Megint új földesúr

Teljes szövegű keresés

Megint új földesúr
Az országrészt még sanyargatja a török, amikor Egervár életében új fejezet kezdődik. Az egervári, szentgyörgyvári és pölöskei volt Nádasdy-birtokot 1676-ban Széchényi György kalocsai érsek vásárolta meg a kamarától 33 300 forintért. Egervár átvétele 1676. október 29-én ment végbe. Ez alkalommal az uradalom addigi bérlője – a már említett Radonay Mátyás zalavári apát – bemutatta az 1673–1676. közötti évről szóló számadásait, és ekkor kérte, hogy a vár befedéséért kétszáz, a kápolna tetőzetéért százötven forintot térítsen meg neki a kincstár.
Széchényi György a császártól adománylevelet is kapott. A Lipót által 1677. május 14-én Laxenburgban kiállított oklevél szerint Széchényi György érsek és testvére, Lőrinc, annak fiai, Márton és György, továbbá leányai, Erzsébet, Kata, Judit és Ilona kapták a birtokokat, Egervárt, Szentgyörgyvárt, Pölöskét. Az adománylevél felsorolja az egervári birtok tartozékait: Egervár, Szentgyörgy, Oszkó, Gősfa, Szentlőrinc, Nádasd, Halugy, Andrecz, Markócz, Szentbenedek, Csepincz, Ivanócz, Reznek, Jakabháza lakott, valamint Hegyfalu, Fancsika, Nagyfalu, Almásd, Töttös, Mocsfalva, Nemesfalva, Lékfalva és Keresztúr lakatlan (azaz a korabeli szóhasználattal: puszta) település. A vasvári káptalan 1677. november 23-án az adományozó levélben megnevezetteket beiktatta a birtokok tulajdonába.
Az érsek a birtokot 1679. január 24-én átadta unokaöccsének, Széchényi Györgynek (Lőrinc fiának) a következők szerint: „Nagy Ferencz uram adja kezéhez Széchényi Györgynek az egervári jószágot minden jövedelmével együtt, robotjával, szőleivel, szántóföldjeivel, rétével, malmaival, hegyvám és dézsma borával, majorságbeli szőleivel, korcsmáival és azokból való jövedelmeivel, erdeivel szinte úgy. Szinte úgy Boldogasszonyfát, Szentiványt (ezek mindazáltal Vasvárhoz fognak ez után szántani, kaszálni együtt Győrvárral, Halup, Nádasd, Ocsko és Fancsikkal együtt, ha kezünkhöz gyün Isten által, de pénzbeli jövedelmek, dézsmájuk és más mindenféle jövedelmek, korcsmái ő számára lesznek) Győrváratt. Mindezekbűl ha mi jövedelem lehet, ez után övé lészen.
A korcsmák immár szent Mihálynapig én számomra lésznek Isten által, ugymint nádasdi, győrvári, boldogasszonyfai, szentivánfalvai, szentgyörgyi, egervári korcsomák. De az új bor begyüvén, azután övé lésznek azon korcsomák. Az épületnek is végben vitele Isten által én dolgom lészen. Az egervári tó és győrvári tó én számomra lészen ideig, szintén úgy az Tótság, hasonlóképen Reznek és Jakabfa. A pölöskei jószágot is a szerént adja kezéhez azon jószágnak minden jövedelmével, semmit nem excipiálván. Az szentgyörgyvári jószágot az szerént. Hanem az somogyságbeli pénz jövedelmét magam számára tartom ideig az oda való falvakbúl, pusztákbúl, kiket eddig is ide szolgáltatott Nagy Ferencz uram, ezután is Isten által ide fogja ő kegyelme szolgáltatni bizonyos ideig, mert az is ugyan Széchényi György kezéhez fog menni Isten által. Ezek a korcsomák lesznek számára (e jüvő esztendőben Isten által) egervári, győrvári, boldogasszonyfai, szentiványi, szentgyörgyi. Meg köll parancsolni az tisztviselőknek, jobbágyoknak és seregnek Egerváratt, Szentgyörgyváratt, Pölöskén, mint urukat, úgy tartsák. Mindazáltal mivel hogy ifjú, ritkán is lehet az jószágban mostanában kiváltképen, én pedig közelebb vagyok, enyém lészen ezután is Isten által a vigyázás, én leszek az inspector. Datum Rákos 24. Januarii 1679., Szécheni György kalocsai érsek.
Az egervári majort, kiben minden szarvasmarhát, sörtés marhát, apró marhát inventálni köll, s úgy köll kézben adni Széchényi Györgynek.”
Egervár élete 1678-tól 1715-ig (harminchét évig) függvénye gróf Széchényi György tulajdonosi tevékenységének. Széchényi György 1678-ban, huszonkét éves korában feleségül vette Beketfalvi Mórocz Ilonát, s a következő év tavaszán feleségével együtt Egervárra költözött. Itt születtek gyermekei is: Julianna (1679), Judit (1680), Zsigmond (1681). Nagybátyja által ráruházott feladata, Egervár védelme és a birtok igazgatása mellett az udvari haditanács később Zalaegerszeg kapitányává is megtette, s ezzel hatásköre az Egervár, Pölöske, Szentgyörgyvár és Egerszeg közti terület egészére kiterjedt. 1691-ben lemondott megbízatásáról, az egervári kapitányságot átengedte fiának, Zsigmondnak, aki mellé nagykorúságáig az udvari haditanács Schidi Mihály vajdát rendelte ki.
Az 1697. év jelentős dátum a Széchényi család életében: ez év március 30-án ugyanis Lipót császár Széchényi Györgyöt, nejét és gyermekeit – elismerve ezzel a család érdemeit – grófi rangra emelte. (Ezt a következő évben újabb kitüntetés követte: az újdonsült gróf a titkos tanács tagja is lett.)
Gróf Széchényi György és családja 1692-ig lakott folyamatosan településünkön, amikor Széplakra költöztek, de az egervári birtok ügyeivel ezután is rendszeresen foglalkozott. Ugyan egyéb hivatalai, családi ügyei és betegsége miatt itt már csak ritkábban fordult meg: főként utazásai közben vagy úriszéket tartani. Birtoklásának időszakában nemcsak fegyverrel védte Egervárt, hanem ismét megerősítette a várat, használható állapotba hozta a romos templomot (annak részleges helyreállítása csak 1690 után történhetett meg, a források szerint még 1690-ben is használaton kívül van, minden bizonnyal romos állapota miatt), kisebb építkezéseket végzett, valamint hozzákezdett a birtok újjászervezéséhez.
Egervár hadászati jelentősége 1690, Kanizsa visszafoglalása után csökkent. Az állandó török veszély miatt megcsappant lélekszámú mezőváros ismét fejlődésnek indulhatott. Alapállapotáról részletes adatokat nyerhetünk a gróf Széchényi György által 1698-ban elrendelt összeírásból. A városban öt jobbágyot (mindegyikük egyenként nyolc kőszegi köböl földet, egy szekérnyi rétet bírt, hat-hét kapásnyi szőlőjük volt, de egyikük sem rendelkezett igásállattal), két zsellért (fél-fél hold szántóval), öt teljesen nincstelen zsellért és kilenc puszta jobbágytelket vettek nyilvántartásba. A plébániához tartozó földek és rétek az iskolamesternél voltak árendában. Az ugyancsak 1698. évi canonica visitatio a mezővárosban 74 (ebből négy nem katolikus), a várban 272, a szőlőhegyen 106 lelket talált. Feljegyzik: plébániaház van, de plébános nincs, iskolamester van, de iskola nincs. És megjegyzik: a település városnak nem igazán nevezhető. Az anyagiak pusztulása mellett a lélekszám csökkenéséért is nyilván a török tehető felelőssé: sokakat elhurcolt, megölt, nagyon sokan más, biztonságosabb vidékeken kerestek menedéket. A mezőváros alacsony lélekszáma mellett azonban figyelmet érdemel a vár, ahol 272 lelket regisztráltak.
Hasonló a szomszédos település, a nemesi Dénesfa helyzete. Jelentősebb pusztításról az 1580-as évektől vannak adatok, amióta meghódolt a töröknek. 1598-ban már tizenöt puszta jobbágyhelyet találni a faluban. Az átvonuló török felégette a falut, 1680 körül lakói Egervárra menekültek. Dénesfán 1690-ben mindössze három zsellérházat és két nemesi házat írtak össze. Megemlítették viszont, hogy jelentős (százötven kapás) szőlőhegygyel rendelkezik.
Egervár mezőváros lakossága, amíg a török veszély fennállt, fegyverrel szolgált. Azonban – mint azt Széchényi György megjegyzi – a régebben adómentes lakosságot később adóval és katonatartással terhelték meg (ezt a vármegye rótta rá), ezért sokan elköltöztek, szinte pusztán hagyva a helységet. Széchényi György a visszaköltözőknek és új telepeseknek két év adómentességet (felmentést adó és portio alól) ígért. 1700-ban kelt oklevelében név szerint negyven visszaköltözőt, illetve új telepest sorol fel, akik közül huszonnégyen már házat is építettek a vár „külső hóstattyában”. A vár „belső hóstattyában” tizenhat házra való helyet adott, amellyel föld, rét és erdőhasználati jog is járt. „Adtuk és engedtük azon házakhoz az Sárhelytül fogvást az malom Gáttyáigh valo, és eghervári határban levő Szántóföldeket, mellyeket magok közöt egyenlő keppen föl osztván, Mindenike az magha háza után nékie essendő és jutando földeit, továb valo viszálykodás nélkül élhesse. Es azon földek végében nap keletről az Berekben kiki magának Réteket, valamely kivántatik irthasson. Azonkivül az minémü Kamond névő káposzta földeket ennek előtte birtak, ezután is kezeknél hagjatatnak és azokhoz nap nyugatrul valo Tábla földeinkbul mégh két holdnyira valot szakasztván, azon káposzta avagy kender földeikhez applicalnyi engedtük. E mellet egervári Erdeinkben mind épületre s mind Tüzre való faizást engedtünk annyira valot, kivel magok szükségére megh érik, tartoznak mindazonáltal a midőn fára szükségek lészen, Tisztartónknak praevie megh jelenteny. Ugy Marhájuknak is megh irt határunkban megh engedtük az pascuatiot... Ezenkivül az Hegyfalvi és nagyfalui Pusztáinkban lévő földeket is és kaszálo Réteket fönt megh nevezet seregünknek élésére megh engedtük, ugy mindazonáltal, hogj azoktul jarando igaz Cenzust és Arendát annak idejében nékünk be szolgáltassák.”
Kocsmáltatási jogot Szent Mihály napjától Vízkeresztig kaptak a megtelepülők. Az adományok fejében továbbra is tartoztak fegyverrel szolgálni, „postálkodni”, a töltéseket és hidakat, valamint a vár „kerítését” (azaz a külső vár palánkját) szükség szerint megerősíteni, gondozni.
Az alig újratelepült Egervár és a szomszédos falvak még ki sem tudták heverni a török pusztítást, amikor újabb megpróbáltatások kérdőjelezik meg a jövőt. Az 1703–1711 közt váltakozó sikerrel folyó Rákóczi-szabadságharc eseményei nem hagyták érintetlenül ezt a térséget sem. A Rákóczi hadai elleni védelemre a császárhoz hű gróf Széchényi György igyekezett felkészíteni Egervár erődítményét. 1704-ben kelt körlevelében Oszkó, Gősfa, Szentlőrinc és Henye falut szólította fel, hogy vegyenek részt a vár megerősítési munkálataiban. A levélben foglaltak mutatják, hogy ekkor még állt a külső védelmi gyűrű is, állt még a palánk, az építmény több száz fő befogadására volt alkalmas.
A Rákóczi szabadságharc egyik, kuruc győzelmet hozó csatája Egervár és Győrvár határán zajlott 1706. november 6–7-én. Az eseményeket a következőképp jegyezte fel a csata egyik irányítója, Andrássy István kuruc generális:
„(…) a csapatokkal 5-én Kőszeg mellől elindulván és 6-án már Egervárhoz közelítvén hozták hírül, hogy az ellenség már megindult és Vasvár felé masírozna. Midőn a győrvári tóbéli szoros helyen átkelt volna, már estefelé az átkelőn csapataink a hátulját megcsapták. Az ellenségből sokan elestek, de a mieinkből is egynéhányan sebben voltak. Heistertől a legjobb lovát elnyerték. A puskázás egész éjszaka folyt, de a setétség az ellenségtől elválasztott minket. Másnap reggel, mivel az átkelőt éjszaka jobban megerősítették, inkább szemből támadtunk. Kétórás csatározás után az ellenség széledni kezdett. Ekkor érkezett Móri kapitány uram a maga száz hajdújával, melyet az ellenség a hegyi megfigyelőitől meglátván, és ki tudja mennyinek gondolván, még jobban menekülni kezdett. Ezt katonáink meglátván, dicséretesen és még szívesebben rohamoztak. Az ellenséget megindítva hegyen-völgyön át circiter négy mérföldre űzte, vágta, sőt harmadnapig vadászta.
Ezen actuson az ellenség rézdobjait, három ágyúját, huszonkét darabból álló nagy és kisebb zászlóját elnyertük, sőt magát Heistert is elfogtuk. A harcból elszaladt rácokból mintegy hetedfélszáz Egervárra menekült, úgy hogy a vezérekkel együtt közel nyolcszáz volt benne. Ezeket nyolcadikán megadásra bírtuk, és végül becsületszóra fegyveresen elkísértettem őket. Az ellenségből kétezernél, sőt még talán háromnál is több elesett, de magunk is nagy kárt vallottunk, minthogy a sebesekkel együtt száz jó emberünk elesett. Magát Balogh uramat is a fején megvagdalták, a főstrázsamester (Tarnóczi Márton) pedig lövés által esett el. Ordódi Imre vicecolonnellus uramat tegnap temettük el. (…)”
A győrvári a Rákóczi-szabadságharc egyik legnagyobb jelentőségű győztes csatája volt, amely megakadályozta az osztrák császári csapatok (Heister és Stahrenberg seregei) egyesítését.
Még folytak a szabadságharc utolsó csatái az ország északi és keleti megyéiben, amikor már az egész Dunántúl császári megszállás alá került. A beszállásolások és az adóterhek (hadiadó) növekedése az egyébként is rossz állapotban lévő lakosság elkeseredettségét tovább növelte. Ebben a helyzetben jelentkezett a török óta legpusztítóbb csapás, a pestis. Az első, szórványos megbetegedéseket 1710. március-áprilisban észlelték, de Egervár környékén a járvány a nyári hónapokban terjedt jelentősen. Egerváron 1710 nyarától 1711 márciusáig száznegyvenegy áldozatot szedett (Dénesfán százhármat).
A XVIII. század elejének eseményei nemcsak a lakosságot érintették tragikusan, hanem magyarországi várak egész sorát, köztük az egervárit. Már a török harcok elülte után a bécsi haditanács több erődítmény megsemmisítéséről határozott. Egervár ekkor még elkerülte a véget, hála elsősorban a Széchényiek császárhűségének, szolgálatainak. (Széchényi György 1705 júniusában, Bécsben jártakor letette József császár kezébe a hűségesküt.) A várnak a kuruc-labanc harcokban való szerepe azonban megpecsételte sorsát: teljes lerombolására ugyan nem került sor, de erődítmény jellegét meg kellett szüntetni. Rövidesen el is bontották a külső várat s az ekkor már rossz állapotú, eredetileg négy oldalról zárt belső vár északi szárnyát.
Gróf Széchényi György 1712. február 18-án érkezett Egervárra. Így ír sógorának, Ebergényi Lászlónak: „Csak keserűségre jöttem ide is, látván Jerusálemnek romlását, lapis super lapidem iacet.” A korábban sem valami díszes kastély helyreállítási költségét tizenhatezer forintra becsülte. A nehézségeket fokozta, hogy a birtokról is kilencszáz embere hiányzott.
Széchényi György maga már nem állította helyre a várat, fiának, Zsigmondnak engedte azt át a birtokkal együtt. Lelkére kötötte azonban: abból semmit el ne adjon vagy zálogosítson, mert különben visszaveszi tőle.
Zsigmond 1710-ben megnősült (felesége Batthyány Mária Terézia), s 1711-ben már első gyermekük is megszületett. Amikor a várat megkapta, az lakhatatlan volt. Családjával 1712. október 13-án költözött Sopronból Egervárra. Egyenlőre az ispán házánál voltak kénytelenek megszállni. Az építmény renoválása 1712-ben megkezdődött ugyan, de a tél beköszöntéig nem fejeződhetett be. Zsigmond gróf felesége újabb gyermekáldás elé nézett, így a család visszaköltözött Sopronba. Az építkezés csak 1713 őszén ért véget, ettől kezdődően rendszeresen – főként a nyári és őszi hónapokban – lakott itt a család. Az átalakítással részben megszűnt a vár erődítmény jellege, s kezdetét vette egy, a kor kényelmi követelmeinek megfelelő kastély kialakítása.

Gróf Széchényi György

Mórocz Ilona

A Széchényi család címere

A győrvári csata vázlata (1706)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages