Tíz év az ezerből | Száz Magyar Falu

Tíz év az ezerből

A Nógrád megyei Hírlap egyik friss száma 2001-ben azt írja: Horpács többet fejlődött az eltelt tíz esztendő alatt, mint történelmének utóbbi háromszáz évében. Ez ugyan túlzás, mint minden kategorikus kijelentés, de tény: a falu helyzetében alapvető a változás a rendszerváltozás óta. Ami viszont máig korlátozó adottság: továbbra is fillérre kiszámított költségvetésből kell gazdálkodniuk.

Horpács eseménytörténetének utóbbi tíz esztendeje bővelkedik látható és érzékelhető fordulatokban. A nem teljes felsorolás is mutatja, hogy az alig kétszáz lélekszámú településen mi minden változott:

Megszűnt a gyermekotthon, az állami gondozott fiatalokat többnyire a megyében, családi házas rendszerben helyezték el, magántulajdonba került a Mikszáth-kúria, felépítették a szennyvíztisztító üzemet – négy település (Pusztaberki, Borsosberény, Nagyoroszi, Horpács) ilyen jellegű gondját oldja meg –, felújították a régi, úgynevezett pártház épületét, s ide helyezték át az önkormányzat irodáját, valamint a községi könyvtárat, felújították a katolikus templomot, a régi iskolából fogadót alakítottak ki a falusi turizmus szolgálatába állítva, kitisztították és rendezték a falun átfolyó Derék-patak medrét, megkezdték a település amúgy szilárd burkolatú utcáinak aszfaltozását, teljessé vált a vezetékes ivóvízrendszer, kiépült a gázvezeték és a szennyvízcsatorna-hálózat. Azaz Horpács kommunális infrastruktúrája teljessé vált.

Idetelepült a Mikszáth Kiadó, amely a Nógrád megyei szellemi élet egyik fontos műhelye lett. Új, a falu lakóinak mindennapjait támogató, szervező alapítványok jöttek létre (Fundus, Szontagh). Az országos hatókörű Mikszáth Társaság minden évben, Kálmán napján, az író emlékére ünnepséget szervez Horpácson. Két új szoborral gyarapodott a község. Molnár Péter Mikszáth bazalt mellszobrát faragta meg, míg a Mikszáth Társaság egész alakos, bronz Mikszáth-szobrot állíttatott a kúria elé. Az író volt otthonában 1997-ben megnyílt az épület egészét elfoglaló új Mikszáth-kiállítás mint jelentős látnivaló és vonzó turistalátványosság. Elkészült a falu szép és kellemes környezetben álló buszmegállója, várója. Felavatták a millenniumi emlékoszlopot, megemlékezve Horpács XX. századi hőseiről, áldozatairól.

Imponáló lista ez, érdemes néhány elemét részletesebben is bemutatni. Az elmúlt tíz év egyik legnagyobb országos nyilvánosságot kapott ügye a Mikszáth-kúria és -birtok sorsa volt. Az alapvető gondot az okozta, hogy 1993-ban elköltözött a gyermekvédelmi intézet, s az épületegyüttes üresen állt, leszámítva a múzeumi kiállítás szűk tereit. A Nógrád Megyei Önkormányzatnak sem a felújításra, sem a működtetésre nem volt anyagi fedezete. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal viszont nem engedélyezte, hogy külön válasszák az épületek és a park tulajdonjogát, s azokat külön-külön értékesítsék – ami talán forrást teremtő lépés lehetett volna.

Jelentkezők akadtak, de alapvetően nem volt pénzük a felújításra, legfeljebb a bérleti díjra. Egy angol vállalkozó egészségügyi rekreációs központot kívánt például itt létrehozni. Jelentkezett egy gyermekvédelmi alapítvány is, és egy budapesti cég harmincéves bérletei szerződést kívánt kötni. S jelentkeztek a Mikszáth-örökösök, a család leszármazottai.

Hosszú és méltatlan vita következett, amit a korabeli sajtó alaposan megszellőztetett. Ráadásul közeledett az író születésének százötvenedik évfordulója, s az épület már alkalmatlan volt az új állandó kiállítás fogadására. A megyei önkormányzat gyorssegélyként kétmillió forintos felújítási keretet biztosított a legfontosabb feladatokra, majd sikerült végül megegyezni a kulturális minisztériummal. A megye hétmillió forintot, a minisztérium négymilliót biztosított az épület felújítására – a Szontagh-kúriára már nem jutott a pénzből –, és a Nemzeti Kulturális Alap egymillió forintot juttatott a Mikszáth-bútorok restaurálására.

Így végül is sikerült a kastély felújítása, az épületet s benne a nagy alapterületű, látványos állandó emlékkiállítást 1997. október 17-én nyitották meg. Közben befejeződött a tulajdonlás körüli vita is, Nógrád Megye Önkormányzata eladta a teljes fundust, előírva az új gazdának a teljes felújítást.

