Hétköznapok, ünnepnapok

Teljes szövegű keresés

Hétköznapok, ünnepnapok
A mindennapi élet egyik színtere a ház. A XX. század elején Feldebrő lakóházainak jellemző típusa a szarufás-torokgerendás, nyeregtetős, boglyakemencés épület. Az ágasfás-szelemenes típusok a XIX. század első felében, míg a mestergerendás építésűek a század végén kerültek ki a használatból. Vályogból készültek, kőalappal. A tégla és a beton alapként való használata csak a második világháború után terjedt el. A XVIII. században a faépítkezés is elterjedt lehetett, 1733-ban a lelkész lakását, 1746-ban pedig a kántor házát is fából ácsolták. Az első világháború előtt náddal vagy zsúppal fedték a házakat, terméskőpalával csak elvétve. Néhány napjainkig megmaradt.
A XIX. században még külön építették az istállókat, ezek általában tüzelős ólak voltak. A XX. század elejétől egybeépítették őket a lakóházzal. A ház alá került a borospince. Az utca felől elindulva a ház általánosan használt elrendezése a következő: földes szoba, cementpadlós konyha (sokszor ez is földes), kamra a padláslyukkal, istálló és újabb kamra. A pitvar volt a bejárati rész, innen nyílt az ajtó az első és a hátsó szobába.
A ház előtt sokszor épült faoszlopos tornác. A gazdagabb házaknál előfordult külön nyári és téli konyha, három kamra, fészer és két istálló. A disznóól hagyományosan a házzal szemben, az utcai fronton volt. A XX. század elején kezdtek elterjedni a nagyméretű dohánypajták.
A házak külső kiképzése is hasonlított egymásra. Az utcai homlokzaton két kőkeretes ablak volt, általában könyöklőpárkánnyal. Oromzatán vagy téglalap alakú, vagy kerek szellőző nyílást hagytak, rendszerint itt volt az évszámtábla is. A lábazatot szerették feketére vagy sárgára festeni. Díszítésre szalagkereteket és plasztikus rozmaringkoszorúkat használtak. Az udvari homlokzat öt–hét tengelyes, sokszor tornácot is építettek elé. Az ereszek szélesek, ledeszkázottak.
A háztelkek mérete száz négyszögöltől két holdig változott. Az utcai fronton 1900 körül líciumból készült kerítések voltak, később fűzfasövényt vagy deszkát használtak. A kapu általában az utóbbiból készült.
Valószínűleg korábban divatos lehetett, hogy a házak falában fülkét képezzenek ki szentek szobraival. Mára két ilyen régi ház maradt meg, mindkettőn Mária-szobor volt.
Ha az első szoba mestergerendás, azon tartották a szappant, borotvát, kalendáriumot. Bútorzata a következőkből állt: egy kaszli vagy komód, asztal, élésláda, két ágy, az ágyak alá betolva a gyerekek ágya és a búbos kemence, amit a pitvarból fűtöttek. A búbos kemence melletti sutban aludtak télen a gyerekek, itt sütötték a kenyeret és olyan hétköznapi ételeket, mint a málé, a görhe, a mackó vagy a guhi. A múlt század fordulóján még nyitott kéményeket használtak. Disznóvágáskor itt füstölték a kolbászt és a sonkát.
A hátsó ház a nagyobb családoknál a férfiak lakó és pihenőhelye volt.
A kamrában tárolták az élelmiszert. Ezt követte a nagykapus fészer, ahol a mezőgazdasági szerszámokat tárolták. Az istálló négy-öt méter hosszú. Az istállóban is található hálóhely: a dikó vagy a ropogó (fakeretes szalmaágy). Itt aludtak a nagyobb gyerekek, az öregek, télen itt kártyáztak a legények is. A sertéseket korábban a hidasban, később a házzal szembeni ólban tartották. A hidas tulajdonképpen fából készült, szétszedhető disznóól. Padlásán ültek a baromfiak.
A kert elejére rakták a takarmány- és szalmakazlakat. Csűrt igen ritkán építettek, ha mégis, akkor a gabona cséplését itt végezték. Később, a cséplőgépek elterjedésével elvesztette a jelentőségét, de takarmánytárolóként azután is használták.
A községben élő emberek kemény élete a föld körüli teendőkkel telt el. A mindennapos munka monoton ritmusát csak néha szakította meg egy-egy ünnep, amely nemcsak némi pihenést, hanem egy kis változatosságot is hozott a hétköznapok szürkeségébe.
A legfontosabbak között tartották számon az adventi időszakát, ez a karácsonyi ünnepkör bevezető része. A Szent András napjához legközelebb eső vasárnap az első napja, és december 24-ig tart. Feldebrőn is ismert az országban elterjedt szokás: a Szent Család szálláskeresése. December 15-én kezdődik. Kilenc család alkot egy bokrot, és esténként más és más családhoz viszik a Szent Család képét. A családok kis oltárt készítettek, emellett végezték az ájtatosságot. A kilencedik nap végén a templomban került sor a közös imára.
Debrőn is készítettek Luca-széket, a gyerekek betlehemeztek. Luca napján a lányok tizenhárom gombócot gyúrtak, mindegyikben egy fiú neve került a papírra. Elkezdték főzni. A lányoknak puszta kézzel kellett kivenni a lábosból, és akinek a nevét benne megtalálták, a néphit szerint az lesz a férjük. A fiúk pedig kukoricát dobtak annak a lánynak az ablakához, aki a legjobban tetszett nekik.
Az újévet is megünnepelték a faluban, de nem tértek el az általános szokásoktól, ahogy húsvétkor sem. A XVIII. században az egyház tiltotta a húsvéti locsolkodást Feldebrőn.
A háború előtt alakult ki az a hagyomány, hogy karácsonykor az egyedülállóknak, míg szilveszterkor a családosoknak rendeztek bált. A farsang a bálok szokásos időszaka. A lányok litániáról hazafelé a kocsma előtt mentek el. A fiúk ott várták őket, a cigány már bent muzsikált. A legények átkiabáltak a lányoknak, hogy jöjjenek táncolni. Ha tetszett a hívó fél, akkor a lány minden délután a fiúval táncolt egészen kedd éjfélig. A következő nap hamvazószerda, véget ér a vigasság.
A májusfát a második világháború előtt nem május 1-jére, hanem búzaszentelőre (április 25.), illetve pünkösdre állították. Ugyanakkor vitték a májusi kosarat is. A fát feldíszítve csendben, titokban odalopták a kapuhoz, nehogy a lány megtudja, ki az állító, mert ez befolyásolta volna férjválasztását. A fát a kapu tetejére rakták. A legény egy levelet kötött rá, amit a lány csak a fa lebontásakor olvashatott el.
A fát éjjel őrizték, nehogy másik legény lefűrészelje onnan, a magáét állítva a helyébe, vagy átszállítsa egy másik lányos házhoz. A fa egy hétig állt, addig a legény nem látogathatta meg a lányt. A hét letelte után kidöntötték a májfát, a bort, a zsebkendőt pedig bevitték a lánynak, a fát behúzták az udvarba. Az apa behívta a fiúkat a házba, és megvendégelte őket, kivéve a lány kedvesét, akit vízzel és száraz kenyérrel kínáltak.
Egy másik változat szerint a legény a borral, zsebkendővel bement a házba, és ezt a verset mondta: Májfát állítottam, / ki is döntöttem. / E szép vasárnapon / e ház lányát feleségül kérem.
Ha a lány beleegyező választ adott, kicserélték a zsebkendőt, s mulatozást csaptak. Ha nemet mondott, akkor a fiú letette a bort és a zsebkendőt, és elment. Ahová nem állítottak májfát, ott a fiúk reggelre teleszórták virággal az udvart.
Másik hagyomány, hogy májusi kosarat küldenek a legények. A kosárba egy cserép hortenziát és likőrt, ékszert, csokoládét raknak. Rendszerint a legény anyja vitte el, és a lány úgy tett, mintha nem tudná, ki küldte.
A látogatót megvendégelték, majd este a legény is elment a házhoz, ahol viszonozták az ajándékot. A hatvanas évektől házi mulatságot is rendeztek ilyenkor.
Szent Iván napján (június 24.), amikor rendszerint már felszakadt a búza töve, az aratást ünnepelték. A múlt század fordulóján a vécsi útelágazás mögötti keresztnél az úttestre szalmából font köteleket fektettek, meggyújtották, és a fiúk-lányok táncolva ugrálták át a tüzet. Ugrálás közben kiabáltak: Szent Iván tüzit! A szokást egyébként a megyében csak néhány palóc faluban és Kiskörén tartották meg. A tűzugrás után indultak aratni. Ez idő tájt rendezték az aratóbált is.
A község legnagyobb helyi vallási ünnepe a Nagyboldogasszony-napi búcsú (augusztus 15.). Már az előző héten esténként a temetői kápolnában imádkoztak, és hazamenet Mária-énekeket énekeltek, szombat este misén, majd litánián vettek részt.
Az ünnepi körmenet reggel indult a templomból. Az aldebrőiek, vécsiek, verpelétiek is kereszttel, lobogóval, Mária-képpel vonultak a temető felé. A harang kondulása üdvözölte őket, amikor odaértek.
Ezt a búcsút nagybúcsúnak, míg a Szent Márton-napit (november 11.) kisbúcsúnak hívták. A búcsúk utáni mulatságot a XVIII. században erősen tiltotta az egyház. Egyházi szempontból ez érthető is, hiszen az ünnep vallásos tartalmát sértette a mulatozás és a vele járó szabadosabb viselkedés.
A XIX. század vége felé azonban már nem lehetett gátat vetni a szokásnak, 1892-ben, amikor péntekre esett a búcsú napja, kérték is az érsekséget, hogy – amint 1887-ben, úgy most is – vasárnapra tegyék azt át, mert a nép búcsú napján nem akar böjtölni. Az összeütközést elkerülendő át is helyezték az ünnepet.
Az ősz legnagyobb mulatsága a szüreti felvonulás és bál. Mindig vasárnap tartották, hogy a csőszlányok elvihessék a misére a szőlőfürtöket, ahol a pap megáldotta azokat. Az ünnep szokásai nem különböznek a szomszédos falvakétól, főként, hogy 1978-tól, a termelőszövetkezetek egyesítése után Aldebrő, Feldebrő és Tófalu együtt tartották meg az ünnepi szüreti felvonulást.

Fülkés ház Krisztussal az Egri úton

Oromdísz

Hidas (ól) (DIV)

Szüreti mulatság 1960 körül

Hintóbemutató a szüreti mulatság előtt, 2001

Szüreti felvonulás, 2001

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem