Még egy fél évszázad | Száz Magyar Falu

Még egy fél évszázad

A második világháború hadműveletei során a jelenlegi Hajdú-Bihar megye területét a Szovjetunió csapatai 1944. október 6-án lépték át, s október 17-én este érték el Hajdúsámsont. A hódító hadsereg parancsnokai mindenütt a közigazgatás gyors helyreállítására törekedtek, egyrészt a még folyó harcok nyugodtabb hátországa, másrészt az élelmiszer- és egyéb utánpótlás, felszerelések biztosítása miatt. A háború a mezőgazdasági javak jelentős részét és az állatállomány több mint hetven százalékát elpusztította Hajdú megyében. A termelőmunka, az „élet” megindítása a maradó tisztviselőkre, az új népi bizottságokra hárult elsősorban. Eleinte legfőbb feladatuk a Vörös Hadsereg által benyújtott követelések kielégítése, az alapvető életfeltételek megteremtése volt. Hajdúsámsonban a Magyar Kommunista Párt helyi csoportja elsőként alakult meg október 19-én az újjászerveződő pártok közül. December 29-én a Nemzeti Bizottság még csak az egyedül működő MKP tagjaiból jött létre. Februárban már az általuk szervezett népgyűlés küldöttsége járt Debrecenben a földreform sürgetésére, és előterjesztést is tettek a földművelésügyi miniszternek, radikális reformot követelve.

Hajdúsámsonban a földigénylők magas száma miatt kevés volt a kiosztható föld, ezért a reform céljaira Debrecentől vettek át 2135 katasztrális hold területet. Összesen 751 családnak 2494 katasztrális hold földet adtak a családok méretétől függően öt-tizennyolc hold terjedelemben. A földosztás ellenére sok embernek maradt termelésre nem alkalmas nagyságú földje, egyeseknek csak a háznál lévő kert vagy kisebb gyümölcsös állt rendelkezésre. Az egy és öt katasztrális hold közötti területtel rendelkezők nem tudtak még gondos munkával sem elfogadható életszínvonalat elérni a családdal.

A kommunista párt után a Független Kisgazdapárt helyi szervezete alakult meg, a Szociáldemokrata Pártnak az 1945-ös választások idején 313 tagja volt Hajdúsámsonban. A helyi Nemzeti Parasztpárt viszont csak 1945 decemberében jött létre, a szegényparasztság nagy része emiatt is szavazott a novemberi választásokon az MKP-ra. A községi képviselő-testület újjászervezésére 1945. augusztus 23-án került sor. Az MKP és a Földmunkás Szakszervezet húsz, az SZDP és az NPP tíz-tíz képviselőt delegált. Főbírónak Bihari Jánost, vezető jegyzőnek Sándor Kálmánt választották. Az 1945-ös és az 1947-es választások a kommunisták jelentős tömegbázisára utalnak, de jelzik a Nemzeti Parasztpárt előretörését is.

	1945	1947
MKP	52,4 %	48,9 %
FKP	23,9 %	16,2 %
SZDP	14,1 %	4,3 %
NPP	8,7 %	26,1 %
DNP	–	1,3 %
MFP	–	1,4 %
MRP	–	0,1 %
FDP	–	1,3 %
PDP	0,9 %	0,4 %

A választások utáni politikai folyamatok országunkban a két munkáspárt egyesítésével a kommunista pártot juttatták egyeduralomra, s megkezdődött „népi demokrácia” címen a szovjet rendszer kiépítése. Ennek része volt a tanácsrendszer kialakítása is 1950-től, valamint az üzemi pártalapszervezetek létrehozása 1949 és 1951 között az uralkodó párt hatalmának biztosítására, az emberek átnevelésére, a begyűjtés, az adóbehajtás biztosítására.

Az új megye megalakulásakor Hajdúsámsont a debreceni járásba osztották be, s önálló tanácsú község maradt az 1970-es területrendezésig, azóta pedig nagyközség Debrecen agglomerációs övezetében – bírva annak előnyeit és hátrányait egyaránt.

A mezőgazdaság helyzete Hajdúsámsonban is az országos folyamatok szerint alakult. Földbérlőszövetkezet 1948-tól, termelőszövetkezet 1949 szeptemberétől működött. Számos változás (megalakulás, megszűnés) után a Kossuth és a Dózsa Termelőszövetkezet egyesülésével 1975-től egy gazdálkodik Rákóczi néven. A rossz termőföldi adottságú nagyközség szövetkezetei csak a munka hatékonyságának emelésével, intenzív fejlesztésekkel, a növénytermesztés és állattenyésztés helyes arányának kialakításával, jó kertészettel és gyümölcsössel, a dohánytermelés javításával és új kísérletezésekkel (josta, melléküzemek) tudtak talpon maradni. A Rákóczi Termelőszövetkezet 4647 hektáron gazdálkodik, tagjainak száma az egyesüléskor 740 fő volt. A fejlesztések (termékszárító, takarmánykeverő, dohányszárítók, konzervüzem, fatelepítések) miatt a tagok nettó jövedelme csak mérsékelten emelkedett 1980-ig, utána a szerkezetátalakítás révén a jövedelem és a fejlesztési alap is növekedhetett.

A szabadabb háztáji gazdálkodással a tagok többletjövedelemhez jutottak. A Nyírvidéki Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet biztosította a takarmányellátás nagy részét, csakúgy, mint a zöldség-gyümölcs és kisállat-felvásárlást. 1988-ban a háztáji termelés 270 hektáron folyt a nagyközségben. Az áfész 1986-ban 5725, 1987-ben 6561 millió Ft értékű árut vásárolt fel. 1983-ban megkezdte munkáját a konzervüzem, ahol hőkezelés nélküli savanyúságokat állítanak elő helyi nyersanyagokból.

Az ipar Debrecen közelében kevésbé fejlődhetett. 1946-ban csak gőzmalom működött a településen. Gépállomást 1949-ben létesítettek. Az államosítások után a felszámolt magánipar egy része a helyi kisipari termelőszövetkezetbe került, a munkaerő nagy része pedig ingázóvá vált (a 60-as években csaknem kétezren vállaltak máshol munkát). 1958-ban sütőüzemet hoztak létre, 1970-ben pedig öntödét avattak, amely előbb a Dózsa Termelőszövetkezet, majd a Hajdú-Bihar Megyei Vegyesipari Vállalat üzeme lett. A színesfémet feldolgozó öntöde 100-140 fő körüli létszámmal jelentős megrendeléseket kapott nagyüzemektől is.

A kereskedelmi forgalom nagy részét a földművesszövetkezet (később áfész) bonyolította le, bolthálózatának átlagosan húsz egysége volt. 1978-ban Gelka-szerviz nyílt Hajdúsámsonban, s átadták a Barátság éttermet. 1980-ban új ABC ruházati és iparcikkáruház létesült. A lakosság hitel- és kölcsönigényeit, betételhelyezését az 1962-ben megalakított Hajdúsámson és Vidéke Takarékszövetkezet biztosítja (taglétszáma a nagyközségből 2760 fő 1982-ben). Hajdúsámson népessége 1949 és 1989 között nem sokat változott, 7252-ről 7683 főre növekedett, s ez a tendencia várható hosszabb távon is, részben a Debrecenből kitelepülők révén. 1985-ben a munkaképes korú lakosság 82 százaléka eljáró, 18 százalékukat a helyi termelőszövetkezet és az öntöde foglalkoztatja.

A közlekedési feltételek kielégítőek: napi 43 pár autóbusz és hat vonatpár szállítja az utasokat. 1989-ben a belterületi úthálózat hossza 28,7 kilométer, s ebből csak 7,6 szilárd burkolatú. A belterületen teljes az ivóvízhálózat, s a bekötések száma a nyolcvanas évek végén 1660 lakás volt. A háztartási villamos energiát fogyasztók száma az 1970-es 1540-ről 1989-ben 3523-ra növekedett, a villamos energia pedig 297 kilowattóráról 7361 megawattórára emelkedett.

Hajdúsámson lakásállományának változásai

	1970. jan. 1-jén	1980. jan. 1-jén
Népesség (fő)	7 381	7 639
Lakások száma összesen (db)	2 197	2 376
Ebből: egyszobás lakás kétszobás lakás három- és többszobás lakás	1 580 584 33	1 113 1061 202
Lakások helyiségei összesen	7 104	10 157
Ebből: szoba konyha fürdőszoba, mosdófülke	2 785 2 108 83	3 692 2 298 652
Villanyvezetékkel felszerelt lakás	1 309	2 145
Vízvezetékkel felszerelt lakás	35	627
Palackos gázzal felszerelt lakás	483	1 747

A népművelési munka kezdetben tiszteletdíjas pedagógusokra és társadalmi munkásokra hárult, elsősorban a termelés közvetlen segítésére és nagy tömegek mozgósítására. A negyvenes évek végéig még jelentős volt az olvasókörök tevékenysége. Az ötvenes évek elejétől énekkarok, kultúrcsoportok, színjátszó csoportok, tánccsoportok adtak keretet a művelődésnek. A vegyes kart a megye legjobbjai között emlegették. Népszerűek voltak a szakkörök, az ismeretterjesztő előadások, ezüstkalászos tanfolyamok a tanyavilágban is. A rendezvények fő színtere a kultúrház, később a művelődési ház. Országosan ismertté vált az 1969-ben megalakított Dinó bábcsoport, szép sikereket ért el a rajz- és a képzőművészeti szakkör is.

Hajdúsámsonban 1946-ban kilencszáz fő körüli tanköteles gyermek volt, a tanárok száma pedig előbb hétre, majd tizenegyre emelkedett. Az államosítás előtt egy tanítóra 80-120 fős osztályok is jutottak. Később javult az arány, de a tantermek hiánya végig jellemző maradt. 1980-ban új iskolaépületet avattak nyolc tanteremmel, audiovizuális eszközökkel is felszerelt tornateremmel. 1989-ben a nagyközség 37 osztályteremmel rendelkezett, a tanulók száma 995 fő, a pedagógusoké 80 fő volt. 1976-ban új óvodát építettek, így az elhelyezhető gyermekek száma 265-re növekedett 1945 után egy orvos látta el a betegeket, 1985-re számuk háromra emelkedett. Fogorvos 1980-tól rendel a nagyközségben, a védőnői feladatokat pedig ketten látják el.

A könyvtár 216-os kötetszáma 1952-től 1988-ra 23 447 kötetre emelkedett. Állandó könyvtáros 1955-től van Hajdúsámsonban, az olvasók száma általában ezer körül mozgott. A külterületi lakott helyeken kölcsönkönyvtárak, később letéti könyvtárak álltak rendelkezésre. A mozi 1951-től üzemelt, az új, négyszáz személyes épületet 1960-ban adták át, neve ekkortól Déryné filmszínház. 1988-ban 464 előadás tartottak itt, s 53453 látogatójuk volt.

Sportpályát 1948-ban avattak Hajdúsámsonban. Kezdettől népszerű az atlétika, a kézilabda, a futball. A sportkör szakosztályaiban 1962-ben százhatvanan sportoltak. A hetvenes évek elején a sportkör egyesületté alakult, új sporttelepet avattak, majd 1977-ben befejezték a kézilabdapálya villamosítását. A korszak végéig népszerűvé vált a helyi kispályás labdarúgó-bajnokság és az évenkénti teremlabdarúgó-torna.