A változás azóta szemmel látható. Horpács nemzeti értéket képviselő együttese folyamatos változáson megy át. Sorra újulnak meg a régi épületek. Az új tulajdonos, Varga Péter Miklós létrehozta a Szontagh Alapítványt, amely a majdani hasznosítást kívánja elősegíteni. Megkezdődött a park felújítása, fákat ültetnek, virágokat, rendbe hozzák a sétálóutakat, és megkezdődött Szontagh Pál egykori kúriájának felújítása is.

A Mikszáth Társaság 1993-ban alakult meg, szellemi központjának Horpácsot tekinti, itt tartja vezetőségi üléseit, s itt kezdte meg dokumentációs és kutatóbázisának a kialakítását. Első közgyűlésére is Horpácson került sor: 1994. szeptember 18-án tartották a faluban az első Mikszáth-ünnepet. Kiállítást rendeztek, műsorokat szerveztek, könyvbemutatót tartottak és koszorúzást. 1995 óta évről évre megrendezik az ünnepet, de most már Kálmán-napon, október 13-án. Bemutatkoznak folyóiratok szerkesztőségei, irodalmi műsorok hangzanak el, koncerteket tartanak, sőt itt rendezték meg a „Mikszáth polgármesterek” első európai találkozóját is, mindazon városok képviselőinek részvételével, amelyekhez az író élete során kapcsolódott valamilyen módon. A Kálmán-napi ünnepségekhez csatlakoztak a Mikszáth nevét viselő iskolák Budapestről, Balassagyarmatról, Pásztóról, Nógrádmegyerről, Erdőtelekről és most már a szlovákiai Varbó településéről is.

A Mikszáth Társaság eddigi legnagyobb és legmaradandóbb műve Mikszáth szobrának felállítása. A Benczúrfalván alkotó ifj. Szabó István Munkácsy-díjas szobrászművész elkészítette az író egész alakos, ülő bronzszobrát, amelynek mintája a híres fotó volt: Mikszáthot látni a horpácsi kúria tornácán. A társaság tagjainak adakozásából összegyűjtötte a pénzt a szobor felállítására, amelyre 1999. október 13-án került sor nagy ünnepség keretében.

A Mikszáth Kiadó a gyakorlatban, de még inkább szimbolikusan van jelen Horpácson. A magyar könyvkiadás jelenlegi gyakorlata miatt kénytelen elsősorban a fővárosból szervezni üzleti tevékenységét, de az előkészületeknek Horpács a helyszíne. A székháza falán ifj. Szabó István Mikszáth-domborműve jelzi: a kiadó elkötelezett őrzője az író szellemiségének. Már eddig tucatnyi Mikszáth-művet, a Mikszáth-irodalom több darabját kiadta. Legfontosabb talán a tizenöt modern tanulmányt tartalmazó Mikszáth-emlékkönyv s a Mikszáth feleségének emlékiratait tartalmazó, régóta hiánycikknek számító kötet közkinccsé tétele.

A Fundus Közalapítvány létrejötte a falu legújabb kori történetének fontos fejezete. Öten alapították: Komáromi Gézáné, Czinege Lajosné, Zrupka János, Gere László és a Mikszáth Kiadó képviseletében Csipka Rozália. Az alapítók szándéka, hogy a helyi erők, az innen elszármazottak és mások anyagi támogatásából olyan tőke gyűljön össze, amely a falu folyamatos létét és fejlődését kamataival elősegítheti. Ott állnak minden helyi kezdeményezés mögött, anyagilag segítik azokat, szakmai tanácsadásra is vállalkoznak. Immár több éve három ösztöndíjat osztanak ki továbbtanuló horpácsi diákok között. A szigorú feltételeknek megfelelők három kategóriában juthatnak a havi támogatáshoz: gimnázium és szakközépiskola, szakmunkásképző intézet, illetve iskolai rendszerű át- és továbbképzésben részt vevők fiatalok érdemelhetik ki a támogatást.

1990. szeptember 30-ával a falu végre tisztázta a XX. század történetében amúgy elég zavarosan alakuló belső jogviszonyait. Ismét önálló település lett, saját választott testülettel, noha élete nem szakadt el a környező településekétől.

A választások után a képviselő-testület első ülésére 1990. október 11-én került sor. A polgármester Repiczky Lászlóné lett, a három képviselő: Gere László, Horváth Béla, Faragó Mihály. (Horváth Béla helyét hamarosan Erdős Sándor vette át.) Az önállóság megőrzése mellett körjegyzőséget állítottak fel közösen Borsosberénnyel, később Nagyoroszival. A háziorvos Borsosberényből jár át a rendelésekre, a horpácsi gyerekek, az óvodások és az iskolások Berényben tanulnak. A fogorvosi ellátás viszont Nagyorosziban van, ott kell felkeresni az állategészségügyi szolgálatot, miként a körzeti megbízott is ebben faluban állomásozik.

Horpácsnak jelenleg van egy postája és egy községi könyvtára. Működik két élelmiszerbolt, egy kocsma, egy vendégfogadó, egy terménybolt a településen. Van falugazda, aki a település rendjét, hétköznapjait szervezi. A szemétszállítást egyelőre a saját telepére viszik a lakók, a konténeres megoldás még a jövő feladata.

1994-ben ismét Repiczky Lászlónét választották meg polgármesternek, a képviselő-testület tagjai Erdős Sándorné, Gere László, Pribeli Istvánné, ifj. Mayer Tivadarné és Faragó Mihály lettek. A testület rendszeresen ülésezett, de radikális nagy változtatásokra nem volt erő, a hétköznapi élet apró gondjait kellett megoldaniuk. Hogyan is tudtak volna dinamikusan fejlődni, amikor például a költségvetésük 1991-ben 4,447 millió forint volt. A bevételek fő forrása az állami normatív támogatás, a személyi jövedelemadó, a helyi adó és az egyéb helyi bevételek annak csak a töredékét teszik ki. Megkezdődött a szennyvíztelep tervezése és a kivitelezés előkészítése. Évente két falugyűlést tartanak aránylag élénk érdeklődés és részvétel mellett.

Az 1998-as választásokon kicserélődött a falu vezetése. Polgármesternek Molnár Zoltánt, az egykori helyi gyermekotthon pedagógusát választották meg, aki másodállásban tölti be posztját, nem adva fel szátoki nevelői állását. A képviselő-testület tagjai: ifj. Ádám János, Benkő János, Gál Gábor, Pusztai Sándor, Vajzer Gábor. Valamennyien független jelöltek voltak.

Az önkormányzat meg kívánja őrizni a falu meghitt, barátságos, csendes, a tájjal harmóniát kialakító jellegét. De úgy, hogy visszaállítják természeti értékeit, és biztosítják a teljes komfortot. A célok megvalósítása érdekében nagy ívű pályázatokat készíttettek és adtak be. Jellemző, hogy a település 2000. évi költségvetése megközelítette a tízmillió forintot, és ehhez pályázati úton újabb hatmilliót nyertek.

A nyugdíjasok nemzetközi évében pályázati pénzből több kirándulást, színházlátogatást szerveztek a helyi időskorúaknak. Az útfelújítási alapból nyert pályázati támogatásból felújították a Béke utcát, majd aszfaltozták a Mikszáth utcát és 2002-ben következik a Petőfi utca. Ugyancsak nyert pénzből, majdnem egymillió forint értékben felújították a községházának és a könyvtárnak otthont adó épületet.

Új közösségi programokat alakítottak ki, amelyek mára hagyománnyá váltak. Ilyen az anyák napjai, a Mikulás-napi ünnepek sorozata, a kihívás napján a közös részvétel. Sőt bevezették már az apák napját is májusban, Ivó napján. A falu a képviselő-testület mellé állt, mert megérezték, hogy az egyik legfontosabb, a történelemben megőrzött értékük az összetartozás, a közös cselekvés képessége. Minden évben (eddig három alkalommal) szeptember közepén rendezték meg a falunapot. Vidám vetélkedők, sportversenyek színesítik a szórakoztató rendezvényt, s hajnalig tartó táncvigalom. 2000-ben ezen a napon vették át a millenniumi zászlót és Nógrád megye zászlaját és millenniumi felhívását. A zászlóanya Guzsaly Lászlóné volt.

A 2001. évi falunapon, szeptember 15-én a kopjafát avatták fel. Új teret alakítottak ki, a munkában sokan részt vettek, immár saját akaratukból, a falu közösségéért érzett felelősségtől indíttatva. A kopjafa a múlt századi két nagy világégés emlékét őrzi. Szerepelnek rajta az első világháború horpácsi áldozatainak és a második világháború katonahőseinek nevei.

A település testvérkapcsolati együttműködést épített ki Mikszáth szülőfalujával. Sklabina, azaz Szklabonya alig pár kilométerre van a magyar határtól, küldötteiket vendégül látják a falu ünnepein. Legújabban egy másik Horpácsra is rátaláltak: Sopronhorpácsra. Kapcsolatuk most formálódik.

A település lakói továbbra is a falun kívül keresnek munkahelyet. Nagy gondot jelentett a nevelőotthon megszüntetése, sok munkahely szűnt meg ennek a lépésnek a nyomán a faluban. Még mindig ingáznak Budapestre, de most már sokan a közeli és rendkívül dinamikusan iparosodó Rétság üzemeibe járnak.

Nagy gond, hogy a fiatalok kevesen vannak. A település elöregszik. Ami egyfelől bizonysága annak, hogy itt környezeti ártalmaktól mentes hosszú életet lehet élni, másfelől a kiüresedő házakat azonnal megveszik a betelepülők, tehát a falu nem fog elnéptelenedni. Ezzel együtt aggasztó, hogy csak két óvodás, tizenkét általános iskolás és tizenkét középiskolás él a faluban, s egyetlenegy horpácsi tanul tovább felsőoktatási intézményben 2001 őszén.