Szokás, hagyomány, hiedelmek

Teljes szövegű keresés

Szokás, hagyomány, hiedelmek
A legények általában a katonaidő megkezdése előtt házasodtak, a lányok tizennyolc–húsz éves korukban mentek férjhez. Gyakorta a szülők választották a jövendőbelit a vagyoni helyzet figyelembevételével. A menyasszonyi ruha a lányok legszebb, fehér színű, hímzett öltözéke, amelyet a mirtuszkoszorú egészített ki, amit később gyakorta őriztek a szoba falán lévő üvegajtós szekrénykében.
A mirtuszkoszorú ünnepélyes levétele az asszonnyá válás szimbóluma. Ekkor a helyi hagyomány szerint az új asszony feketébe öltözött, haját kontyba tűzte, fejére tette az anyós ajándékaként kapott kontyoló fejdíszt, a fekete főkötőt. Ezt később már csak igen jeles alkalmakkor (keresztelő, templomba járás, temetés) öltötte magára. A vőlegény fekete ünneplőben esküdött. A lakodalom fontos szereplője volt a vőfély (vőfi). Az 1900-as évekig szokásban volt, hogy a vőfély kalapján bokrétával, botján szalagokkal, kendőkkel, zsebkendőkkel ment hívogatni a lakodalomba a vendégeket.
Az emberélet fordulóinak szokásai közül az esküvőről és a temetésről is találhatunk feljegyzéseket a historia domusban. „Nem tudom kimutatni, hogy melyik korból származik az a szép szokás, hogy vőlegény-menyasszony az esküvő után való napon, vagy vasárnapon megjelennek együtt a nagymisén. A másvallású fél is eljön. Abba a templomba, ahol esküdtek. Azok is, akiket sohasem lehet máskor templomban látni. Talán a benedictio novare nuptae maradványa ez. A protestánsoknál is a katolikus múlt hagyománya talán. Mint ahogy a kálvinista paraszt szájában a »szent« György-nap, és »szent« Mihály-nap ma is határnap. – Ugyanerre tudom visszavezetni a gyermekágyból fölkelő asszony első útját, amely a templomba vezet. Aki máskor sohasem jön. Más vallású is!” „Senki sem látta másutt a doboziak temetési szokását: aki férfi meg akarja tisztelni az elhunytat, az lapáttal jelenik meg. A menetben a pap előtt haladnak. Minél nagyobb volt a halott tekintélye, népszerűsége, annál több a lapátos ember. Legtöbbször nem férnek a sírhant körül. Hanem turnusokban váltják föl egymást, hogy mégis mindenki dobjon pár lapát földet. Ki hozhatta ezt szokásba? mikor? nem tudni.”
Igen érdekes az a Lükő Gábor 1950-es évekbeli feljegyzéseiben szereplő adat, hogy a halottat kísérő menet elején, a pap körül lévő férfiak kezükben lapáttal, fejükön kalappal, énekelve vonulnak, míg a koporsó után haladók nem énekelnek, és fejükön nincs kalap. A lapátosok részben rokonok, részben a család ismerősei. „Fekete Illés temetésén elől mennek a lapátos emberek, utánuk a pap meg a tanító, utánuk a botos emberek, azután jön a halottas kocsi, mögötte a gyászolók és az idegen asszonyok. A lapátos emberek rokon férfiak, akik a sír behányásánál fognak segédkezni, a botos emberek nem rokon, szomszéd és ismerős férfiak, akik ebből az alkalomból mind görbebotot visznek. Ez a régi szokás Dobozon.” (A görbe bot a falu elöljáróinak kelléke volt általában.)
A temetés időpontját a halál beálltának ideje határozza meg. Ha éjféltől délig halt meg az eltávozott, másnap délelőtt temetik, ha később, délután. Amíg a halott a háznál van, a tükröt fekete fejkendővel takarják le. Régebben szokásban volt a halotti tor, a virrasztás és a halottsiratás is.
