Fertőrákos Összefoglaló

Teljes szövegű keresés

Fertőrákos
Összefoglaló
Imre király 1199-re keltezett oklevelében Racus néven említi azt a falut, amely Sopron és a Fertő között, a Rákos-patak partján, a tavat nyugatról szegélyező dombsor víz felőli oldalán található. A név a rákokban gazdag folyóvízről ragadt rá. Ezt bizonyítja az 1457-ben először szereplő német megjelölés – Krewspach (később: Kroisbach) – is. A „villa” (falu) és határa a Szent István király által 1002 körül alapított győri püspökség birtokaihoz tartozott.
Az erdőktől határolt mezőgazdasági terület fő terménye a szőlő, de fontos volt az állattenyésztés, a nádkitermelés és a halászat is. Rákosnak nemcsak temploma és plébánosa említtetik, hanem már korán püspöki kastélya is. Urai először nyári lakként használták, de a török időkben a harcok és megszállás elől hosszabb ideig ide húzódtak vissza. Ennek a körülménynek köszönhette Rákos a mezővárosi rangot (1582). Számos iparosa, két vására volt, fal körítette.
A szabad királyi várossá fejlődő Sopron hamar szemet vetett a gazdagodó – átlag ötszáz lakosú – település területére és vámjaira, célját azonban mindössze kétszer, 1527–1533 között, illetve 1620-ban érhette el – mindig csak néhány évre.
A török Bécs elleni utolsó hadjáratában – 1683. július 26-án – elpusztította a mezővárost. Ez a gyászos nap, a nagyobbrészt magyar lakosság teljes elűzésének, rabságba hurcolásának napja. Az ezt követő nyugodtabb idők túlnyomóan német nevű jobbágyai a püspökség által urbáriumban szabályozott módon dolgoztak, s a katolikus egyház szellemi irányításával élték le életüket.
A most már egészen az 1946. évi kitelepítésig szinte tisztán német anyanyelvű és katolikus mezőváros plébániai iskolája csak lassan fejlődött. Ennek nagyrészt az lehetett az oka, hogy a helybeliek jámbor emberek voltak ugyan, de nem nagyon akartak változtatni a hagyományos termelési módokon vagy társadalmi szokásaikon. Nem szívesen engedték gyermekeiket az otthoni munkából az iskolamester keze alá. Évszázadok során csak egy helybeli nevét jegyezték föl, aki külföldi egyetemen folytatta tanulmányait.
Furlani soproni orvos 1738-ban megjelentetett könyvecskéje arról ad hírt latin nyelven, hogy a mezőváros dombjának lábánál gyógyforrások fakadnak föl. Sajnos ezek a források ma már elapadtak. Viszont a környéken, s a tó falu felőli részén is számos fúrás bizonyítja, hogy a doktor megállapításai megfelelnek a valóságnak. Nincs messze innét Balf, a rómaiak óta működő gyógyfürdő.
A Fertő, a legnyugatibb sztyeptó szeszélyességére a mondák ködétől az újabb korok kutatásáig számos bizonyságot gyűjtöttek egybe népek, tudósok. Elég rendszerességgel száradt ki szinte teljesen, hogy mire felszántották, ismét elfoglalja régi helyét.
A nádaratás és a halászat – váltakozó szerencsével – biztosította a falu lakosságának a megélhetést. A szőlővel együtt a gyarapodást is. A püspökség uradalmának árnyékában törpebirtokokon és az erdőtől elhódított irtásföldeken küszködött a természettel a rákosi ember.
A falu mezővárosi rangjának lassan megkopott a fénye. A vásárokat már régen nem tartották meg, mikor 1871-ben törvényt hoztak az országgyűlésben a községekről, s ezzel a mezővárosi címnek végképpen bealkonyult. Bizonyos előrelépést jelentett, mikor 1902-ben nagyközséggé alakulhatott. Megkülönböztetésül az ország más hasonló nevű településeitől, 1906-ban neve Fertőrákos lett. Jegyző, csendőrőrs jelezte az államhatalmat. Villanyt csak 1939 elején kapott. A lakosság számának változásai: 997-en voltak 1773-ban, 1256-an 1828-ban, 1980-an 1880-ban, 3371-en 1934-ben. Szinte kizárólag németek és katolikusok.
Vasútja máig sincs. Iparról – a patak mentén jól-rosszul működő malmokat kivéve – nem nagyon beszélhetünk. De híres kőfejtőjében évszázadok óta folyt a munka. Ez különösen a XIX. század második felében vált gazdaságilag meghatározóvá. Számos bécsi középületbe építették be a rákosi lajtamészkövet.
Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződést a velencei egyezmény Sopronra és környékére vonatkozón 1921-ben módosította. Az elrendelt népszavazás összesített eredménye szerint Sopron és környéke, Fertőrákossal együtt, magyar maradt. A két háború közötti gazdasági nehézségek előbb felvirágoztatták a csempészetet, később megélénkült a határszéli legális forgalom is. A második világháború ide hajtott zsidó munkaszolgálatosait falusiak segítették élelemmel. A szovjet csapatok 1945. március 31-én foglalták el Fertőrákost.
Később sorsdöntőnek bizonyult az 1941 elején megtartott népszámlálás: február 1-jén 3745-en lakták a falut. Az akkori propaganda arra biztatta az állampolgárokat, hogy a német anyanyelvűek magyar érzelműnek jelezzék magukat. Sajnos ez a különbségtevés nem segített 1946-ban, a kitelepítés elrendelésekor. A faluból három vonatszerelvény németet vittek ki, a lakosság szinte 90 százalékát, április 24-én, május 6-án és 7-én, Németország amerikai zónájába. Helyüket a legkülönbözőbb vidékekről érkezett, a mezőgazdasághoz alig-alig értő telepesek foglalták el. 1949. január 1-jén 2053 a lakosok száma.
Az 1947. évi párizsi békeszerződés itt nem hozott módosulást. Annál inkább a földreform és a kommunista párt országos előretörése. A püspökség birtokait elvették, a kastélyt lefoglalták. A tanácsrendszerben Fertőrákos község kezdetben a régi Sopron és Győr-Moson vármegyéből szervezett Győr-Sopron megye soproni járásához tartozott, majd Sopron vonzáskörzetébe került. Téeszek alakultak. A nádaratást Fertőszentmiklósról irányították. A határsáv rendszere, a szögesdrót és időnként az aknazár megbénított víziéletet, szárazföldi és határforgalmat. A lakosok nagy része a városban kapott munkát.
A szigor enyhülésének első jeleként 1958-ban ismét magyar vitorlások jelentek meg a fertőrákosi öböl vizén, 1970. június 27-én pedig megtartották az első előadást a Barlangszínházban. Mégis évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy rendeződjenek a viszonyok. A falu felfedezésében oroszlánrésze van az ICOMOS – International Council of Monuments and Sites – műemlékekkel foglalkozó szervezetének az 1980-as évek végén. Megjelenése, kiadványa, felmérései nyomán indult el a falu értékeinek megvédése, felújítása, széles körű tudatosítása.
Fertőrákos határában található az a hely, ahol az NDK-sok végre áttörték a szögesdrótzárat. 1989. augusztus 19-én a Páneurópai piknik révén vonult be a világtörténetbe. A község a rendszerváltás utáni fejlődését az egyre élénkülő idegenforgalomnak köszönheti. A közművesítés teljes, egyre-másra épülnek a panziók.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages