A gyarapodás és a hanyatlás évtizedei

Teljes szövegű keresés

A gyarapodás és a hanyatlás évtizedei
Tisza Lajos, miután az 1854-ben kezdett pert leánytestvéreivel szemben megnyerte, hamarosan – 1856-ban – meghalt. Halála után szeretett hitvese irányította az uradalmat. Férjéhez hasonlóan 58 évesen, 1863-ban távozott az élők sorából. Fiai (László, Kálmán és Lajos) már 1862-ben „arányosították” egymás között a lakóházakat Geszten, Nagykovácsiban és Csánban, de egy darabig még egyben tartották az uradalmat, közös pénztárat hoztak létre, és rendszeressé tették a testvéri értekezleteket, amelyeken tisztázták és kiosztották a birtokigazgatással, gazdálkodással kapcsolatos feladatokat.
Végül 1866-ban, még a birtokelkülönözés (jobbágyfelszabadítás lezárása) teljes befejezése előtt, felosztották egymás között az uradalmat. A minden vita nélkül zajló, pontos és részletekbe menő egyezmény melléklet nélküli jegyzőkönyvéből kiderül, „a végleges osztály érdekében tartott testvéri értekezlet” jegyzőkönyvét 1866. október 21-én Geszten írták alá.
Az uradalmat három „nyílra” (részre) osztották fel. A besorolás után sorshúzással döntötték el, hogy kinek melyik rész jut. A végső osztozkodásban nemcsak a szerencse döntött, az utólagos korrekciós kívánságoknak is helyt adtak.
A harmadik nyílhoz kapcsolták a nagykovácsi regálét, a dézsmás szőlők jövedelmét és a taksások befizetéseit 19 700 forint értékben. A geszti részhez tartozó bormérési és húsmérési haszonvételt pedig a Rózinger Józseffel kötött haszonbérleti szerződés alapján 26 000 forint tőke értékben az 1. és a 2. nyíl között egyenlőképpen felosztották. Figyelembe vették azt is, hogy „a most említett tárgyakból vehető jövedelmek bizonytalonok, a mennyiben törvényhozási intézkedés folytán kényszerült megváltás [a jobbágyfelszabadítás hosszú folyamatából a kisebb királyi haszonvételek: italmérés, mészárszék, malom stb. rendezése még nem zárult le] alá eshetnek, a fent kitett tőkerész 25 évig egymás irányában evictiót [elperlés, itt kiegyenlítés] vállalunk” (egymás közt a keletkezendő hiányokat kipótolják).
A Tisza testvérek elosztott földbirtokai
1. nyíl
2. nyíl
3. nyíl
Geszt
Kis- és Nagygyanté
Nagykovácsi
Radvány
Mezőgyán: Eperjes, Nagykút lapos és Hárombokoralja egy kis része
Vátyon
Bogyoszló
Varsánhely
Iklód
Mezőgyán: Csókalapos egy részből
Csán
 
Csegőd
Az adat hiányzik (mintegy tízezer katasztrális hold)
Tisztán: 9281 katasztrális hold
Tisztán: 10 317 katasztrális hold
Tiszta érték: 344 000 forint
Tiszta érték: 333 000 forint
Tiszta érték 345 000 forint
 
