Két háború között

Teljes szövegű keresés

Két háború között
A katonai összeomlást követő zavaros időszak politikai hullámai a települést is elérték. A rendkívül nehéz gazdasági, közélelmezési helyzet miatt 1918. november elején népgyűlés által választott úgynevezett népjóléti bizottságot hoztak létre, melynek elsődleges feladatául a községnek szükséges közszükségleti cikkek beszerzését tűzték ki. Már november 8-án segítséget kértek a járási főszolgabírótól, mert mint kérelmükben közölték, a malmok működtetésére nincs szén, a lakosság részére legalább tíz vagon tűzifa kellene, élelmezésre négy vagon burgonya, nincs világító kőolaj, a gyertya, és a gyufa elfogyott az üzletekből, de lábbeli, száraz főzelékhez bab és búza sincs. A lakosság nyomására az elszállításra váró sertéseket a község csak csereáru ellenében adta ki. A faluban november 7-én hat tiszt vezetésével 206 főnyi legénységi létszámmal nemzetőrség alakult, de csak negyvennyolc fegyverrel rendelkeztek.
Az egyre romló életviszonyok miatt Földeákon 1919. január 13-án „zavargásokra” került sor. Azon a napon ugyanis Urbanics Kálmán járási főszolgabíró megjelent a községben, hogy a képviselő-testületi közgyűlésen elnökölve segédmunkaerőt válasszanak. A gyűlés közben, röviddel annak megnyitása után, a község lakosságából számos érdeklődő jelent meg a teremben, élükön Bajusz Jánossal, a helybeli földmunkás csoport elnökével. Az elnöklő főszolgabírót felháborította, hogy a megjelentek feltett föveggel vonultak a helyiségbe, amiből heves vita kerekedett. A szolgabíró kijelentette, hogy a gyűlést nem tartja meg, és a főjegyzői irodába távozott, ahova már nagyobb tömeg kísérte azt hangoztatva, hogy hagyja el a községet.
Urbanics Kálmán, amint a községházáról távozott, gyalog Makó felé vette az útját. A hetipiacon jelenlévő nők kiabálni kezdtek, a csoportosulás egyre nőtt körülötte. Az összegyűltek egy darabig csupán szidalmazva kísérték, majd tettlegesen is bántalmazták, és csak üggyel-bajjal, a szántóföldeken keresztül tudott kocsijához menekülni. Ugyanez alkalommal súlyos testi sérülést szenvedett Czuppon Endre községi jegyző, akivel szemben a hadisegélyek megállapításánál helytelennek talált eljárása, a piacok vizsgálata alkalmával követett módszere és egy kisebb földbirtok bérbeadása miatt ellenséges hangulat alakult ki, amelynek kitörésére az adta a közvetlen okot, hogy a főszolgabíró megvédelmezésére a postahivatalhoz távozott, és a városból karhatalmat próbált kérni.
A történtekről értesülve másnap egy őrmester vezetésével tizenöt csendőr vonult ki Makóról Földeákra. Később még húsz csendőr és húsz nemzetőr, továbbá négy tiszt vezetésével harminckét tüzér érkezett. Közben a nép a községházán feltörte a fegyverraktárt, és onnan hatvan puskát zsákmányolt. A csendőrök tizennégy parasztot tartóztattak le, akik közül később tizenegyet szabadon bocsátottak, hármat pedig bekísértek a szegedi államügyészség fogházába. Az eseményt és ennek kapcsán egyes tisztviselők erőszakos eltávolítását a helyi szociáldemokrata szervezet egyébként ugyancsak elítélte.
A munkástanács még 1919. januárjában alakult meg Földeákon. Elnöke az 1918. márciusában orosz hadifogságból hazatért Nagy Pál Mihály, jegyzője pedig Kovács József községi végrehajtó lett, aki korábban a 48-as függetlenségi olvasókör alelnökének tisztét töltötte be.
