Egy barátságos úrbéri egyezség
Egy barátságos úrbéri egyezség
Fordulópontot jelentett 1848 a falu életében. Megszűnt a jobbágyság, kialakult a szabad paraszti földtulajdon. Ez azonban nem ment egyik napról a másikra. Mindenekelőtt rendezni kellett a földbirtokokat, elsősorban a legelőket és erdőket.
A tagosítás során igyekeztek a szétaprózódott területeket egyesíteni, a földesúri birtokoktól elkülöníteni. Természetesen ez sem történhetett meg súrlódások nélkül. A szembenálló felek általában törvényszéki perrel igyekeztek a vitás kérdéseket megoldani.
A döntés elengedhetetlen előzményéhez tartozott a földbirtokterületek felmérése, minősítése. Mindezek komoly műszaki munkálatokat igényeltek. Általános törekvés volt az, hogy lehetőleg „barátságos egyezség” szülessen, ennek ellenére ezek a perek, illetve az egyeztetések esetenként évtizedekig eltartottak.
Az úrbéri szerződés elkészülte előtt részletes felmérés készült a falu határáról, annak a telkes gazdák által birtokolt területeiről. A földeket először művelési ágak szerint mérték föl, majd osztályozták azokat minőségileg is, mégpedig első, második és harmad osztályba. Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a földekbe mit érdemes vetni, figyelembe véve természetesen még azok fekvését is.
A szántóföldek közül első osztályú minősítést kapott négy dűlő területe, második osztályba tizenegyet soroltak, míg harmadikba kilencet. (A dűlőnkénti részletezés adatait a Függelékben adjuk közre.)
A Hosszúhetény határát felmérő, annak értékét summázó összesítést 1863. június 27-én írta alá a községi és a két uradalmi becsűs. Ezután az iratot benyújtották a vármegyéhez, amelyet Sey László alispán, Kovács Ágoston főszolgabíró és egy megyei esküdt hitelesített. Ez a hitelesített felmérés képezte az alapját a falu úrbéri rendezésének, amelynek végső részletezett formáját az úrbéri szerződés szövegezte meg. De nem végleges érvénnyel: a falu és a püspöki uradalom közti vitában megállapodás csak 1872-ben született, ezután már csak néhány részkérdésben lehetett kezdeményezni, a változtatások minimális lehetőségével.
A „Barátságos úrbéri egyesség” pontjai teremtettek lehetőséget a parasztok szabad földtulajdonon alapuló gazdálkodása kialakulásához.
Mindenekelőtt tisztázni kellett a közös legelők kérdését, azokat el kellett különíteni a földesúri területektől. Az erdők „elkülönözése”, a faizás jogának biztosítása, a favágás, az irtás szabályozása volt a következő feladat, végül dönteni kellett a maradványföldek ügyében is. Tisztázni kellett azt is, hogy mi jár a volt úrbéreseknek, és mi a kisházasoknak. Ez utóbbi azért volt fontos, mert az igazgatási területhez tartozó három falu közül Kisújbányán és Püspökszentlászlón kizárólag kisházasok éltek. (Kisújbányán számuk 53, Pusztaszentlászlón 27 volt.) A hosszúhetényi úrbéresek telki állománya a korszak végén (1848-ban) kilencven volt.
A rendkívül bonyolultan s „avét” (avítt) nyelvezeten megfogalmazott „egyesség” kivonatolt lényege a következő:
„Barátságos úrbéri Egyesség, mely egyrészről Radenich János h. ügyvéd mint a pécsi uradalom tejhatalmú jogképviselője, másrészről Béres Pál, Kis Tóth László, Radó Ander Mihály, Bózsa István, Bocz Ferencz, Katos Ferencz, Kis János, Katona Radó Mihály, Böröcz Pál, Böröcs József, Szatykó Ferencz, Dallos Pál János, Bagó László, György János, Szundi György, Felső Bocz Ferenc, Külső Bocz János, Báttaszéki Mihály, Kis Ferencz József, Felső Tóth József, öreg Kajdi György, Kakas György, Szabó István és Kovács Máté János hosszúhetényi lakosok mint a Hosszúhetény község lakosságának túlnyomó birtoktöbbsége által jelen úrbéri egyesség alkalmára szabályszerű hitelesítés mellett megalakított úrbéri választmány tagjai közt – mégis Ráth Iván püspöki uradalmi kormányzó hozzájárulása mellett – az uradalom és község közt fennforgó úrbéri per tárgyát képező legelő elkülönözés, erdei haszonvételek szabályozása, maradványföldek váltsága és birtoktagosításra nézve a következő feltételek alatt köttetett.
I. A legelő elkülönzésre nézve:
Mindkét részről kölcsönösen elismertetik, hogy Hosszúhetény község határában mindössze 90 úrbéri Telek után nyervén az uradalom földtehermentesítést, a legelő illetőség kiszabásánál ugyane telekszám jő tekintetbe. Ámbár pedig továbbá ugyanazon alkalommal mindössze csak 68 úrbéri kisházas állapíttatott meg, mégis az uradalom a jelenleg tényleg fennálló kisházasokat, számszerint 72-őt, a legilletőképpen részesíteni akarja.
Ennélfogva tehát e tekintetben számításba jő úrbéri telek
|
90
|
telek
|
72 úrbéri kisházas, vagyis 8-at 1 telekre számítva
|
9
|
telek
|
A róm. Kat. Lelkész illetménye
|
1
|
telek
|
A róm. Kat tanító illetménye
|
4/8
|
telek
|
A községi jegyző illetménye
|
4/8
|
telek
|
Kiadandó tehát legelőilletőség mindössze
|
101
|
telek után.
|
Megajánl az uradalom és a község elfogad telkenként 12, azaz tizenkét holdat, minélfogva a fenn megállapított 101 telek után megjáró legelőilletmény 1212, azaz Egyezerkétszáztizenkét négyszögöles holdra rúg.
Az 1863-dik évben hitelesített úrbéri telekkönyv tanulsága szerint Hosszúhetény község határában, a Szentlászló és Újbánya községek határának körébe eső részletek bevonásával mindössze 435-re terjedő legelő találtatik, és így a község részére fenntebb meghatározott összes legelőilletőség magából a közlegelőből kiadható nem lévén, a hiány erdőből fog pótoltatni.” (Ezt a „zengőaljai”, Köves nevű erdőnek a „kövesalji” legelő melletti erdőből pótolták. Leszögezték továbbá, hogy a községi népiskolai alap javára négyholdnyi területet hasítottak ki a Hársas nevű legelőből, de „fenntartja mégis magának az uradalom e területre nézve a kizárólagos kőszénbányászat jogát”.)
II. Az erdő elkülönzésre nézve:
Errenézve a bevezetésileg megállapított adatok szerint számításba jő
Úrbéri telek
|
90 telek
|
72 úrbéri kisházas, vagyis
|
9 telek
|
Tehát mindössze 99 úrbéri telek.
Megajánl az uradalom és a község elfogad telkenként 5, azaz öt hold erdőt és így a fenti 99 úrbéri telek illetőségében elkülönzendő 495, azaz Négyszázkilencvenöt (1200 négyszögöles) holdakra rugand. Kiadatik pedig ezen erdő a hitelesített térképen megjelölt 314 hsz. számmal megjelölt „Hármashegy és Héró” nevű erdőterületen s jelesen annak zobáki és szentlászlói utakkal átölelt déli részén teljes szélességben éjszak felé.
III. A maradványföldekre nézve:
A hitelesítendő összehasonlító iromány, valamint az úrbéri telekkönyv tanúsága szerint a községbeli telkesek birtokában mindössze 652 holdnyi maradványföld létezik.
Tekintve, hogy a községbeli telkes gazdák az e maradványföldek váltságául törvényileg fizetendő tetemes összeg viselését terhesnek találnák, a váltsági összeg fejében a maradványföldek felét, háromszázhuszonhat holdat az uradalomnak természetben, tulajdonul átengedik...
A községbeli kisházasok kezén talált 42 holdnyi maradványokat illetőleg, miután azokat természetbeni átengedés útján megváltani lehetetlen lenne, arra kötelezik magukat az illető kisházas birtokosok, hogy az egyenként birtokukban levő maradványok holdanként 18 ftjával számított összes váltsága fejében hétszázhatvannégy forint és 64 krajcárt, mint tőkét és e tőkének a birtokrendezés végbefejezés napjától járó 5% kamatát 10 év alatti egyenlő részletekben az uradalomnak készpénzben megfizetik...
