Egy királyi vidék

Teljes szövegű keresés

Egy királyi vidék
Dr. Thirring Gusztáv az 1890-es évek elejétől Dőry Gyulával, Théry Ödönnel és másokkal korszakalkotó munkásságot fejtett ki a magyar turizmus érdekében. Nevéhez fűződik a főváros környéki kirándulóhelyek népszerűsítése, különösképpen a dobogó-kői menedékház felépítése (1888), a turistautak: a „cserkészutak” festett jelzései, az országos kék-fehér és a vörös-fehér turistautak kijelölése.
Thirring és barátai eljártak a vasútnál, a helyiérdekű vasutaknál és a folyami személyszállító társaságoknál a megfelelő időpontokban indítandó-érkező járatokat szorgalmazva. Évtizedes kemény munkájának eredménye a Duna bal partján levő Dömös feltételes megálló és a szemben fekvő műemlék jellegű hajóállomás.
A Dobogó-kő szikláival szemben meredő sziklasort még életében Thirringről nevezték el. A Rám-hegy előtt magányosan álló, súly alakú szikla, a Ferenczy-szikla turistabarátjának és munkatársának, ifjú Ferenczy Károlynak az emlékét őrzi. Kaincz Györgyről – egy másik neves turistaszervezőről – forrást is elneveztek.
Théry Ödön, a Magyar Turistaegyesület ügyvezető alelnöke annyira szerette Dömöst – a Pilis kapuját –, hogy nyolc országos hírű tudós és turista bevonásával 1891. december 27-én a szegény iskolások számára karácsonyi ajándékosztó ünnepséget rendezett. Ruhaneműekkel, iskolaszerekkel és karácsonyi finomságokkal: dióval, aszalt szilvával, szalon cukorral kedveskedtek a dömösi gyerekeknek. A hagyomány fennmaradt: a Magyar Turistaegyesület Andor György vezetésével 1935. december 15-én az egyesület karácsonyán megismételte az ünnepséget.
Az 1900-as évek elejétől fogadják a község lakói a hétvégére érkező és a néhány napra megszálló turistákat. Ellátásukra panziók nyíltak. A virágos, „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban háború előtt is és utána is Dömös mindig az élen járt. Az egyik turistakalauz a Malom-völgye felé eső „Falk Bernát és a fő-utcza felső részében működő Zöld Pál korcsmákat” ajánlja a nagyközönség figyelmébe, és hét – Dömösről induló – turista utat kínál fel a kirándulóknak. Még arra is gondot fordítottak, hogy a „királyi vidék”, Dömös, történelmét is megismerhessék az érdeklődők.
A „királyi vidéket” Károly főhercegnek (egy évvel később magyar király) és feleségének, Pármai Zita főhercegnőnek is megmutatták. A királyi pár 1915-ben, augusztus 11-én Esztergomból az MFT Rt. Zsófia hercegnő nevű luxushajóján tartott Budára. Egy korabeli kiadvány így számol be az eseményről:
„A Dunakanyar partjain fekvő községek nyaralói és lakosai az egész úton végig lelkesen éljenezték a trónörökös párt. Kovácspatakon csónakokkal és vitorlássokkal tisztelegtek a »Zsófia hercegnő« királyi utasainak. A lampionokkal kivilágított Nagymaroson a part zsúfolva volt ünneplőkkel és messziről látszott az örömtűz, amely a fényes múltnak a jelenbe világító szövétnekeként Visegrád várának legmagasabb romjain gyúlt.”
A dömösiek számára a legmaghatóbb látvány az volt, amikor a szemközti Zebegény Ferenc József üdülőtelepén nyaraló szegény gyerekek lampionos díszben pompázó jótékony intézetük előtt állva küldték „Éljeneiket a trón várományosai után”.
Király Sándor elbeszélése szerint az 1920-as, 1930-as években a hétvégeken csak úgy ontotta magukból a turistákat a Saturnus, az Uranus, a Helios és a Jupiter nevű kétkéményes, háromemeletes osztrák hajó. Az utasokat a cukor-hegyi laposra (rétre) vitték, ott töltötték egész napjukat. Lacikonyhás fabódéban sört, málnát, virslit árultak. A vendégek táncoltak, majd délután felkerekedtek, irány vissza: Bécs.
