Új rend jön, s újjászületik a régi | Száz Magyar Falu

Új rend jön, s újjászületik a régi

Vasárnap, 1944. szeptember 17. A második világháború vihara félelmetesen közeleg. Egész nap, szinte szakadatlanul hallatszik az ágyúzás (aradi harcok). Szeptember 22-én délután fél hatkor parancs jön, hogy a férfiak 18-tól 50-ig vonuljanak a tápéi komphoz, hol további parancsot fognak kapni. A férfiak 23-án reggel 6-kor elhagyják a falut. Az itthon maradottak siránkozását és lelkiállapotát elképzelhetjük” – Helter László óföldeáki lelkész sorait idéztük a Historia domusból. Az első orosz katonák szeptember 24-én délután jelentek meg a községben, de rövid idő múlva el is távoztak. Szeptember 26-án és 27-én folytak véres csatározások a falu birtoklásáért. Szeptember 27-én a délutáni órákra megtörtént a község teljes megszállása, de a települést 28-án az oroszok kénytelenek voltak feladni. Végül Makó elfoglalása után Földeákot és Óföldeákot október 7-én kora délután érte el a 795. szovjet lövészezred. A község körüli harcokban huszonöt magyar és tizenöt orosz katona vesztette életét.

Év

Népesség

1850

2219

1857

2901

1869

2952

1880

3727

1890

4410

1900

4703

1910

5126

1920

5586

1930

5555

1941

5624

1949

5461

1960

4275

1970

3855

1980

3721

1990

3489

A Vörös Hadsereg bevonulása után a községben előbb polgárőrséget, majd rendőrséget alakítottak a közbiztonság védelmére. A százhúsz polgárőr 1945. január 7-ig működött, ezután tizenegy felfegyverzett rendőr teljesített a faluban szolgálatot Bakacsi Ferenc vezetésével. Valamennyi rendőr tagja volt a kommunista pártnak, így utasításokat nem csak a makói rendőrségtől kaptak.

Már 1944 novemberében megalakult a kommunista párt helyi szervezete Bajusz József 1919-es direktóriumi elnök vezetésével, majd nem sokkal később a kisgazdapárt és a nemzeti parasztpárt helyi szervezete. A községben 1946-ban bontott zászlót a szociáldemokrata párt. Földeáki Lajos főjegyzőhelyettes 1945. január 10-én jelentette a megyei nemzeti bizottságnak, hogy Földeákon megszületett a pártok delegáltjaiból a helyi nemzeti bizottság, amelynek tagjai: Rajki Márton elnök, Bernáth József, Bajusz László, Szabó István, Szakács Mihály, dr. Antal Mihály, Horváth László és Horváth Pál.

Egy 1945-ös kimutatás szerint a község lakosságától az orosz alakulatok ellenérték nélkül vittek el 173 szarvasmarhát, 464 lovat, 809 sertést, 759 juhot, 8634 baromfit, 31436 tojást, 3920 mázsa gabonát, 2550 kiló szalonnát, 285 kocsit, 225 órát, 52 kerékpárt, összesen több mint 106 millió pengő értékben. Vecserko kapitány ezen felül rekvirált 735 ezer pengő értékű „hadizsákmányt”.

A 14/1945. ME. számú rendelet intézkedett a közigazgatás ideiglenes rendezéséről. A rendelet a községi nemzeti bizottságok kötelességévé tette, hogy alakítsák újjá az önkormányzati testületeket oly módon, hogy abban minden demokratikus párt és szakszervezet képviseletet nyerjen. A megüresedett községi tisztviselői állásokat ideiglenes választással töltötték be.

1945. március 22-én tartották Földeákon a képviselő-testület alakuló ülését. Rajki Márton mint a nemzeti bizottság elnöke bemutatta a községi nemzeti bizottság által újjáalakított községi testületi tagok negyvenkilenc fős névjegyzékét. Ezután a grémiumot megalakultnak mondták ki, és létrehozták az árvédelmi, termelési, szarvasmarha-beszerzési, hadisegélyezési és a mezőgazdasági bizottságokat, valamint egy ötfős igazoló választmányt. A testület még az ülés keretében elhatározta, hogy a községi nagyvendéglőt átadja a Demokratikus Ifjúsági Szövetség használatába.

1945 júniusában ezerszáz kataszteri hold szántóterület hevert megmunkálatlanul, egyrészt mert az igaerőt a kapálás és az aratás kötötte le, másrészt mert az oroszok részére terményszállításokat kellett teljesíteni. A földreform során 2082 kataszteri hold földet koboztak el nyolc személytől, zömében a Návay család tagjaitól. Megváltás alá 1575 hold ingatlant vontak. A földigénylők részére, az elkobzási és megváltási eljárás után 3106 kataszteri hold földet osztottak ki.

A következő években az időjárás nem kedvezett a mezőgazdaságnak. Hol a visszatérő fagyok, hol az aszály pusztította a vetéseket. 1949 áprilisában száz hold búzavetést ki kellett szántani, és mintegy nyolcszáz hold negyven-ötven százalékos kárt szenvedett. Májusban annyira elszaporodtak a vetési molypille hernyói, hogy irtásukra az iskola négy felső osztályát kellett kirendelni. A munkanélküliség is nőtt. Egy, az alispánnak írt főjegyzői jelentés számukat 1949-ben már négyszáz családfenntartóban jelölte meg. Év végén összeírták a községben élő „kulákokat”, negyvenkilenc földeáki és egy óföldeáki gazdát. Közülük a legkisebb földterületet, tizenöt kataszteri holdat Neparáczki József birtokolta, a legtöbbet, hatvan holdat, Széll Ferenc, aki egyébként mintegy a kétharmadát, negyvenhármat felajánlotta a köznek.

Év

Népesség

1857

470

1869

378

1880

477

1890

564

1900

602

1910

701

1920

913

1930

1067

1941

1236

1949

939

1960

936

1970

760

1980

616

1990

534

1946. április 17-én a nemzeti bizottság ülésén, hivatkozva a korábbi „népítéletekre” döntöttek a köztisztviselői állások csökkentéséről. Elsősorban politikai megfontolások alapján bocsátottak el tisztviselőket, aminek az lett a következménye, hogy a megmaradtak nem tudták elvégezni a rájuk háruló sürgős munkákat, egyre több ügy elintézetlen maradt. Ezért már április hónapban kérték az alispánt, hogy öt fő kisegítő alkalmazását engedélyezze. Mindennek ellenére júliusban tizenegy tisztviselőnek szüntették meg a munkaviszonyát.

A község képviselő-testülete 1947-ben bizottságot hozott létre azzal a céllal, hogy felülvizsgálja „azon utcák neveit, melyek a mai kornak meg nem felelők vagy elavultak”. A bizottság 1948. évi első közgyűlésén számolt be munkájáról, és negyvenkét pontban foglalta össze javaslatát. A „kor szellemének” megfelelően lett Földeákon Dózsa György, Táncsics Mihály, Somogyi Béla, Bacsó Béla, Áchim András, Budai Nagy Antal és Vásárhelyi Kálmán utca. A határozat ellen a kisgazdapárti dr. Antal Mihály és társai nyújtottak be fellebbezést, hivatkozva arra, hogy több olyan közterület nevét változtatták meg „amelyek lokális jellegüknél fogva” voltak fontosak: „irány megjelölésére utalnak… másrészt a testület megváltoztatott oly utcaneveket, Szent Imre, Eötvös, Oltványi Pál stb., amelyeknek megváltoztatása a demokratikus szellem szempontjából sem indokolt”. Csanád vármegye törvényhatósági bizottsága a protestálók érveit csak részben fogadta el, a községi testület döntését jórészt változatlanul hagyta.

