Hollókő Összefoglalás
Hollókő
Összefoglalás
Összefoglalás
A Cserhát-hegység változatos természetföldrajzi tájegységében fekvő Hollókő falu nevét ismerté tette egységes településszerkezete, gazdag népviselete, népszokásai, valamint a tőle néhány száz méterre fekvő, sziklaszirten álló, középkori vára.
A helynévanyag, a régészeti kutatások és Anonymus leírása szerint is Nógrád megyében a honfoglalás előtt szláv népek éltek. A IX. század végén,
a X. század folyamán, e népesség közé települtek a honfoglaló magyarok. Szécsény és az oklevelekben szereplő Székelcse-, másik nevén Hollókői-patak a nyelvészeti kutatások alapján az itt található határvédő székely népcsoportra utal.
A megye ősi birtokosa a Kacsics nemzetség volt, birtokai Szécsényben és ennek környező területén feküdtek. A nemzetség a XIII. század elején több ágra szakadt. A tatárjárás után, a század végén, a megyében a legtöbb erődítmény építése az ő nevükhöz fűződik. Az Illés-ágból származó Mikus, egy 1313-ban kelt adománylevél alapján, a vár első ismert birtokosa.
Mikus és testvérei, 1310-ben, a pártütő tartományurakhoz, Csák Mátéhoz csatlakoztak. Károly Róbert király 1312-ben, a rozgonyi csatában győzelmet aratott felettük. Csák Máté híveit megfosztotta birtokaiktól, a mellette hűségesen harcolókat pedig adományokban részesítette. A várat 1313 és 1327 között a királyi várnagy Almágyi, Balog Mihály igazgatta Károly Róbert hívét, a Kacsics nemzetség Falkos ágából származó Szécsényi Tamást, 1327-ben iktatták be Hollókő várába és annak tartozékaiba. Szécsényi Tamás hatalmas vagyont szerzett és számos tisztséget töltött be. A család tekintélyét ő alapozta meg. Szécsényi László volt a család utolsó férfi tagja, aki 1460-ban halt meg. Örökébe vejét, Losonczy Albertet és Guthi Ország Mihályt iktatták be.
A hollókői várat az 1327 és 1552 közötti időben a megye legfontosabb családjainak birtokában találjuk. Igazi értékét a hozzá tartozó uradalom képezte, bár korszerű megerősítésére a XVI. században sem került sor.
A török, Buda bevétele, valamint Nógrád, Szanda és Vác elfoglalása után, 1552-ben bevette Drégelyt, Szécsényt, Gyarmatot és Hollókőt is. A tizenöt éves háború során (1541–1606), több várral együtt, átmenetileg ismét a magyaroké lett, de 1663-ban újra török kézen találjuk. 1683-ban, Sobieski János lengyel király szabadította fel végleg a hódítók uralma alól. I. Lipót császár 1701-ben kiadott rendelete kimondta a magyar végvárak megszüntetését, így 1711-ben Hollókőn is bontási munkálatokat végeztek.
Az OMF, a mai OMVH elődje, 1966 és 1969 között végzett feltárásokat a várban. A kutatás eredményei, a történeti anyag, régi ábrázolások, leírások, oklevelek segítségével lehetőség nyílt a híres erődítmény építéstörténetének és a benne folyó napi életnek a rekonstruálására. A kiemelkedő sziklaoromra épített erődítmény formáját, a terep adta lehetőségek befolyásolták, védelmét növelték. Az építéshez a köveket a helyszínen bányászták, a fontosabb építészeti részletekhez szépen megmunkált mészkőfaragványokat alkalmaztak. A falak erősítésére keményfa kötőgerendákat használtak. A vár legrégebbi magját képezi, a leginkább védelemre szoruló keleti oldalra épített öregtorony, északról az L alakban épített palotával, a ciszternával és a pártázatos falakkal.
A Szécsényiek birtoklása idején a palotában folyó nagyobb szabású átépítéseket a gótikus részletek jelzik. A munkálatok feltehetőleg Szécsényi Frank mester (1369–1409) idejében történtek, akit egy oklevélben Hollókőinek neveznek.
A külső vár a XIV–XV. század folyamán épült ki. A Losonczyak és Guthi Országhok birtoklása idején az ötszögletes tornyon és palotán reneszánsz stílusban átalakításokat végeztek. A belső várat övező falszorosban kis fedett műhelyeket alakítottak ki. A külső várudvaron gazdasági épületeket emeltek.
A falu első említése 1343-ból származik, amikor Váralja plébániájának, György nevű papjáról számolnak be. Az erődítménytől délnyugatra, a patak völgyben, az Előtyi-dűlőn, az Árpád-kori település közelében, a Pusztaverem-dombon középkori templom maradványait tárta fel a régészeti kutatás.
A török időket követően a falu újratelepült. Hollókőn 1715-ben három magyar háztartást írtak össze, 1720-ban nemesi községként említik. A szécsényi uradalom része, birtokosai a Forgács, a Haller és a Kamocsay család.
A falu lakói palócok, akik a felföldi északi magyarság keleti részéhez tartoztak.
Münosmejer 1782-ből származó felmérésén egyutcás, soros települést látunk, melyhez szőlő is tartozott, de főleg erdőség övezte. A dűlős tagosításkor, 1860-ban, a falu határát apró, keskeny birtokokra szabdalták fel, ezt a topográfiai rendet ma is őrzi a település képe. Hollókő határa ezerkétszáz hold, melynek fele silány szántóterület, negyede erdő, a többi legelő, és részben terméketlen föld. Ezenkívül ötven hold szőlő is tartozott hozzá. Kertje, rétje kevés volt. A falu a forgalmas utaktól, ipari létesítményektől távol feküdt. A lakosok így kénytelenek voltak summásnak szegődni, uradalmakban napszámos munkát végezni. Állatokkal is kereskedtek, a nők pedig a maguk készítette vásznakat adták el a piacon.
A község 1909-ben leégett, és házait újjáépítették. A falu képe ma ennek az építkezésnek a nyomát őrzi. Lakóházai az útra merőlegesen épültek ki, csoportos telkei az ősi hadas (nagycsaládos) település nyomait őrzik. Az egy hadba, rokonságba, tartozók egy portára, osztatlan telekre, települtek. A házak általában háromosztatúak (első ház–pitvar–lakókamra) és az utcára nyíló pincével vannak ellátva. Az utcai és udvari fronton faoszlopos tornác, hambitus övezi. A szalagtelken, a házhoz épült a kamra, az istálló, az udvaron pedig a hidast (a disznóólt) és fészereket helyeztek el. Régen a pajták a falu szélén álltak.
Hollókő életében változást hoztak az 1960-as évek. Felmerült a gondolat, hogy az értékes faluközpontot, a maga eredetiségében kell megőrizni a jövő számára. 1961 és 1968 között védelmére egységes műemléki tanulmányterv készült, mely Mendele Ferenc vezetésével 58 lakóházra és a templomra terjedt ki. A lakóházak megtartották jellegüket, és új funkciókat kaptak.
A falu vezetőinek és lakosságának támogatásával lehetett elérni, hogy Hollókő műemléki faluvá váljon. 1987-ben az UNESCO világörökség-listájára került. 1977 óta, belterülete, zártkertjei, legelője és a várhegy részei a tájvédelmi körzetnek. A Hollóért Közalapítvány gondoskodik arról, hogy a falu értékeit megőrizze, gondozza és tovább fejlessze.
A vár helyreállítása 1996-ban fejeződött be. A külső várudvaron álló két gazdasági épületben kiállítás mutatja be az erődítmény történetét, kutatását, helyreállítási munkálatait. Gazdag leletanyagából a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban kaphatunk ízelítőt.
