Félbemaradt földreform
Félbemaradt földreform
Hajdúsámson lakosságának életkörülményeit változatlanul a mezőgazdasági termelés határozta meg, amelynek szerkezetében, tulajdonviszo-nyaiban nem történt lényeges változás. Meg kell azonban említenünk, hogy a község mezőgazdaságának színvonalát lényegesen meghaladták – felszereltség és szakmai hozzáértés vonatkozásában – a húszas évek elején kialakuló szőlőgazdaságok. Tabak Meyer osztrák állampolgár a község határában megvásárolt egy 130 holdas elhanyagolt szőlőbirtokot, „a szőlőt óriási áldozatokkal hozták rendbe, a legteljesebb szakszerűséggel felújították, karókkal ellátták, új épületekkel, óriási borházzal, hatalmas hordókkal, gépekkel felszerelték”. Hasonlóan magas színvonallal rendelkezett a háborús szerzeményből kialakított 718 holdas birtoka Wolf Lipót és fiainak. E birtoktestből elkülönült egy 333 holdas szőlőgazdaság. E gazdaságok a szőlőtermelés és -feldolgozás terén jelentős eredményt mutattak fel, és igen sok sámsoni családnak biztosítottak munkát.
Hajdúsámson földterületének művelési ágak szerinti megoszlása 1935-ben
összes terület
|
12020 hold
|
szántó
|
8002 hold
|
kert
|
64 hold
|
rét
|
908 hold
|
szőlő
|
400 hold
|
legelő
|
721 hold
|
erdő
|
1463 hold
|
nádas
|
26 hold
|
Földbirtokok száma és területe Hajdúsámsonban 1935-ben
földbirtok nagysága
|
földbirtokok száma
|
területe
|
l holdnál kisebb szántó nélkül
|
151
|
1348 hold
|
l holdnál kisebb szántóval
|
521
|
4400 hold
|
1-5 hold között
|
540
|
1348 hold
|
5-50 hold között
|
308
|
4400 hold
|
50-100 hold között
|
17
|
1057 hold
|
100-500 hold között
|
12
|
2975 hold
|
500-1000 hold között
|
1
|
523 hold
|
1000-3000 hold között
|
1
|
1438 hold
|
Korlátolt forgalmú földbirtok Hajdúsámsonban 1935-ben
vitézi telek
|
56 hold
| |
egyházi birtok
|
római katolikus
|
34 hold
|
görög katolikus
|
l hold
| |
református
|
139 hold
| |
izraelita
|
3 hold
| |
részvénytársaság, egyesület, társaság
|
22 hold
| |
kincstár
|
134 hold
| |
hitelintézet
|
l hold
| |
községi-városi és törvényhatóság
|
1859 hold
| |
A szegényparasztok – nincstelenek és törpebirtokosok – változatlanul a megélhetést biztosító föld, házhely, de legalábbis kishaszonbérlet megszerzésére törekedtek. A politikai konszolidációra törekvő kormány igyekezett azt a réteget – a földreformot elutasító diktatúra ellenében – a Nagyatádi-féle földreform meghirdetésével megnyerni. A szándék nyilvánvaló volt, a „nincsteleneket” (Prohászka Ottokár kifejezése) házhelyhez, kis udvarhoz, valamint egy-két hold földhöz juttatni, megváltás ellenében. A földreform során azonban az igénylőknek csak egy része – mintegy kétszázezer – fő juthatott minimális mennyiségü földhöz igen magas vételár ellenében. Így a földre váró parasztság, a magyar társadalom jelentős részének sorsa lényegében nem változott, Szekfü Gyula szavaival „…az ország lakosságának kb. egyharmada sem munkaerejének kifejtéséhez, sem megélhetéséhez elegendő földdel, illetve ezzel egyenértékű kereseti lehetőséggel nem rendelkezett”.
Az elhúzódó és kevés földet megváltó földreform során egyre növekedett az igénylők elégedetlensége, mivel a kiosztásra kerülő földekből módos gazdák, birtokosok, Debrecenben közalkalmazottakból verbuválódott szövetkezet is részesedett a földnélküliek rovására Hajdúsámson határában. A tárgyalások elhúzódtak, a kiosztás váratott magára, a községben még 1923-ban is a kiosztásról folytak tárgyalások. Nem kis gondot okozott a magas megváltási ár, Hajdúsámson képviselő-testülete 1931-ben – a földhöz juttatottak kérésére – „a megváltott földek megváltási árának mérséklése érdekében” a vármegyén keresztül feliratot intézett a miniszterelnökhöz és a földművelésügyi minisztériumhoz.
A földreform hajdúsámsoni megvalósítása során Tabak Meyer osztrák állampolgár panaszt nyújtott be az Országos Földbirtokrendező Bíróság végzése ellen, amely Hajdúsámson határában fekvő 130 holdas szőlőbirtokát megváltotta és kiutalta egy többségében debreceni közalkalmazottakból álló szövetkezetnek. A panasz kivizsgálása érdekében a miniszterelnök, illetve államtitkára részletes tájékoztatót kért az ügyről Hajdú vármegye főispánjától. Hadházy Zsigmond kimerítő, 15 oldalas jelentésében több, a földreform lényegét is érintő tényt közölt. „A nevezett földbirtokra a hajdúsámsoni földnélküli érdemesek igényt nem jelentettek be… így nem is kaphattak belőle. A bíróság viszont oda juttatta 123 közalkalmazottnak, akik túlnyomó részben debreceni lakosok, de van köztük még budapesti lakos is. Foglalkozásokra nézve kir. tábla-, törvényszéki, járásbírósági bírák, miniszteri, pénzügyi, vasúti, postai, vármegyei, községi tisztviselők, nyugdijas katonatisztek stb…”
A főispán kimondta, és jelentésében később több helyen újra megerősítette „Az Országos Földbirtokrendező Bíróság döntése… nem felel meg a törvény intenciójának… sem a közérdeket, sem a közgazdasági előnyt nem szolgálja”. A főispán rámutatott arra is, hogy „ez a szövetkezet nemcsak képtelen a beruházások és felszerelések átvételére, de még arra sem nyújt garanciát, hogy a szőlőt az első esztendőben meg tudja munkáltatni…” Ugyanakkor a bíróság Wolf Lipót és fiai tulajdonában lévő mintegy 718 hold háborús szerzésű ingatlanból csak 175 hold megváltását rendelte el, mivel az összes területből már 333 hold termő, és azon mintaszerü szőlőgazdálkodás folyik, a szükséges gazdasági épületekkel el van látva, és a többi területnek is ütemterv szerint beültetése folyamatba van. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság döntését – mivel a birtok kb. 25 százalékát vonták be a kiosztásba – a következővel indokolta: „elsőrendű nemzetgazdasági érdek, hogy egy ilyen nagyszabású szőlőgazdaság fenntartása közérdek szempontjából biztosítva legyen”.
Tabak esetében a bíróság eltekintett a hasonló körülményektől, és ezzel megfosztotta Hajdúsámson mezőgazdasági kultúráját egy jól működő szőlőgazdaságtól és a sámsoniakat a biztos munkaalkalomtól. A fontos beosztású közalkalmazottak számára juttatott földterülettel csökkent a kiosztható terület a községben és növekedett a törpeparcellák száma. Az Országos Földbirtokrendező Bíróság által Tabak Meyer, Wolff Lipót és fiai, valamint a később megváltott Ungerleider Gábor szőlőgazdaságaira alapított közalkalmazotti szövetkezet mint a hajdúsámsoni Ilona-telepi szőlőgazdasági csoport belépett a Hajdúsámsoni Gazdasági Hitelszövetkezetbe. Minden egyes csoporttag holdanként egymillió koronát, mint szőlőgazdasági csoportüzletrészt jegyzett és fizetett be. A csoport tagjai kérték a bíróságtól a vételár megállapításának tíz évre való elhalasztását, illetve a megváltott ingatlanoknak járadéktelekké alakítását.
A mezei munkásokkal a birtokos bérlők közvetlenül kötöttek szerződést. A birtokossági és községi osztatlan legelő minősége gyenge volt, ezért az állattartásba a gabonaföldeket is be kellett vonni. A község külterületén, Martinkán hegyközség működött szabályzat alapján. A község működtetett egy faiskolát, és selyemhernyó-tenyésztéshez kevés eperfa is rendelkezésre állt.
Hajdúsámson állatállománya
szarvasmarha
|
ló
|
sertés
|
juh
| |
1926
|
947
|
682
|
1557
|
16
|
1930
|
937
|
705
|
1649
|
25
|
A baromfiállomány 1935-ben: 31 309. Az összetétel: 74 százalék tyúk, 15 százalék kacsa, 9 százalék lúd és 2 százalék pulyka.