A halott rituális öltözete a korának megfelelő, már életében elkészített ünneplő ruhája volt. A közösség figyelmének középpontjában állt, ezért mindenki igyekezett a lehető legméltóbb módon temetni hozzátartozóját. A férfiak kalapját a XIX. század végén még a koporsóra szegezték, később a halott mellé helyezték. A sírt a rokonok, szomszédok, barátok ásták, jó mélyre. Oldalába bemélyedést, padmalyt készítettek, hogy a föld ne essen rá a koporsóra, egyik sarkába padkát hagytak, hogy a sírásók ki tudjanak lépni a gödörből. A padmalyt a halott jobb keze felőli részén ássák, fejét déli irányba fektetik. Dobozon százhúsz centiméter magas sírhalom készítése volt a jellemző.
Szintén Lükő feljegyzéseiből, rajzaiból ismerhetjük a dobozi fejfák típusait, díszítményeit, feliratait. 1950 körül Óré András helybeli idős ácsmester készítette a legcifrább fejfákat. Kezdetben tölgyfából, később akácfából, bár ez utóbbi fafajta nem a legalkalmasabb, mert az ék alakú véső, a betűvágó megakad benne. A sírjelek leggyakoribb díszítményei a szomorúfűz és a rozetta. A fejfát bécsi korom és tojás sárgája keverékével festik feketére. Óré András nem tanulta, csupán a temetőben megfigyelt fejfákat másolva sajátította el tudását. Korábban Szabó Lajos kerékgyártó mester faragta a fejfákat, ő tudott a legszebb betűket formálni, de sok a szegény ember maga faragta sírjel is a dobozi temetőben.
Jellegzetes sírfeliratok: A / Boldog / Feltámadás / Reménye / Alatt / E sötét sirhant / fedi Szatmári / Eszter kihült / tetemeit / Szület / 1874 szept / meghalt 1922 ; E Gyászos sir / hant alatt alu / sza örök álmát / Komlósi Jánosné / Molnár Zsuzsána / Élt 40 évet / Áldás Béke / Kihült Poraira. A református temető sírköveit a csabai Rósenbaum kőfaragónál csináltatták. A sírkövek jellemző feliratai a Béke poraira, illetőleg az ABFRA (A Boldog Feltámadás Reményében, Amen).
Az év naptári ünnepeihez sok jósló, megelőző és termékenységvarázsló szokás és hiedelem kapcsolódott. Különösen az időjóslásnak volt nagy hagyománya, hiszen az időjárás alakulása befolyásolta a gazdasági évet, meghatározta az elkövetkezendő időszak terméshozamát.
A dobozi néphit szerint, ha Gyertyaszentelő napján, február 2-án lágy idő van, még kemény tél várható. A Margit-napi (június 10.) esőcseppek tizennégy napig peregnek. Jakab napja (július 25.) nagy viharokat hoz. Ha szeptember 1-jén fényes idő van, négy hétig nem lesz eső. A Szent Mihály-napi északi szél kemény hideget, nagy havat jósol. Ha Katalin kopog, karácsony locsog. Dobozon is ismert volt a Luca napi kalendárium készítésének szokása. Luca napjától karácsonyig feljegyezték az időjárást (minden nap egy hónapnak felelt meg), ebből jósolták meg a következő év időjárását. A termékenységvarázsló szokások közül érdemes megemlítenünk, hogy Luca-naptól karácsonyig hétfélével (fias kukoricával, cirokmaggal, kendermaggal, napraforgóval, árpával, búzával, kölessel) etetik a baromfit, hogy sok csirke legyen az adott gazdasági évben. Hasonló célzattal, a tojásbőség előidézésére szurkálják meg piszkafával Luca napján éjfélkor a tyúkokat. December 13-án félretett szalmából készítik a kotlós fészkét, hogy sok csirke legyen. Ehhez a naphoz kötődik az országosan ismert Luca széke faragásának szokása is. Tizenhárom napig, karácsonyig készítették, ekkor a keresztútnál ráültek, hogy meglássák a boszorkányokat.
Bizonyos jeles napokon végzett cselekvések a népi gyógymódokban is szerepet kapnak. A Szent György napján szedett füvek (kerek nádra, cinadónia, feketepecér, szederinda) főzetét több betegség, főként a meghűléses betegségek gyógyításában használták. A Szent György-nap előtt fogott és megszárított kígyót szívgörcsök esetén ajánlották gyógyírnak. Húsvét első reggelén, itatáskor le kellett locsolni a jószágot, hogy ne legyen rühes. A karácsonykor az asztal alá helyezett kalapnak a lovak gyógyításában volt szerepe, megveregették vele a fájós testrészét.
