Egy városias falu | Száz Magyar Falu

Egy városias falu

Bárdosi János muzeológus 1965-ben mérte fel a község népi építészeti emlékeit: „Celldömölktől D-re kb. 13-14 km-re sik területen települt többutcás, szalagtelkes község. Utcái: Kossuth u., Berzsenyi u., Jókai u., Ady E. u. és Béke u. Határában a Kodó patak folyik. Vasutállomása nincs. Közvilágitása van. A házak általában kiépültek az utca vonaláig. A pajták száma viszonylag kevés. Ezek az adatközlők bemondása szerint 1885-ig többségükben keresztben helyezkedtek el a telkeken, de akkor leégtek s ezért az ujabbakat már hosszanti irányban épitették a lakóháztól távolabb. A községben régi népi épitészeti objektum ma már alig található.

Felmért épületei:

Berzsenyi u. 20. Ház

Berzsenyi u. 12. Pajta

Petőfi u. 22. Gazdasági épület

Kossuth u. 37. Ház

A falu határában tájjellegű vagy természeti értéket nem találunk.”

Egyházashetye központja, a „főtér”, amely tér ugyan, ha körbetekintünk, de valójában a Berzsenyi utca kiöblösödő része, teljesen városias jellegű, ahogy erre a faluban élő Sellyei Gábor belsőépítész rámutatott. (Ő volt az, aki szombathelyi tanítványaival többéves munkával a Nemzetközi Művészeti Napok keretében a falu összes házát számba vette és lerajzolta.)

Itt található a Felsőbüki Nagyok (előtte: a herényi Gotthárdok) kétszintes, teljes egészében alápincézett úrilaka, amelyet a falu kastélynak nevez. Ma körzeti általános iskola működik az épületben, Berzsenyiről elnevezve. Maga a klasszicizáló épület meglehetősen jellegtelen. Régebbi, alacsonyabb szárnya épült a Gotthárdok idején, az újabb, magasabb traktust a Felsőbüki Nagyok illesztették hozzá. A kastély az uradalmi birtokközpont szerepét töltötte be. A Felsőbüki Nagyok uradalma volt a község területének több mint kétharmada (kétezer-háromszáz katasztrális holdból közel ezerhatszáz tartozott az uradalomhoz.)

A régi majorsági épületeken ma két tulajdonos osztozik: egy részük a termelőszövetkezethez, másik fele a sárvári Mezőgazdasági Rt.-hez tartozik. Jellegzetes uradalmi épület az „L” alakú egykori mintaistálló öntöttvas belső oszlopaival. A második világháború utolsó időszakában, 1944 őszétől itt tartózkodott a békéscsabai méneskar és a repülős-árkász parancsnokság teljes legénységével. A háború végére semleges terület a kastély, itt nyert elhelyezést a menekülő horvát nagykövetség. Az államosítás után először körzeti, bentlakásos népi kollégium, majd körzeti általános iskola lett az épületből, amely több mint másfél hektáros park közepén fekszik. Méretes vadgesztenyék és hatalmas japánakácok mellett egy nyugati ostorfa, egy feketefenyők alkotta facsoport és tiszafák a legfőbb díszei.

A kastélypark szélén áll a barokk Szentháromság-szobor, amelyet Babett Gotthárd, azaz herényi Gotthárd Barbara állíttatott 1857-ben: „Alulírott tudtára adom mindenkinek, kit a dolog illet, hogy én a Hetyei utcza közepén a templom előtt saját költségemen az Isten dicsőségének előmozdítására egy a Sz.Háromságot jelző állványt állítattam fel, melynek örökös fenntartására ezennel általadok t. Nagy Lajos Hetyei Plébános Úrnak 50, azaz ötven ezüst forintot, készpénzben, kezéhez leolvasva, melynek évenkénti kamatját az állvány leendő hiányainak kiigazítására fordíttatni kívánom. Kelt Hetyén Augusztus hó 23án, 1857.”

A keresztjét tartó Krisztus és a földgömböt tartó Atyaisten egy felhőn ülnek, felettük lebeg galamb alakjában a Szentlélek. A park mögött fekszik a már említett egykori uradalomi major. A használaton kívüli majorban, a Bobára vezető közút mellett találunk egy szép magtárépületet, amelyet a Gotthárdok emeltek, ma használaton kívül, leromlott állapotban várja sorsának jobbra fordulását. Vannak itt használaton kívüli istállók és jégverem, még abból az időből, amikor a jégvágás a Kódón rendes téli napszámosmunka volt.

Központi helyet foglal el a faluban a bástyafallal övezett katolikus templom és a kétszintes barokk plébánia sárgára meszelt épülete. A Felsőbüki Nagyok kastélya mellett a paplak a település másik emeletes épülete. A templomot 1718-ban barokk stílusban átépítették, de valószínűsíthető, hogy középkori részeket is rejt. Az emeletes plébánia 1828-ban épült, ekkor a templom még torony nélküli, mellette állt a fából készült harangláb. A mai torony a XIX. század végén, 1882-ben épült a templomhoz.

1899. május 11-én dr. István Vilmos segédpüspök szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Egyházashetyén. Ezt megelőzően megszentelte a templom új harangját, amelyet az egyház kegyura, ifj. Felsőbüki Nagy Sándor nagybirtokos öntetett „Istenben boldogult édes anyja, szül. herényi Gothard Róza iránt való kegyeletből az ő védőszentjének tiszteletére”.

Rá alig egy évizedre Tóth Sándor esperes-plébános lepte meg szép ajándékkal a községet: két, szép nagy harangot öntetett. 1910-ben szintén ő, mintegy hatezer korona költséggel, renováltatta a templomot, amelyet november második vasárnapján szenteltek fel. Harangjait, annyi máshoz hasonlóan, a háború alatt rekvirálták. Pótlásukra csak 1925 nyarán került sor. A júniusban tartott ünnepségre a falu apraja-nagyja összegyűlt. A nagyobbik harang 302 kilogramm súlyú, Felsőbüki Nagy Sándor öntette. A kisebbik, 145 kilós harang költségeit az egyházközség állta, a hívek adományaiból. A harangok felszentelésére Magyar János esperes-plébános dr. Tóth József pápai prelátust kérte fel.

A templom szentélyétől délre találjuk a Gothárd család kápolnáját: „Építette T. Herényi Gothárd István, Több N. megyék t. bírája ezen sz. egyház támogatója családja számára 1843 évben” – áll a vörösmárvány táblán. A kápolna alatt találjuk a család kriptáját. Kívülről nyílik, többségében fémkoporsókat tartalmaz. Elsőként Herényi Gothárd Ferenc táblabírát temették ide, 1823-ban. Számos tagja nyugszik itt a Gothárd és a Felsőbüki Nagy családnak, itt helyezték el 1990-ben Felsőbüki Nagy Teréz hamvait is.

A templom oldalkápolnájában őrzik ma is azt a szentképet, amely a szerecsen Máriát ábrázolja a szerecsen kisdeddel. A népnyelv „Szerecsen Máriának” vagy „Fekete Máriának” nevezi. A képet a második világháborúban a faluban menedéket lelt lengyelek ajándékozták az egyházközségnek. Kétnyelvű – lengyel–magyar – felirata szerint: Oltalmad alá futunk. Hálából a lengyelek magyaroknak 1939–1942.

A templombelső érdekessége, hogy világi szerzőtől – méghozzá az evangélikus Berzsenyitől – származó idézetet olvashatunk a keleti főfalán. Az egymanuálos, ma is kiválóan működő orgonát Felsőbüki Nagy Sándor felesége, Herényi Gothárd Róza megrendelésére Schönhofer Antal pozsonyi orgonaépító mester építette 1894-ben. A templom mellett található kőkeresztet adományból állították 1891-ben: „Mi, az egyházas-hetyei plébánia egyházi és világi gondnokai ezen alapító okmánnyal elismerjük, hogy az 1891. Évi július 26án Markos István és neje Kiss Rozália, valamint özv. Császár Károlyné szül. Bagoly Eszter, az egyházas-hetyei templom mellé kőkeresztet állítottak és ennek fönntartására 50 o.é. forintot letettek.(…) Tóth Sándor plébános, Pintér Ferentz gondnok.”

A Berzsenyiről elnevezett parkban áll Antal Károly szobrászművész Berzsenyi-mellszobra, rózsalugas szegélyezte ösvény vezet a posztamenshez. 1970-ben avatták fel, létrehozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Kemenesalja lelkes helytörténésze, Dala József.

Gesztenye és tiszafák takarásában található ugyanitt a hősök emlékműve. A vörös homokkőből rakott obeliszk napnyugati oldalán fehér márványtáblába foglalt művészi bronzöntvény dombormű alatt olvashatjuk az első világháborúban az „ISTENÉRT-KIRÁLYÉRT-HAZÁÉRT” elesettek névsorát. A domborművet Kreipel Kalotai Ottó budapesti szobrászművész alkotta, és egy elesett zászlótartó népfelkelő honvédet ábrázol, amint haldokolva nyújtja az angyalos-címeres-koronás hadi zászlót a jövő reménységének, a harcrakész leventeifjúnak. Az obeliszket a Felsőbüki Nagy család anyagi hozzájárulásával állították. Szervezésében Szita Ferenc bíró és Andalits Gyula körjegyző szerzett elévülhetetlen érdemeket. Az emlékoszlopot 1927. június 19-én avatták fel.

A régi katolikus iskola épületében a falu egyetlen vegyesboltja kapott helyet, itt működik a polgármesteri hivatal és a körjegyzőség is. Az épület mögött ma szolgálati lakások állnak, a valamikori Verebély-féle ház helyén, amelyet az 1980-as évek közepén bontottak le. Máig sokan nosztalgiával emlékeznek erre az „L” alakú, tornácos épületre, amelyet Sellyei Gábor belsőépítész még maketten is megörökített: igazi, vérbeli, dunántúli fogadó volt egykor, jégveremmel, pincével, mészárszékkel, lóistállóval és kocsiszínnel.

Kicsit odébb, a Berzsenyi utca „főteres” jellegű részétől nyugati irányban találjuk az óvodát, az egykori Welther-féle házban – régen a posta is itt működött. Hátul, a kertben pedig a Berzsenyinek szentelt, örökzöldekből és egzótákból nevelt emlékparkot, amelyet dr. Borsos Zoltán nyugalmazott erdőmérnök, Egyházashetye díszpolgára létesített.

A polgármesteri hivatalnál jutunk le leghamarabb a Berzsenyi utca legszebb szakaszához: renovált kisnemesi és cselédházak jelzik itt az élet visszatértét. Itt találjuk Berzsenyi Dániel szülőházát. A barokkizáló egyszintes kisnemesi porta a XVIII. század közepén épült, ma emlékmúzeum, amelyet a helyi önkormányzat tart fenn, itt kapott helyet a község könyvtára is. Az egykori szobában átfogó kiállítást láthatunk a költő életművéről, a bejárati és konyharész korabeli berendezéssel várja a látogatókat.

A millennium tiszteletére a szülőház elé a község önkormányzata a Magyar Millenniumi Kormánybiztosi Hivatal támogatásával díszkutat állított. A kút alkotója Blaskó János szorászművész. Anyaga zöld gránit és bronz: köralakú gránittalapzaton három kőoszlop, az oszlopokon szőlőlevélmintás bronz vízköpőkkel. Az ivókút tetején egy kelyhet találunk, amely tulipánmotívumban fejeződik be. A kelyhen körbefutó idézet olvasható Berzsenyitől: „A derék nem fél az idők mohától: / A koporsóból kitör és eget kér, / S érdemét a jók, nemesek s jövendő / Századok áldják.” A kutat Orbán Viktor miniszterelnök avatta fel 2001. május 12-én.