A magyar mezőgazdaság fejlődése 1919-1938 között megakadt. A Monarchia felbomlása megszüntette a mezőgazdaság előnyös helyzetét, „a mezőgazdasági lakosság túlnyomó része továbbra is, a válság alatt pedig a korábbinál nagyobb arányban kényszerült önellátásra”. Hajdúsámson többségében mezőgazdaságból élő lakossága a húszas évek elején emberfeletti szorgalommal és igen szűkös életvitel mellett igyekezett gazdaságát talpra állítani, ezt a küzdelmet szakította félbe a gazdasági válság, és újra, szinte elölről kellett kezdeni mindent. A napszámos, a munkanélküli kubikus, az elbocsátott gazdasági cseléd, „országunk lakosságának majdnem egyharmada biztos munka és jövedelem nélkül, alkalmi jótékonysági akciónak kitéve tengeti éhező és fázó, tápláló élelmet, melegséget és minden kultúrszükségletet nélkülöző életét” – írta Szekfü Gyula. Ez az élet jutott nagyon sok sámsoni családnak is.
Az ország gazdasági újjászervezése 1925-re alapjaiban befejeződött. Ezt követően a magyar gazdaság néhány esztendőn át a fellendülés időszakát élte, ez a fellendülés azonban elkerülte a mezőgazdaságot, a falut. A község iparosai nem részesülhettek ebből a konjunktúrából, hiszen műhelyeikben közvetlen fogyasztásra, megrendelésre dolgoztak. Jövedelmük csak földművelésből származó kiegészítéssel volt elegendő a család eltartására. A húszas években 46, a harmincas években 45 és 1940-1944 között 15 mester nyitott műhelyt Hajdúsámsonban.
Érdemes nyomon követni a két világháború között a különböző szakmák időrendi megjelenését a községben: fodrász (1920), kádár (1924), szobafestő (1927), bádogos (1927), szappanos (1933), molnár (1934), darálómalom (1935), női fodrász (1936), gépszerű malom (1942). Az iparos lajstrom alapján a vezető szakmák a cipész, a kerékgyártó, a hentes és a kovács. A községben 1930-ban 19 ipari tanonc és két kereskedőtanuló igyekezett a szakmát elsajátítani. A községben nem volt ipartestület, a képesített iparosok száma negyven volt.
A kisiparosokhoz hasonló körülmények között éltek a kiskereskedők, szatócsok, akik vegyeskereskedést folytattak. A községben lakó zsidó családok jelentős része kereskedésből élt, a jobban menő üzletek – terménykereskedés, építőanyag-kereskedés – általában az ő kezükben volt.
A magyar vidék ellátásában, termékeinek értékesítésében fontos szerepet játszott a Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. Hajdúsámsonban 1920. január 11-én alakult meg a Hangya Szövetkezet. Az alakuló közgyűlésen megválasztották az igazgatósági tagokat a község ismert, vezető embereiből: Farkas Gábor, F.Szabó István, Szöőr Antal, Ludmány Sándor, Ludmány Lajos, Kruppa Antal, Hamza László, Tar István és Sándor János. A község lakosságának érdekeit szolgálta a szövetkezet célja: tagjait és hozzátartozóit olcsó és jó minőségű háztartási, gazdasági és egyéb értékekkel ellássa és termékeik eladását közvetítse. Belépéskor minden tagnak negyvenkoronás üzletrészt kellett vásárolnia.
A Hangya boltját a község által bérbe adott épületben helyezték el. A helyiség bérének megállapításánál – az érvényben lévő szabályok ellenére – mellőzték a nyilvános árverést, „mivel a község is érdekelt, hogy a Hangya Szövetkezet üzlethelyiség nélkül ne maradjon”. Hajdúsámson képviselő-testülete 1923. október 12-én belépett a Hangya részvényeseinek sorába, negyvenezer korona értékű üzletrészt vásárolt. A Hangya tagsága a húszas években meghaladta a kilencszáz főt, a gazdasági válságot követően viszont visszaesett egyötödére.
Hajdúsámson mindennapi életének fontos intézménye volt a Hajdúsámsoni Gazdasági Hitelszövetkezet – mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja –, amelyet 1922. július 18-án jegyeztek be a járási főszolgabíróságon vezetett iparlajstromba. A község képviselő-testülete a következő évben belépett a szövetkezetbe, és négyszáz darab, egyenként százkoronás üzletjegyet vásárolt. A hitelszövetkezet fontos szerepet játszott a földreform megváltásának pénzügyi lebonyolításában.
)
)