Az 1949-es év eseményeiről képet kaphatunk a földeáki elöljáróságnak a járási főjegyzőhöz intézett bizalmas jelentéséből. Az előre megadott és a korra jellemző szempontok alapján beszámoltak arról, hogy megalakult a népfrontbizottság, amit a község lakossága még kellően nem ismer. Ellenzéki politikai pártok nem működnek a faluban, és nem tapasztalnak demokráciaellenes jelenséget. A kulákság passzív magatartást tanúsít. Külön kitértek arra, hogy a papság még mindig nem szüntette be az istentiszteleteket, de a családlátogatást igen. A gazdaság helyzetét nem találták megfelelőnek, főleg az időjárás okozta gondok miatt. Nagy volt a fagykár és az aszály, ami érzékenyen sújtotta a gazdákat. Megoldatlan problémát jelentett a tenyészállatok hiánya.

1950. október 22-én tartották országszerte a tanácsválasztásokat. Földeákon az országos eredményt is (96,9 és 97,8 százalék) meghaladó volt a megjelentek és az érvényes szavazatok száma. Ezzel az aktussal Magyarországon megszűnt az autonóm közigazgatási rendszer. Átírták a régi törvényhatóságok a vármegyék neveit vagy megszüntették azokat, mint Csanádét, elcsatoltak vagy hozzácsatoltak területeket.

Földeákból kiszakadt az önálló Óföldeák.

Az október 27-én megalakult földeáki tanács első elnöke, Göller György népfrontelnök javaslatára, a munkásmozgalmi múlttal rendelkező Bodócsi Györgyné lett, aki csak tíz hónapig töltötte be ezt a tisztséget. (E poszton utódai voltak: Kővágó József, Rácz István, Gyenge János, Kurunczi Mihály, Kurunczi József, Tóth József, Kurunczi József, Berényi Ferenc, majd Wéber Mátyás, aki később a szabadon választott önkormányzat első polgármestere lett, őt követte a jelenlegi polgármester, Vass Imre.) Elnökhelyettessé Tóth Józsefet, a végrehajtó bizottság titkárává pedig Széll Istvánt választották. (Fekete Istvánné, Tóth Erzsébet, Gallyas István, Marosán József, Nagy János, Mosonyi Miklós, Avar Tibor, majd végül Wéberné Bandur Rozália utódai e poszton.)

A központi akarat feltétlen érvényesítése érdekében megalakították a különböző bizottságokat. Az ötvenes évek egyik „legfontosabb” bizottsága a begyűjtéssel és a beszolgáltatással foglalkozott. Elsorolni is nehéz lenne, hogy milyen módszerekkel próbáltak eleget tenni a központi hatóságok elvárásának. Különös figyelmet fordítottak a kulákokra, akiket a beszolgáltatás elmaradásáért általában feljelentettek, aztán büntettek, jobb esetben „csak” internáltak. A bizottság havi bontásban, statisztikákban számolt be a teljesítésről.

A termelési bizottság feladatköre szintén súlyos kérdéseket foglalt magába. Fő intézkedési területének a szövetkezetesítés ügyének állása számított, de a kulákokra szintén nagy gondot fordított. Figyelme a szántástól, vetéstől a betakarításig minden munkafolyamatra kiterjedt.

Korabeli híradások szerint olyan nem volt, amibe nem tudott belekötni. Földeákon az ötvenhét dolgozó kulák közül hetente legalább kettőt-hármat valami ok miatt feljelentettek, kérve a rendőrségi felelősségre vonást, internálást. Az adó- és pénzügyi bizottság állandó ellenőrzésére szintén számíthattak a módosabb gazdák. Sűrűn előfordult, hogy végrehajtók túrták fel a szalma- és a csutkakúpokat, és vitték el a karácsonyi vágásra szánt, hónapokig nevelgetett malackát. Kevés terményt tudtak úgy piacra vinni, hogy a végrehajtók előbb ne kurtították volna meg a készletet. Árverés nem fordult elő, de annál inkább foglaltak állatokat, terményt, és szokás volt a gazdasági eszközök eladásának „önkéntes” felajánlása a bimbódzó szövetkezeteknek vagy az állami gazdaságoknak.