Budapestről három kirándulóhajó járt Dömösre: a Szent István, a Szent Imre (ma a szegedi kikötőben pihen) és a Szent László. A József főherceg nevét viselő hajó 1945 után a Dömös nevet kapta. Az egykéményes Szent Gellért 1947-ben aknára futott. Az Erzsébet királynő ugyancsak elsüllyedt valahol. A falubeliek, noha a kanyartól nem láthatták, már a dohogásáról és a kürtjeik hangjáról felismerték a külföldi gőzhajókat is.
Az 1900-ban kiadott, Budapest környéke című útikalauzban hét, Dömösről induló túrát találunk. Az első túra misztikus helynevei még ma is kalandot ígérnek: Keserűs-hegy, Poszogó volt kőbányái, Komlós-völgy, Sárkánybérc, alsó-felső Keresztes-kő, Rám-szakadék, Vadalmaállás-völgye, Simon-völgye, Sárkánylyuk, Prédikálószék, Üstök-hegy, Vadálló-sziklák, a Remete és az Apáca, az Árpád trónja és a Felkiáltójel.
A turizmus fellendülése a falu közlekedését, annak minőségét is megváltoztatta. Dömös üde színfoltja a májustól szeptemberig működő, európai felszereltségű kemping feszített víztükrű strandjával. A településen számos apartman kínálja magát azoknak, akik nem az utánfutós sátorromantikát választják. Nyugatról-keletről évente százával érkeznek vendégeink a falut és a vidékét.
Dömös jövője ma is a falusi turizmus kiteljesedésében rejlik. Kézzelfogható és látható eredmény a 2000. évi millenniumra kikövezett virágos templomtér, a kandeláberes közvilágítás és a felújított Promenád az első és a második világháború hősi halottainak emléktábláival.
Minthogy a plébános Maróton lakik, a dömösi plébánia évközben közösségi házként működik: nyáron cserkészek vagy egyházi közösségek, iskolák kedvelt táborhelye, kertjének végét a Duna hullámai mossák. 1997 nyarán a történelmi hangszerek művészeiből álló Kecskés együttes irányításával a közép-európai régizene fesztiválja és nyári akadémiája vonzotta ide az érdeklődőket.
Források, patakok nélkül nincs bakancsos turizmus. Dömös és vidéke bővelkedik patakokban és forrásokban, ami széppé, változatossá teszi környékét és panorámáját. A Malom-patak a Szent László- és a Lázár-hegy között ered, mély völgyet vájva fut a Dunába. Visegrádtól a Komlós völgyén folyó patakocska választja el Dömöst. A természet hasznos és szép adománya volt még a XIX. század végén a református temető felé menő út végén egy kőboltozatú forrás, melyet egykor sokan felkerestek. A kis forrásból táplálkozó Szakó-hegy alatti, szemet gyönyörködtető Köves-patak szintén egyenesen a Dunába siet. „Mindezek az országútnál erős hidakat igényelnek, mert néha megfenyítik az embereket: benyomulva házaikba, elárasztva földjeinket” – írja Nedeczky Gáspár 1880-ban, s mintha semmi sem változott volna százhúsz év alatt, a patakok ma is tombolnak, nagyobb esőzések idején országutakat és házakat söpörnek el útjukból.
A források közül a a Dobogó-kő gyomrából eltörő Miklós kútja a leghidegebb. A Három-forrás bölcsője a Rám-, az Árpád- s a Jász hegye. A turisták szívesen pihennek meg az olyan erek, források mellett, mint a Szép cser-kút, Szakó-kút, Fényes-forrás, Király kútja, Aranyos-kút, Kerékvágás-kút, Fingó-kút, Szőke-forrás, Rám-kút, Prépost-kút, Keserűs-bük-kút, Nyúlási-patak, Száraz-patak, Csele-patak.
A 11-es út Visegrád felöli Dömös tábláját alig hagyjuk magunk mögött, elénk tűnik a XIX. század végi műemlék jellegű hajóállomás, szemben a volt Bergmann-panzióval. A hajóval érkezők ezt látják elsőnek a faluból. Mellette elhaladva megpillantjuk a Dömösi Galériát, épületében működik az önkormányzat.
A Malom-patakon átívelő híd környékén gondozott park díszlik. Virágok között fölirat: Üdvözöljük Dömösön! Jobbra a Duna melletti, vonzó kemping. Szemben, a túlparton emelkedik a barlangos Szent Mihály-hegy. Csupa romantika.
A Fő utcán Esztergom felé haladva jobboldalt Nepomuki Szent János szobra várja restaurálását, balra a nagy hírlapíró, Kőrösy László 1900 körül épített, díszes bádogcsúcsokkal ékes, stukkós, tornyos háza marad mögöttünk. A katolikus templomba betérve megcsodálhatjuk Maulbertsch – Magyarországon igen kedvelt barokk festő – Szent Istvánt ábrázoló oltárképét és az 1743-ban készült faragott barokk szószéket.
A templom mögött a most üres általános iskola udvara mellett feltárt avar temető leletei ma az esztergomi Balassa Múzeumban tekinthetők meg. A közelben árválkodik bezárva – de jó állapotban – az öreg vízimalom. (Pár évtizede még működött.) A templom mellett az 1939-es lengyel menekültek építette Mária-szobor idéz egy fontos korszakot a templom oldalán levő kétnyelvű emléktáblával, néha friss virággal és koszorúval.
Szinte sétára kínálja magát a harmincas évek Promenádja, a borospincék mellett kialakított sétány hősi emlékművével. Vele szembe áll az 1786-ban épült magas tetejű plébánia, kertje egykor a Dunáig ért. A nyári hónapokban sűrűn táboroznak itt cserkészek és más egyházi közösségek fiataljai. A Petőfi térről induló kis utca közepén, mely kisvártatva erdei ösvénnyé szűkül, Martsa István szobrász háza előtt sziklakertes környezetben hívja fel magára az arra vetődő figyelmét a művész guggoló gyermeket ábrázoló szobra.
A református temető kopjafái szemet simogatóan olvadnak a prépostok erdeibe. Mellette a XI. században már meglévő királyi kastély és dóm maradványai láthatók, de ha közelebb megyünk, akkor a ma is működő (felszentelt) altemplomban múzeum fogad, csodálatos XI. századi míves oszlopfőivel, csigalépcsőivel.
Az altemplom fölötti apszisról (ahol az oltár állt régen) szavakkal kifejezhetetlen szépségű táj tárul elénk. Úgy érezni, hogy itt „az Ég össze ér a Földdel”. Ezen a helyen nyaranta történelmi előadásokat tartanak fáklyafénynél. Ez az Álmos herceg szabadtéri színpad, neve dicső-tragikus múltunk egyik Árpád-házi királyfiára emlékeztet.
A prépostságtól az új házak között meredek út vezet le a református templomig. A kanyarban megcsodálhatjuk az MFT Rt. volt üdülőjét, mely ma a református misszió egyik dunakanyari gyógyító fellegvára. Kertjében, az országút mellett ott áll magányosan az 1740-ben épített barokk kápolna, őrizve a benne lakó hajdani remete emlékét.
Augusztus 20-án – egy több évtizedes szóbeli szerződés értelmében – a Dömös nevű hajó ingyen szállítja az utasokat Esztergomba és vissza. Érdemes még kimenni a Szent fa-kápolnához, különösen május utolsó vasárnapján délelőtt. A helybeliek az idevetődőt lelki táplálékkal, ökumenikus istentisztelettel, majd vaddisznópörkölttel kínálják, amely a Rám-szakadék felé vezető út egyik karakteres cél előtti állomása lehet az erdőt járók programjában.
Dömös címerének elkészítését és használatát a falu első írásos említésének kilencszázadik évfordulóján, 1979-ben határozta el a község képviselő-testülete. Azon az Árpádok hétsávos ősi címerrésze tűnik fel a lágyan fodrozó kék Dunában. Minthogy Dömös az első Árpád-házi fejedelmek és királyok birtokrésze volt, nagyobb ünnepeken Árpád-sávos zászlókkal lobogózzák fel a községet.

A Vadálló-kövek

A ló vontatta kisvasút vidám társasággal 1938-ban

Dömös műemlék jellegű hajóállomása a XIX–XX. század fordulójáról

A dömösi kemping

Dr. Horváth István régész, múzeumigazgató előadást tart a Dömösi Galériában

Maulbertschnek tulajdonított késő barokk Szent István-kép a római katolikus templomban

Kiköt a Leányfalu hajó

Dömös mai címere

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT