Források
Források
Település a Nyírségben. A nagy szomszéd: Debrecen. A természeti és gazdaságföldrajzi viszonyok tanulmányozásához elsősorban az országos szintézisek, illetve a tájkataszterek községre vonatkozó adatait kell megismerni. Az alapvető művek sorát Marosi Sándor–Somogyi Sándor Magyarország kistájainak katasztere I. kötete nyitja meg. Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet. Bp., 1991. 260-264.; Hajdúsámson: In: Hajdú-Bihar Megye Kézikönyve (Magyarország megyei kézikönyvei sorozat) Sorozatfőszerkesztő: Kasza Sándor. Csiszér Bt.– CEBA Kiadó, 1998, 665-667.; Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 11. Hajdú-Bihar megye, Sorozatszerkesztő: Kovacsics József. Központi Statisztikai Hivatal, 1997, 53-54.; Központi Statisztikai Hivatal, 1990. évi népszámlálás 11. kötet 360.; Hajdú-Bihar Megyei Vállalkozói Almanach. 23. Grasseli Gábor szerkesztő.; Központi Statisztikai Hivatal megyei statisztikai évkönyv 1996. 284-285.; Hajdúsámson Nagyközség Polgármesteri Hivatal.
Tursámson, másként Sámson. Gutkeledek és a többiek. Hajdúsámson történeti irodalma – mivel eddig nem kszült községmonográfia, és a résztanulmányok száma is elenyésző – igen szegényes. Ezért az általános irodalomból a községre vonatkozó részek említése mellett a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár községi-megyei és szakszolgálati szerveinek, a Tisztántúli Református Egyházkerületi Levéltár egyházmegyei, községi presbitérium és lelkészi hivatala iratanyagára támaszkodtunk. Felhasználtuk még a debreceni sajtó anyagát is. A község XVI. századig terjedő korszakára felhasználtuk Győrffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. A-Cs. Bp., 1963. 576, 658.; Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig I-III. Bp., 1900-1901. II. 20-21, 43-45.; Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp. I. 559., II. 138, 684-687, 689.; Mesterházy Károly: Régészeti adatok Hajdú-Bihar megye területe IX–XIII. Századi településtörténetéhez II. In: Déri Múzeum Évkönyve 1974. Debrecen, 1975. 212-216, 245-246, Módy György: Vámospércs birtoklástörténete. Vámospércs, 1994, 15-25.; Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIII. század végéig. In: Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996. Debrecen, 1998. 165-190.; Módy György: Nyugat-Bihar és Dél-Szabolcs települései a XIV. században. In: Déri Múzeum 1997-1998. Debrecen. 1999. 219-244.; Zoltai Lajos: Jelentés a Debreczeni Városi Múzeúm 1906. évi régészeti ásatásairól. In: Múzeumi és Könyvtári Értesítő I. évf. 1907. 36-38.; Zoltai Lajos: Települések, egyházas és egyházatlan falvak Debrecen város mai határa és külső birtokai területén a XI–XV-ik századokban. Debrecen, 1925. 50.
A török hódítás és következményei. A város mint földesúr. Rákóczi táborában. Monográfikus feldolgozás híján értékes forrásként használható Tóth Bálint: Adatok a sámsoni református egyház történetéhez 1880. Tisztántúli Református Egyházkerületi Levéltár I. 8. c. 13. és Papp Gusztáv: A sámsoni református egyház története. 1917. Uo. A kéziratos egyházközség-történet a falu általános kérdéseivel is foglalkozik. Szintén kéziratban tanulmányozható Gyimesi Sándor Debrecen jobbágyfalvi birtokai (Szovát és Sámson) című doktori disszertációja. Debrecen, 1959. Kossuth Lajos Tudományegyetem Történeti Intézet Könyvtára 14. Helytörténeti adatok találhatók Szendrey István Hajdúsági szabadságlevelek. Debrecen, 1971 című kötetében, Zoltai Lajos két munkájában: Birtokosnemes urak és jobbágy népesség Debrecen város és Hajdú vármegye területén a XVI. század második felében. Debreceni Képes Kalendárium 1908; A mai Hajdúvármegye területe kétszáz évvel ezelőtt – Gazdasági és népesedési leírás. Az 1715. és 1720. évi országos összeírás alapján: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XIV. 87.; Mezősi Károly: Bihar vármegye a török uralom megszűnése idején, 1692. Budapest, 1943, és Lukinich Imre: Erdély területi változásai a török hódítás korában 1541-1711. Budapest, 1918. Az egyház- és iskolatörténethez használhatók Barcsa János: A tiszántúli református egyházkerület történelme 1-3. Debrecen, 1906-1908. A debreceni Kollégium partikularendszere. In: A Debreceni Református Kollégium története. Szerk.: Barcza József. Budapest, 1988. 776-810.
Egy alföldi jobbágyfalu. A polgárosodás útján. Hajdúsámson korabeli történetéről számos adatot közöl Puskás Kálmán Hajdúszovát, Hajdúsámson: Debrecen két úrbéri falvának viszonya a városhoz 1847-ig című szakdolgozata. Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattára A 1280. A statisztikai kiadványok közül elsősorban a népszámlások községsoros köteteiben. A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája, 1-2. (1987), A Magyar Szent Korona Országainak állatlétszáma az 1911-ik évi … állapota szerint (1913) és a Magyarország községeinek háztartása az 1908. évben (1913) című összeállításokban rejtőznek fontos helyi információk. Rubinek Gyula Magyarország gazdacímtára (1911) című félhivatalos munkája szintén elsőrendű történeti forrás. Támpontul szolgál Fényes Elek szócikke, a Magyarország geographiai szótára… (1851) negyedik kötetében. Kétszer adták ki Osváth Pál Bihar Vármegye Sárréti Járása leírása (1875, 1996) című könyvét. A helyi hitéletről a Mihók-féle (Nagy) Magyar Compass 1908-1916. évfolyamaiból, az iskolákról pedig Szoboszlay Sándor Hajdúvármegye és Debrecen sz. kir. város népoktatásügye (1928) című áttekintéséből tájékozódhatunk. A feldolgozások közül ajánlhatók Nyakas Miklós Hajdú vármegye létrejötte (1993), a hajdú-bihari vasút története (szerk. Dobos Péter), 1982.), Simonyi Alfonz-Hossó Attila: Utak Hajdú-Bihar megyében (1998).
Háború, diktatúra, megszállás. Ismét működik a képviselő-testület. Félbemaradt födreform. Szükség lenne népakadémiára. Az egyház közösséget teremt. A község két világháború közötti időszakára elsősorban dokumentumkötetekből, általános történeti művekből, valamint Hajdú vármegye és Debrecen város történeti feldolgozásaiban található anyag. Szekfü Gyula meghatározó műve, a Három nemzedék és ami utánna következik (Bp., 1940) alapján lehet körvonalazni, hogy mit is jelentett Trianon a nemzet számára, hogyan kezdhette újraszervezni életét egy magyar falu, Hajdúsámson. A dokumentumkötetek a tényeket közlik: Hajdú-bihari Történelmi Olvasókönyv. Szerk. Komoróczy György. (Debrecen, 1973), A Tanácsköztársaság Hajdú-Biharban 1919. Szerk. Komoróczy György. (Debrecen, 1959.), 1956 dokumentumai Hajdú-Biharban. Főszerkesztő Gazdag István. (Debrecen, 1993), Hajdú-Bihar megye és Debrecen munkásmozgalmának története. Szerk. Tokody Gyula (Debrecen, 1970.), Gunst Péter: A mezőgazdaság fejlődésének megrekedése a két világháború között. In: A magyar mezőgazdaság a XIX–XX. században. Felhasználásra került még a községi, megyei, egyházi levéltári anyag és a korabeli újságok anyaga.
Még egy fél évszázad. Hajdúsámson 1944-1989 közötti időszakára nincs átfogó történeti feldolgozás, résztanulmányok sem jelentek meg. Megyei vonatkozású dokumentumkötetekből – Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből, 1944-1945. Szerk. Fehér András és Tokody Gyula. (Debrecen, 1980.), Hajdú-Bihar megye munkásmozgalmának felszabadulás utáni történetéből 1945-1948. Szerk. Gazdag István és Vaskó László. (Debrecen, 1981) – történeti tanulmányokból részadatok használhatók. A rendelkezésre álló KSH-kötetek mellett lényegében a levéltárban található népi bizottsági, tanácsi, a termelőszövetkezeti és a pártiratok szolgálnak forrásul.
Települes, építkezes. Társadalom, gazdaság. Táplálkozás, viselet. Ünnepek, szokások, hiedelmek. Hajdúsámsonról eddig tudományos értékű öszszefoglaló néprajzi leírás nem jelent meg. A megyére és a tájra vonatkozó ismert történelmi, földrajzi, néprajzi, statisztikai munkák mellett főleg Tóth Bálint 1880-ban, Papp Gusztáv és Budaházy Béla 1913-1920 között készült kézirataira lehet támaszkodni. Felhasználható néhány kisebb közlemény, s különböző, a Déri Múzeum Néprajzi Adattárában, a Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetének Adattárában található gyűjtések, pályázatokra beadott értékes kéziratok, elsősorban Béres András, Bodó Sándor, Molnár Ambrus munkái. Az eredeti forrásanyag a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltárban és a községi lelkészi hivatal irattárában lehet kutatni. A néprajz lényegéből adódik, hogy a terepmunkán szerzett tapasztalatok, magnó- és fotófelvételek az összegzéshez nélkülözhetetlenek.
Ezúton mondunk köszönetet Laczkó Tibornénak, Lovász Gábornénak, Szathmáry Lászlónénak, Tarrné Hajdu Juditnak a rendelkezésünkre bocsátott fotókért.