Az 1952-es év különös meglepetést tartogatott a földművesek számára. Nem volt elég a tavaszi növényekre kiható fagy, majd az aszály, ehhez járult tavasszal a Csongrád és Békés megyét elárasztó porkukac invázió. Mozgósítottak mindenkit, az iskolákból kivezényelték a diákokat, ipari munkásokat, a helyi földműveseket, akik a porból és a föld felszínét kapargatva szedték edényekbe a kukacokat, hogy elégessék a férgeket. Az addig ismeretlen jelenséget a pártaktivisták az imperialisták galád támadásának tulajdonították.

Az ötvenes évek első felében társadalmi munka igénybevételével befejeződött a község villamosítása. 1953-ban egy új kutat fúrtak százhúszezer forint költséggel. Ezekben az években kijavították az iskolai termeket, és felújították a belső felszereléseket. Megkezdődött a járdák építése. A tanács közel félmillió forintos költségvetésből gazdálkodott.

Az 1956. október 23-i eseményekről 26-án szerzett tudomást Földeák lakossága. A községi tanácsnál egymást érték a küldöttek. Már aznap este a pátházról, az iskoláról és a tanács épületéről eltávolították a vörös csillagot, és ledöntötték a főtéren álló szovjet emlékművet. Este Krasnevits István kisiparos mintegy százfős hallgatóság előtt beszédet mondott, és ismertette a dolgozók tizennégy pontos követelését, többek között követelte Mindszenty József érsek szabadon bocsátását, forradalmi bizottság alakítását és

a beszolgáltatás azonnali megszüntetését. Az egyre növekvő tömeg, amely már megtöltötte a piacteret és a községháza környékét, hevesen követelte a községi párttitkár és a tanácsi vezetők azonnali távozását. Azok, félve az egyre hangosabb követelésektől és a már a tanácsháza ajtaját betörni készülőktől, az udvaron keresztül elmenekültek.

A nagygyűlés tagjai közfelkiáltással megválasztották az öttagú forradalmi bizottságot, amelynek elnöke Rácz István, titkára Gallyas István és tagjai a község egykori három jegyzője, Földeáki Lajos, Bajusz Gyula és Szőke Károly lettek. Másnap a bizottságot tízfősre növelték. A következő napokban, húsz önkéntessel, fegyveres nemzetőrséget szerveztek, amely nagyobbrészt fiatalokból és diákokból állt. A nemzetőrséget a hódmezővásárhelyi katonai parancsnokság látta el fegyverrel.

Újraalakult a nemzeti parasztpárt, a kisgazdapárt és a szociáldemokrata párt helyi szervezete. A Kossuth Termelőszövetkezet feloszlott, a Dózsa ugyan nem, de több tag kivált belőle.

A forradalom idején a községben atrocitásokra nem került sor. November után a tanács és a forradalmi bizottság 1957. január 9-ig együtt ülésezett, és közmegelégedésre irányította a települést. 1957 februárjában megkezdődött a megtorlás. Többeket megvertek, bíróság elé állítottak. A ledöntött emlékművet a ledöntőknek, saját költségen, télen, fagyban, éjjel és nappal kellett újjáépíteniük.

Az évtized végére ismét megalakultak, nem kevés meggyőzéssel és ráhatással, a termelőszövetkezetek. 1960. január 10-én rendkívüli ünnepi tanácsülésen a művelődési ház nagytermében jelentették be 537 érdeklődő és Fehér Lajos az MSZMP Politikai Bizottságának titkára jelenlétében, hogy Földeákot „szocialista termelőszövetkezeti községgé” nyilvánították.

Az 1960-as évek derekára, végére kiépült a törpevízmű-rendszer, új közvilágítási hálózat létesült, és 5737 négyzetméter összterületű portalanított út készült. A községben a 32 fős vegyesipari szövetkezet mellett 32 kisiparos tevékenykedett. A kereskedelmi ellátásról beszerzési szövetkezet gondoskodott évi tizennyolc–húszmillió forintos forgalommal.

Az 1970-es évek elején újabb közigazgatási „reformokat” hajtottak végre országszerte. Földeákot és Óföldeákot 1971. március 28-án közös községgé egyesítették földeáki székhellyel. Az önállóságát vesztett Óföldeákon csak egy kirendeltség működött, ahol az ügyintézők a hét bizonyos napjain fogadták az ügyfeleket. Ennek az állapotnak az 1990-ben megtartott választások vetettek véget, amikor a két település újra különvált, saját útját járva dolgozik céljai megvalósításán.

Az 1845–46-os áttelepülés után – ahogy erről már megemlékeztünk a település története XIX. századi eseményeinek taglalásakor – a régi Földeák helyén csak a Návayak kúriái, gazdasági épületek és néhány cselédlakás, valamint a jellegétől megfosztott és magtárrá átalakított templom árválkodott. Az új helyen letelepültek községét kezdetben Új-Földeáknak, az elhagyott falut pedig Ó-Földeáknak, majd Óföldeákpusztának nevezték. Népessége a XIX. század végére elérte a hatszáz főt. A XX. század közepéig Földeák szerves részét alkotta.

A Tanyai Tanács 1949 őszén Óföldeákot tanyaközponttá jelölte ki, majd a belügyminiszter önálló községgé nyilvánította. Döntéséhez hozzájárult az, hogy a tanyaközpont több alapintézménnyel rendelkezett: iskolával, templommal, temetővel, szeretetházzal (a volt Návay György-féle kastély), kisebb kendergyárral, gépállomással, darálómalommal, magtárral, tejbegyűjtővel és földműves-szövetkezettel.

Ebben az időben a lélekszám 876, közülük 412-en külterületen laktak. A 237 lakóházból belterületen 113 állt. A lakosságból háromszáz személy keresőképes, köztük hat iparos, két kereskedő és négy értelmiségi foglalkozású, a többi pedig földműveléssel foglalkozott.

1949 szeptemberében megállapították a két községet elválasztó határvonalat. A földeáki 12 464 kataszteri hold összterületből az új község határaként 6082 holdat hasítottak ki, ahol a belterületen négy, míg a külterületen huszonöt artézi kút szolgáltatta az ivóvizet. Az új község területén százhuszonketten rendelkeztek ötholdas törpebirtokkal, harmincöten pedig huszonöt holdnál nagyobb földterülettel.

Óföldeákon 1950. október 27-én Bálint Pál népfront elnök javaslatára Kádár Józsefet tanácselnökké, Mátó Györgyöt helyettesévé, Domján Bálintot pedig végrehajtó bizottsági titkárrá választották. (A későbbi elnökök kronológiai sorrendben: idős Németh Andrásné, B. Berényi János, Rácz Mihály, Kotormán Miklós és Avar Tibor. Végrehajtó bizottsági titkárként működött Fekete Istvánné, idős Németh Andrásné, Rácz András, Lévai István, Gilinger István, Papp Sándor, Rácz Mihály, Avar Tibor, B. Berényi János, Bakos Mihály és Avar Tibor.)

Az ötvenes évek első fele épp olyan itt, mint bárhol az országban. A módosabb gazdákat kuláknak nyilvánítják, megszervezik a termelőszövetkezeteket, a parasztokat megnyomorítják a beadási kötelezettségek. Az 1956-os forradalom híre csak október 27-én érte el a községet. Megalakult a nemzeti bizottság harminckét fővel, amely azután magából egy ötfős testületet hozott létre. A választást másnap falugyűlésen hagyták jóvá. November 4-e után az ötös bizottság megszűnt. Munkástanács csak az állami gazdaság területén működött.

Az 1960-as években a keresőképes lakosság 53 százaléka a helyi termelőszövetkezetben, 27 százaléka az állami gazdaságban és húsz százaléka részben helyben, részben vidéken dolgozott. Munkanélkülit nem tartottak nyilván. 1966-ban a végrehajtó bizottságot átmenetileg szüneteltették, majd 1971. március 28-tól újra egyesítették a két községet. Az 1990-es választásokon Óföldeák lakossága ismét az önállóság mellett döntött. Polgármesterré választották Barlai Józsefet, aki korábban az elöljárói posztot töltötte be.