Két úrnak adózva
Két úrnak adózva
Debrő és környéke életében sorsfordulót jelentett Hatvan 1544-es török elfoglalása. A hatvani parancsnok, Mohamed bég folyamatosan terjeszkedett, öt éven belül, 1544–49 között Eger és Szarvaskő kivételével az egész megyét hódoltatta. A környékbeli falvak közül Vécs, Kisnána, Nagyfüged, Kál, Kompolt, a két Szólát már lakatlan volt. Csal és Balpüspöki települése végleg eltűnt a térképről. Nem tudjuk, hogy ekkor a debrői vár kinek a kezére került.
Eger 1552. évi ostroma során a környék szinte teljesen elnéptelenedett. Az ostrom előtti felvonulás során a török lerombolta a debrői várat, s bár még Hatvan 1596. évi ostromáról készült metszeten is jelzik meglétét, megszűnt mint a váruradalom központja, az 1560-as évektől – a Parád környéki Országh–Perényi-birtokokkal együtt – az ónodi váruradalom tartozéka lett.
Nem tudjuk, hogy a falu lakossága bevonult-e Egerbe a várat védeni és oltalmat nyerni. Egy debrőit viszont ismerünk a katonák közül. Gárdonyi Géza örökbecsű regényében megörökítette az egri védők egyik kocsmárosának – Debrői Györgynek – a személyét. Bár ebben az időszakban sok Debrői nevű lakott szerteszét az országban, vélhetően vagy ő, vagy ősei a községben születtek.
Az ostromot követő csendesebb évtizedekben az elpusztult falvak nagy része újjáépült. A török portyázások azonban meg-megzavarták a nyugodtabb életet, sőt olykor súlyosabb károkat is okoztak. A hatvani bég főként a Mátraalján vonulgatott, míg a Tisza mellett a pestis pusztított. A portyázások, járványok hatását a század végén súlyosbították a hosszan elhúzódó tizenöt éves háború hadműveletei. Eger elfoglalása (1596) és a folyamatos háborúskodás ismételten elnéptelenítették a vidéket.
Országh Kristóf 1567. évi halála a birtokok átrendeződését idézte elő a megyében. Az örökösök már korábban is pereskedtek, mert Országh Ilona férje, Perényi Gábor 1563-ban szerződést kötött a kincstárral, hogy a Dobó fivérek követelte Pálóczy-féle birtokokért cserébe Debrő, Parád és tartozékai a királyi kamarára szálltak. Az elpusztult várat és falvait az anyai ágon Perényiekkel rokon Balassa testvérek (János, András, István) is igényelték, de hiába.
Perényi Gábor halála után, 1575-ben 30 400 rajnai forintért a kincstár tizenhat évre báró Ungnád Kristóf egri várkapitánynak adta zálogul. Ungnád halála után, 1590. január 2-án az özvegy, Losonczy Anna második férjének, Forgách Zsigmondnak ajándékozta. A XVII. század elején még igen illusztris család tulajdonába került, mivel 1603-ban Rákóczi Zsigmond hajdani egri várkapitány, a későbbi erdélyi fejedelem (1607–1608) megvette Debrő várát minden tartozékával együtt, amit a király is megerősített. Tulajdonképpen a Perényi-féle ónodi váruradalmat vásárolta meg, de a debrő-parádi birtoktestet külön kezelték. Közeli halála után fiai, György és Pál tulajdonába került. Az öröklési rend szerint felerészben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630–1648) ágán II. Rákóczi György (1621– 1660) erdélyi és I. Rákóczi Ferenc (1645–1676) választott fejedelem birtokolta. A másik ágon Rákóczi Pál unokája, gróf Erdődy Györgyné Rákóczi Erzsébet tulajdonába került Debrő – és a többi uradalom – másik fele. 1676-ban, I. Rákóczi Ferenc halálával gróf Aspremont-Reckheim Ferdinándné Rákóczi Julianna és II. Rákóczi Ferenc örökölték.
A falu lakosságának amúgy sem könnyű élete a parasztháború, majd a török foglalás után sok esetben még rosszabbra fordult. De nem vált elviselhetetlenné, s nem beszélhetünk általános elnyomorodásról. Az 1514. évi lázadás után kimondott röghöz kötés teljes egészében sohasem vált gyakorlattá. A török háborúk és a végvári katonaság emberigénye miatt az 1540-es évekre a szabad költözést már törvényileg is enyhítették, majd 1556-ban részben feloldották. A XVI. században kibontakozó agrárkonjunktúrában emelkedtek a mezőgazdasági árak, növekedett a gabona- és bortermelés, az élőállatok száma.
A község társadalma háztelkeit, szántó- és rétföldjeit tekintve telkes jobbágyokból és házas, illetve házatlan zsellérekből állt. A nagybirtokokon gazdálkodó telkes jobbágyok helyzetét nehezítette, hogy a földbirtokosok a mezőgazdasági konjunktúrát felismerve igyekeztek növelni a terményadót, és kiszélesítették a kilencedbe tartozó termények körét. A majorsági gazdálkodás terjedésével azután a robotterhek is nőttek, főként az idénymunkák idején. A törvény szabta heti egynapos robotot a század második felében már jócskán túllépték.
Az 1549-es összeírások szerint Debrő tizennégy ténylegesen használt telkét megülő jobbágyból kilenc teljesen elszegényedett, míg két telket valószínűleg birtoktalan nemes vagy a kántor használt. Ugyanekkor házas vagy házatlan zselléreket nem találtak a faluban, de a szőlő- és gabonadézsma kimutatásai alapján kikövetkeztethető, hogy többen csak bortermeléssel foglalkoztak.
Voltak egészen kiugró mennyiségű tizedet fizető falusiak. Kal˙ Márton 150 budai icce bort és 90 kéve őszi búzát, Vid Pál 53 iccét és 390 kévét adott. Henchy Ambrus és Bedek Pál is 240 és 270 kévével adózott az egyháznak.
A dézsmát csak a jobbágyok fizették, a nemesek mentesültek alóla. Általában a negyede a területileg illetékes főesperest, nyolcada a plébánost illette. Már a középkor folyamán a püspök rendszerint bérbe adta a földesúrnak a saját tizedét, aki kilencedével együtt könnyebben beszedhette.
Az egri püspökség hódoltsági területén – az 1569. évi törvény alapján – a dézsmát a végvárak fenntartására bérlő Magyar Királyi Kamara természetben szedette be a gabona-, bor-, juhtizedet. Ezért az egyházi dézsmát királydézsmának is nevezték. Aki nem tudott terménytizedet fizetni, például a zsellérek, az kereszténypénzt vagy sarló-, illetve ostorpénzt adott. Így volt ez Debrőn is. A helyszínen kiadták a plébánosoknak járó nyolcadot, függetlenül attól, hogy protestáns vagy katolikus, a többit pedig kivitték a hódoltságból. A dézsmálás előtt azonban a hatvani bég engedélyét kellett kérni, sőt fizettek is a beleegyezéséért.
A jobbágyok fluktuációja erőteljes lehetett, a négy elhagyott telek mellett három újonnan beköltöző falusit látunk. Valószínűleg Hatvan elfoglalását követően zajlott a térségben nagyobb el- és bevándorlás: 1544 után az ottani bég folyamatosan portyázott.
Az 1540-es évek második felében környékünkön berendezkedett a török, a lakosságnak újabb adókat is el kellett viselnie. Két úrnak szolgáltak a debrőiek, ráadásul ezen belül mindkét államnak, mindkét földesúrnak, bár a drinápolyi béke (1568) óta a hódoltsági sávban elvileg a törökök és a magyarok is csak fél-fél adómennyiséget követelhettek. Azt azonban, hogy ezt tették volna, sem a dézsmajegyzékek, sem a magyar földesúri urbáriumok, sem a török defterek(adóösszeírások) nem támasztják alá.
Debrő török adóterhei 1550-ben és 1570-ben
1550 (akcse)
|
1570 (akcse)
| |
|---|---|---|
Kapu: 41 (egyenként 50 akcse)
|
1050
|
2050
|
Búza, 185 kila megváltása
|
500
|
1920
|
Kevert gabona, 145 kila megváltása
|
n. a.
|
870
|
Musttized, 450 pint megváltása
|
120
|
1350
|
Puttonyadó
|
n. a.
|
30
|
Báránytized, 35 darab megváltása
|
n. a.
|
525
|
Lencsetized
|
n. a.
|
110
|
Borsó- és babtized
|
n. a.
|
60
|
Káposzta- és répatized
|
20
|
75
|
Fokhagyma- és vereshagymatized
|
10
|
35
|
Méhkastized
|
20
|
193
|
Gyümölcstized
|
n. a.
|
10
|
Len- és kendertized
|
n. a.
|
35
|
Tűzifa- és szénaadó
|
120
|
1025
|
Menyasszonyadó
|
10
|
120
|
Csősztartási adó
|
n. a.
|
82
|
Hordóadó
|
n. a.
|
120
|
Sertésadó
|
30
|
180
|
Birtoklási adó
|
n. a.
|
15
|
Kincstári malom, 2 kerekű, adó
|
n. a.
|
600
|
Kincstári rét, érték
|
50
|
80
|
Erdőhasználati jövedelem
|
n. a.
|
100
|
A Debrei-tó a nevezett falu határában
|
n. a.
|
50
|
A bírságpénzek fele
|
n. a.
|
150
|
Összesen
|
2200
|
9785
|
A magyar földesúri adóztatás céljából 1553-ban az ónodi vár tartozékait egy urbáriumban írták össze. Debrőn ekkor a 42 jobbágy között már tizenhat zsellért is is feljegyeztek, de azt nem közlik, hogy volt-e házuk. A részletes leírás tartalmazza a szolgáltatások teljes körét. Így a földesúrnak karácsonykor telkenként egy forint járt a telkes jobbágyoktól, míg a zsellérektől hatvan dénár. A tisztnek telkenként öt dénár, egy tyúk, egy kenyér volt a járandósága. Szent György-napkor (április 24.) a tisztnek telkenként öt dénár és két tojás, míg ősszel a földesúrnak kétezer fej káposztát kellett adni. Minden más terményből kilencedrész járt a földesúrnak, újszülött malacból minden tizedik. Ezenkívül tartoztak felszántani az urasági földeket és egyéb szolgáltatásokat is teljesíteni. A behajtott bírságpénz egy része az úriszéken ítélkező tisztet illette. Vérontásért egy forintot, panasztételért egy forint húsz dénárt fizettek. A bírság harmada a bírónak járt. Ekkor két vízimalma is volt Debrőn az uraságnak.
A Habsburg magyar királynak úgynevezett kapuadót vagy portális adót fizettek a debrői jobbágyok is. Ennek egy adóportára kivetett mennyisége a XVI. században egy aranyforint volt, úgy, hogy egy portának a hat forintot jövedelmező jobbágytelkek együttesét számították. A porta tehát mint adókulcs egyre inkább számítási egységgé vált. 1598-tól házanként próbálták összeírni az adózókat, majd az 1609. évi országgyűlés végzése nyomán egy porta négy jobbágytelekkel vagy tizenkét zsellérházzal lett egyenlő. 1647-ben ezt módosították, és ekkortól egy portánként hat igás ökörrel vagy négy ekével bíró négy jobbágyot, vagy két-két ökörrel rendelkező nyolc jobbágyot, vagy igással nem rendelkező tizenkét zsellért vettek számításba.
A telkek és jobbágyok száma a XVI–XVII. században
Év
|
1546
|
1549
|
1550
|
1552
|
1553
|
1554
|
Telek és ház
|
12
|
18
|
21*
|
19
|
26
|
21
|
Taxa
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
Jobbágyok száma
|
n. a.
|
41***
|
61*
|
n. a.
|
42
|
n. a.
|
Év
|
1556
|
1564
|
1569
|
1570
|
1576
|
1594
|
Telek és ház
|
n. a.
|
22
|
26
|
41*
|
n. a.
|
n. a.
|
Taxa
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
Jobbágyok száma
|
41
|
n. a.
|
n. a.
|
63*
|
37
|
43
|
Év
|
1601
|
1621
|
1635
|
1639
|
1647
|
1670
|
Telek és ház
|
4
|
n. a.
|
3
|
4
|
4
|
19+19****
|
Taxa
|
n. a.
|
n. a.
|
25
|
n. a.
|
1.50
|
n. a.
|
dénár
|
forint
| |||||
Jobbágyok száma
|
n. a.
|
17
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
Év
|
1672
|
1676
|
1681
|
1696
| ||
Telek és ház
|
n. a.
|
14**
|
2
|
8
| ||
Taxa
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
|
n. a.
| ||
Jobbágyok száma
|
n. a.
|
21
|
n. a.
|
32
| ||
* Török összeírások adatai. Jobbágylétszámaik csalóka módon magasak, mert a családfőn kívül a munkaképes férfiakat mind számba vették.
** Hét egész és tizennégy féltelek.
*** A gabonatizednél 34 dézsmafizető.
**** A Rákóczi- és az Erdődy-tulajdon együtt. (n. a. = nincs adat)
Az 1556-os dézsmajegyzék szerint néhányan még többet is termeltek mint 1549-ben: ketten (Lucas Henczy és Blasius Chere) kétszáz kévén felül fizettek az őszi búzából. Két családnál is úgy tűnik, hogy az apa halálával a gyerekek ültek a telekre. Így az 1549-ben szereplő Henczy Ambrus helyett vélhetően fiai, Lukács és Miklós szerepelnek. Vid Péter halálával valószínűleg felesége, Klára és fia, Mátyás folytatta a munkát.
Ha más, de időben változatlan szempontok szerint keletkezett források, az urbáriumok adatait nézzük, 1553-ban 42, 1556-ban 37, 1594-ben 43 jobbágy- és zsellérháztartás élt Debrőn.
Hiába igyekeztek azonban hihetetlen szívóssággal megkapaszkodni földjükön a debrőiek, a tizenöt éves háború pokla elnéptelenítette a vidéket. 1601-ben és 1647-ben is csak négy telket találtak, 1621-ben tizenhét jobbágyot. A lakosság száma csak az 1670-es években kezdett nőni, majd pedig a visszafoglaló háborúk újra elűzték a debrőieket.
A hódoltsági állapotokat a XVII. században jól jellemezte, hogy – mivel az uradalom központja, Ónod messze volt – a lakosok semmilyen szolgálattal nem tartoztak, helyette az árendának is nevezett taxaadót fizették. Ilyen értelemben változott a török adóztatás is.
A század közepén, 1647-ben két adót fizető birtok nélküli nemest is ösz-szeírtak, akik valószínűleg elköltöztek, mert 1675-ben már nem szerepelnek az akkor készült listában. A Rákóczi-javak együttes 1670-es összeírása szerint a debrőiek tizenkilenc egész telken gazdálkodtak. De 1676-ban megjegyzik, hogy az Erdődy-rész értéke kevesebb, ezért a Rákóczi testvérpár birtokrészének állatállománya (egy ló, 88 ökör, 72 tehén, 16 juh, 137 sertés) nem mérvadó a falu felére sem.
Ekkor majorsági szántóföld, rét, halastó nincsen Debrőn,de a szőlőhegy feltehetően csak a Rákóczi-részen pusztult el, mert egy 1676-os irat arról tudósít, hogy egy promontorium után kilencedet fizetnek, ahogy 1666-ban. A Rákóczi-részen a telkesek három icce, a zsellérek másfél icce vajat, káposztából ötven, illetve huszonöt fejet adtak. A többi terményből a török adója miatt nem követeltek semmit.
Főként az 1670-ben bevezetett magas állami adók miatt sorra szökdöstek el a jobbágyok: hat jobbágy vagy szökésben volt vagy Vécsen szolgált. Tizenegy év múlva, 1681-ben arról panaszkodnak, hogy nincs hét ekés embernél több a faluban, porta pedig összesen kettő. A vármegyétől kérték az adó leszállítását. Két év múlva menekülőkkel szaporodott a falu lakossága: 1683-ban Giraj tatár kán lovasai Tiszaroff környékét pusztították, ekkor a lakosság egy része Debrőre menekült.
Ők sem, de a helybeliek sem sokáig ültek meg azonban a faluban, mert 1686-ban az Eger köré vont blokád és kiürítés miatt a település és környéke lakhatatlanná vált. Még 1689-ben is „egészen pusztaként” említik. A szétszaladt lakosság – aki nem halt meg – Egerben, Ónodon, Árokszálláson, Gyöngyösön, Ajnácskőn és a Nyírségben húzta meg magát. Négy év múlva néhányan visszaköltöztek, de nagyon nyomorúságos helyzetben voltak. Az ökrös gazdákat igen hosszú katonai fuvarokba kényszerítették, így 1692-ben Várad visszavételénél Sebők Pál, Fekete Mátyás és Mata Márton debrői lakosok ökreiket vesztették. 1695-ben a falubeliek az alispánnál panaszolták, hogy a jövő-menő katonákra ötven-hatvan forintot is elköltöttek, holott már marhájuk sem maradt. Kérték a hatóságot, hogy legalább az egyik beszállásolt németjüktől szabadítsák meg őket. 1696-ban Debrőn még mindig csak hét igaerővel rendelkező telkes jobbágy, tizennyolc házas és nyolc házatlan zsellér lakott.
)
)