Kisebb birtokigazításokat figyelembe vettek a nyílba történő besoroláskor is, s azután jött a sorshúzás. Az első nyilat Tisza László, a másodikat Tisza Lajos, a harmadikat Tisza Kálmán húzta. Viszont „közös megegyezéssel… megcserélték olyanformán, hogy az I. nyilat kapta Kálmán, a II-at kapta László, a III-at pedig kapta Lajos”.
A kisebb tulajdonok felosztásában a következőképpen egyeztek meg: Tisza László kapta Acsádot (tízezer forint), az erdélyi bányarészt (tizenkétezer forint); Tisza Kálmán a váradi házat (húszezer forint) és Nagykágyát (huszonnyolcezer forint), Lajos a pesti telket (tizenkétezer forint).
Az egyenlőtlen osztást adósságátvállalással, pótlással arányosították. A geszti majorságban lévő szárazmalom és a falusi malom jövedelmének értékét ötezer forintra becsülték, a mezőgyáni hat falusi malom értékéül négyezer forintot „vettek fel”. Megoszthatatlannak nyilvánították a közös Vattay családi birtokból, Bájokból a Dégenfeldektől remélhető részeket, az ötfalusi határt. Eldöntötték, hogy a mezőgyáni válságösszeget évente elosztják. Kijelentették, „in natura” meg fognak osztozni az „erdélyi birtokok után még bejöhető végleges úrbéri és dézsma kárpótlási papírokon”. Együttes tulajdonban maradtak a Teleky Domokos, Darányi és Zeyk József által kijelölt közös vagyonrészek, a szatmári birtokok.
A továbbiakban rögzítették a fiú és leányágat egyaránt érintő örökösödés alá eső birtokrészeket. Felsorolásuk újabb eddig kevésbé közismert birtokrészek neveit tartalmazza: 1. Nagykovácsi (188 280 forint, a lakóházzal együtt), 2. Csán (ötvenezer forint, a lakóházzal együtt), 3. Nagykágya (28 000 forint), 4. Acsád (tízezer forint), 5. Ötfalusi határ (ötezer forint), 6. Pesti telek (tizenkétezer forint), 7. Nyírmeggyes (tizennégyezer forint), 8. Dunavecse (tizenkétezer forint), 9. Erdélyi kárpótlás (17 666 forint), 10. Kovácsi kárpótlás (22 400 forint), 11. Körös-völgyi kárpótlás (nyolcezer forint), 12. Zombor (8 400 forint), Váradi ház (húszezer forint), Bányarész (tizenkétezer forint).
A felsoroltak esetében nem „in natura”, azaz természetben, hanem pénzértékre átszámítva fizetik ki – az egyezség szerint – az esetleges örökséget.
Felmérték az adósságokat, tartozásokat is. A felsorolásból kiderül, hogy a Tiszák valóban átérezték, hogy a gazdagság felelősséggel is jár, s kötelességük az adakozás. A birtokaik értékének közel öt százalékát ajánlották fel jótékonysági célokra. (A táblázatban szereplő nevekről említésükön kívül semmit sem tudunk.)
Az adósságok elosztása terén is korrektül, szépen megegyeztek a különféle kompenzációkról, a kiegyenlítés és egyenlő teherelosztás módozatairól. A folyamat felügyeletére Győrffy Gyula nagyváradi ügyvédet kérték fel. A tulajdonjogok bejegyzése 1867 áprilisában megtörtént.
A falu figyelmét ajobbágyfelszabadítás (1848. április) után a Tisza Lajossal folytatott legelőelkülönözés körüli vita, illetve a nemzetőrség szervezése kötötte le. Hadi szolgálatra – a törvény alapján – kilenc személyt jelöltek ki. (Nagyváradnak és a szalontai járásnak 2257 főt kellett kiállítania.) Gesztről Szabó József lelkész, Soós János segédlelkész, Nagy Dániel rektor, Bartha István tanító, Lovász József jegyző, Bíró János, Cs. Bagdi Sándor, Borsos Sándor, ifj. Kovács János vonult be. Parancsnokul Riczki Károly őrnagyot rendelték ki. A nemzetőrök kitüntették magukat a Délvidéken, a perlaszi ütközetben, a tomasováci rohamban, a jankováci borzalmas éjjeli harcokban. Közmegbecsülésnek örvendve térhettek vissza, amikor már minden elveszett.
A közösen viselt adósságok az 1862. április 1-jei felosztás alapján
Név
Érték (Ft)
Név
Érték (Ft)
Diocessena (?) Cassa
2268
Custodiális cassa
1470
Salamon alapítvány
210
Német alapítvány
840
Elemosynaria Casssa
2500
Sztaroveskynének
7759
Vativális (?) Cassa
4000
Bettinek
630
Tiszti pénztárba
420
Gr. Dégenfeld Imrének
1643
R.e. deficiensek pénze
252
Debreceni Kollégium
3150
Apácáknak
3192
Ottiliának
16500
G.e. Deficiensek
1680
Pesti takarékpénztár
33800
Belényesi gimnázium
4200
Sztaroveskynének
1050
Ismét Diocessina Cassa
2961
Lászlónak
3177
Erdélyi tartozások
3400
Összesen:
96 002
 
Tisza Lajos, az adminisztrátor, levonta a tanulságokat. A pesti forradalom után betegségére hivatkozva a háttérbe húzódott, s mint írta, felköltözött családjához a fővárosba. Szolgálatait többé nem ajánlotta fel a császárnak, végleg visszavonult. Elfogadta, hogy gyermekei, akik jurátusként élték meg a forradalmat, beálltak nemzetőrnek. Tisza László mint pesti nemzetőr Perczel Mór seregében harcolt, s a móri csatában, 1848. december 30-án súlyosan megsebesült. A még kiskorú Tisza Kálmán vézna testalkata miatt nem maradhatott sokáig a nemzetőrök között, Debrecenben mint miniszteri fogalmazó dolgozott. Tisza Lajos fiatal kora ellenére, tizenöt évesen, honvédként harcolt. A szabadságharc leverése után mindhárom Tisza fiú hosszú külföldi tanulmányútra indult, így várták ki az alkalmas időt a hazatérésre, egyszersmind kihasználták a lehetőséget önmaguk fejlesztésére, képzésére, tökéletesítésére. Édesapjuk a Bach-korszakban nem fordult saját nemzete ellen. Bizonyára beleegyezett abba, hogy Dipold Antal, a szabadságharcot végigküzdő honvédtiszt kastélyukban találjon menedéket. Az először halálra, majd Haynau „kegyelméből” tizennyolc év várfogságra ítélt honvédtiszt 1856-ban amnesztiával szabadult, és 1868-ban bekövetkezett elhunytáig a család vendégszeretetét élvezte.
A szabadságharc megkímélte a falut, soha nem vált harcok színterévé. 1849. augusztus 4-én a katonai vezetés úgy tudta, hogy az oroszok Geszt felé is tervezik vonulásukat, de ez is álhírnek bizonyult.
A jobbágyfelszabadítás konfliktust okozott a földesúrral, a község elöljárói „az uraság által állítólag elfoglalt legelői illetményüket visszaadatni kérik”. 1848. augusztus 27-én Klauzál Gábor miniszter utasítást ad a vizsgálatra. A következő év márciusában is még csak ott tart az ügy, hogy iratait Sughó József főszolgabírónak adták át elbírálásra. A falubeliek tiszti pártfogó ügyvédül Szervánszky Lajos kiküldetését kérték az Országos Honvédelmi Bizottmánytól, magánügyvéd fogadására nem volt pénzük.
A határrészek nevei és kiterjedéseik (1884)
Dűlő
 
Birtokrészletek száma
Terület
1-től
3832-ig
hold
öl
A
Beltelek
1
710
172
1360
B
Vadkert
711
1068
166
30
C
Csíkos-ér környéke
1069
1743
417
770
D
Király-halom
1744
1770
36
984
E
Urasági tag birtok
1771
1780
165
62
F
Nagy-ér átalja-dűlő
1781
2068
225
1386
G
Keme-rét
2069
2306
117
720
H
Korhány-zug
2307
2934
370
42
J
Puszta Iklód
2935
3007
1011
1528
K
Puszta Begécs
3008
3060
1600
650
L
Puszta Vátyon
3061
3179
2641
944
M
Tiszaradvány
3180
3314
1682
76
N
Bogyoszló
3315
3403
1174
1256
O
Szikpuszta
3404
3832
1025
909
A birtokrészletek összesen:
 
3832
10 807
1117
 
Az eset korántsem volt súlyos. Lényege, hogy 1848-ban és 1849-ben is szerződést kötöttek Tisza Lajossal a majorsági legelőföldeken bérlet és valamennyi napszám ellenében történő állattartásra, amit azonban nem voltak hajlandóak megfizetni annak ellenére sem, hogy a kiküldött bizottság végül elmarasztalta őket. Megoldást a Bach-korszak hozott, amikor komolyabb ellentét nélkül lezárult a teljes birtokmegosztási folyamat. A gesztiek nagy többsége szegény kisparasztként lépett át a kapitalizmus korszakába.
A század második felében elkezdődött kataszteri felmérések eredményeképpen pontos képet kaphatunk a határ kiterjedéséről, nagyságáról. Az 1864-es felmérést az 1884-es követte, amit később kiegészítettek: Tisza Kálmán elérte, hogy az uradalomhoz tartozó Radvány, Bogyoszlóháza és Szikpuszta határrészt 1890-ben Geszthez csatolják. Ezt a teljes állapotot mutatja térképvázlatunk.
A földterület művelési ágak szerinti megoszlása a lassan terjedő belterjesség irányába mutat, mivel a korábbi évtizedekhez képest növekedett a szántók aránya. Az állattartás dominanciája ugyanakkor változatlan, s ez a tény nem igazodik az országos fejlődés trendjéhez. A szántók aránya kevesebb mint egyharmada volt a határnak, a többi legelő, rét és szikes területnek számított. Említésre méltó, hogy a szőlőskert (Homoki-kert) több mint negyven katasztrális holdra növekedett.
A fokozódó piaci verseny tönkretette a kisparaszti birtokokat. Az így megélhetés nélkül maradt lakosság évtizedeken át az árvízvédelmi és vasútépítési munkálatokban keresett megélhetési lehetőséget. A Tisza-birtok is jelentős tömegeket foglalkoztatott. Tisza Kálmán 10 158, Tisza Lajos 3124 katasztrális holdon gazdálkodott. Ők már a dualizmus korában gőzgépet használtak, noha a gépesítettség foka náluk is elmaradt a korabeli, modernnek számító nagybirtok technikai színvonalától. Az állattartás az uradalomban is meghatározó jelentőségű volt. A fajtaösszetételben jelentős változás nem következett be, a szarvasmarha, a juh és a sertés meghatározó szerepe fennmaradt.
Tisza Kálmán gazdaságának állatállománya (1897)
Fajta
Szám
Arány (%)
Számosállat
Arány (%)
Szarvasmarha
568
9
568
31
145
2
145
8
Sertés
1264
21
316
17
Juh
4152
68
830
45
Összesen:
6129
100
1859
100
 
A juhtartás domináló szerepének megmaradását a természetföldrajzi adottságok mellett a kibontakozó ipari fejlődés nyersanyagszükséglete és a vasúti közlekedés fejlődése magyarázza. A nagybirtokosok köre a nagyváradi római katolikus káptalannal és egy kapitalista haszonbérlővel, Stern Mártonnal egészült ki, aki a volt miniszterelnöktől több mint hatszáz katasztrális hold nagyságú legelőt bérelt.
A jobbágyfelszabadítás és földbirtokrendezés után, 1865-ben a két nagybirtok mellett 225 kisbirtokos kezdte meg nehéz küzdelmét a földdel. 1910-re semmit sem javult a helyzetük. Akkor a földbirtokmegoszlás a következőképpen alakult: a két nagybirtokkal szemben a tíz–száz katasztrális hold területtel rendelkező középparaszti gazdaságok száma 54, a tíz katasztrális holdon aluli kisparasztiaké 117, részes fölműves kettő, majoros gazdaság pedig egy volt.
Az elszegényedés előrehaladt, s a földből megélni nem tudók napszámosmunkából, esetleg a kisiparban keresték a kenyeret. A napszámos, mezőgazdasági cseléd sorsát 82 családfő kényszerült vállalni. A házicselédek száma is magas, negyven (családtagok nélkül) körül alakult. Mezőgazdaságból az összlakosság több mint kilencven százaléka élt.
Geszt népességének foglalkoztatottsági viszonyai 1910-ben
Mezőgazdaság
1435,0
77,9
Ipar
81,0
4,4
Kereskedelem
17,0
0,9
Közlekedés
15,0
0,8
Közszolgálat
29,0
1,6
Véderő
10,0
0,5
Egyéb
11,0
0,6
Napszámos
184,0
10,0
Házi cseléd
61,0
3,3
Össznépesség
1843,0
100,0
 
Az iparosmesterségek a hagyományos falusi iparhoz kötődtek. A 25 iparos közül tíz kovácsmester, öt cipész volt. Feltűnően kevesen dolgoztak az asztalosszakmában, ami arra utal, hogy még mindig jelentős volt a házi eszközeiket maguk készítők száma.
Geszt a kapitalizmus időszakában is zsákfalunak számított, a vasútvonalak elkerülték. Vasútállomás a közelben Cséffán, illetve Sarkadkeresztúron épült. Az 1886-ban készült Gönczy Pál-féle úttérkép szerint a Nagyváradról induló állami útból Gyapjúnál ágazott ki egy Cséffa felé vezető és Gesztnél véget érő megyei út. A másik Nagyszalontával kötötte össze a községet. A Kis-Sárrétek irányába csak hagyományos földút vezetett.
Nagyszalonta és különösen Nagyvárad közelsége, a településekkel való szoros összeköttetés minden nehézség ellenére fejlődést, gyarapodást eredményezett. Ez a népesség számának növekedésében, módosabb, új parasztházak építésében, a faluképen is meglátszott. Egészen az első világháború idejéig tartott ez az állapot.
A világháború komoly megpróbáltatásokkal járt az egész országban, de Gesztet az átlagosnál is jobban sújtotta.
A 207 bevonuló közül 190 nős (92 százalék) és nagy többségében gyermeket nevelő (73 százalék) férfi volt. Az egy időre apa nélkül maradt kicsinyek többsége fiatalabb volt nyolcévesnél. Ekkor derült ki, hogy a rokoni kapcsolatok sűrű szövevényével átszőtt falusi társadalom mennyire segítőkész és együttérző.
A többségükben a népfelkelőkhöz (4. népfelkelő parancsnokság), a 37. és a 39. gyalogezredhez, a hegyi tüzérekhez, az 1. és 7. huszárezredhez bevonult gesztiek közül – a templomkertben 1937-ben felállított emlékmű tanúsága szerint – 57-en vesztették életüket vagy tűntek el a harcok során. Az áldozatok aránya az országos átlagnál magasabb volt. A megpróbáltatások sora tovább folytatódott. A nagyhatalmi önkény játékszerévé vált Monarchia és Magyarország, kiszolgáltatva a párizsi békekonferenciának és a nemzetiségek mohóságának, felosztásra került. Geszt sorsát közvetlenül is meghatározta a trianoni békediktátum. Szimbolikussá vált az egykori miniszterelnök, Tisza István értelmetlen és esztelen meggyilkolása. Geszten a végtisztesség teljes megadását kisstílű módon gátolták: az újonnan megalakult nemzeti tanács helyi vezetői megtiltották a harangozást, s a gyászszertartás megrövidítésére törekedtek. A kérészéletű Tanácsköztársaság tovább növelte a zavart. A tucatnyi helyi résztvevő hatalma nem tartott sokáig, 1919 áprilisában a környék román katonai felügyelet alá került.A térképasztalon megrajzolt határ helyszínen történő kijelölésére felállított magyar–román bizottság 1921. augusztus 22-én kezdte meg munkáját a keleti határvonalon. A nemzetközi bizottság (angol, francia, magyar, román) tagjai külön is bejárták az érintett községeket, a magyar–román határszakaszon összesen 29-et. Geszt kimaradt a látogatások útvonalából.A magyar fél a községgel szomszédos települések: Oláhszentmiklós, Cséffa, Marcziháza és Atyás Magyarországhoz történő csatolását is kérte, de arra hivatkozva, hogy azokat románok lakják, a bizottság semmiféle engedményt nem tett. A vita meglehetősen nagy lehetett, hiszen a térképen magyar oldalra került helységek közül a román fél az alábbiakat szerette volna még országához csatolni a dél-bihari és békési területen: Elek, Gyula, Gyulavári, Sarkad, Kötegyán, Geszt, (Bihar)Ugra. Ezen a szakaszon az eredeti elképzelésnek megfelelően alakult a határvonal, melynek meghúzása mérnöki terv szerint történt. Ennek jól látható eredménye Geszten, a Homok-kertben az egyik őrtorony, amely azt mutatja, hogy a felosztás kettészelte a korábban egybetartozó szőlőskertet, s annak egy része Romániához került. A kijelölést végző francia mérnökök egyébként nem viszonyultak ellenségesen a magyar lakossághoz, amire jó példa az egyik szőlősgazda esete, aki éppen kint dolgozott a kertjében, amikor a földmérők megjelentek. Mivel az ő szőlejét is kettéválasztották volna, arra kérte őket, hogy a kert végénél jelöljék ki a végleges határvonalat. Szó nélkül engedtek a kívánságnak. Az egymástól elszakított terület rendezetlen tulajdonviszonyai következtében évekig lehetővé tették, hogy a magyar és román lakosság kölcsönösen átjárjon elszakított birtokainak művelésére vagy a betakarított termény ottani eladására, határon történő áthozására. Több száz geszti család rendelkezett határ menti úti igazolvány-nyal, amely lehetővé tette a gazdálkodás folytatását a túloldalon. A gyakorlatnak 1927-ben az vetett végett, hogy kisebb határkiigazításokat végeztek, ennek eredményeképpen a geszti határ területe több száz katasztrális holddal növekedett.
Trianon következményei súlyosak. A hagyományos gazdasági kapcsolataitól, Nagyváradtól, az alig tíz kilométerre lévő Nagyszalontától, a cséffai vasúttól vágták el végleg a települést. Ekkor vált fontossá a Mezőgyán– Nagygyanté irányába történő útépítés, amely az 1920-as években fejeződött be. Az új közút sokat segített, de Geszt a fejlődés fő áramából kimaradó határszéli és zsákfalu maradt.
Geszt katonái az első világháborúban
Bevonult férfiak száma
Feleség
Gyermek
Ház
Föld
van
nincs
van
gyerekek száma
nyolc év alatti
nincs
van
nincs
van
nincs
207
190
17
152
352
225
55
71
136
38
169
 
A Tiszák természetesen Geszten maradtak, nyugalommal vették tudomásul, hogy földjeik egy részéről és a Tiszaradványi-erdőről le kellett mondaniuk. A család életében nehéz évek voltak ezek. Tisza István halála 1918. október 31-én csak kezdete volt a folyamatnak. November 5-én meghalt István nevű fia is. A család ezen ága mégsem halt ki, mert egy alig öt hónapos árvát hagyott maga után, Józsefet, aki 1918. június 1-jén született. József viszont örökös nélkül, fiatalon, autóbalesetben halt meg 1938-ban.
A falu a megváltozott körülmények között szívesen emlékezett meg a két miniszterelnök Tiszáról, emléküket ápolta. Köztiszteletnek örvendtek az élők is, mert munkalehetőséget, viszonylag elfogadható fizetést, a Vass József népjóléti miniszter által kezdeményezett és 1927–1928-ban hozott szociális törvényeket készséggel betartva jó nyugdíjat, biztosítást fizettek hűséggel szolgáló alkalmazottaiknak.
Az 1920. évi 10 808 katasztrális hold kiterjedésű határból a rendezések végére több mint 8 900 katasztrális hold (51 négyzetkilométer) maradt meg. Az 1937-es Gazdacímtár szerint ennek mintegy felét, 4121 katasztrális holdat Tisza István birtokolta. Nagybirtokosnak számított még a faluban az akkori belügyminiszter, Rakovszky István, aki házasság révén jutott 1630 katasztrális holdas geszti területhez. A régi birtokosok között találjuk még a nagyváradi római katolikus káptalant, amely 1216 katasztrális hold területet mondhatott a magáénak. A nehezen megalakult geszti legeltetési társulat kilencszáz katasztrális holdja a paraszti gazdálkodást szolgálta. Érdekesség, hogy a birtokosok között találjuk Nagyszalonta községet is, amely ötven katasztrális hold területet használt.
Művelési ágak megoszlása a Tisza-birtokon
Művelési ágak
1897
1937
terület (kh)
%
terület (kh)
%
Szántó
3476
34,2
1616
39,1
Kert
24
0,2
27
0,7
Legelő
3754
37,1
1786
43,3
Rét
1715
16,9
460
11,2
Szőlő
15
0,1
11
0,3
Nád
413
4,1
0
0,0
Erdő
309
3,0
103
2,5
Terméketlen
452
4,4
118
2,9
Összesen
10 158
100,0
4 121
100,0
 
A táblázat tükrözi a határváltozás okozta szántó, legelő- és erdőterület-veszteségeket és rámutat arra, hogy az állattartásnak továbbra is meghatározó szerepe maradt. A bevételek alakulásában viszont a növénytermesztés már nagyobb részesedéssel bírt.
A nagybirtok nyomasztó szorításában a középparasztság nehezen tudott kibontakozni. A földbirtokmegoszlás aránytalanságán köztudottan nem segített az 1920-as földosztás sem, mivel konzerválta a versenyképtelen kisbirtokok számát.
A technikai színvonal alig fejlődött. Geszten, de a szomszédos falvakban is gyakori volt, hogy hagyományos módon, még lóval nyomtatták a gabonát. Az 1930-as országos összeírásban mindössze két ötven katasztrális holdnál nagyobb paraszti birtokot találtak. A tíz–ötven kataszteri holdas gazdaságok száma 58, az egy–tíz katasztrális holdasoké 193 volt.
Megnövekedett a nincstelen, cselédmunkára kényszerülő emberek száma, s elkezdődött a lakosság lassú fogyása is. A falusi gazdáknál egy tizenhat éves legény bére teljes ellátás, ruhamosás mellett évi nyolcvan pengő volt. A szomszédos, gazdagabb településeken ennél többet is lehetett keresni. Az uradalomban élő konvenciós cselédek jobban éltek. Szegődményként évente tizennyolc mázsa búzát, hat mázsa árpát, egy ökrös szekér szalmát, egy katasztrális hold kukoricavetést, négyszáz négyszögöl veteményesföldet kaptak, s lehetőséget egy tehén és malacostul egy anyakoca tartására. Ezenkívül egy szekér tűzifát, négy kilogramm szalonnát, négy kilogramm sót, négy liter petróleumot, fűszereket, havi négy pengő fizetést. Az ipar lehetőségei még inkább beszűkültek, a huszonnégy iparos és a tizennégy tanonc bizonyítja, hogy a kitörés egyetlen lehetősége a település elhagyása, a paraszti életformával történő szakítás lehetett.
A lakosság életkora a rendszeressé váló orvosi ellátás következtében nőtt. A falu valamelyest fejlődött, hiszen gyógyszertárat nyitottak, és Hanzéros Géza személyében állandó orvost kaptak. 1928-ban Hegedűs Sándor jegyző javaslatára – önerőből – járdaépítésbe kezdtek. A gazdasági válság előtt két kifolyós kutat fúrattak, vize ma is a legjobbak között van a környéken. Aljegyzői állással bővítették a falusi önigazgatást, ekkor nyerte el pályázatát idősebb Szerb József.
A település közéletére sokáig inkább a beletörődés, a nyugalom, az egymás iránti tisztelet és megbecsülés volt a jellemző. A helyi társadalomban lappangó feszültségek, a szegénység miatti elkeseredés azonban hamarosan a felszínre kerültek.

Tisza Kálmán miniszterelnök díszmagyarban (1830–1902)

Tisza Lajos (1832–1898) az 1879. évi árvíz által elpusztított Szeged újjáépítéséért kapott grófi címet

Gróf Tisza István (1861–1918) családja körében az 1890-es évek elején

Tisza István fiával a geszti kastély teraszán a századfordulón

A híressé vált geszti kastélyterasz a vendéglátás és a munka kellemes színtere volt

A. Dipold Antal honvédtiszt a Tisza családnál talált menedéket az 1848–49-es szabadságharc leverése után. Az 1868-ben meghalt hős síremlékét napjainkban is friss virág díszíti

A határrészek nevei és kiterjedéseik (1884)

Bagdi Mihály az első világháborús érdemeiért vitézi címet és földet kapott

Osztrák ivókulacsok az „első háborúból”, Geszten gyűjtötte őket ifjabb Erdős Pál

A trianoni határt ma is jelzik az elhagyott őrtornyok. A határvonal könyörtelenül kettévágta a gesztiek szőlőskertjét. Egy darabig átjárhattak az elcsatolt kertet művelni

Az irredenta ihletésű falvédő a Horthy-korszakban készült

A Nagyszalonta felé vezető utat elhagyott sorompó zárja el

Tisza József temetése 1938-ban. A felvétel a kastély belső udvarán készült


A falu a két világháború között tisztelettel ápolta a két miniszterelnök emlékét

Nehéz életről tanúskodik Sólyom Imre 1921-ben kiállított cselédkönyve

A járda lakossági összefogással 1928-ban készült el

A Tisza-uradalom Baglyos majorja ma is az állattartás céljait szolgálja

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages