Ismét működik a képviselő-testület
Ismét működik a képviselő-testület
Az országos és megyei intézkedések mellett sor került a község dolgainak rendbetételére is. Újraszervezték a község életét meghatározó közigazgatási munkát, és biztosítani kellett a község működéséhez szükséges egyéb feltételeket is. Minderre a trianoni békeszerződés által kialakított helyzetben került sor, amikor a magyar társadalom – különösen a vidék lakossága – egyre jobban elszegényedett, fokozódott az állami beavatkozás, és erősen sérült az önkormányzat is. Visszaállt a negyventagú képviselő-testület, amelynek felét virilisek tették ki, és megkezdte munkáját az elöljáróság is.
A vármegye törvényhatósági és közigazgatási bizottsága, a járási főszolgabíró 1920-tól a harmincas évek elejéig igen intenzíven irányították a települések életét. Az elöljáróság és a segédszemélyzet megtartása érdekében – erre megyeszerte sor került – a képviselő-testület 1920 októberében elrendelte a rendezett tanácsú városok, kis- és nagyközségek pénz- és vagyonkezelése, számvitele körül követendő eljárás bevezetését. A közgyűlés első rendelkezéseinek egyikével elrendelte a községi mezőrendőrség megszervezését. A községi munka eredményesebbé tétele miatt szükségessé vált megfelelő szakemberek beállítása az elöljáróság szervezetébe.
A képviselő-testület, az elöljáróság és a vármegye törvényhatósági bizottsága több ízben foglalkozott községi állások szervezésével: községi gazda, segédjegyző, gyepmester, állatorvos és nem utolsósorban a második községi orvosi állás létesítésével. A tényleges munkába állítást azonban a község anyagi lehetőségei nagymértékben befolyásolták, sőt a vármegye szempontjai is közrejátszottak az új állások szervezésében. A vármegye törvényhatósági bizottsága 1925-ben „a kis- és nagyközségek pénzügyi egyensúlyának helyreállításáról szóló rendelet alapján a községi gazda állását megszüntette”, csak 1928-ban sikerült a község szempontjából fontos állást létrehozni.
A képviselő-testület 1926. május 12-i közgyűlése elhatározta, hogy a végrehajtási költségekből eredő jövedelem bizonyos részét átengedi az elöljáróság szakembereinek. A vármegye törvényhatósági bizottsága a jóváhagyást megtagadta: „…a község háztartása jelenleg is abban a helyzetben van, hogy legégetőbb közérdekű szükségleteinek kielégítésére nem képes. Ilyen körülmények között vagyoni felügyeleti hatáskörünkben a községi jövedelmek átengedését nem tartjuk megengedhetőnek.”
Éveken keresztül tartott a községi orvos lakásának építése körüli huzavona a község képviselő-testülete és a község főjegyzője, illetve a vármegye között. Az alispán 1920-ban leszögezte: „Nem csupán törvényes kötelessége a községnek, hogy orvosa részére megfelelő orvosi lakást biztosítson, hanem egyben a község jól felfogott érdeke is azt követeli, hogy a közegészségügyi szolgálat zavartalan ellátása akadályozva ne legyen.” Eltelt hat év, és a képviselő-testület 1926-ban határozatban kimondta, hogy fedezet hiányában orvosi lakást nem épít, „a község földjét lakásépítés céljára eladni, sem pedig e célra kölcsönt felvenni nem hajlandó”. A megoldás végül az lett, hogy a község egyik megürülő épületében alakították ki az orvosi lakást.
A húszas évek második felében országszerte elkezdődött a hiányzó elemi iskolák építése. Hajdú vármegye közigazgatási bizottsága az 1926. évi 513. sz. jogerős határozatával arra kötelezte a hajdúsámsoni képviselő-testületet, hogy a sámsonkerti elemi iskola telkének megvételéhez, a tanterem és tanítói lakás felépítéséhez szükséges kölcsön felvételére hozzon határozatot. Az orvosi lakás építése körüli bonyodalmakból éppen csak kibontakozó képviselő-testület augusztus 11-én tartott közgyűlésen a következő álláspontot alakította ki: „…a sámsonkerti tanyai iskola építésébe bele nem kezdhet, erre a célra pedig kölcsönt semmi körülmények között felvenni nem hajlandó”. A község főjegyzője a határozatot megfellebbezte a vármegyénél.
A törvényhatósági bizottság állásfoglalása: „A község határozatát megváltoztatjuk és utasítjuk Hajdúsámson község képviselő-testületét, hogy a közigazgatási bizottság határozatával rendelt sámsonkerti iskola részére szükséges telek megvétele, az iskola és a tanítói lakás felépítése és a szükséges összegnek kölcsönvétel útjáni fedezése kérdésében haladéktalanul határozzon.” A bizottság figyelmeztette a községet, ha a jogerősen elrendelt építési ügyet továbbra is halasztaná, „a községi képviselő-testület felosztása iránt a Belügyminiszter úrhoz előterjesztéssel élünk…” A képviselő-testület a község fejlesztésével kapcsolatos magatartásának okait forrásainkból nem sikerült feltárni, a következő évtől azonban lényeges változás következett be.
A konszolidációs folyamat egyik jellegzetes vonása volt, hogy a húszas évek második felében a városok és községek településfejlesztésre dollárkölcsönt vehettek fel. A hajdúsámsoni képviselő testület 1927. szeptember 19-én – a tagok egy részének távolléte ellenére – határozatot hozott kölcsönfelvételre, községi beruházások megvalósítása céljából: közkutak fúrása és javítása, a községi nagyvendéglő javítása, hatósági hússzék felállítása, jegyzői istálló javítása. A képviselő-testület 1929-ben újabb beruházást indított el, a felépítendő népház számára beltelket vásárolt, ezentúl sor került a szegényház, a hullaház és a főjegyzői portán sütőház és istálló építésére. A tervet és a bankhitel felvételét a vármegye törvényhatósági bizottság jóváhagyta, mivel „a község fejlődését szolgálja”.
A képviselő testület 1932. augusztus 27-én tartott közgyűlésén ugyancsak hasznos döntést hozott. A testület elhatározta, hogy egy hajdúsámsoni kisgazda család fiúgyermekének lehetővé teszi, hogy a hajdúdorogi téli gazdasági iskolát elvégezze. A község az alapítólevélben 1932-33-tól kétszáz aranypengő évi hozzájárulást vállalt. A pályázók közül a nyertest az alispán jelölte ki a főszolgabíró meghallgatását követően.
A két világháború közötti belpolitikának egyik sarokköve volt, hogy a különböző – revizionista politikát valló – szervezeteket, a szociális-közigazgatási-oktatási és kulturális egyesületeket a szinte működésképtelenség határán álló községek és városok anyagilag támogatták – feltehehetően országos, megyei ösztönzésre. A pótadók kivetésével pedig közvetlenül az egyre szegényebbé váló lakosság fillérjeit fordították elsősorban szociális jellegű támogatásra. Hajdú vármegye ötszázalékos pótadóból támogatta a hadiárvákat, özvegyeket és rokkantakat. Hajdúsámson képviselő-testülete 1925 tavaszán ínségenyhítő mozgalom céljára segélyt folyósított, csakúgy, mint a vagyontalan ápoltak kezelését is segítette.
A húszas évek elején a község tíz aranykoronával támogatta az egri jegyzőképző tanfolyamot, később a tanfolyam „szegény sorsú, nyomorgó hallgatói segélyezésére” egy mázsa búzát ajánlott fel. A községnek természetesen voltak saját ötletei is a problémák megoldására. A képviselő-testület 1939. januári közgyűlési határozata kimondta, hogy „a község valamennyi felnőtt lakosa – férfi és nő egyaránt – köteles éjjeli őrszolgálatot ellátni”. A vármegyei törvényhatósági bizottság elutasította a hajdúsámsoni képviselő-testület (csak férfiakból állt) javaslatát.
A község nemegyszer kényszerült természeti csapás miatt a gazdálkodók, a mezőgazdasági munkából élő munkások és cselédek segítségére sietni, illetve segélyt kérni számukra a vármegyétől, a kormánytól. 1929. június elsején a közgyűlés az egész községet sújtó fagykár miatt – 1020 hold szőlőből 900 hold kipusztult. „…A Martinka hegyközség és a hajdúsámsoni szőlőskert lakossága főként szőlőmunkálkodásból és szőlőtermelésből él, és ezek most kenyérkereseti lehetőség és jövedelem nélkül állnak… A családok kilátástalan helyzete mellett a község háztartása is komolyan károsodott, mivel tekintélyes borfogyasztási adó elmaradásával kell számolni.” A község ebben a nehéz helyzetben segítséget kért a m. királyi kormánytól és a vármegyétől: „…töröljék a háztartási alapunkkal és az egyesített nyugdíjalapunkkal szemben fennálló tartozást”. Kérte továbbá, hogy a Hajdúhadház–Hajdúsámson–Vámospércs törvényhatósági úthálózat építéséből biztosítsanak munkát a jövedelem nélkül maradtaknak. A vármegye válasza: „…a kérelemnek helyt nem adhatunk, minthogy a múlt évről még fentlévő hátralékos tartozások törlése háztartási alapunk egyensúlyát zavarná meg és a kérelmük teljesítése a fagykárosodások folytán szintén nehéz helyzetben levő többi községünk ugyanilyen esetleges kérésének a teljesítését tenné indokolttá, ami törvényhatóságunk háztartását teljesen felborítaná.” Segítségként viszont engedélyezték, hogy a tavalyi tartozást október 31-ig kamat nélkül fizessék be.
A község segítséget kérő levelét a vármegye megküldte a földművelésügyi minisztériumba. Az útépítési munkálatokba való bevonással kapcsolatban a választ későbbre ígérték.
A község történetének fontos forrása az úgynevezett községi-hivatali vizsgálat jegyzőkönyve. Hajdúsámsonban 1930-ban került sor erre a vizsgálatra. A község területe: 12 081 hold, lakóinak száma 6973. A község birtokában lévő épületek: a községháza, a főjegyzői lak, a nagyvendéglő, a Hangya, a bolthelyiség, az óvoda, az orvosi lakás, a szegényház, a csendőrlaktanya, a cédulaház (vámház) és két bérház. A vizsgálat megállapította, hogy a község működéséhez több és jobb minőségű házra lenne szükség. Az elöljáróság állománya: főjegyző, adóügyi jegyző, két segédjegyző és két irodai alkalmazott. Grebovits Kálmán főjegyző mellékállásban az országos Központi Hitelszövetkezet és a Hangya Termelő, Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet felügyelőbizottságának tagja.
A községben a tanítás igen mostoha körülmények között folyt, 13 tanteremben kellett elhelyezni 824 iskolaköteles és 135 ismétlő tanulót. Feltétlen további tantermeket kell építeni. A nyilvántartott analfabéták száma ötszáz fő. A község rendelkezik egy nyolc főre berendezett szegényházzal. Egy orvos és hat bába működik a faluban, rendelkezésre áll egy 12 ágyas járványkórház.
Az elszegényedés a nagycsaládokat sújtotta leginkább. A Baji család a húszas évek eljén
