Isaszeg Összefoglaló
Isaszeg
Összefoglaló
Összefoglaló
A Gödöllői-dombsághoz tartozó, változatos felszínű területen rendet vág és kétfelé osztja a határt a Rákos-patak tektonikus árka. A vízben gazdag völgy és a dombhátakon elterülő hatalmas erdőségek már sok ezer évvel ezelőtt is biztosították az életfeltételeket az itt megtelepedők számára.
A falu már első okleveles említése előtt létezett, sőt a mai, dombon álló, több kor építészeti emlékét őrző, műemlék Szent Márton-templom helyén állott körfalazású szentegyház is a honfoglalást követő évszázadra utal. A település határában a mongol pusztítás után 1265-ben az ország sorsát eldöntő nagy csata zajlott le IV. Béla és fia, V. István ifjabb király között.
A mai település határának területén a középkorban három falut is ismerünk, közülük csak Isaszeg maradt fenn, határa több kisebb birtokos után a hatalmas Rozgonyiak, majd a Báthoriak, a XVII. századtól az Esterházyak birtoktömbjéhez tartozott.
A XVI. század végén, a tizenöt éves háború idején a község megsemmisült, és csak a török kiűzése után, az 1690-es évektől települt újjá. Előbb vegyes népesség (német, magyar, szlovák, szerb, román) költözött ide, majd a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca és az 1709–10-es nagy pestisjárvány pusztító évei alatt megritkult lakosság helyére elsősorban felvidéki szlovákok s magyar telepesek.
Grassalkovich Antal gróf és özvegye birtoklása idején Isaszeg jobbágyfalu jelentős fejlődést tudhat maga mögött, ezt mutatja az első népszámlálás adata is, mely szerint száz év alatt a község népessége megtízszereződött.
A feudális Magyarország társadalmi és függetlenségi forradalma hónapjaiban az osztrák és orosz intervenció ellen harcolva a falu népének majd minden fegyverforgató férfi lakosa beállt Kossuth zászlaja alá részben honvédnak, főleg nemzetőrnek. A magyar nép több évszázados szabadságküzdelmének legvéresebb, ám legnagyobb győzelmet hozott csatája Isaszegen, 1849. április 6-án, nagypénteken zajlott le. Ezt hirdeti a település melletti domboldalon 1901-ben felállított honvédemlékmű, Radnai Béla alkotása.
A nagyközségben ápolják a dicső csata, a magyar szabadságküzdelmek, ugyanakkor a megbékélés szellemének emlékét. Szobrokat, emléktáblákat, síremlékeket, templomot emelt a kegyelet, ám ennél is fontosabb az a hagyományápolás, az a szellemiség, ami az elmúlt száz évben bontakozott ki, és ami jellemzi a Rákos menti település szorgos népét.
A Grassalkovichok birtoklásának korszaka után, 1867-ben az egykori, Gödöllő központú, számos települést magába foglaló hercegi hitbizományt a magyar országgyűlés az uralkodónak ajándékozta. A koronauradalmi státus nyolcvan évre meghatározta Isaszeg község életét is: a falu népe hiába szabadult fel a feudális kötöttségek alól, a szűkre szabott határ nem tudta az egyre jobban szaporodó népességet eltartani.
A település további fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű volt az 1860-as években megnyitott Budapest-Losonc, majd Miskolc irányába továbbépülő vasútvonal. A mezőgazdaságból tömegével kiszorulók munkát találtak a vasútnál, megközelíthetővé váltak a fővárosi munkahelyek. Ezzel a változással fokozatosan felbomlott a több évszázados egységes falusi társadalom, a kialakult szokásrend, hatása kiterjedt a szellemi életre, a lakáskultúrára, a hagyományos viseletre. Isaszegen a XIX. század végén az országos átlaghoz képest gyorsabb ütemben indult meg a polgárosodás.
A község lakóinak túlnyomó többsége hitéhez ragaszkodó római katolikus volt, de a folyamatosan beköltözők más vallási közösségeket is létrehoztak, ezzel egy időben az ingázók különböző divatos eszmékkel is kapcsolatba kerültek, mindezek hatására a vallási kötöttségek lazultak, a szabad idő eltöltésének új formái és színterei (egyletek, körök, közös szórakozóhelyek, strand, mozi) is kialakultak.
Isaszeget súlyosan érintette az első világháború nagy vérvesztesége s nyomorúsága, a proletárdiktatúra sikertelen kisérlete, valamint a román megszállás kíméletlen rablásai. Az emberi élni akarás azonban hamar begyógyította a sebeket, és az 1920–1930-as években újabb fellendülés következett be az egyre népesebb és terjeszkedő nagyközségben.
Ezt a lendületet a második világháború és ezen belül különösen az 1944. év szörnyű pusztításai törték derékba. Nyár elején elhurcolták a faluban élő zsidókat, az év őszén pedig Isaszeg is részese lett a Budapestet keletről övező Attila védvonalrendszernek. A november-december folyamán elhúzódó harcokban sok-sok ártatlan polgári lakos vesztette életét, felmérhetetlen anyagi károkat szenvedett a község.
Új reménységgel, megújult lendülettel láttak hozzá 1945-ben a háború sebeinek begyógyításához, ezekben az években Isaszeg népe nagyszerű példát mutatott az összefogásból, a községszeretetből. A személyi kultusszal átitatott pártállami diktatúra a vallásos, a magyar hazafiság szellemében élő, a történelmi tradíciókat tisztelő népre egy teljesen idegen ideológiát, gazdasági-társadalmi-közigazgatási rendszert erőltetett – súlyos következményekkel. A válasz az össznépi tiltakozás dicső állomása, 1956.
A Szovjetunió összeomlását követő magyar rendszerváltás új távlatokat nyitott meg minden magyarországi közösség előtt. Az elmúlt tíz esztendő történelmi léptékben csupán másodpercnek tekinthető, Isaszegen mégis e rövid idő alatt olyan, az egész települést érintő fejlesztések történtek (telefon-, gáz-, csatornahálózat teljes kiépítése), amilyenek még a gazdagabb nyugati államokban is csak évtizedek alatt valósulhattak meg. E rövid idő alatt – sok más mellett – középiskola, művészeti iskola, főiskola, sportcsarnok létesült, új lendületet vett az egyesületi, a polgári közélet.
Isaszeg szorgalmas népe bizakodással tekinthet a XXI. század elé, mert – történelmének tanúsága szerint – lesz ereje szembenézni a új kihívásokkal, és lesz kitartása megvalósítani a maga elé kitűzött célokat.
