A Szécsényi család birtokában

Teljes szövegű keresés

A Szécsényi család birtokában
Károly Róbert legyőzte az oligarchákat, és a mellette hűséggel harcolókat megjutalmazta. Programjának tekintette a régi rend újjászervezését, illetve az ország egykori állapotának helyreállítását. A tartományurak helyett 1315-től – a bárók személyében – új vezető réteg alakult ki. Tagjai azok, akik a nehéz időkben kiálltak a király mellett. Jutalmul Szécsényi Tamás erdélyi vajda, Ákos Miklós Szlavónia bánja, Garai Pál macsói bán lett. Nekcsei Demetert tárnokmesterré nevezték ki, egy külföldi urat, Druget Fülöpöt pedig 1327-ben az ország nádorává választották.
A leggazdagabb birtokos – hét váruradalommal – a Lackfi család volt, de jelentős vagyonnal rendelkeztek például az Újlakiak, Garaiak, Szécsiek, Mikecsfiak, Drugetek, Bebekek és Cudarok – és a Szécsényiek is. Károly Róbert sikeres politikájának eredményeként a XIV. század végére a váruradalmak fele már az uralkodó kezén volt, ez is az új hatalom egyik szilárd pilléreként értelmezhető körülmény.
Szécsényi Tamás, a hollókői vár tulajdonosa, Nógrád megyében hatalmas uradalmat alakított ki, melynek központja Szécsény lett. Birtokai: Almás, Baglyaskő, Bolyk, Csitár, Dolyán, Dráh, Endrefalva (Pügy), Eperjes, Géc (Kis), Hugyag, Izbistye, Hartyán, Hollókő, Kovácsi, Lapujtő, Libercse, Lókos, Losonc déli része, Megyer, Nyerges, Paróca, Pilis, Ragyolc, Ráróc, Rimóc, Salgóvár, Sipek, Somoskő, Söj, Szák, Szalatna, Szanás, Szécsény, Szinóbánya, Szőlősvár, Sztrahora, Sztrázs, Sztregova, Tarján, Terény, Újfalu, Várad, Varbó és Varsány.
Szécsényi Tamás (1299–1354) életútja igazi karriertörténet, amit elért, az utódai életét is meghatározta. Leszármazottjai ugyanis, halála után még több mint száz éven át, ugyancsak fontos pozíciókat töltöttek be, és jelentős birtokokkal rendelkeztek. Tamás 1301-ben áll Károly Róbert szolgálatába, 1312-ben a király mellett harcol a rozgonyi csatában, 1313-tól Szepes megyében és Lublón várnagy lesz, 1318 és 1321 között Arad, Bács és Szerém megye ispánja, a solymosi és hasznosi erődítmény várnagya, 1319-ben a kunok bírája, 1320–1321 között a királynő tárnokmestere, 1321 és 1342 között erdélyi vajda, egyúttal Szolnok megye ispánja, 1324-ben Szeben, 1330 és 1342 között Arad, 1330-ban Csongrád, 1334 és 1343 között Nógrád, 1338–1342 között Trencsén megye ispánja. Tárnokmesteri procurator 1339-től 1341-ig, majd 1342–1343-ban tárnokmester, egyúttal Borsod, Gömör, Szepes, Heves és Abaúj megye ispánja, 1347–1348-ban galambóci várnagy, 1349-től 1354-ig országbíró, 1350 és 1354 között, haláláig, Túróc megye ispánja. Birtokai Nógrád, Heves, Somogy, Kishont és Gömör megyében feküdtek – utóbbiakhoz kapcsolódott még Rimaszombat és annak tartozékai – és erdélyi területek. Heves megyei birtokai: Gyöngyös városa, Bene, Halászi, Nagyút, Zsadány. Somogy megyében Merbe, Tapsony, Terekezd, Sitke, Szob, Bennek. Besztercétől délre tizenegy, Szászrégen környékén kilenc település ura volt. Budán házait és szőlőit, 1335 és 1342 között Szandát tartják számon honorbirtokaként.
Szécsényi Tamás sikeres pályafutásából azt az időszakot emeljük ki, amikor Nógrád megye ispáni székét elfoglalta. Bizonyosan nem véletlen, hogy ebben az időben nyerte el Szécsény a városi rangot. A településen a XIV. század elején a ferencesek számára kolostort alapított. Szécsényi Tamás és testvére, Péter 1333-ban az apjuktól örökölt birtokot. A települést is, a tőle keletre eső Váraddal együtt, kettéosztotta, így itt kettős birtoklás alakult ki. A határjárásból kitűnik, hogy Váradnak két temploma létezett: a Kerek-dombon emelt Szent Germánium egyház, illetve a Szent György vára-dombon a Szent György vértanú egyháza.
Szécsény településen két utca és két szeg vagy vég volt. A keleti fél Tamásé, a nyugati Péteré lett. A későbbi oklevélben ezek Kónya Szécsénye, illetve Farkas Szécsénye néven szerepelnek. A káptalan előtt a két testvér fiaival együtt jelent meg, és kinyilvánította, hogy a birtokfelosztást örök érvényűnek tekintik.
Szécsényi Tamás vajda kérésére 1334-ben a király Buda várost megillető szabadságot adott Szécsény lakóinak, és engedélyezte, hogy várfallal vegyék körül a települést. A város a Hatvan–Pásztótól és a Balassagyarmatról Losonc felé vezető út kereszteződésében alakult ki.
Azért volt szükséges röviden Szécsényről is megemlékezni, mert a környező falvak, így Hollókő-Váralja sorsa is politikailag, gazdaságilag, katonailag, társadalmilag és a kézműipar szempontjából összefüggött ezzel a XIV. század első harmadában keletkezett várossal.
Hogyan is találhatunk rá, mit mondhatunk a hatalmas szécsényi uradalomban Hollókő helyéről, életéről? A község meghatározó szerepe ahhoz köthető, hogy vára van. Ez kiemeli a többi település közül. Láttuk, az erődítményt a tatárjárás idejét követően elsősorban a család végső védelmére, értékeinek őrzésére, a birtok népeinek és magának a birtoknak a védelmére emelték. A XIV. század második negyedében, a zűrzavaros tartományúri küzdelmek befejezése után az Anjou uralkodók országlása idején békésebb időszak következett. A vár értékét a hozzá tartozó birtok jelentősen megnövelte. Az 1327-es határjárás idején az erődítmény körül már tekintélyes uradalom rajzolódik ki.
Erősségről lévén szó hadi szerepe nem hanyagolható el. Nem tudjuk megmondani, milyen létszámú őrség tartózkodhatott ezekben a korai időkben a várban. Az erre vonatkozó első adat a török korból származik. Harci aktivitására azonban a régészeti feltárások során előkerült leletek, kardtöredékek, nyílhegyek, kőgolyók (ostromgéphez, hajítógéphez tartoztak), lópatkók, sarkantyúk egyértelműen utalnak.
Az Anjou-korban Magyarországon még nem zsoldos hadseregen alapult a hadszervezet. Külön kategóriába tartoztak a király külföldi hadviselései és a haza védelmére szervezett hadjáratok.
Az 1222-ben kiadott Aranybulla fontos kiváltságokat biztosított a nemesek számára, melyek egyike volt az is, hogy csupán az országot ért külső támadás esetén, a haza védelmére kötelesek a király seregében hadba vonulni. I. Károly nem tartotta be ezt a rendelkezést. Kívánsága szerint az ország nemesei kötelesek voltak, méghozzá saját pénzükön, beállni a seregébe, melynek magvát az udvari lovagság és a bárók alkották. A fő egyházi és világi tisztviselők előjoga saját címerükkel díszített lobogóval vonulhattak hadba. A főpapi és bárói bandériumok elitjét a nagyurak állandó familiárisaiból választották. Bizonyos uradalmakban, egyes falvakban éltek olyan nemesek, akik a hadakozást fő hivatásuknak tekintették.
A nemesi megye a XIII. század folyamán a köznemesség védelmére, a nagybirtokosok ellenében alakult, a XIV. században mégis a bárók befolyása alá került. Az alispán, az ispán familiárisa, szolgabírák és az esküdtek is a bárók közül kerültek ki. A század első felében hatalmon lévő ispánok a Szécsényiek és Széchyek családjából származtak, majd a XIV. század végétől egészen a XV. század közepéig a Rátót és Szécsényi família töltötte be e fontos tisztségeket. A XIV. század közepétől azonban megnőtt a köznemesség szerepe. Számuk és birtokaik is gyarapodtak. Az alispáni tisztséget 1400-tól köznemesi családok töltötték be, többek között a Baloghi, Legéndi, a Pilinyi nemzetségből valók.
A Szécsényi család hosszú ideig a megye legnagyobb birtokos családjának számított. Szécsényi Tamás 1354-ben halt meg. Két első házasságából származó fia, Kónya Miklós és Mihály örökölték a vagyonát. Kónya Miklós (1327–1367) ispánként, majd dalmát bánként töltött be fontos hivatalt. Mihály (1333–1377) esztergomi kanonok, pozsonyi prépost, váci, majd egri püspök lett.
Kónya Miklós tovább gyarapította családja birtokait, amikor Hassundorfer Erzsébetet vette feleségül. A házassággal szerezte meg Ecseg várát. Salgó vára a Kacsics nemzetség másik ágának, a Salgaiaknak a kihalásával került a kezére.
A Szécsényiek közül Kónya bán fia, Frank (1372–1408) az okleveles adatok alapján a Hollókői nevet is viselte, ez jelzi, hogy egy ideig ezt a települést, illetve annak várát választotta lakóhelyéül. Több ispáni és várnagyi tisztséget betöltött, a jászok bírája is volt. 1393 és 1395 között erdélyi vajda, és végül 1397-tól 1408-ig, haláláig, országbíró. Az 1388-ból származó oklevélben szerepel a Hollókői előnévvel, ekkor nógrádi ispán. A váron nagyszabású átalakításokat és bővítéseket végeztetett. A késő román kori erődítményt gótikus stílusban átépítette, otthonossá tette. Ez az időszakot tekinthetjük fénykorának. Lovagterem, kápolna készült hozzá, délkelet felé kiépítették alsó várát, és egy újabb ciszternával egészítették ki.
Az építkezés ideje az 1387 és 1408 közötti időszakra tehető, de ezt az intervallumot talán az 1387 és 1390 közötti évek közé szűkíthetjük, ugyanis mint nógrádi ispánt teendői ekkor szólították a megyébe.
Szécsényi László (1387–1413) idejéből maradt fenn – 1411. december 9-i dátummal – egy birtokfelosztási oklevél. Az osztozkodók egyfelől Szécsényi Simon egykori ajtonállómester, másfelől Szécsényi László voltak.
Ajnácskőt és Hollókőt Szécsényi László kapta meg, de érdekes, hogy az ezekhez tartozó birtokokat, falvakat és vámot már kettéosztották. Somoskőt és Bene várát is közös használatban hagyták. Fontos adat, hogy mindkét fél ezekben az erődítményekben saját várnagyot tarthatott. Aki többet költött, az – bírósági becslések alapján – a másik félnek kárpótlást volt köteles fizetni. Salgó Simonnak, Tapolcsán pedig tartozékaival, birtokaival, a városokkal, várakkal együtt Lászlónak jutott. Ebben az esetben is előírták a birtokok értékének felbecslését és ennek alapján azok pontos felosztását. A végrehajtásra 1412. március 9-ét állapították meg, az aktus a király embere és egy káptalan vagy konventi kiküldött előtt, a helyszínen zajlott.
A huszitizmus a XV. század jelentős eretnekmozgalma volt. Az ideológia fő forrása a XIV. századi angol teológus John Wyclif tanaira épült. Ezek jutottak el Csehországba is, ahol legnagyobb támogatójuk Husz János prágai teológiai tanár és prédikátor lett. Az ő követőit nevezték huszitáknak.
Husz János a papi rend kiváltságait meg akarta szüntetni, és a két szín alatti áldozást a világiak számára is elérhetővé akarta tenni. Az egyszerűbb, ókeresztény szertartásokat tartotta kívánatosnak, valamint a nemzeti nyelv használatát szerette volna bevezetni az egyházi életbe. Husz Jánost 1415-ben máglyahalát halt. Tanait a Tábor városából kiinduló táborita mozgalom fejlesztette tovább. Az új irányzat elutasította az egyházi hierarchiát és vagyont, a papi nőtlenséget, s az „isteni törvény” szerinti egyenlőséget hirdette. A mozgalom élén 1419-től haláláig, 1424-ig, Jan Žižka állt.
Luxemburgi Zsigmond uralkodása idejében sikerült a mozgalmat visszaszorítani (1435, lippanyi győzelem), a király halálát (1437) követően zavaros idők következtek. Leánya, Erzsébet, a maga és fia védelmére, 1439-ben, behívta Jan Giskrát, aki a bratrŠiknak, testvéreknek nevezett huszita csoportot vezette.
A cseh zsoldosok Nógrád megyében az 1440 és 1460 közötti évtizedekben nagy pusztításokat végeztek. Általában az elhagyott várakat foglalták el, és onnan mértek csapásokat a környező vidék falvaira, váraira. Egyes magyarországi urak paktumot is kötöttek a csehekkel, ilyenkor együtt portyáztak velük. A Cső várából származó Nézsai László például a megye déli részén a táboritákkal együtt pusztította végig a váci püspök javait. A husziták kezére került Ozdin, Zagyvafő, Jenő, Salgó és Gács. Somoskőt várnagya megvédte, de Salgó urai, úgy tűnik, szövetkeztek a csehekkel, mivel Mátyás király 1460-ban, amikor felszabadította a várat, már nem adta vissza eredeti birtokosainak.
A környék urai megpróbálták a javaikat biztosítani a háborúságok közepette. Oklevél is őrzi e törekvésük emlékét, ez egy 1442. szeptember 17-i fegyverszüneti megállapodásról készült, Hollókő várában született. Nógrád és Hont nemessége fegyverszüneti egyezségre lépett Giskra Jánossal és a hatalma alatt álló birtokosokkal. A szöveg elején Szécsényi László neve olvasható, de aláírta Kálnai Etreh Mihály, Poltári Sós László, Vedei Sándor és Daróczi Jakab is, akik a két megye „nemes és nemtelen” lakosságát képviselték. 1443. április 24-ig, Szent György napjáig szólt a fegyverszünet.
Az okirat Giskra oldalán felsorolja Kossowi Jódok véglesi, Sáfár Péter saskői, Kenéz Gergely lipcsei, valamint Ocskó selmeczi kapitányt, ezenkívül Dobronya úrnőjét, Gergely gróf özvegyét, továbbá Körmöc-, Selmecz-, Baka-, Libet-, Új- és Besztercebánya városát és egész Zólyom megyét. A szövegrészlet jól mutatja a területen fennálló anarchiát: „…ez alatt az idő alatt a kártételtől, egymás birtokainak pusztításától, a rablásoktól, az emberek fogságba hurcolásától tartózkodni fognak.”
Mátyás király 1458-ban került a magyar trónra, és nekilátott az országban uralkodó kaotikus állapotok rendezésének. Hadjáratokat indított a husziták ellen, és 1460-ban seregével felszabadította Salgót, Zagyvafőt, Ozdint és több más erődített helyet a csehek uralma alól.
A Szécsényi család Tamás, Kónya és Frank idején fénykorát élte, fontos nógrádi és országos tisztségeket betöltve hatalmas vagyont mondhatott a magáénak. Szécsényi II. László fia János 1454-ben halt meg, és ezzel a Kacsics nemzetség fiúága megszakadt, két leány, Hedvig és Anna maradt utána.
Szécsényi II. László felesége, Rozgonyi Borbála örökölte 1439-ben a hűtlen Salgai Miklós birtokait. Szécsény felét és tartozékait, Almást, Sztrecsin felét és Farkasfalvát. Még ebben az évben a lengyelek elleni háború költségei ellenében Rimaszombat felét is elnyerte. Szécsényi László lakhelyére, Szécsényre utal az az 1435-ből való tizedjegyzék, mely a falu és határa egykori felosztását mutatja. Eszerint a település részei: Farkasfalva, a királyné Szécsénye, László Szécsénye, udvari káplánok főnökének Szécsénye és Újváros.
1440 és 1460 között egyébként Szécsényi László Nógrád és Hont megyei ispán volt. Anyagi helyzete nem éppen szilárd, gyakran vett fel zálogkölcsönöket. A husziták elleni küzdelem idején bandériumának kiállítási költségei jelentős terhet róttak rá. Tudjuk, hogy 1450-ben Tamásfalvi Miklósnak és fiának 320 aranyforintért tizenegy jobbágytelket zálogosított el, többek között Lócban (Nagylóc). Szécsényben erődítési munkálatokat kellett végeznie, erre Hunyadi János szólította fel, aki 1451-ben látogatott a városba.
Szécsényi László a leányaira, Hedvigre és Annára hagyott javakat 1455. április 30-án a budai káptalan előtt írásba foglaltatta. Ezek a következők voltak: Erdélyben huszonöt birtok, Heves megyében hat birtok, Nógrád megyében Szécsény mezőváros, Farkasfalva, Újváros, Endrefalva, Felfalu, Dolány, Géc, Rimóc, Varsány, a két Csitár, Keresztúr, Sipek, Drá, Varbó, Sztrázs; Hollókő vára és a hozzá tartozó Pusztaalmás, Zsuny, Lóc, Bátka; Somoskő vára, valamint a hozzá tartozó Dománháza, Baratony, Cered, Hidegkút, Óbást. Gömör megyében 32 birtok, illetve birtokrészek. 1455 áprilisában 61 birtok volt Szécsényi II. László kezén, 23 pedig Losonczy Albertén (tizenhatezer forintos kölcsönének biztosítékaként), a többi 38 birtok már hajadon lányáé, Annáé.
E bevallásnak előzményét képezte egy Szécsényben, 1455. április 27-én kelt megállapodás, amely Pálóczi László országbíró előtt készült, és amelyben Szécsényi II. László a fenti birtokait Guthi Országh Mihály királyi ajtónállónak és Losonczy Albert mesternek negyvenezer aranyforintért elzálogosította. Országh Mihály azt akarta, hogy a birtoka feletti rendelkezési jogot Szécsényi László a két leányának adja át, az volt ugyanis a terve, hogy Annát László kiskorú fiával, Jánossal összeházasítja. Ebből azonban nem lett semmi.
A leányok birtokokba iktatásának Hollókő vára adott otthont, ahol 1456. október 1-jén megjelent Szécsényi László, Gyarmati Bakács fia, Miklós, Keszői Benedek országbírói protonótárius és Pörtyéni Balázs jelenlétében a résztvevők. A bizonyságlevelet a budai káptalan állította ki október 20-án.
Szécsényi László 1459-ben, főispánként, még tevékenyen dolgozott. 1460-ban halt meg a Kacsics nemzetség Szécsényi ágának utolsó férfi tagjaként.

XV. századi kályhacsempe töredékek

Csont használati tárgyak és díszítmények (XV. század második fele)

Fémleletek a külső várból (XV–XVI. század)

XV–XVI. századi fém evőeszközök

XVI. századi színes, vegyes mázas díszkancsó

Feltárás a kaputoronyban és a nyugati falszorosban

Kapu a perselykő maradványával. Kaputorony, XV. század

A XVI. századi lőportartó szaru

A külső várudvar a ciszternával és gazdasági épületekkel

Szerszámok

 

 

Fizessen elő kedvezményesen Arcanum Digitális Tudománytár szolgáltatásunkra!