A dobozi helyneveket Székely Lajos publikálta még 1892-ben, a Békésvármegyei Régészeti és Mívelődéstörténeti Társulat évkönyvében. Azokat betűrendben közli, és a nevek eredetére, keletkezésére vonatkozó magyarázószövegekkel látja el. Írásában a következő dobozi helyneveket és ezek eredetét vizsgálja (a földrajzinév-írás mai gyakorlatához igazítva): Ásás-zug, Bodor-eger, Basa fája, Bődös-ér, Itcze-ér, Csajka és Görge, Csanőd, Csáki-sziget, Deák-szegi-erdő, Déter, Emlős-töly, Farkas-zug, Falopó, Faluhely, Fűszeg, Fáczánház, Foktő, Fancsal, Fatnyi ere, Fekete-ér, Fekete-sziget, Fok-hát, Fő-eger, Fiatalos-ér, Görge, Görbe kengyel, Gyenge vésze, Görög-szállás, Helység-erdő, Homok-gödör, Hajdúirtás, Hegy, Ibrahim-fok, Ibrahim-zug, Irtás, Kengyel, Keskeny-zug, Kispál-zug, Kékfű, Kászmány, Komlós-derék, Kétszázas, Kaliczka, Kócsagos, Kapitány-szálás, Körös köze, Lábogó, Lóörző, Malom-ág, Madár halma, Maró, Macskás, Makkos, Megyer, Nagy-sziget, Napszámos-irtás, Nagy-kert, Nyomás, Nyilas, Ó-vár, Őzes, Pömpöly, Pap kereki, Petrezsány, Pap hóttja, Páskom, Pogány-telek, Pogány-halom, Rév-halom, Rákos kengyel, Repülő hid, Rácz-csapás, Rosz-erdő, Rét, Sebes-fok, Sáros-ér környék, Sósszík, Szanna-zug, Szentfa, Sámsonvár, Szárazkereki, Sziget-oldal, Sürü, Szőke-sziget, Szegények szigete, Sirató-halom, Szénégető, Szűzforgó, Sás-fenék, Szélkötő, Tökföld, Tőr foka, Tormáskengyel, Törzsőkös-ér, Túlahid, Tölgyszeg, Török hajó útja, Török útja, Török-ér, Varga-zug, Varga gödre, Vincze-sziget, Verebes, Veres gyürüs-lapos, Várköz, Vásárhely, Zila-kengyel, Zuhogó.
Az elnevezések a falurész vagy határrész természeti környezetére, jellegére, funkciójára, az emlékezetben megőrzött vagy már elfeledett történetére vagy néhai tulajdonosára utalnak. Idézzünk itt néhány érdekesebbnek tűnő példát.
Szent fa: a Doboz feletti erdőségben a Körös partján volt egy több évszázados fa, melyet négy ember sem tudott átfogni. A monda szerint az 1860-as években az erdész a fába vájt lyukba beillesztette Szűz Mária bádogra festett képét. A kép az évek során belenőtt a fába, nagy kinövések képződtek rajta. A doboziak a fa kérgét betegségek gyógyításában használták.
Sirató-halom: erdőrész a remetei erdőben. A néphit szerint, mikor a törökök a falut felégették, az asszonyok és gyermekek csapatosan ide menekültek, s siratták a falu pusztulását.
Varga gödre: Itsibundi Varga Miska földbe ásott rejtekkunyhójának a helye, ahol a gyulai török basa csellel ellopott felesége elhunyt.
Pap hóttja: az elnevezés alapja egy a szájhagyományban keringő történet, mely szerint a pap meg akarta tréfálni a komáját, hogy a varsából kilopja a halat. Mivel azonban a halászeszköz használatát nem ismerte, fejjel beszorult a vesszővarsába, belegördült a vízbe, ahonnan a varsa kiszedésekor holtan húzták ki.
Ibrahim-fok: a Körös mellékága, melynek elnevezése a török időkre nyúlik vissza. A történet szerint a basa altisztje, Ibrahim beleveszett a vízbe; a fokot a dobozi basa rendeletére róla nevezték el.
Basa fája: az erdő legvastagabb fája, mely alatt kampókkal kinyújtóztatva megölték a gyulai basát.
A szájhagyomány a falu történetével kapcsolatosan is több történetet őriz. Ezek közé sorolható Sámson várának története, illetve az az elképzelés, hogy Dobozt alagút köti össze Váraddal. A Doboztól délkeletre, a Holt-Körös egyik kanyarulatában lévő Sámson várával kapcsolatosan hosszú ideig élt az a hiedelem, amit Komáromi János mesélt el az 1950-es években: „Sámson a törökök idejében volt vezér a magyarok részéről. Az erdőben van Faluhelyen, az erdészlaktól délnyugatra a vára, be van már gyepesedve, nagy fákat vágtak ki arra, a temető sírdombjai is látszanak még most is. Templom romjai is láthatók ott, a homokgödörből téglamaradványok kerülnek elő. A törökök után a hajdúk kerültek először vissza, és egy írást találtak az icce aljában, Kékes község el van fordítva Kígyósnak. Földbe süllyesztett házak is vannak.”
„Sáncok nyomai látszanak rajta. Népmonda szerint nevét vette Sámson nevű rablóvezértől, ki cinkosaival egy itteni föld alatti üregben tanyázott, lejáratul egy vastag, csonka fának üres derekát használván” – írja Sámson várával kapcsolatosan Haán Lajos.
Lükő Gábor a következőket jegyezte fel 1953. október 15-én. „1953. X. 13-án dobozi lakosok és a Farkas János-féle 1812-beli térkép útmutatása alapján felkerestem »Sámson vára« nevezetű helyet és a mellékelt helyszínrajzot, ill. keresztmetszetet készítettem. A sánc tetején végig sok pirosra égett téglaszerű nagy rögöt találtam. Sok helyen feketére égett és lávaszerűen megolvadt a föld. Az egyik rögben egy kb. tizennyolc centiméter átmérőjű gerenda nyoma látható. A sánc délnyugati része művelés alatt áll. Sürgősen védetté kell nyilvánítani és kisajátítani.” Lükő javaslatára a Népművelési Minisztérium múzeumi főosztálya, 863-7543/1953 sz. határozatával a területet védetté is nyilvánította.
Sámson történetét 1893-ban Székely Lajos dolgozta fel, s közölte Békés megyei eredeti magyar néprege címmel. A szerző megjegyzi, hogy a történetet szóbeli részletek alapján állította össze, így teljességgel érthető, hogy az előadottak történeti hitelessége kétséges.
A Székely által feldolgozott népmonda szerint Sámson két fogsorral született talált gyermek, táltos volt, akivel a garabonciás ajándékozta meg a falut. Iskolába nem járt, mégis könyv nélkül tudta a Bibliát. Már gyerekkorában megmutatkozó hatalmas erejét – erről kapta a nevét is – a törökök bosszantásában hasznosította. A hirtelenszőke bajusza és szakálla miatt Veres Sámsonnak nevezett férfit a falu bírójává választották, folyamatosan harcban állt a török basával. A basa szemet vetett a farkas-kerti öreg halász leányára, s hogy magához ne tudja venni, Sámson elbújtatta az erdő rejtett, víz által bekerített zugába, egy régi földvárba. A leány, hogy édesapjától elbúcsúzzék, elment annak házába, ahol egy csapat török rátámadt, s a lány szíven szúrta magát. Halálát látva édesapja is meghal. A törökök a lányt a vízpartra viszik, s fogyó holdkor a mély örvénybe vetik. Sámson a vízen holtan úszva látja viszont szerelmét, eltemeti a várba a földsánc alá. Befészkeli magát az ősrégi falak közé, bosszút esküszik. Rablónak áll, társaival a töröktől rabolt kincseket a föld alá, a sír köré ássa el. A gyulai basa kíméletlen meggyilkolása után a török a falu ellen támadt, felgyújtotta hét helyen, az emberek a Szanazugból siratták a szemük láttára elpusztult Dobozt. A régi falu nyoma ott van, ahol a Körös kanyarodik, a nagy erdő mélyén lévő Faluhely nevű részen. A lakosok az új falut lejjebb építették fel. Sámson tovább ölte a törököt, egy vén, csonka fűzfa odúján keresztül járt be a földvárba, mindaddig, míg meg nem halt. Emlékét a Sámson-vár őrzi.