Mindezeken túl jelen úrbéri egyesség keretében még a következő általános megállapodások jöttek létre, jelesen
...Püspök úr ő Méltósága atyai kegyességétől indíttatva a helybeli plébániát, úgy a tanítói és községjegyzői állomást külön javadalmazni óhajtván, a plébánia részére 10, azaz tíz hold, a tanítói és községjegyzői állomás részére külön-külön 2, azaz kettő, azaz két hold szintén a végrehajtáskor kijelölendő alkalmas helyen egy tagban külön kihasítandó lesz.
Ámbár a Zobákpusztán betelepített úrbéri kisházasok birtoka szintén a hosszúhetényi határ körébe esnék, azokkal mégis az uradalom külön egyezkedést tartja fenn...
A községi faiskolának az uradalom még külön egy holdat a végrehajtáskor kijelölendő alkalmas helyen adományoz...
Kelt Pécsett 1872-dik évi január 15-dik napján.”
Mintegy hitelesítésül a megállapodást aláírta Radenich János uradalmi ügyész, huszonöt volt úrbéres, Hegyessy László plébános, a körjegyző és még egy személy, aki neve mellé azt írta, hogy ő a „névíró”, tehát az írástudatlanok keresztvonása mellé az illetők nevét bejegyzo személy, valamint Kovács Zsigmond pécsi püspök. A pécsi kerületi törvényszéki bíró is igazolta az okirat hitelességét. Végezetül 1872 október 12-én Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter aláírásával és hivatalos pecsétjével hagyta jóvá az egyezséget.
A hosszúhetényi, zobáki, kisújbányai és szentlászlói föld-, erdő- és rétcsere után az uradalom kezén maradt 10 036 négyszögöl belsőség, a hoszszúhetényi körvadászlak, körvadászkert, hajdúlak, a Csokoládé csárda, a Repka-féle elhagyott malom, a szentlászlói hajdúlak és halastó. Az elkészült jegyzék szerint az úrbéresek kezén volt 7500 négyszögöl erdő, 18 579 négyszögöl szőlő, 10 977 négyszögöl belső telek, 26 948 négyszögöl rét, 155 064 négyszögöl szántó, 6245 négyszögöl legelő és 5245 négyszögöl terméketlen rész, azaz összesen 397 734 négyszögöl terület.
De – mint jeleztük – még hosszú ideig maradtak nyitott kérdések a megkésett megállapodás aláírása után is. 1889-ben a falu a törvényszékhez a következő levelet írta: „Hosszúhetény község határában a pécsi püspöki uradalom és Hosszúhetény község úrbéres birtokosai között az úrbéri legelő elkülönítése, a faizási erdei illetmény kiadása, az úrbéri maradvány földek váltsága és részben az uradalmi birtok tagosítása érdekében létrejött egyesség 1877 évben végrehajtva lévén, ezen végrehajtást tárgyazó adatok, mint a tekintetes kir. Törvényszéket megillető adatok a kir. Törvényszék levéltárában meg is vannak, de későbben Hosszúhetény községe az úrbéri viszonyait házilag rendezni kívánván, az összes úrbéri birtokait tek. Frenkl Ferencz Úr által egyénenként felmérette és, hogy ezen költséges munka törvényes alapot nyerjen, a tekintetes pécsi kir. Törvényszékhez folyamodott, hogy azt bíróságilag hitelesítse. Ezen utóbb megnevezett munkát az akkori elöljáróság mindig remélte, hogy az illető törvényszéki előadó úr ezen község költségén és annak magánhasználata céljából a községnek megküldendi és midőn huzamosabb idő eltelte után az előljáróság ezen munkát kivenni akarta, azon felvilágosításait nyerte, hogy az illető előadó úr által a tekintetes kir. Törvényszék rendelkezésére bocsájtatott.
Miután egyrészt ezen a mi belügyeink rendezése céljából tetemes költségünkön készített munka nálunk mindennap szükséges, míg a tek. kir. Törvényszék annak hasznát nem veheti, másrészt pedig törvény nincsen, amelynél fogva így az úrbéri ügy rendezésén kívül a község által készíttetett mérnöki munka csak azért, mert a Tekintetes kir. Törvényszék hitelesítette, az úrbéri Törvényszék tulajdonába átmenvén, ugyanazért alázattal esedezünk, miként a községnek visszabocsátani kegyeskedjék. Mély tisztelettel, kérésünk után maradunk tekintetes kir. Törvényszék alázatos szolgái. Bíró József bíró.”
Kép a múltból: szénahordás (1940-es évek)
)
A hetényi főutca
