszegiek mellett másoknak is voltak jobbágyaik, földjeik a faluban. Egy 1400. július 4-én keltezett irat szerint a budai káptalan Zsigmond király parancsára zálogjogon beiktatta Csői István fia Miklós özvegyét, Domoszlói István leányát és annak Katalin gyermekét Isaszeg birtokrészbe. Az egri káptalannak 1402. május 7-én kelt összeírása szerint Szentjakabi László fia Mihály özvegyének, Katalinnak (ő az a Katalin akinek apja Csői Miklós, anyja pedig Domoszlói István leánya!), Kazai Kakas (dictus) Lóránd felségének Isaszegen is találtatott birtoka. Zsigmond király a nevezetes Konstanz városában, 1415. május 1-jén keltezett donációs levelében Heves megyei birtoka mellé Isaszeget is Domoszlói Mihály fia Lászlónak adományozta. Egy 1421-ben kiállított csereügyleti oklevélből kitűnik, hogy a Domoszlóiakon kívül Nánai Kompolt Péter unokája, István és apai unokatestvére, Kompolt János is – legalább részben – ura volt a településnek.
Zsigmond király 1430-tól a nagy tekintélyű és neki hűségesen szolgáló Rozgonyiakat egyre több és nagyobb birtokkal adományozta meg. Ezt a gyakorlatot Albert király is folytatta, s ennek során az Ákos és Sydo nemzetség Galga és Rákos vidékén elterülő földjeit a Rozgonyiaknak juttatta. Isaszeg és Nyír, az akkor már puszta Szentgyörgy először 1430-ban került Rozgonyi Péter egri püspök és Rozgonyi István temesi ispán tulajdonába. Rövid ideig (1437) Borbála királynőé a birtok, de aztán 1438-ban Albert adományaként ismét a Rozgonyiaké Isaszeg és Nyír falu, valamint Szentgyörgypuszta.
Isaszeg és tartozékai tulajdonképpen ettől az évkörtől kezdve 1523-ig a Rozgonyi család tulajdonában volt, mely tényen az sem változtatott, hogy alkalmanként egy része vagy akár az egész (rövid időre) zálogjogon más kezébe került. Így birtokolta Isaszeget és Nyírt 1465–1468 között például Jaurinói (más néven Győri) Pál és rokonai. Aztán 1490–1492 között a Bottka család, melynek tagjai negyedrészét 552 forintért elzálogosították Pásztói Jánosnak. Végül az esztergomi prímás, Erdődy Bakócz Tamás is Isaszeg és Nyír birtokába jutott, szintén zálogjogon. Aki aztán nem csak ezt a két falut, hanem az egész Rozgonyi-domíniumot szerette volna megszerezni. Ez ügyben a két nagy család tíz évig pereskedett. Rövid ideig Ráskai Balázs királyi tárnokmester is településünk birtokosának mondhatta magát, amikor 1509-ben 609 forint kölcsön fejében Rozgonyi István lekötötte számára Isaszeget és Szentfalvát.
Az utolsó Rozgonyi és a Báthori família 1519-ben kötött kölcsönszerződést, ennek értelmében Rozgonyi István 1523-ban bekövetkezett halála után minden vagyonát (benne falunkat és tartozékait) Katalin leánya, ecsedi Báthori II. András hitvese örökölte. Így lett közel száz évig végül Isaszeg az ecsedi Báthoriak birtoka.
A földesurak birtoklásáról, a családok tagjainak egymás közötti civódásáról, birtokvitáiról számos oklevél ad hírt, ám alig találunk utalást magáról a faluról és annak népéről. Pedig a középkorban egy fontos királyi út mentén, a XIV. századtól királyi székvárosnak számító Budához közel aligha lehetett jelentéktelen helység. A már említett, 1402-ben keletkezett oklevél szerint itt egy elpusztult – feltehetően urasági – házat, huszonegy lakott és kilenc elhagyott jobbágytelket tartottak nyilván. A lakosság száma száz körül lehetett, ami abban az időben derék településnek számított. A jobbágyok uruknak a termésből kilencedet adtak, Mihály-napkor pedig 49 dénár cenzust fizettek. Ugyanebből az iratból megtudjuk, hogy a szentjakabi úrbéresek adtak még húsvétkor egy kenyeret, egy sajtot, két tojást, az egész község közösen egy szalonnát, két bárányt, továbbá karácsonykor a jobbágyok egy kalácsot és egy tyúkot. Nagy a valószínűsége annak, hogy az isaszegi jobbágyok is fizették ezeket a potomságokat.
A régi időkben a földmérési ismeretek és birtokkimutatások fogyatékossága miatt sok vita, per forrása volt a határ pontatlan kijelölése, a határjelek (sokszor bizony szándékos) eltüntetése. Ezért váltak rendszeressé a hatóságok által elrendelt bejárások. Az ezekről készült feljegyzések sok adatot őriztek meg a területek használatáról, a földrajzi helynevekről. Egy 1373. augusztus 8-án kelt irat tisztázta például Pécel, Isaszeg, Dusnok és Körtvélyes határát. A budai káptalan 1469. január 2-án jelentette Mátyás királynak, hogy az Albert királyt követő zavaros időkben Besenyei Gáspár és Menyhért az Isaszeg birtokhoz tartozó szántóföldeket, a Fewldmalom nevű kaszálót és a Kapus erdőt s cserjést jogtalanul elfoglalta és használta.
Egyébként a Besenyei fivéreknek egy másik perében, amelyet 1469-ben a szigeti (a mai Margit-szigetről van szó) apácákkal folytattak, tanúként megjelent Ozlári Ispán Fábián, a Rozgonyiak „irswazegi” tisztje. Ugyanebben a perben az újabb, 1470. április 5-i tárgyaláson is megjelent Ispán Fábián. Ez az adat azt mutatja, hogy a Rozgonyiak gazdatisztet tartottak isaszegi birtokukon, akinek – feltehetően – rendes kőháza volt, és ő intézte az uraság helyi majorjának ügyeit.
Mindezt bizonyítja egy korábbi adat is: a Gödöllő és Szada közötti határbejáráson, amelyről az 1452. július 17-én kelt okirat tudósít bennünket, részt vett a Rozgonyiak „irswazeghi” villicusa, Benedek. A kőház és a majorsági központ létét igazolhatja egy későbbi, 1523. június 20-án kelt levél is. Ebben Báthori István, az ország nádora Boldogról címzett írásában figyelmezteti Kapy László bujáki várnagyot, hogy a várat jól zárja be (!), és jöjjön utána Budára, ő egyébként Isaszegen ebédel.
A falu hétköznapjaiba enged bepillantást egy idézési irat. A budai káptalan 1507. április 28-án megidézte Rozgonyi István földesurat, mivel isaszegi jobbágyai a falun kocsijával áthaladó nagyságos Szilassy Mátyást megtámadták, és jól megverték. Hogy mindez miért történt, és hogy mi lett az ügy vége, azt bizony nem tudjuk.
Az 1241-es mongol pusztítás és az 1541-es török megszállás között az ország közepének számító Rákos-vidék nem ismerte meg idegen hadak pusztítását, legfeljebb a belháborúk, hatalmi villongások csetepatéi jelentettek veszélyt a föld népének. Igaz, a település középkori történetének van még egy nem bizonyított, ezért vitatható fejezete. A hagyomány szerint Dózsa György keresztes hadseregének Mészáros Lőrinc vezette egysége a falu határában ütközött meg a nemesi hadakkal. Erre vonatkozó írásos dokumentumokkal nem rendelkezünk, de megtörténtének lehetőségét sem zárhatjuk ki.
Emlékmű az egykori Nyír falu helyén
Középkori leletek a Falumúzeumban (Juhász Vilmos gyűjtése)
)
