Dobra uradalma
Dobra uradalma
Felsőszölnököt először egy 1378. évi oklevélben még Alsószölnökkel együtt, egy községként említik: Zelnuk inferior et superior néven, de 1387-ben már külön: Zelnuk superiorként. Ebben az oklevélben szerepel Iwanfolua, mely ma falurész, a János-hegyen elterülő belterület.
A magyar Szölnök helynévnek a német Zemming és a szlovén Senik felel meg: a szlovénből került a magyarba. Jelentése „kaszáló, szénapadlás, szénapajta”. A falu korai névváltozatai káposztaföldekre (szlovénül: zelnik) is utalnak: Zelnuk (1387), Zewlnek (1538), Felsőzelnek (1548), feölseo Zelnik (1594).
Felsőszölnök a dobrai (ma Neuhaus, Ausztria) uradalomhoz tartozott, első földesura (1183–1391) a szentgotthárdi ciszterci apát volt. „Dobra-földét” az apátság valószínűleg már az alapításkor (1183) megkapta, de a határvillongások következtében kisiklott kezéből tulajdonjoga. II. Endre 1213-ban keltezett oklevelében visszaadta azt Szentgotthárdnak. A birtok ekkor a Dobra, Lindva, Sibring (Szölnök) patakok és a Rába által határolt földterületet foglalta magába a rajta élő apátsági jobbágyokkal együtt.
Szentgotthárd környékének nagy része a ciszterciek letelepedésekor „emberi művelésbe még be nem kapcsolt” gyepűelvi terület volt. A gyéren lakott zóna nagy része járhatatlan erdőség, mocsár. A mocsarak átjáróin vagy az erdők nyíltabb helyein kövekből és szálfákból mesterséges védműveket – gyepűket – létesítettek, melyeket árkokkal is megerősítettek.
III. Béla király az apátsági birtok kijelölésekor a gyepűelve folytonosságát a Rába mentén megszakította, hogy országának ez a része is bekapcsolódjék a civilizáció vérkeringésébe. A terület megfelelt a ciszterci monostori gazdálkodás két legfőbb ága, a földművelés és az állattenyésztés számára is. De használatba vétele előtt elő kellett készíteni a talajtörés kemény munkájával.
Ez erdőirtást és talajszárítást jelentett. Először a monostorhoz közeli mocsaras völgyeket tették művelhetővé és lakhatóvá. Ezzel a ciszterciek rendjük alapítójának, Szent Bernátnak a tanácsát követték, aki arra intette fiait, hogy a völgyeket keressék, mert – úgymond – a termékenység a völgyekben van. „Ott dúsan tenyészik a növényzet, súlyosodik a kalász és terem száz magot.”
Valószínűleg ezekből az időkből, a XII. századból származik egy Szent Bernátról szóló szlovén népdal, melyet Felsőszölnökön ma is énekelnek. (Prelejpe ravne so polé/Gyönyörű sík mezők). Bár az első verszakban „egy legény” szerepel, a népdal szlovén etnikai területen gyűjtött variánsai alapján megállapítható, hogy Szent Bernátról van szó, aki egy sík mezőn Szűz Máriával találkozik. Fiatal korában nagy mulatozó volt, később Szűz Mária nagy tisztelője lett. A felsőszölnöki változatban is szépen énekel és találkozik Szűz Máriával. A mezőn a szentmiséről vidáman hazafelé igyekvő legény motívuma a Felsőszölnökön gyűjtött népdalban egybecseng Schwartz Elemér feltételezésével, aki szerint Szent Gotthárd temploma magányosan állt, a lakott telepektől távol.
1391-től a Széchy nagybirtokos családé lett a dobrai uradalom. Széchy István magvaszakadtával (az 1530-as években) a leányág örökölte. A Széchy lányok házasságai révén váltak érdekeltté a Zekel, Erdődy, Thurzó, Choron és Poppel családok is a terület birtoklásában. Széchy Magdolnát 1582-ben Lobkowitz Poppel László vette feleségül, aki cseh csapatokkal jött Magyarországra, s házassága révén jutott Dobra, Szentgotthárd és Trencsén uradalmához. Leányukat, Poppel Évát, Batthyány Ferenc vette feleségül, s kapta vele a birtokot hozományként. Több per és csere után 1642-től Batthyány Ádámé lett a dobrai uradalom és végleg a családé maradt. Napjainkban mind a család hercegi, mind a grófi ágának vannak birtokai az ausztriai Dobrán (Neuhaus).
A fellelhető urbáriumok szerint Felsőszölnök 1553-ban judicatus (bíróság) helye. 1555-ben Superior Zelnek a Judicatus Zulnukhoz tartozik, negyvenhét jobbágy, hét zsellér lakja. 1595-ben pedig villaként (falu) említik. 1601-ben egytelkes nemeseket is találunk itt. 1608-ban Salmis Fülöp és Poppel László személyenként tíznél több jobbágy ura. 1611-ben Széchy Tamás huszonöt féltelkes jobbágy és egy zsellér fölött rendelkezett.
Az 1637. évi urbárium szerint a faluban a Batthyányakhoz tartozott hét félhelyes jobbágy családfő: Kosz Mihali, Baizek Thamas, Serfecz Andras, Juricz (?) Martin, Gecsek Andras, Lazar Andri, Boznek (?) Ivan. Az első négy család Szent Mihály és Szent György napján harminc-harminc krajcárt adózott, és adniuk kellett családonként három tyúkot. A többi három család huszonöt-huszonöt krajcárt adózott, s szintén három tyúkkal toldották meg azt.
Január elsejétől Szent Mihály napjáig minden hónapban egy hordó bort tartoztak „elkorcsmallani”. A dobrai földesúrnak volt „Czemingen” egy tábla, negyven köböl mérőt kitevő szőlője. Egy réten három szekér széna termett, ez a rét „az asszony”, a grófné majorjánál feküdt, egy másikon öt, illetve egy: „Szölnökön az öregh réten Terem szekér No. 5. … ugyan ott az víz tett egi darab szakasztást, terem ott is szena szeker No. 1.”
Felsőszölnökön 1642-ben Battyhány Ádámnak adózott 27 félhelyes jobbágycsalád és két zsellércsalád. A törökök 1640-ben megöltek egy családfőt (Konacz András), a rabságba elhajtott hatvan lakosból kettőt említ az urbárium (Kalics Matko apját és anyját). A falu jobbágy családfői: Termincz (?) Matko, Paulovics Mihály, Hanssek István, Kürniek Mihali, Kozar Jurko, Juricz Jancsi, Vora Giuriko, Placzer (?) Thomas, Gallér Thomas, Lissics Ivan, Hanz Martin, Sorigh Vucsko, Tirk Balas, Hanri (?) Peter, Gbicz Ivan.
A törökök által elhurcoltak pótlására Lobkowitz Poppel László Salmis Fülöptől 1608-ban Muraszombat, Szombatfalva, Tivadarc környékén vett birtokáról Felsőszölnökre telepített jobbágyai: ifj. és id. Serfecz Andras, Baiczik Thomas, Gubics Peter, Kottnyak Ivan, Markovics Matti, Metlicz Jurko, Vora Bertalan, Kürneik István, Lázár Andri, Gecsek Andri.
A félhelyes jobbágycsaládok huszonöt-harminc krajcárt adóztak Szent Mihály és Szent György napján. Gbicz Ivan és Gecsek Andri félhelyes jobbágyok adója között szerepel a „káposztapénz” (2,5 korona). Ez is arra utal, hogy a faluban káposztaföldek voltak, s aki természetben nem tudott adózni, annak pénzben kellett megváltania adóját. A gabonadézsmát is pénzben fizették a „várhoz”.
Felsőszölnökön ekkor még halban és rákban gazdag a patak, a jobbágyok halászhattak is. A faluban egy fenyőerdőt maguk között feloszthattak, de ettől az évtől (1642) a földesúr megtiltotta a fakitermelést. Egy egész helyhez tíz köböl termést hozó föld tartozott, mivel mindegyik gazda félhelyes volt, öt-öt köböl termést hozó földjük volt. A réteken négyszekérnyi széna termett, s bort is kellett árulniuk, a többi faluhoz hasonlóan: „A Bor árulással szintén ugi tartoznak mint a Többi faluk. A Gabona dézsmát pénzul fizetik az Várhoz. Halászó patakiok vagion, kiben köni halat és rakott foghatni. Ez falunak határán vagion Feniös Erdö és az polgarsagh között fel van osztva, és noha az Var szükségére, az mikor kívántatik vagiak, hogy az polgárok azt puszticsák … megh köll tiltany. Itt egy egész helhöz vagion 10 köbölre valo föld. Rett 4 szekér szénára való.”
A házakkal és berendezésükkel kapcsolatban eddig ismert első adatok egy 1663. évi betöréses rablás, gyilkossági kísérlet kapcsán kerültek feljegyzésre: „egynehány ízben pincéjét megásván, istállóját megnyitván … loptak: 13 pint vajat, két irtó kapát, egy másféle kapát.
Egy kaszát, egy nadrágot, egy sarlót, viszont egy font vajat, egy hasonlóban valo fejér ruhát, két tehenet, egy üsző tinót, ez oda vagyon, ezen fölött öléssel fenyegették.”
Az 1690. évi összeírás szerint a „Szönyök”-patakon egykerekű malom működött, a „Szenyicky” (szlovénül: szölnöki) hegyen pedig szőlőtermesztés folyt.
Egy 1711. január 2-i feljegyzés tudatja, hogy a „Szölnöki maior Ispánnak feleségestül, aki Majorné is lész 3 kész pénz. A Maior béli cselédek és mindkét rendbélieknek is Naturalis” jövedelem jár.
Az 1720. és 1728. évi összeírás harmincegy családfő (huszonkét negyedtelkes, hat nyolcadtelkes és három zsellér) adózót jegyez. A terület örökös jogon Dobra uraihoz, akkor özvegy Batthyány Zsigmondnéhoz tartozott. Földjeik általában olyan rosszak voltak, hogy legalább tíz esztendeig pihentetniük kellett, de két-három vetés után ilyenkor is kimerültek. Az átlagos termést kétszeres, háromszoros szántás után érték el, amit igás állatokkal végeztek, és kézi ásással egészítettek ki. Szarvasmarhatartásuk jelentéktelen volt, mivel hegyi legelőiket a vízáradás tönkretette. Stájerország felé kereskedhettek egészen Grazig fenyőfával és borral, de gyenge boruk akóját ötven dénárért tudták csak eladni.
A Mária Terézia idejében végrehajtott úrbérrendezéskor (1767) a falu gróf Batthyány Imre birtoka volt. Úrbéreseinek száma 69 (67 jobbágy, két zsellér), akik 43 egész és 16 harmincketted telken gazdálkodtak. A teljes úrbéres földterület 1281 hold (ebből 901 hold a szántó, 352 hold a rét, 28 hold a belső telkek területe). Egy egész telekhez tartozott huszonkét hold szántó és hat hold rét. Kilencedüket és tizedüket pénzben váltották meg. A korcsmáltatás Szent Mihály-naptól Szent György-napig tartott.
A községet a harmadik osztályba sorolták.
Felsőszölnök a XVIII. század végén végrehajtott népszámlálás szerint 692 lakosával a nagyobb községek sorába tartozott. A férfinépesség társadalmi tagozódása: 1 pap, 69 paraszt, 68 paraszt örököse, 37 zsellér, 18 egyéb, 133 fiúgyermek. A nők száma 366 volt. A falu 95 házból állt. Szilárd falazatú épületei között a templomot, a vendéglőt és a plébániát említik forrásaink.
A dobrai uradalom falvai Kenedics József térképén (1785)
A Batthyány grófi családd címere (a Vasvárnegye, 1898 című könyvből)
Gróf Batthyány Ádám (a Vasvármegye, 1898 című könyvből)
Panasz az 1663. évi rablásról (Magyar Országos Levéltár)
)
