IX. Sírfeliratok
IX. Sírfeliratok
Gát temetőjében Kirner A. Bertalan két sírfeliratot jegyzett fel dolgozatában. Mindkettő 1938-ban készült, és a két elhunyt – az idősebb férfi, illetve a legényke – egy napon távozott az élők sorából. A fejfák felirata a következő:
1. Ohalandó Emb / ertekincs = ezen / Sirra = kialat = itt / Nyugszik = K a / cso
= Mihay por / a = Ki élt 59 évtt / Nejéve = Jaro / Agnesz sel = 38 / evet = Meghal / t = Márcz ius / 20 adikán / Béke legyen / pora ifelett. A hat évtizeddel ezelőtt készített két sírfelirat mai olvasata: Óh, halandó Ember / tekints ezen sírra, / ki alatt itt nyugszik / Kacsó Mihály pora. / Ki élt 59 évet, / nejével Járó Ágnessel 38 évet. / Meghalt március 20-án. / Béke legyen porai felett.
2. Josz űleim / bánatara le / szaltam en e / zen sirba Ja / rogeza volt / a nevem Csak /16 évet éltem / Akor lelkem / égbe szálot / ottalált bol / dog orszá got / Meghalt III ho / 20 ik. = / 1938. Mai olvasat: Jó szüleim bánatára, / leszálltam én ezen sírba. / Járó Géza volt a nevem, / csak 16 évet éltem. / Akkor lelkem égbe szállott, / ott talált boldog országot. / Meghalt 1938. III. 20-án. Gyűjtésében Kirner A. Bertalan megjegyezte, hogy 1962-ben a gáti temetőben még volt „egy szép, vasból öntött síremlék: Osváth Amália, 1835-1872”. (Kirner A. Bertalan gyűjtése)
A sírversek többnyire az elhunyt, illetve a hozzátartozók búcsúját közvetítik. Kis hányaduk bibliai idézet, amelyek reményt, üzenetet, Isten figyelmeztetését közvetítik az élők számára, mint az alábbi kettő: Mert tudom, / hogy az én megváltóm / Él és utoljá / ra az én porom / Felett megáll. (Jób könyve, 19. fejezet, 25. vers.) Vigyázzatok azért / mert nem tud / játok, mely ó / rában jön (jő) el / a ti (U)uratok. (Máté evangéliuma, 25. fejezet, 42. vers.)
A feliratok szövegének többsége világú tartalmú, mégis gyakran utalnak Istenre és Jézus Krisztusra: Ha sírodnál megálunk, (!) / A bánattól majdnem elmúlunk, / Ha az ígéret nem volna szent, / Hogy Krisztus majd mindenkit megment.
A vizsgált sírversek egy része közli a halál okát, nemét, módját: Veréb Béla volt a nevem / 48 évet éltem. / Szerencsétlen volt halálom, / Jézusom megtalálom.
Más fejfák a hátramaradott hozzátartozók hitéről vallanak egy másik, nem földi világban, ahol újra találkozhatnak majd szeretteikkel: Nem sírunk, mert nem örök a válás, / Hiszük (!), hogy lesz viszontlátás. (Borsos Balázs és Penckóferné Punykó Mária gyűjtései.)
