Hajdúsámson Összefoglaló
Hajdúsámson
Összefoglaló
Összefoglaló
Hajdúsámson nagyközség az Alföld határközeli térségében, Hajdú-Bihar megye északkeleti részén, Debrecen város közvetlen vonzáskörzetében, a Debrecent Mátészalkával összekötő 47l. számú főközlekedési útvonal, illetve vasútvonal mentén, a megyeszékhely központjától mindössze 12 kilométerre helyezkedik el. A 69,52 kilométer kiterjedésű határ külterületén három jelentősebb lakott hely található: Ligettanya, Martinka és Sámsonkert. A település lakónépességének száma 1999. január 1-jén 9385 fő volt.
A kedvezőtlen talajtani és természetföldrajzi adottságok mellett figyelemre méltó a sajátos termőhelyek gazdag élővilága, a település jelentős természetvédelmi területtel rendelkezik. A nagyközség gazdasági potenciálja meglehetősen gyenge, azonban kedvező településföldrajzi pozíciója és jó közlekedés-földrajzi helyzete jelentősen ellensúlyozza a hátrányokat.
A XI. században kialakult Tursámsont először 1213-ban, majd mint közepes lélekszámú falut a XIII. század végi váradi püspökség tizedjegyzékében és az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben említik. A XIV. század végén vámos hely. Főbb tirtokosai a XV. századig a Gutkeledek egyedmonostori ágának családjai, 1311 körültől a debreceni uradalom földesurai, és a Zólyomiak. Jelentősen fejlődött az 1470-es évektől. 1552-ben kilenc földesúr 57 jobbágyportáját írták össze.
Sámson XVI-XVII. századi története – minden megpróbáltatás ellenére – a falu fejlődésének egyfajta virágkorát jelentette. Ezt a megmaradás ténye támasztja alá, amelyben döntő szerepe volt a reformáció közösségmegtartó, egyház- és iskolaszervező erejének.
A másik jelentős tényező – az előbbitől sem függetlenül – Debrecenhez való egyre szorosabb kötődése. A XVIII. században, a török elleni háborúk és a Rákóczi-szabadságharc utáni talpra állásban is meghatározó volt a falu jobbágyportáinak felét birtokló cívisváros befolyása. A sovány sámsoni földek használatát szabályozó földközösség, azaz az évenkénti újraosztás rendszere a nemesi közbirtokosok törekvésének megfelelően a század folyamán fokozatosan háttérbe szorult.
Sámson a polgárosodás hajnalán jellegzetes magyar jobbágyfalu. A homokos talajon háromfordulós szántóföldi művelés folyt, az ugaron legeltették az állatokat. Számos szőlőskert létesült. A lakosság túlnyomó többsége református. A jobbágyfelszabadítás rendben ment végbe, a város által kezdeményezett jogi eljárás során 1860-ban megtörtént a tagosítás, amikor a közlegelőt is kiszakították. A bihari községet 1876-ban Hajdú vármegyéhez csatolták, ezután lett neve Hajdúsámson. A dualizmus korában fokozatosan módosult a határhasználat rendje, de a gazdálkodás mindvégig hagyományos. De a XIX. század második felében számottevően nőtt az iparral és kereskedelemmel foglalkozók száma. A helyi elit és a középrétegek egyesületeket alakítottak, új iskolák nyíltak. A XX. század elején két közút és vasútvonal épült, pénzintézeteket alapítottak. A község politikai magatartását a függetlenségi gondolat dominanciája jellemezte.
A két világháború közötti országot a trianoni békediktátum és a gazdasági válság mély gazdasági-társadalmi és tudati válságba sodorta. A földdel rendelkezők termelési és értékesítési gondokkal küzdöttek, a földnélkülieket a mindennapi megélhetés foglalkoztatta. A Nagyatádi-féle földreform csak felvillantotta a földszerzés lehetőségét, de nem történt változás. Az egyházak iskolák működtetésével, szociális tevékenységükkel szervesen beépültek a falu életébe. A háborúval ismét a nyomor és a bizonytalanság köszöntött be.
A második világháború után Hajdúsámson lakossága a megváltozott gazdasági-társadalmi és politikai viszonyok között igyekezett életkörülményeit rendezetté tenni. A község meghatározó tényezője a mezőgazdaság, a termelőszövetkezet volt, ugyanakkor 1985-ben a munkaképes korúak 82 százaléka már ingázóként kereste kenyerét.
Debrecen város mint „földesúr” jelenléte viszonylag korán megbontotta a népi kultúra egységét. Ezt segítette elő a falu heterogén társadalma. Jellemző a nyírségi tájhoz igazodó településforma és a homoki gazdálkodás. A majorsági erdők a Nyírséghez, a kialakuló szőlőskertek az érmelléki szőlőkultúra felé mutatnak kapcsolódást. A lakáskultúra viszonylag sokáig konzervatív volt, majd a XX. század utolsó harmadában igen gyors változások tapasztalhatók. Ezzel párhuzamosan a szellemi hagyományok lappanganak, s keverednek a frissen felszedett városias hatásokkal. Mindez együtt igen dinamikus, sok ellentmondást hordozó, egyelőre nehezen áttekinthető népi kultúrát tükröz.
Hajdúsámson település helynévanyaga igen gazdag, névtani vizsgálatra elsősorban a történeti nevei érdemesek. A régi kéziratos térképek és levéltári iratok több száz helynevet megőriztek, amelyek többsége motivált: ezek bepillantást engednek az évszázadok során megváltozott természetföldrajzi viszonyokba, az emberek foglalkozásába, életmódjába, a korábbi birtokviszonyokba.