Februárban átiratban üdvözölték a makói munkástanácsot. Levelükben leszögezték, hogy éberen őrködnek a forradalom nagy vívmányai felett, és „kiküszöbölnek” mindenkit, akik az ellenforradalmi eszmékkel foglalkoznak. Természetesen a szokásos fenyegetések sem maradtak el, megígérték, hogy a „…legszigorúbb ellenőrzést gyakoroljuk azok felett, akiknek ferde felfogásuk van a szocializmus nagy fontosságáról…, akik nem hajlandók ezt megfogadni és követni, azt ellenforradalmárnak tekintjük, és figyelemmel tartjuk.” 1919. március 20-án a községi képviselő-testület birtokrendező választmányt választott húsz földeáki és négy fő óföldeáki részvételével.
Március végén – a tanácsköztársaság intézkedései alapján – háromfős „dictatorium” alakult, tagjai a „dictatorok” lettek, személy szerint Bajusz János, Szalma Pál és Kurunczi Pál. A direktórium vezetője Bajusz József , községparancsnoki minőségben. Április 2-án már ez a testület vizsgálta a mezőgazdasági részvénytársaság „hanyagságát”, illetve intézőjének működését hét fő „vádlóval”, valamint a mezőgazdasági bizottság tagjaival egyetemben.
A „dictatorium” mindenben illetékesnek érezte magát, még polgárjogi ügyekben is. 1919. április 5-i ülésén például egy földeáki asszony kérte, hogy válasszák el férjétől, és döntsenek a vagyon megosztásáról. „Bölcs” döntést hoztak, határozatukban kimondták, hogy ami vagyon az embernél van, az maradjon az övé, ami az asszonynál, az legyen az asszonyé.
Csanád vármegye kormányzótanácsa április 7-ére tűzte ki a falusi tanács megválasztásának napját. Magáról az ülésről nem maradt fenn jegyzőkönyv, de a falusi tanács április 17-i rendkívüli üléséről igen. Ebből kiderül, hogy ötvenfős volt a testület, és tagjai közül választották meg a három személyből álló birtokrendező, a termelést biztosító és az intézőbizottságot, aminek az elnöke ugyancsak Bajusz József lett.
A makói Vörös Hírlap április 13-i számában számolt be a megyei és a járási tanácsok április 7-i megválasztásáról. Földeák 5176 lakosa közül 1061-en adták le voksukat. A falusi tanács tagjai közül járási tanácstag lett: Rácz István, Szalma Pál, Bajusz István, Búza Albert és Ménesi György.
Április 21-én az intézőbizottság összehívta a község kereskedőit szövetkezet alakítása céljából; végül is eredménytelenül. Április 22-én a tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosa a helyi hitelszövetkezet megbízottjának Bugyi István földművest nevezte ki. A Földeáki Falusi Tanács a pénzügyi népbiztos Csanád megyei megbízottjának utasítására a településen 77 085 korona 55 fillért foglalt le.
Az antantcsapatok április 26-án már Makó határában álltak. Földeákon dr. Dreyer József dandárparancsnok százhúsz fő lovassal és egy politikai tiszttel még ugyanazon nap reggelén megjelenve bejelentette, hogy a román hadsereg közeledtével a község területe hadszíntérnek jelöltetett ki. Ezekben az órákban táviratot kapott a helyi direktórium, hogy túszok szedése után haladéktalanul hagyják el a falut. Földeák belterületén nem történt túszszedés, de Óföldeákon az éj folyamán dr. Návay Lajost, Návay Ivánt és Korcsmáros Imre földbérlőt elfogták, és Földeákra szállították.
Makóról április 27-én a délelőtti órákban indult el a menekülő kommunistákkal, Lenin-fiúkkal, a Lajtos-féle véderő tagjaival, valamint több mint negyven fő tússzal a később csak „Szamuely halálvonataként” emlegetett teherszerelvény. Erre a vonatra rakták fel a földeáki túszokat. Hódmezővásárhelyen már öt makóit kivégeztek, majd április 29-én Kiskunfélegyházán Návay Lajost, Návay Ivánt és Kiss Bélát, Szentes város főjegyzőjét is. A földeáki intézőbizottság három tagja, Bajusz József, Szalma Pál és Bajusz János az elkobzott pénzből 63 794 koronát magukhoz véve április 27-én szintén távoztak a községből. Elvittek még 47 szarvasmarhát és nyolc lovat.
A kommunisták távozása után a román hadsereg szállta meg a községet. A megszállás ideje alatt a lakosságot kifosztotta, értékes javait, igavonó állatait, gabonáját elrabolta. Búzából 4776 mázsát, árpából és tengeriből 6053 mázsát rekvirált és szállított el. Az 1920. június hóban keletkezett kárösszeírás végeredménye több mint huszonötmillió koronát tett ki, nem számítva azt az anyagi kárt, amely a lakosságot tenyészállat-állományának elrablása miatt érte.
Már a megszállás idején megkezdődött a tanácsköztársaság idején szerepet vállalók felelősségre vonása. Május 6-án Földeák községből a francia parancsnokság vizsgálata után Makóra, majd ismeretlen helyre szállítottak tíz személyt, akik sem gyilkosságban, sem gyújtogatásban, sem a túszok szedésében nem vettek részt. A makói nemzetőrség parancsnoksága június 10-én ötöt közülük mint bűnteleneket szabadon bocsátott szigorú további ellenőrzés mellett. A szegedi törvényszék 1919 szeptemberében rablás, izgatás és magánosok elleni erőszak vádjával előzetes letartóztatás mellett eljárást indított tizenegy földeáki ellen. A szegedi büntetőtörvényszék három falubelit 1920 augusztusában ítélt el az 1919. április 27-i rekvirálások, zsarolás és orgazdaság bűntettének elkövetéséért, három hónaptól harminc hónapig terjedő fogházra. Személyes szabadság megsértése, zsarolás vétsége és lopás bűncselekményekért Bajusz József volt direktóriumi elnök nyolc, míg Bajusz János hét év büntetést kapott.
Földeák község képviselő-testületének és elöljáróságának működését az 1919. április 6-án megalakult falusi tanács megtiltotta. A törvényes községi képviselő-testület 1919. július 8-án tartotta meg első közgyűlését. Tagjainak listája nem áll rendelkezésünkre, de az 1928. éviből megismerhetjük a néhány évvel később megválasztott, részben a legtöbb adót fizetőkből álló grémiumot és a hivatalnokok névsorát.
Testületi tagok: Mátyás Béla, Boros Károly, dr. Návay Zoltán, Bencze János, Bugyi Pál, Rácz István, Antal Balázs, Molnár Sándor, Horváth Pál, Sallai Pál, vitéz Sípos Sándor, Hoffelner Sándor, vitéz Gardi István, Horváth Mihály, Sípos István, Sándor István, Bakos István, Horváth Antal, Rajki Márton, Horváth János, Felberbauer Pál, Dr. Herczog Lajos, dr. Németh István, Bajusz Mihály, Szabó János, Lestyán István, Gazdag János, Ádók Antal, Vass András, Bakos László és Tausch (Tass) Árpád főjegyző.
Az elöljáróság a következőkből állt: Szabó János törvénybíró, Ádók István közgyám, Sípos János pénztárnok, Horváth Antal, Vass András, Sípos János, Ádók Antal esküdtek.
Községi alkalmazottak: Tausch (Tass) Árpád, Ratkay Dániel, Bajusz Gyula, Horacsek László, Felberbauer Lajos, Kovács József, Molnár Dezső, Kurai István és Polgár István. A község közrendjére éjjelente négy éjjeliőr vigyázott évi háromszáz pengős fizetésért, valamint egy szűrért, ami ötévi szolgálat után átkerült a tulajdonába. A községi kocsis kétszáztíz pengős évi fizetést húzott, és egy öl kemény hasábfát kapott. A tanyai kézbesítők fizetése hasonló volt mint a kocsisé, de lábbeli beszerzésére még huszonöt pengő díjazásban részesültek.
1931 és 1932 években került sor a lejárt mandátumú választott képviselők részbeni újraválasztására és a képviselő-testület újjáalakulására. A törvénybírói tisztre Sípos Istvánt választották meg, aki ezt a hivatalt 1938-ig töltötte be. 1935-ben községi testnevelési bizottságot hoztak létre hároméves mandátummal, három képviselő-testületi taggal. Ebben az évben községi alkalmazottként két kisbíró, egy tanyai kézbesítő, három éjjeliőr, egy gyepmester, egy óvodai dajka, egy kocsis és két szülésznő működött. Az 1938-as tisztújító közgyűlésen Molnár Sándort bíróvá, Sípos Istvánt törvénybíróvá, Sípos Jánost pénztárnokká Horváth Antalt pedig közgyámmá választották. A megszaporodott munkák miatt új írnoki állást létesítettek. Az öt pályázó közül első helyre a helybeli Földeáki Lajos okleveles jegyzőt jelölték, akit közfelkiáltással választottak meg a posztra. Ratkay Dániel segédjegyzőt 1939 júniusában megválasztották Püspöklele főjegyzőjévé, utóda Földeáki Lajos lett. Az ő helyét Töröcskei Aladár foglalta el.
1941. december 31-ével Tass Árpád főjegyző tizenkét évi szolgálat után nyugalomba vonult. Munkálkodását az 1942. január 31-i tisztújító közgyűlésen méltatták. Legfőbb érdemeként a haldokló Hangya szövetkezet életre keltését, a Stefánia védőintézet megalapítását, a három artézi kút fúrását és az Óföldeák–Földeák közötti kövesút, valamint a kultúrház megépítését ismerték el jegyzőkönyvi megörökítéssel.
A vezetőjegyzői állásra hárman jelentkeztek. Mindhármukat jelölte a főszolgabíró. Közülük egyhangúlag Ratkay Dániel püspöklelei vezetőjegyzőt választották meg. Az utolsó tisztújításra már a háború idején került sor. 1944. április 3-án bíróvá Neparáczki Mihályt, törvénybíróvá pedig Ádók Istvánt választották.
A forradalmi, zűrzavaros idők és az idegen megszállás elmúltával a mindennapi élet lassan visszazökkent a régi kerékvágásba. A világháború harctereiről 572 földeáki katona tért visz-sza és szerelt le. 1920-ban többen az orosz hadifogságból érkeztek vissza szülőfalujukba.
A gazdasági helyzet rendkívül rossz képet mutatott. A sok ellátatlan család miatt szabályozni kellett a termény, elsősorban a búza beszolgáltatását. Gabonából a legkisebb meny-nyiséget is csak engedéllyel lehetett kivinni a községből. 1920 végén 529 családnak volt kisebb, nagyobb adótartozása.
1923-ban jelentősen megnőtt a munkanélküliség. Közmunka sem nagyon adódott, kivéve az útépítést, bár oda csak mintegy nyolcvan-nyolcvanöt embert tudtak alkalmazni. Aratási és cséplési munkákra csak helyi munkaerőt lehetett felfogadni. Az aratógéppel történő aratást tilalmazták. Földeák költségvetésének alakulásán jól nyomon követhető a pénz nagyfokú inflálódása. 1913-ban 61 823, 1922-ben 37 743, és 1924-ben már 171 836 koronát fordítottak a község szükségleteire.
Az 1925–1926-os év telén sok család teljesen gabona nélkül maradt, különösen a több gyermekesek szenvedtek a hiány miatt. A képviselő-testületi ülésen elhatározták, hogy munkaalkalom teremtésére kétszázalékos községi pótadót vetnek ki. Téli ínségmunkaként, a befolyt adóból 1194 pengő a közdűlő utak laposabb részeinek feltöltését, csatornák tisztítását és az óföldeáki út munkáit tervezték úgy, hogy a munkabért természetben, élelmiszerben, húsban, illetve rozslisztben kívánták kifizetni. A megye szintén segített. A téli ínségmunkák során a földeáki ínségmunkások a magyarcsanádi töltés erősítő munkálatainál nyertek alkalmazást, hetenkénti váltással. Két év múlva ugyancsak a májusi fagy és az aratás előtti hőség miatt a termés annyira gyenge lett, hogy újólag ínségmunkáért kellett folyamodni a vármegyéhez.
A földbirtokreform végrehajtása Földeákon 1927-ben fejeződött be. Októberben birtokba is adták a szántóföldeket és a házhelyeket. Hat év munkájának eredményeként a testületeknek és az egyházaknak kiosztott földterületen kívül 320-an jutottak kisebb-nagyobb birtokhoz. A reform során, 1925 őszén 113, 1926 tavaszán 17 és 1927. október havában 61 házhelyet osztottak ki. A régebben kiosztott házhelyekre minden állami támogatás nélkül épült fel 42 ház. 1928-ban már az országos falusi kislakásépítési kölcsönből újabb harminc ház épült fel. A földosztás során 42 hadirokkant kapott 78 katasztrális, huszonöt hadiözvegy 38 katasztrális, 97 föld nélküli munkás 93 katasztrális, tizenegy törpebirtokos 12 katasztrális, tizenhárom iparos és közalkalmazott kilenc katasztrális, 123 kisbérlő és napszámos 127 katasztrális, kilenc továbbszolgáló katona 27 katasztrális, a vitézi szék 51 katasztrális, a földeáki református egyház nyolc katasztrális, és végül az állami csemetekert tíz katasztrális hold szántóföldet.
A kiosztott házhelyekkel és a szántóterületekkel nem tudtak minden igényt kielégíteni. Tass Árpád községi jegyző jelentésében arról panaszkodott, hogy „a munkásosztály részéről valóságos ostromnak vagyok kitéve a további házépítések foganatosítása iránt előterjesztett kérelmekkel”. Az igényjogosultak közül többen az előzetes eljárási költséget sem tudták fizetni, ezért földigényüktől elestek.
Földeák község 1917 februárjában, közgyűlési határozat alapján 335 kishold szántóföldet vásárolt 390 000 koronáért. Ebből, 1920 augusztusában nyolcvanöt holdat kénytelen volt eladni, de így az előző években építkezési és vasúti részvényekre felvett jelzálogos tartozásaitól megszabadult.
A megmaradt szántóból 1927-re negyven holdat legelővé alakított át, és hat éven belül a fennmaradó részt is alkalmassá kívánta tenni állattenyésztésre. A község az 1930-as években az úgynevezett falu melletti részen húsz, míg Dinnyeszegháton nyolcvannyolc hold szántóföldet hasznosított bérlet formájában. Nyilvános árverésen kisholdanként háromszáz-háromszázötven kilogramm búza áráért három évre lehetett földbérletet szerezni, de 1935-ben Dinnyeszeghátat feles művelésbe adták ki.
Földeák község közgyűlése 1929. április 18-án rendkívüli közgyűlésen foglalkozott a házhelyek kiosztása után keletkezett új utcák névadásával.
A főjegyző előterjesztésére a testület egyhangúlag a következő elnevezéseket fogadta el: Érmellék sor, Vágóhídi sor, Lövölde utca, Horváth sor, Vásárhelyi utca, Északi sor utca, Mátyás király utca, Návay Tamás utca, Pacsirta utca, Nagyatádi sor, Návay Lajos utca, Báró Eötvös utca, Vasút sor, Karabukai utca, Oltványi Pál utca, Horthy Miklós utca és Rákóczi utca.
Utcanévváltozásra újólag az 1938-as országos Szent István-ünnepek tiszteletére került sor. Ekkor a Kereszt utcának a római katolikus parókiától a malomig terjedő szakaszát Szent István utcának, míg az ezen utca folytatását képező új utcát Szent Imre utcának nevezték el. A képviselő-testület 1942 júliusában egyhangú határozatával, Szent Gellért vértanú, első csanádi püspök emlékének megörökítésére a Csonka utca nevét Szent Gellért utcára változtatta. Még a háború végéig két névadásra, illetve változtatásra került sor. 1943. május 8-án a szegedi V. csendőrkerület parancsnoka átiratban kérte, hogy egy helybeli csendőr vértanúról így emlékezzen meg a falu. A közgyűlés egyhangúlag a világháborúban hősi halált halt Simon Istvánról nevezte el az addigi Malom utcát, hivatkozva arra, hogy a névadó hozzátartozói főleg ott laktak. 1944. április 27-én az akkori szenttéavatás tiszteletére a Halom utcát Szent Margit utcává, míg a Zöld ág utcát Szent Erzsébet utcára változtatták.
Földeák villamosításának terve már 1922 májusában felmerült. Közgyűlési határozat alapján felmérést végeztek a lakosság körében, háromszázötven család kérte a villany bevezetését. A vállalkozó Villamos Részvénytársaság a hálózatot nyolcszáz mázsa búzáért építette volna ki. A munkálatok elkezdésére azonban csak 1929-ben került sor. Villamosítási bizottságot hoztak létre, melynek élén Návay László elnökölt. A bizottság tagja volt Bajusz Mihály, Tass Árpád és vitéz Sípos Sándor.
A lakosság ellátása jó ivóvízzel mindig fontos és nélkülözhetetlen feladatát jelentette a képviselő-testületnek. A századfordulón a község határában negyvenkét ásott kút szolgált. A Szent László téri első ártézi kutat 1895-ben fúrták.
1928-ban név szerinti szavazással egyhangúan elfogadta a képviselő-testület Sípos Mátyás és társainak felajánlását, amit a csendőrlaktanya előtti sorban egy második artézi kút fúrására negyvenhat mázsa búza átengedésével tettek. (A meglévő percenként már csak mintegy húsz liter vizet adott.) A munkálatok elvégzésével a legjobb ajánlatot tevő Insperger Pál földeáki lakost bízták meg úgy, hogy 216 méter mély kutat kellet fúrnia méterenként tizennégy pengős költségért, és neki kellett az összes anyagot beszereznie, valamint a munkaerőt adni.
Egy év múlva rendkívüli testületi ülésen elhatározták, hogy az első kutat felújítják, mert vízhozama nem egészen egy év alatt jelentősen tovább csökkent. A munkálatokat ugyancsak Insperger Pál végezte. 1935-ben a vásártér környékén lakók ezer pengőt ajánlottak fel egy ottani kút fúrására, azzal a feltétellel, hogy annak még az évben el kell készülnie. A felajánlott összeg mellé a belügyminisztérium még kétezer pengőt adott. A jelentkezők közül ismét Insperger Pál tette a legjobb ajánlatot. Vállalta, hogy 230 méter mély kutat készít folyóméterenként tizenhárom pengőért.
Óföldeákon is nagy gondot jelentett a jó ártézi kút hiánya. 1939-ben az Országos Közegészségügyi Intézet vállalta egy kútfúrás költségeit úgy, hogy ahhoz az óföldeákiaknak hatszáz pengővel kellett hozzájárulniuk. Ezt a következőképp osztották meg: a természetbeni fuvarokat Návay György vállalta, az óföldeáki lakosok és a község kétszázötven-kétszázötven pengőt fizetettek. Az új kút őszre már elkészült. Az elfolyó vizet az iskola udvarán és a kerten keresztül vezették el részben burkolt, részben nyílt csatornán.
Az 1930-as években hozzákezdtek a község belterületének csatornázásához és az átereszek megépítéséhez. Általában egyidejűleg negyven ember dolgozott tíznaponkénti váltásban. A munkabért részben készpénzben, részben terményben fizették ki.
A folyamatos munkálatok ellenére, a vizes esztendők miatt, az 1942-es évben majdnem megismétlődött a közel száz évvel korábbi tragédia. Március 9-én délben félrevert harangok figyelmeztették a lakosokat a közelgő veszélyre. Akkor már harmadik esztendeje károsította a község területét a növekvő talajvíz, most Békés megye területéről fenyegette a falut. A Békéssámson község alatt felgyülemlett és a Szárazér gátjával visszatartott hatalmas víztömeget a gátnak átvágásával 1942. március 8-án szabadon bocsátották, az ár Hódmezővásárhely és Makó határán keresztül rohant Földeák felé.
A karabukai és a rosszvízi tanyadűlő makói határszélén már március 9-én reggel hozzáfogott a községből kirendelt közerő a gátépítéshez. Ezen a napon délelőtt tizenegy órakor a Szárazér folyóvá dagadva kilépett medréből, és a községet elöntéssel fenyegette. A harangfélreveréssel figyelmeztetett lakosság azonnal hozzáfogott a Szárazér község felöli partján a töltésemeléshez, és ekkor még sikerült megfékezni a vizet. A Szárazér áradása tizenkét–tizenhárom óra között tetőzött, amikor a Sámsoni útra vezető híd fölött már átcsaptak a hullámok. A vízáradás a makói határrész, továbbá Hódmezővásárhely felől a Szárazéri tanyák és Gajdos-, valamint a Kis-sík-dűlő részén ömlött a község területére, míg Gajdos- és Kissík-dűlők területén a Szárazér vize is kilépett a medréből, és a határban terült szét.
Az elöljáróság által kirendelt közerő a makói határrészen, ezenkívül még Karabukán és a Szárazér partján összesen 4300 méter hosszú gátat emelt, ennek ellenére a község határából március 11-én kilencezer, március 14-én pedig már 9500 katasztrális hold állott víz alatt. Az árvíztől legtöbbet a Szárazéri tanya, a Gajdos, Kissík, Nagysík, Eb ásta, Vörösnádhát, Ködmönös, Helységrétje, Kéthalom, Ágoston-, Ürmös- és Rosszvízi tanya határrészek szenvedtek, de nem maradt mentes egyetlen dűlő sem. Az árvíz rendkívül lassan húzódott le a Tisza igen magas vízállása miatt, és még május 21-én is 6624 katasztrális hold állott víz alatt bemunkálatlanul. Majd csak augusztusban szabadulnak fel a területek, utoljára a Kissík-, Nagy-sík- és Vörösnádhát-dűlő, ahol májusban még két méter magas víz állott.
A község belterülete szintén szenvedett az ártól, ahol a Nagyatádi sori és Karabukai új telep házai vízben állottak, de az egész falu területén a Fő tér közvetlen környékét kivéve a talajvíz, a kutak vize a talajszinttel egyenlően állt, sőt a legtöbb helyen az alacsonyabb kerteket és udvarokat is elöntötte. A többnyire szigetelés nélkül épült házak igen megsinylették ezt az állapotot.
A belterületen 58 lakóház és 91 egyéb épület dőlt össze, a külterületen pedig 55 tanyai lakóház és 84 egyéb épület vált romossá. Ezenkívül a belterületen súlyosan megrongálódott 672 lakóház és 255 egyéb épület, a külterületen pedig 121 tanyai lakóház és 170 egyéb épület. A fentiek csak a súlyos esetek, gyakorlatilag nem volt olyan épület a faluban, amely ne sinylette volna meg a katasztrófát, s ne szorult volna tatarozásra, aláfalazásra, szigetelésre. A középületek közül súlyos károkat szenvedett a templom, a tornya és a falai megsüllyedtek. Az összedőlés veszélye miatt hónapokon keresztül hatóságilag bezáratott. Megsérült a jegyző, az óvoda, a harangozói lakás és a leányiskola épülete. Közülük a jegyzői lakást javítással helyrehozták, a leányiskolát és a harangozó lakását azonban le kellett bontani. Összedőlt otthonaikból 129 családot kellett kiköltöztetni.
A nagyobb veszély elkerülése végett az elöljáróság a belterület víztelenítésével próbálkozott, amit előbb a Szárazér rendkívül magas vízállása miatt szivattyúzással kívánt elérni, ám a kísérlet nem vezetett megnyugtató eredményre, csak ideiglenes részeredményt hozott a magas költségek ellenére. Végső megoldásként az árvédelmi kormánybiztostól kértek és kaptak engedélyt csatorna építésére. A Nagyatádi sori új telep vizét a vasúttöltés kimélyített árkában közerő bevonásával a Gajdosi csárdai vasúti híd mellett vezették le a Szárazérbe, a község délkeleti részének vizét pedig a Hosszú utcai ároknak kibővítésével létesített csatorna segítségével a Lövölde mellett ugyancsak oda. Mindkét megoldás rendkívül gyors eredményt hozott, és pár nap alatt teljesen víztelenítette a község belterületét.
A belterület elöntésével az ott tárolt takarmány tönkrement, így a jószágállomány jórészt élelem nélkül maradt. A tulajdonosok állataik nagy részét áruba bocsátották, a megmaradt állomány etetése is nagy gondot jelentett a gazdáknak és az elöljáróságnak. Az elöntött határrészeken csónakokkal és tutajokkal közlekedtek a falubeliek, így próbálták az elöntött takarmánynak legalább a vízből kiemelkedő részét jószágaik részére megmenteni.
A legközelebbi veszély elmúltával azonnal megkezdték az újjáépítési és a javítási munkákat. Csanád megye alispánja meglátogatta a víztől sújtott Földeákot, és a látottak alapján minden téren hathatós segítséget ígért. Ennek első eredménye az volt, hogy a közerőre kirendelt árvízkárosult lakosság munkáját megtérítették. A házak felépítésére és helyrehozatalára a rászorultaknak azonnal kölcsönt adtak, melynek során 76 300 pengőt házépítésre, 66 000 pengőt pedig házjavításra utaltak ki kedvezményes hosszú lejáratú kamatmentes kölcsön formájában. Rövidesen huszonhét ház épült fel, ötvennégyet pedig aláfalazással és szigeteléssel hoztak rendbe.
ÉvLélekszám
1756260
1771962
17791114
17851387
18041709
18102248
18142258
18202277
18292098
18342052
18392191
18441980
Az alispán segítségével a helybeli cserépégető fokozni tudta termelését. Felkérésére a vidéki gyárak 1942-ben százhúszezer téglát bocsátottak az igénylők rendelkezésére. A takarmányhiányban szenvedő állatállomány etetésére nagymennyiségű korpát és tengerit, az árvízkárt szenvedett földek bevetésére pedig árpát, zabot és vetőmagot utaltak ki, és így a víz lehúzódása után májusban, júniusban és júliusban nagyobb területeket lehetett újra a mezőgazdaság szolgálatába állítani. Szerencsére a hosszú ősz folyamán még a júniusban vetett kukorica beérett. A vízzel borított területek dús gyékénytermését betakarították, feldolgozták.
Az árvízkárt szenvedett földek tulajdonosai holdanként tíz pengős szántási segélyben részesültek. A szegényebb károsultak kedvezményes áron ruhaanyagot vásárolhattak. Kállay Miklósné a miniszterelnök felesége segélyakciót szervezett, melynek során „227 pár cipőt, 1100 méter tenisz flanel, 85 méter barchend, 292 méter ruha flanel, 57 méter festő, ötven méter sifon, száz darab fejkendő, 140 darab férfiing és harminc méter molinó pamut szövetet” osztott szét az elöljáróság.
ÉvSzülettekMeghaltak
18208130
18295531
18313258
18323463
18348439
18397849
18447146

Návay Lajos gyászjelentése

Tass Árpád főjegyző

Bajusz Mihály földeáki bíró, aki évtizedekig viselte tisztségét (József Attila Múzeum fotótára)

Bajusz Mihály családja az 1930-as években (József Attila Múzeum fotótára)

Aratás a 1920-as évek végén

Ároképítés ínségmunkában az 1930-as évek elején (József Attila Múzeum fotótára)

A Nyugati sor árkolása az 1930-as években (József Attila Múzeum fotótára)

Földeáki képeslap az 1930-as évekből

Képeslap Földeákról az 1930-as évek második feléből

A községháza és az iskola képeslapon, az 1930-as évekből

Belvíz a tanyák között (1942)

A gajdosi vasúti híd 1942-ben

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT