Szentlászló, Újbánya, Hosszúhetény

Teljes szövegű keresés

Szentlászló, Újbánya, Hosszúhetény
A középkori Baranya sok száz településből álló megye. Szinte egymást érik a kis, pár házból álló falvacskák, melyekben mindössze pár család élt, de a határon nemritkán több földesúr is osztozott. Hosszúheténynél és környékén más volt a helyzet, az itt fekvő falvak mindegyike egy birtokoshoz tartozott. Mivel azonban egy meglehetősen szűk völgyben fekszik a település, a közelében levő másik falunak közvetlenül a szomszédságban kellett lennie. Valóban tőszomszédja volt Ormánd, sőt a korábbi időben (ez nem bizonyított) Kovásséde is. Pár nyíllövésnyire feküdt – ugyancsak közvetlen közelében tehát – Szentlászló (ma: Püspökszentlászló). Ormánd és Kovásséde beolvadt Hosszúheténybe, Szentlászló viszont önálló falu maradt, időnként közös plébániával vagy közös jegyzőséggel. Ma is Hosszúhetény közigazgatási területéhez tartozik. Kisújbánya újabb település, a telepítések után létesült, és a püspöki uradalomhoz tartozik.
A XVIII. században betelepült németek üvegfúvással foglalkoztak. Kisújbányára, Szentlászlóra éa Pusztabányára költöztek be. A legrégibb üveghuta falu Pusztabánya volt, német nevén Glashütten. Ezt a települést igen rövid ideig lakták, a huták nyomai azonban megmaradtak: maradványaikat a pécsi régészek a hetvenes években fel is tárták.
Haas Mihály XIX. században élt pap-történész szerint az üveghuták a fa drágulása miatt szüntek meg.
Bár Szentlászló elzárt területen fekszik, mégsem kerülte el a török, de nem pusztult el. Amikor 1554-ben itt összeírták az adózókat Szentlászlón nyolc portát vettek nyilvántartásba. Ez a szám a baranyai átlagnak felel meg. Később csökkent a lakosság, 1565-ben három adózó portára. 1571-ben négy porta került feljegyzésre.
Ormánd népesebb falu volt Hosszúheténytől délre. 1554-ben tíz, 1565-ben tizenegy, 1582-ben tizenhét portát jegyeztek fel a török defterek. Valószínű, hogy a jellemző, Szentlászlón beinduló lakosságcsökkenés és az ormándi (és egyben a hosszúhetényi) növekedés közt összefüggés volt. A családok közül többen a nagyobb és biztonságosabb két faluba költöztek.
A török megszállás első évtizedei még a viszonylagos békét jelentették, és Szentlászló továbbra is lakott hely maradt. A XVII. század azonban igen nehéz volt, s számtalan megpróbáltatást hozott. A tizenöt éves háború során a harcok nem egy esetben olyan területeken is zajlottak, melyek azelőtt békésebb vidéknek számítottak. Baranya is hadszíntér lett, s ettől kezdve egy talpalatnyi hely sem volt biztonságban. Ahová a küzdő, harcoló csapatok nem jutottak el, oda eljutottak a gerillaharcot folytató hajdúk, akik rabolták és sarcolták a védtelen lakosságot. Ennek az lett a következménye, hogy a falu lassan kezdett elnéptelenedni, és a török kiűzésekor már teljesen lakatlanná vált.
A XVIII. század első felében telepedtek le Szentlászlóra a Bajorországból érkező németek.
A II. József összeírása szerint a faluban 1786-87-ben 29 lakóház állt, a családok számát ezzel szemben 39-ben adják meg, a lakosság száma 174 volt. Egy ebben az évben készült leírás szerint a lakosság az előírásoknak megfelelő házakban lakott, ami azt jelenti, hogy nem faházak voltak ezek vagy sárral tapasztott sövényházak, hanem szilárd anyagból, kőből, téglából, vagy nyers téglából (vályogból) épültek.
Amikor a németek letelepedtek, itt csak egy kápolna romjait és egy fából épült remetelakot találtak. Szent László napján a környező települések lakói zarándokoltak el ide, emlékezve nagy királyunk hajdani itttartózkodására.
1758 és 1801 között Szentlászlót és Kisújbányát a pécsváradi plébániához csatolták, majd később önálló plébániája lett a kis falunak, kisújbányai filiával.
A püspökszentlászlói püspöki kastélyt 1797-ben Eszterházy Pál László építtette, kertjében szökőkúttal, halastóval. Az épület klasszicizáló, késő barokk stílusú. Szabadon álló négyszög alaprajzú, kiugró középrizalittal, emeletén vaserkéllyel. Bejáratát díszes lépcsőn lehet megközelíteni. A kiugró rizalit homlokzati záródásában az építtetőnek, Eszterházy Pál Lászlónak, a renoválást végeztető Hettyei Sámuelnek és Zichy Gyulának a címere látható. A címerek tervezője a neves művészettörténész Szőnyi Ottó volt.
A hagyomány szerint Eszterházy Pál László püspök valójában nem nyaralónak építtette a kastélyt. Mint a pálosok rendjének tagja, II. József rendeket feloszlató rendeletét szétszóródott szerzetes testvéreit helyezte itt el.
Az ovális alaprajzú, kupolás barokk templom eredetileg valószínűleg külön állt, majd kis nyaktaggal hozzákapcsolták a kastélyhoz. Ennek emeleti része a zárt „püspökkarzatba”, földszintje a sekrestyébe, illetve a szentélybe vezet. A templomot oldalain háromszögű záródású oromfalak zárják le. A falu felőli oldalon a bejárat fölött kis fiatorony látható.
A templom már nem az első e völgyben. Azt a monda szerint maga Szent László építtette. Mint már említettük, a németek beköltözésének évkörében már romos épület. Ferences barátok 1725-ben helyreállították. Ennek emlékét a mai templom falán látható márványtábla őrzi. A falu közepén is áll egy kis kápolna, a Fájdalmas Szűznek szentelve. Épült kápolna a Zengőn is – jóval később, 1907-ben. A plébánia épületét az egyik közeli házban alakították ki ideiglenesen. Ugyanakkor iskola is épült, ahol tanító vagy a lelkész végezte az oktatást. Az egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a lakosság német és valamennyien zsellérek. A gyónóképes (tíz év fölötti) lakosok száma 83, a nem gyónóképeseké 37.
Az 1810-ben készült felmérés szerint hét évvel korábban kezdték el az (új) iskola építését. Ebben két szoba volt, egy a tanítónak s egy a tanulóknak. Általában tucatnyian látogatták az intézményt. 1829-ben ismét új iskola épült, de a gyermeklétszám nem változott. A tanító abban az évben Weisz Baltazár, csak németül tudott.
A falu lakossága 1810-ben 160 volt, az iskolások száma 14, 1828-ban 169 volt a lélekszám, az iskolások száma 29. 1848-ban 131 lakosra 23 tanuló jutott.
Fényes Elek 1851-ben a következőket írta Püspökszentlászlóról: „Szent László német falu Baranya vármegyében Mecsekhegy sorában, regényes völgyben, erdős ormok alatt fekszik, utolsó postája Pécs. Határa 651 hold, melyből 31 hold belterület, 32 hold szántóföld, 5 hold rét, 577 hold erdő. Az erdő legelőül is szolgál. Majorsági föld 4 hold. Úrbériség itt nincs, mind irtvány(föld), melyet az uraságtól a lakosság haszonbérben bír. A nagy hegyeket a záporok e határban sűrűn látogatják s azért földje burgonyánál egyebet alig terem. Lakja 182 katolikus, kik többnyire takácsok és faragók. E kies magányban a püspök kastélya említendő, mely gróf Eszterházy által építtetett, szökőkúttal és halastóval.”
A püspöki kastély XX. századi történetéhez jelentős esemény kapcsolódik. 1950-ben az épületet megszállta a karhatalom, magas egyházi méltóságok házi őrizetéhez, börtönnek rendezték be. Ma emléktábla hirdeti falán: „Itt szenvedett fogságot mindannyiunkért Mindszenty József hitvalló bíboros hercegprímás 1950 júl. 14-től nov. 1-ig. Emlékét őrizzük! Hoszszúhetény és a Szociális Otthon lakói.”
Mindszenty József itt-tartózkodásáról, házi őrizetéről keveset tudunk. Az egyetlen hiteles forrás az a visszaemlékezés, melyet rabsága után írt (Emlékirataim, 1974). „Püspökszentlászló Pécstől kb. 13 km-re fekszik. Kis község, voltaképpen Hetény kültelke, 108 lakossal. A nekem juttatott kastélyt a pécsi püspök nyaralónak építtette a XVIII. század elején. (végén – B. Gy.) A hivatalos nyilatkozat szerint a püspöki kar ajánlotta fel ezt a „megfelelő egyházi épületet” az én tartózkodásomra. Ez sem felel meg a valóságnak. Az állam a házat egyszerűen elkonfiskálta, ugyanakkor „megfelelőnek” sem bizonyult.
Heténynél elhagyjuk a kocsit. Terepjáró autóra kell átszállni, mert a további út járhatatlan. (Az évtizedes „szocialista építőmunka” újabb jele ez is.) Erdős, meredek, vízmosásos terepen haladunk mintegy négy kilométert. A kastély körül új, magas deszkakerítést építettek tiszteletemre, illetőleg rabságom jeleként és annak biztosítására. Az épület egyemeletes, de a közlekedőedény fenekén fekszik – és hozzá a Zengő vidékén, a csonka ország legcsapadékosabb táján –, csupa víz a kastély, az alapoktól szinte a tetejéig feltámogatnak az emeletre, ahol két szobát jelöltek ki számomra. Aránylag tűrhető állapotban voltak. Hogy a mosdó, a villany és a vízvezeték körül bajok voltak, hogy fürdőm egész ott-tartózkodásom alatt nem volt, arról előbbi rabnyomorúságaim után nem is panaszkodom... Az ÁVH-sok nagyon vigyáznak arra, hogy senki se lásson a kis faluban. Ha vasárnapokon, ünnepeken a kastélyhoz tartozó templomukba jönnek, akkor a világért se mehetek le a kertbe. Hosszú idő óta itt hallok újra templomi népéneket és szentbeszédet. Leánykántor vezeti az éneket, de arra gondolok, hogy a szükség törvényt bont...
Október 10-én nagy titokban az elítélt rab Grősz József kalocsai érseket is ide szállítják, és papom lakrészébe helyezik. Utóbbi édesanyám szobáját kapja. Édesanyám – korábbi kijelentések ellenére – csak egy napig maradhatott. Kárpótolt azonban az, hogy édesanyámmal ellenőr nélkül beszélhettem.
A következő napon észreveszem, hogy a kalocsai érsek az őr kíséretével éppen visszatérőben van a sétáról. Amikor az épület elott a ciszternánál megállnak, hogy a halakat figyeljék, kilépek az erkélyre. Szemközt néz a két rab – öt év múltán először. De mint veterán és jól fegyelmezett rabok, nem köszöntik egymást... És ahogy az ÁVH-személyzet a kertben csúfítja a gyönyörű fákat! A szép, ritka fenyőket vágják, ahol érik. Ezek az ÁVH-legények aligha kezeltek fejszét, fűrészt, csákányt: esetlenül áll kezükben a szerszám. A ház vízvezetéke romlik: ott folyik, ahol nem kellene (a megfeketedett mennyezeten), és nem folyik ott, ahol más rendes vízvezeték folyni szokott. A villanytelep süket az indításra. A ház idonként elsötétedik...”
Mindszentyt rövid itt-tartózkodás után továbbvitték a felsőpetényi Almássy-kastélyba, ahol 1956-ig, kiszabadulásáig tartózkodott.
1878-ban 149 német lakta a falut. Az iskolaszék elnöke ekkor Kanyó Ignác plébános. (A kisújbányai plébános is ő volt.) A tanító Schneider Márton 250 forint fizetéssel. Az iskolába 26-an jártak, a felszerelése a következő: fekete tábla, olvasó táblák, két térkép, földgömb, természetrajzi táblák, számológép. Negyven négyszögöles faiskola is tartozott az intézményhez.
Az 1930-as években rögzített leírás szerint a kisközség területe 459 katasztrális hold, lélekszáma 99, az itt élők közül 19 magyar, 78 német és két horvát anyanyelvű. Valamennyien római katolikusok. A lakóházak száma 24 volt. A lakosság foglalkozás szerinti megoszlása: 55 őstermelő, öt bányász, 17 iparos, öt közlekedési, hét közszolgálati alkalmazott és tíz nyugdíjas.
A Szentlászlóra települtekkel egy időben érkeztek a németek Újbányára. A legtöbbjük szintén üvegfúvással foglalkozott, a településhez közeli üveghutákban dolgoztak. 1783-ban már működött iskola a faluban, de az egyházlátogatási jegyzőkönyv a tanító nevét nem említi, azt azonban feljegyzi, hogy nem volt képesítése. A gyónóképesek száma 119, a nem gyónóképeseké (tehát a tíz év alattiaké) 84. 1810-ben 280 lakosra 34 iskolába járó jutott, 1829-ben 378-ra 86, 1848-ban 352-re 37. 1810-ben Albersfelder Gáspár, 1823-ban Geiszt János a tanító, mindketten csak németül tudtak.
Fényes Elek 1866-ban így ír a településről: „Német falu, rengeteg hegyek közt, mély völgyben, 366 katolikus lakja, kik a püspökszentlászlói plébániához tartoznak. Sovány határa van s szántóföldje főleg burgonyát terem. Szántóföld 220 hold, rét 35 hold, szőlő nincs, erdeje 569 hold.”
1878-ban 352 római katolikus lakja, valamennyien németek. Püspökszentlászló plébániájához tartoznak. Az iskola tanítója Goszmann Ádám volt, abban az évben 36 éves, s már 18 éve működött a pályán, fizetése 287 forintot tett ki. A mindennapi iskolások száma 56, az ismétlő vagy vasárnapi iskolásoké 16. Az iskola felszerelése 1878-ban a következő: fekete tábla, olvasó táblák, két térkép, földgömb, természetrajzi képek, számológép. Volt még az intézménynek nyolcvan négyszögölnyi faiskolája is.
A török defterek csak az adózó portákat vették figyelembe, de azt is tudjuk, hogy ezenkívül még számos olyan család is élt a faluban, akiknek jövedelme nem haladta meg a minimumot, azaz a háromszáz akcsét, az ingóságok értékével együtt. A török azonban fokozottan ezekre is kivetette az adót, így a gyarapodás nem mindig azt jelentette, hogy valóban nőtt is a beköltözésekkel a lakosság, bár ez sincs kizárva. Mindenesetre nem csökkent.
Volt azonban más tendencia is: a század második felében nagy népmozgás tapasztalható a török által megszállt Baranyában. A köznemesek elvándoroltak észak felé, s a királyi Magyarországon telepedtek le. Sokan beálltak a végvárak fegyveresei közé. Helyükre mások jöttek. Csaknem teljesen kicserélődött a lakosság. A tizenöt éves háború alatt és a XVII. században kezdenek nagyobb számban betelepedni szláv elemek, egyes elnéptelenedett falvak új lakosságát alkotva. Ez Hosszúhetényre nem jellemző. A II. József-féle népösszeírásig az adózó portákat jegyezték fel. Az összeírások ekkor is név szerint sorolják fel őket, a családfőket jegyezve fel. Egyes összeírások csak a jobbágyokat listázzák (1733), más esetben a zselléreket is említik (1720). Hosszúhetényben egyébként csak házas zsellérek voltak.
Hosszúhetény népessége 1554 és 1848 között
1554
44
adózó porta
1565
52
adózó porta
1582
70
adózó porta
1715
52
 
1720
58
(jobbágy és zsellér)
1732
137
 
1733
124
(csak jobbágy)
1734
826
 
1735
1480
 
1786-87
1580
 
1810
1721
 
1811
1800
 
1812
2091
 
1813
2061
 
1814
165
család
1461
 
 
 
Az első olyan népesség-összeírás, amely pontosan számba veszi a lakosságot, 1786-87-ben készült II. József utasítására. Érdemes ezzel részletesen is foglalkozni.
Összesítő adatai alapján Hosszúhetény jogállása szerint község, birtokosa a pécsi püspök, házainak száma 234, a családoké 267 (jogi népesség tekintetében 1579+egy idegen=1580), házas férfi 339, nőtlen 476 találtatott, nők 764-en.
1831-39 között négy népesség-összeírás zajlott le. Adatai pontosak.
A népességszám alakulása
Lakosság
száma
Családok
száma
Házak
száma
Nők
száma
Férfiak
száma
Férfiak
1–17 év
Férfiak
17–40
Férfiak
40 felett
1835–36
2029
1830
363
1034
991
460
417
114
1838
2025
1835
363
1029
992
445
425
112
1841
1960
1780
355
998
954
393
384
180
1845–46
1909
1740
344
938
965
405
391
169
 
Tíz év alatt lassú fogyás állapítható meg, a negyven év felettiek száma növekedett, a negyven év alattiak csökkenése a születések számának fogyását jelzi. Ez általában más magyar falvaknál is hasonlóképpen alakult (lásd Ormánság).
A feudális rendben bekövetkező változások itt már erősen éreztetik hatásukat. A nagycsaládos rendszer felbomlik, a robotmunka is veszít jelentőségéből, a sok gyerek az örökösödéskor is nagy gond, a telek állandóan aprózódik. A gyerekszám-csökkenés tendenciája majd a polgári korban teljesedik ki megyeszerte, bár Hosszúhetényben kevésbé, mint például Dél-Baranyában.
Az összeírások tüzetes vizsgálata során megállapítható (a nevek mutatják), hogy a falu lakossága magyar. Ugyanakkor sok az azonos nevű család. 1767-ben a legtöbbször előforduló családnevek a következők voltak: Dallos név kilencszerszer, Lovas hétszer, Varga kilencszer, Böröcz hétszer, Katos négyszer, Bocz ötször, Keresztes négyszer, Radó kilencszer, György hatszor, Bagó háromszor, Gergely hatszor fordul elő. Ha egy családra öt főt számítunk a falu lakosságát ezer lélekre tehetjük.
A népesség alakulása a polgári korban
1851
2047
1866
2196
1878
2121
1880
2214
1890
2367
1891
2026
1900
2511
1907
2513
 
1850-ben a katonaságot még gyakran falvakba helyezték ki. Ezért a hadseregnek azt is tudnia kellett, hogy egy-egy településen hány helyre lehet elhelyezni egységeket. Hosszúhetényben ekkor 362 ház volt, 249 istálló, ebből 72 a falun kívül, a szállásokon.
Az önkényuralom megyefőnöki irataiban sokszor szerepelnek a községek, de most már abból a szempontból, hogy milyen nemzetiségek laknak ott. Ennek nyilván politikai okai is voltak. 1851-ben már német családokat is feljegyeztek Hosszúhetényben. A lakosság akkor 2230 fő volt, ebből négy német, 2210 magyar és tizenhat zsidó. 1852–53-ban 2196 magyar, egy német, kilenc zsidó. 1857-ben vallás szerinti megosztásban 2233 római katolikus és huszonöt zsidó.
Népszámlálás 1857-ben volt, majd 1869-ben. 1857-ben 1133 férfi és 1125 nő élt a faluban. Ebből egyedülálló volt 561 férfi és 515 nő, házas 516 férfi és 524 nő. Özvegy 56 férfi és 86 nő.
1869-ben a hetényi összlakosság 2206 fő volt, ebből 1074 férfi és 1084 nő. Az idegenek száma 30 férfi és 18 nő volt. A lakók közül 2059 volt háztulajdonos és bérlő, 95 albérlőt írtak össze és 52 cselédet (a gazdák mellett és a háztartásokban dolgoztak). És végül a lakosság családi állapot szerinti megosztása a következő volt: nős 570, nőtlen 475, hajadon 437, férjes 565, özvegy (nő) 97, özvegy (férfi) 56, és elvált három.
A népességszám alakulása az első világháború után
1926
2571
1930
2876
1934
3147
1935
2786
1937
2780
1938
2786
1941
2883
1949
3094
1960
3539
1970
3647
1991
3200
1996
3209
 
A népesség alakulása a XX. században a harmincas évek megtorpanása után általában emelkedést mutat, függetlenül attól, hogy a gazdasági élet a legutóbbi időben sem volt problémamentes. Gondoljunk a szénbányászat válságára – ami Hosszúhetényt erősen érintette, hisz a tervezett bányanyitás kudarcba fulladt – vagy a kőbánya megszűnésére. A lélekszám eközben, s mindennek ellenére, stabilizálódni látszik. S ez megnyugtató prognózist jelent a falu jövője szempontjából.

Püspökszentlászló: a kastély és a templom (1900 körül)

Püspökszentlászló: a püspöki nyaraló ma

Lakodalom Hosszúhetényben (1930-as évek)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages