Közösség, hit, művelődés | Száz Magyar Falu

Közösség, hit, művelődés

A közösségi aktivitás nincs összefüggésben a település nagyságával. Jól bizonyítják ezt az elmúlt évszázadok. Egyházashetye történetének bármely korszakában olyan pezsgő közösségi életről beszélhetünk, hogy az némely nagyközségnek is becsületére vált volna.

A község első és ma legöregebb egyletét az önkéntes tűzoltók hozták létre 1882-ben. Az „egyházas hetyei önkénytes tüzoltóegylet” alapszabályainak kézzel írt nyolcoldalas eredetije a Vas Megyei Levéltárban található. Az egylet célja: tűzvész esetén szervezett segély nyújtása. Az alapszabályt aláírták az elnök távollétében: Tompos Lajos főparancsnok, Győrffy László alparancsnok, Kötelessy József alelnök és Löwinger Sándor jegyző. A 70 829-es szám alatt vette lajstromba a Magyar Királyi Belügyminisztérium 1882 decemberében: „Látta a magyar királyi belügyminiszter oly megjegyzéssel, hogy az egylet pénz birságok kiszabására nem jogosult. BudaPesten, 1882. évi deczember hó 31-én.”

A következő, a tűzoltók életéből való dokumentum 1925-ből származik: egy formanyomtatványos alapszabály és az alakuló ülés jegyzőkönyve. Andalits Lajos körjegyző kezdeményezésére alakult újjá az egylet, amelynek elnöke Magyar János plébános, titkára Kiss József tanító, pénztárosa Welter György tanító, ellenőre Császár Lajos, orvosa dr. Götel Gyula körorvos, ügyésze dr. Pletnits Ferenc celldömölki ügyvéd lett. Parancsnokká a Felsőbüki Nagyok akkori ispánját, Szalay Józsefet, körzeti főparancsnokká Haraszty István nagyköcski tanítót választották. A jegyzőkönyvet hitelesítették: Kiss József, Szita Ferenc, Kerék Sándor.

A tagok (zárójelben a születési év, illetve a beosztás): Kerék Sándor (1889, alparancsnok), Fábcsics Pál (1890, szakaszparancsnok), Geiger József (1892, segédtiszt, szakaszparancsnok), Vécsey József (1887), Elmer Ferenc (1888), Hetyey Benő (1902), Mihályka László (1891), Ihász Károly (1902, szakaszvezető), Gombor István (1887), Vargyay Géza (1902), Szita Ferenc (1893), Szita István (1896), Vargyay István (1897), Zsámboki István (1907), Görög Károly (1898), Cseke József (1892), Németh Sándor (1892), Pécz József (1893), Nagy Pál (1888), Magyar János plébános (1884, elnök), Császár Lajos (1874, ellenőr), Markos János (1889), Keresztúri János (1884), Kiss József tanító (1897, titkár), Szalay József (1880, parancsnok), Welter György tanító (1872, pénztáros), Andalits Lajos körjegyző (1884), Zsebeházy Ferenc (1889, szertáros), Farkas István (1899, szakaszvezető), Lőrincz István (1895), Horváth Ferenc (1889), Zsömle Vendel (1895), Fábsics Ferenc (1897).

Az egylet belügyminisztériumi rendelet alapján 1938. november 8-án újraalakult. Elnöke Simon Ferenc körjegyző, alelnöke Magyar János esperes-plébános és Felsőbüki Nagy Mihály földbirtokos lett. További tagok: Vécsey József titkár, Császár Lajos pénztáros, Szita Ferenc és Kerék Sándor ellenőr, dr. Péter Ferenc orvos. A tíztagú választmány rendes tagjai: Vargyay István, Vargyay Ferenc, Szita István, Markos János, Zsebeházy Ferenc, Mihályka László, Fabsics Pál, Balogh Lajos, Mesterházy Rezső, Markos Ferenc. Póttagok: Mészáros János és Geiger József. Parancsnoknak Ihász Károlyt, alparancsnoknak Magyarósi István választották.

A világháború után a tanács és a mezőgazdasági szövetkezet együttműködésével szerveződött újra az önkéntes tűzoltóság. Leghosszabb ideig Bali Zoltán egykori tanácselnök vezényletével működött. Mára egyre kevesebb az aktív önkéntes: kevés a fiatal, sokan kiöregedtek vagy elköltöztek, és az átalakuló szövetkezet is egyre kevesebbet áldoz erre a célra. Az utóbbi évtizedben Markos Vilmos, Mórocz József és Fehér István Gyula tettek sokat az önkéntes tűzoltókért.

Az Osztrák–Magyar Monarchia aranykorát élte a XIX. század végén. Szaporodó középületek, gyarapodó, erősödő polgárság és mozgalmas, nyüzsgő köz- és társasági élet jellemezte.

A Jézus Szentséges Szíve Társulata 1885-ben alakult a plébánián. A plébániahivatal házi irattárában megmaradt a tagok nyilvántartása. Az első bejegyzés: „1885. május 10. Tóth Sándor plébános igazgató”, utolsó bejegyzés: 1917-ben, 1018. folyószámon: „Sámson Klára, felvétetett május 4-én”. A bevételekről és kiadásokról külön nyilvántartást vezettek. A bevételek rovatában szinte minden esetben adományokat találunk, jellemzőbb kiadások: szentmisedíjak, olaj az öröklámpába, olaj ára Bécsbe és onnan, postaköltség, gyertyák, szent könyvecskék.

A községi olvasókör 1894. május 20-án alakult Győrfy László elnökletével, jegyzője Ipsics István volt. Alapító tag lehetett „minden becsületes honpolgár”, aki egyszer s mindenkorra befizetett tíz forintot a kör pénztárába tagsági díj gyanánt. A kör tisztviselőit, nevezetesen az elnököt, a jegyzőt, a pénztárost, a könyvtárost és a helyiségfelügyelőt három évre választották. Hírlap- és könyvtári rend: „…a hirlapok közül a napilapok legalább kettő nap, a hetilapok és egyéb olvasmányok egy hétig az egylet helyiségében a tagok rendelkezésére állanak, ezen idő után szabadságában áll úgy a rendes mint a pártolótagoknak egy-egy lapot, de csak 24 órára hazavinni, aki azontúl magánál tartja, minden további napért 3 krajcárt fizet.(…) Személyeskedés, illetlen magaviselet, bármiféle rendőrileg tiltott játék az úgynevezett poharazás, mint az egylet céljával meg nem egyeztethetők, az egyleti helyiségben tiltatnak.”

Jelentős az egyházi alapítványokat tevők száma. A katolikus plébánián könyv őrzi gesztusukat. Az alapítás leggyakoribb formái, az úgynevezett misealapítványok valójában a parókia javadalmazását szolgálták. A teljesség igénye nélkül néhány adat, az alapító nevének és az alapítás dátumának feltüntetésével: Győrffy Katalin (1730), Takáts Judit (1763), Görög János (1798), Czuppon György (1820), Mujzer Ignácz (1834), Vinkovics Gábor (1842), Farkas Mihály (1850), Kiss Mihály (1856), Császár Ferencz (1866), Kiss Magdolna (1868), Gotthárd Istvánné sz. Kovács Borbála (1872), Császár Károly (1889), felső-büki Nagy Sándorné sz. herényi Gothárd Róza (1893), Hetyey Sámuel (1900), özv. Kovács Lajosné Hetyei Anna (1902), hetyei Hetyey Elek (1905), Tóth Sándor esperes-plébános (1908), Horváth Istvánné sz. Gájger Borbála (1914).

Nem javadalmi alapítványt tettek, hanem feszületet állíttattak a már ismert (lásd az Egy városias falu című fejezetben) Gotthárd Babetten, Markos Istvánon, Kiss Rozálián és özvegy Császár Károlynén kívül Bali Pál (1913-ban, Isten dicsőségére, birtoka elején kőkeresztet), Markos Ferenc földműves és felesége, Köteles Ágnes (kőkeresztet emeltetett a Jánosházi út mellé 1915-ben).

A leventeegyesület nemcsak a hazafias nevelésben és a sporttevékenységben jeleskedett, hanem az iskolán kívüli népoktatás megszervezésében is. Az egyesület vezetősége 1925-ben a téli vasárnapokon szervezett előadásokat. Az elsőn Magyar János plébános az elöljárói hatalomról és a tekintélyek tiszteletéről beszélt. November 15-én Andalits Lajos körjegyző tartott előadást Az iskolán kívüli népnevelés hatásáról a községi, társadalmi és nemzeti életben címmel. A következőt Walter György és Kiss József tanító az iskolán kívüli népoktatás céljáról. A korabeli tudósítás szerint az előadásokat „a tanulnivágyó egyházashetyeiek máris lelkesen felkarolták”.

A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletet (KALOT) a második világégés előestéjén, 1938-ban szervezték. A kör egyházi elnökéül Magyar János esperes-plébánost, világi elnökéül Simon Ferenc körjegyzőt választották az október 9-én tartott alakuló ülésen. További tisztviselők: titkár: Németh Sándor, ifjúsági elnök: Mészáros Gyula, jegyző: Bejczi István, pénztárnok: Balogh Ferenc, gondnok: Krikker Ferenc, háznagy: Sebestyén Gyula, pénztári ellenőrök: Györkös János és Varga József, választmányi tagok: Kiss József tanító, Bartha Róbert tanító, Puchecz Mihály, Zsebeházi Ferenc, Sipőcz Lajos, Horváth Ferenc, a számvizsgáló bizottság tagjai: Németh István, Mészáros József. A legényegylet – az országos mozgalom részeként – országos mintára, előrenyomott „blanketta” szabályzattal alakult, ahogy azt a jegyzőkönyvben Magyar János esperes-plébános megjegyezte. Fő célja az ifjúság erkölcsi, kulturális és nemzeti szellemű szervezkedésének az elősegítése volt.

A Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének alapszabályai alapján jött létre egy évvel később, 1939. február 26-án a Katolikus Leánykör (Kalász), harminckilenc taggal. A fennmaradt jegyzőkönyv szerint – amelyet Bejczi Mária és Fábsics Angéla hitelesítettek – a kör vezetője Balogh Lajosné, jegyzője Simon Gizella, egyházi elnöke a már jól ismert Magyar János esperes-plébános lett. A Katolikus Leánykör tagjai: Fábsics Angela, Vécsey Erzsébet, Vécsey Emília, Fábsics Karolina, Imre Margit, Kereszturi Mária, Lóránt Magdolna, Bejczi Mária, Horváth Róza, Horváth Ágnes, Farkas Róza, Németh Mária, Németh Róza, Németh Sára, Németh Anna, Márkus Sarolta, Elmer Margit, Elmer Karolina, Balogh Róza, Balogh Gizella, Németh Anna, Györkös Erzsébet, Kovács Margit, Németh Mária, Nagy Gizella, Juhász Gizella, Lendvai Róza, Simon Katalin, Simon Gizella, Sándor Ilona, Márkus Ilona, Sebestyén Margit, Vass Mária, Varga Róza, Németh Irma, Tóth Mariska, Hetyei Rózsa, Hetyey Sára, Pető Mária. A helyieken kívül Kisköcskről, Nemeskocsból, Zalavégről, Kissitkéről és Vashosszúfaluból is voltak tagjai a körnek.

Már a háború alatt, 1943. március 2-án jött létre az Egyházashetyei Gazdakör. A Vasmegyei Gazdasági Egyesület fiókjaként alakult, díszelnöke Felsőbüki Nagy Mihály, elnöke Magyar János, alelnökei Szita Ferenc, Vécsey József és Szalay József voltak. A választmány tagjának Hetyey Benőt, Markos Jánost, Zsebeházy Ferencet, Szita Istvánt, Horváth Gyulát és Kerék Sándort választották.

A sportnak már a leventeképzések alatt kialakultak a hagyományai. Jól szerepeltek a hetyei versenyzők súlylökésben, magasugrásban, gerelyhajításban. A második világháború után a sportegyesület lett a falu sportéletének gazdája. A hetyei sportolók szép helyezéseket értek el a járási és megyei versenyeken a kerékpározástól a kézilabdáig. (A sportversenyek eredményeit lásd a Függelékben.) Jelenleg az asztaliteniszezők a legaktívabbak. A körzeti bajnokságban szerepelt futballcsapat megszűnt, kevés az aktív játékos, és sokan más helyre igazoltak. A sportért az utóbbi évtizedben legtöbbet Farkas Ferenc, Elmer László, Bejczi József, Zolnai Attila, Markos Tibor, Lórántffy Tibor és Kedves Rudolfné tették.

A Pro Egyházashetye Egyesület 1992 februárjában alakult, alapítói szándéka szerint azzal a céllal, hogy „összefogja a faluért tenni akaró polgárokat, segítve az iskolán kívüli tanulás, művelődés lehetőségeit, felélesztve és ápolva a falu hagyományait”. Az egyesület elnöke Ambrus Lajos író. Az egyesület időszaki kiadványa a Hetyei Hírmondó, amelyben az elnök így vallott az egyesületről 1994-ben: „Pro Egyházashetye: ezt választotta a faluban működő egyesület két éve nevéül – védjegy gyanánt. S, hogy valójában mit tett érte, azt most ne soroljuk, (…) ha csak néhány emberben, különösen gyermekben, fel tudta ébreszteni a szunnyadó patrióta honfit, akkor igenis – rengeteget.(…) érvényt kíván szerezni a megbízhatóságnak, az adott szónak, az emberi szolidaritásnak, és a felebaráti szeretetnek (…) nem is a pénztelenség a legnagyobb baj – a valóságos és mély gond az, hogyan, miként váljunk patrióta, öntudatos emberek gyülekezetévé? Lesz-e, lehet-e értelmes jövőképünk? Tudunk-e közösen akarni? (…) Az Egyesület semmit sem tud önmagában megoldani – csupán kulturális-hagyományőrző javaslatokat képes tenni. De szeretnénk, ha mindenki tudná: ezt nem önmagáért, a maga mulatságáért teszi. A faluért. Mellette. Érdekében. Hetyéért. Pro.” Tagjai munkájának segítségével indult újra a Berzsenyi Nap szervezése.

Az Alapítvány Egyházashetye Kulturális és Sportéletéért 1994-ben jött létre azzal a céllal, hogy segítsen forrást találni a nevében is megjelölt célok megvalósításához. Az alapítvány elnöke Farkas Ferenc önkormányzati képviselő, aki a sportkör elnöke is egyben.

Az Őszikék Nyugdíjasklub a nyugdíjasok kezdeményezésére alakult a művelődési házban. Tagjai rendszeres találkozókat tartanak, közös ünnepségeket szerveznek. Fontos szervezet egy olyan településen, ahol a lakosság jelentős része túl van már az aktív munkavállalás életkorán. Legbuzgóbb tagjai: Varga Lajosné, Vargyay Sándorné, Bejczi Józsefné.

A Hetyei daloskör is az 1990-es években alakult Sellyei Gáborné karnagy vezetésével. Állandó szereplője és szervezője a falu ünnepségeinek, rendezvényeinek. Műsoros kazettákat és CD-lemezt ad ki. Folyamatosan szerepel a kistérség és Vas megye különböző rendezvényein.

A Múzsa Kulturális Egyesület a falu legfiatalabb, ám jelenleg legaktívabb civil szerveződése. Szervezője volt 2000-ben a Hetyei nemzetközi művészeti napoknak, amely egy évtizedes múltra tekint vissza. Első ízben 1992-ben rendezték meg. Bár elsősorban zenei táborként indult – a tábor fő mindenes szervezője, Sellyei Gáborné maga is zenetanár –, felsejlik a programokban a komplexitás igénye. A programok a kezdetektől nyitottak, mindenki a kulturális tevékenység részesévé válhat.

A faluvédelmi szekció munkáját Sellyei Gábor belsőépítész, iparművész irányítja. Résztvevői elsősorban a Szombathelyi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola diákjai, ezen belül is annak képzőművészeti tagozatáról. Arra a kérdésre, hogy mit kell védeni, azt írta Sellyei Gábor: „A jellegzetes beépítési mód (ún. »fésűs beépítés«) adta, utcára néző oromfalak nyugodt ritmusát, az évszázadok tapasztalata alapján letisztult házformákat, a földszintes épületek emberléptékű arányait, a házak, udvarok összetartozó együttélését, a területeket karakteresen körülzáró »bástyákat«, vagyis mindazt, amit az emberi tapasztalat hosszú időn át összegyűjtött saját környezetének alakítására.”

Szabadkézi rajzok készültek az elmúlt években a falu összes lakóházáról, homlokzatokról, kapukról, kerítésekről. A csoport munkájának köszönhetően készültek el a falu jelképei: a polgármesteri hivatal falán található címer, az önkéntes tűzóltók épületét jelző tábla, az utcai névtáblák, megújult a település központjában található turistatérkép. 1996-óta folyamatosan készül Hetye axonometrikus falutérképe.

Tompa László vasvári keramikus agyagművességet oktatott, Tóth Csaba festőművész irányításával a Ság-hegyet és a hegyoldal pincéit örökítették meg a hallgatók. Kovács Péter textiltervező iparművész a szövés mesterségének fogásait mutatja meg az érdeklődőknek. Megtanulhatják a nemezelést, a különféle népi játékokat, mondókákat. Van kommunikációs tréning Janzsó Szilvia vezetésével, Nigóné Papp Anna pedig évek óta arra tanítja az érdeklődőket, hogy mit játszanak, énekelnek szívesen a gyerekek. A játékos foglalkozások mellett tanítványaival az elmúlt években összegyűjtötte és több füzetben ki is adta a helyi néprajzi értékeket: összegyűjtötték a jeles napok, népszokások anyagát, meséket, mondókákat és a a saját készítésű gyermekjátékokat.