Hédervár Összefoglaló
Hédervár
Összefoglaló
Összefoglaló
A község Győr-Moson-Sopron megyében, a Szigetközben települt, a Győrt Mosonmagyaróvárral összekötő út felezőpontjánál. Keletkezése összefügg a Héderváry család alapítójának, a német Hédernek Magyarországra költözésével. Először 1210-ben említi oklevél. A viszonylag késői írásbeli említés ellenére bizonyos, hogy már évszázadokkal korábban falu volt. Talán az egyetlen szigetközi település, amely Árpád-kori helyén máig megmaradt.
A Héderváry család már a XIII. században nemzetségi központot emelt a mai, úgynevezett Zsidó-dombon. Korán virágzásnak indult, várát is tovább bővítette, és a következő század első felében már a nemzetségi temetkező helyét, a Boldogasszony-kápolnát is felépítette. Egy 1443-ban kiadott oklevél mezővárosként – oppidumként – jegyzi a települést.
A kedvező fejlődést a török magyarországi megjelenése akasztotta meg. A mezőváros helyzetét tovább nehezítette a Héderváryak kölcsönfelvétele, valamint, hogy Lőrinc, Nándorfehérvár bánjaként, elhagyta az erődöt az 1521-es török ostrom idején. Ráadásul a család nem ismerte fel a nyugat-dunántúli politikai erőviszonyokat, s Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János trónviszályában a későbbi vesztest, az utóbbit támogatta. A sorozatos rossz döntések szigetközi birtokai, így Hédervár elvesztéséhez vezettek. Javadalmait a Rácországból származó Bakics család kapta meg.
Az új birtokos első cselekedete a Héderváry család központjának lerombolása és az új hit, a protestanizmus erőszakos elterjesztése volt. Súlyos csapást mért a településre a törökök 1529-es sikertelen bécsi hadjárata. Visszavonulásuk után a rossz oldalon álló Héderváry Lőrincet elfogták, és csak 1535-ös kiszabadulása után sikerült visszaszereznie új ura, I. Ferdinánd támogatásával birtokait. Azonnal hozzálátott a család hédervári központjának újjáépítéséhez, s a várkastély 1578-ra készült el.
Az újabb megpróbáltatást Győr 1594 és 1598 közötti török megszállása jelentette, a harcok és a dúlások nyomán Hédervár és a Szigetköz is elnéptelenedett.
A birtok újbóli betelepítése csak 1600 után sikerült a Héderváry, Révay és Czobor család összefogásával. Az újratelepítés után a portyázó hajdúk, németek, a török újabb, vesztes bécsi hadjárata mellett a Duna áradásai és járványok is pusztították a települést. Helyzetét most az erőszakos ellenreformáció súlyosbította. Mindenesetre Héderváry István 1643-ban megerősítette a várat és 1658-ban a nádor újra mezővárosi privilégiummal ruházta fel a települést.
A Héderváry család férfiágának kihaltával, Héderváry Katalin fiúsításával a Viczay família kezébe került a birtok.
A XVIII. század az újjáépülést hozta el a mezőváros életében. A várat kastéllyá alakították, szép parkot alakítottak ki körülötte. Jelentősen növekedett a művelt terület nagysága. A grófok egymás után vásárolták fel a kisbirtokosok földjeit, nehezen tűrték, hogy mások is működjenek felségterületükön. A lakosság száma is megnövekedett. Az 1720-as becsült adat 415 főt mutatott ki, s az 1786-os első hivatalos népszámláláskor 777 lelket írtak össze. Ugyanebben az évben a községi vagyonleltár tanúsága szerint még a tűzvédelmet is megszervezték, az ispotály már korábban (1681 óta!), az óvoda 1838-tól működött. Az első községi tanítóról 1556-ból maradt fenn feljegyzés.
A XIX. század első felét, így a francia hadjáratot rekvirálással úszták meg. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hatására sokan álltak katonának, őket a forradalom leverése után a kiépülő Bach-rendszer szigorú figyelemmel kísérte. Kossuth Lajos levélben kérte Viczay Károlyt, hogy nevezetes fegyvergyűjteményét bocsássa a forradalom rendelkezésére, de sajnos azt már 1848 októberében Jellasics horvát bán visszavonuló hadai elhurcolták.
A legjelentősebb esemény a község életében a jobbágyfelszabadítás volt – a jobbágyok parasztgazdákká, a zsellérek cselédekké váltak. Az 1870-es években a halászok, molnárok és takácsok kézművescéhei ipartársulatokká alakultak át.
A község legnagyobb birtokosa továbbra is a Viczay család maradt, egészen 1873-ig, örököse, Khuen-Héderváry Károly követte. A Viczayak műgyűjteményének jó része az 1875-ös tűzvészben elpusztult. A megmaradt értékeket a háború szórta szét, s csak a töredéke került be a győri és a mosonmagyaróvári múzeumokba, illetve az el nem égett könyvek a győri püspökség könyvtárába.
A XIX. század második felében Hédervár elvesztette mezővárosi rangját, még jegyzőséget sem állított, az ásványrárói körjegyzőséghez csatlakozott. 1889-ben megalakult a tűzoltóegylet, majd 1912-ben a hédervári gazdakör, a szintén országos kezdeményezésű leventeegylet (1925), a polgári lövészegyesület (1930) és a katolikus ifjúsági egyesületek. A második világháború utáni rendszer a közösségeket felszámolta, s 1948-ra már csak két egylet működött a településen.
Az 1945-ös földreformmal megfosztották a hédervári grófokat javaiktól, ekkor egyébként maguk már nem gazdálkodtak – 1929-től a Magyar-Német Mezőgazdasági Rt. bérelte az uradalom földjeit. 1947-re megszervezték a kastélyban a népi kollégiumot, ahol a környező falvakban és majorságokban lakó gyermekek végezhették el az általános iskolát. Ugyancsak a kastélyba telepítették át a községi általános iskolát is.
Már 1949-ben megszervezték a termelőszövetkezetet, majd a hetvenes években hat falu szövetkezeteinek társulásával egy igazi nagygazdaság tagjaként termeltek. Ma a lakosság mindennapi szükségleteit és igényeit kiszolgáló egyéni és társas vállalkozások, a kereskedelmi és vendéglátói hálózatok egyben a növekvő idegenforgalomra is építenek. Más üzemi ágazatokban csak ideiglenes vállalkozók akadtak, de ma is gazdálkodik és szolgáltat a Rózsa Ferenc Mezőgazdasági Szövetkezet.
Az egyesületi élet 1989-ben született újjá a Hédervári Baráti Kör társaság megalakulásával. Kitűzött célja a község történeti, művészeti értékeinek megmentése, gondozása. A közbiztonság fenntartásáért alapították a polgárőr-egyesületet, s ma már két alapítvány is működik a településen, egyik az iskoláért, a másik a település templomaiért.
Hédervár a XIX. század közepéig kettős magvú település. Keleti központja a falu történeti temetője és a középkori Boldogasszony-kápolna. A másik, a nyugati a XVI. századi reneszánsz kastély előtti tér.
A falu mai képe három szépen kialakított terével igazán vendégmarasztaló. Az új, földszintes vagy emeletes családi házak nem hivalkodóak, mértéktartó ízléssel épültek és illeszkednek be a sok kőemlék, a műemlékek, a parkok, ligetek és a gondozott, virágos terek, utcák sorába.
Hédervárnak, a hajdani uradalmi központnak, mint történelme során mindvégig, ma is az egyik legfontosabb, kiemelt emléke az egykori grófi kastély és csodálatos parkja. 1983-tól alkotóházként működik, jelenleg a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány tulajdona. Hédervár a Szigetköz egyik legrégebbi települése, napjainkban is a legtöbb történelmi, művészeti alkotással büszkélkedhet. A nevezetes Héderváry család sok csodálatra méltó emléket hagyott maga után, amelyeket a héderváriak szép településképe foglal harmonikus egységbe.