A szájhagyomány többféle hiedelemtörténetet őrzött meg a Bódizsné halmáról és Ördöngös János tevékenységéről.
„A békési határba van egy domb, Bódizsné dombjának nevezik. A kisbírók onnét hordták a tojást. Majd oszt egyszer a kisbíró elmegy tojásért. De az öreg mama nem vót otthon. Vót neki egy tartott kisjánya. Az aszongya: nincsen tojás, nem tojt még nagyanyám. Azt mondta a kisbíró, hogy hát oszt hogy tojik nagyanyád? Aszongya, hogy a gerendába van egy kő, aszt a szájába fogja, s akkor tojik. Hát a kisbíró ezt a követ elvitte a városházáhó. Osztán megpróbálták ott is, valamelyik a szájába fogta, mind tojt. Most aztán ilyen dolgokon többön is rajta vesztett az öreg mama s akkor aztán kilenc kéve nádba megégették egy dombon, a többi helyen víz vót, oszt azír nevezik most ezt Bódizsné halmának.”
„Uradalmi cselédkanász vót, bíkísi ember, én csak úgy híttam, Ördöngős János. Mikor kihajtottuk a disznókat, mind odament a disznó, röfögött neki, köszönt, szaladt hozzá, úgy vették környes-körül. Amék nem köszönt, megkorbácsolta.”
„Dancki Károlynak a kutyája megugatta szombat este, hát ekűtte vasárnapra. Mongya neki Dancki, hogy elment a kutya. Aszongya: hát odavan Nagyváradon. Ne busujon azon, majd hazajön a’. Egy tajicska kerékkel a kémény alá állt, kiáltott a kéménybe a tajicskakeréken keresztül, aztán reggelre hazajött a kutya.”
„Ez a kanász ott kovártojozott, ott hált az Ána néninél. Ez egy olá aszszony vót, az is babonás vót. Egyszer összevesztek, aszonta a János bácsi, hogy megmutatom, hogy a szűre űrá ugrik, a dunyha meg az öregemberre. S osztán ugy is lett. Hallod te Rozi, mondta nekem az olá asszony, az éjje’ megijedtem, mert a szűr rámugrott, a dunyha meg Jánosra. Hát én nem hiszem el. No hát elhihedd. Ez igaz vót. Nem tudom, János bácsi vót, de kiféle János vót, nem tudom, mink csak Ördöngős Jánosnak híttuk.”
A dobozi babonás történetek sorában kiemelkedő szerep jut a boszorkányhiedelmeknek. Implom József közlésében ismerhetjük meg a boszorkánysággal vádolt Sánta János dobozi férfi perében felvett jegyzőkönyvi részleteket 1718-ból.
Mint a falutörténet vonatkozó korszakát feldolgozva is feldolgoztuk az adatot, más perekéivel együtt, 1717-ben boszorkányság vádjával a megye törvényszéke elé állították Sánta János dobozi lakost. Ügyét 1718. január 27-én Gyulán tárgyalták. Fazekas, másképp Gebei István ezt vallotta: „Megyeri Györgynek harmadéve disznópásztora voltam. A megyeri réteken őrzöttem a disznókat. Ott megbetegedtem, s harmadnapig betegen feküdtem. Egy étcaka csak felvernek engem a boszorkányok. Egyik közülök megnyergel, s lovának elviszen, de aki rajtam ült azt nem ismertem. És messze sokat hordoztak. Mikor visszahoztak, a Lapos dombjánál, mely Dobozon innen van, észreveszem magam, s ugyanakkor ki is törik a lábom. S a Lapos dombjánál csak ott akartak hadni, de megint csak felvöttek, s azhol feküdtem, oda visszavittek. Ugyanakkor a gatyamadzagom el is veszett, és azóta is odavagyon. Akkor láttam Sánta Jánost köztök, hogy zászlótartó volt. Az én lábamnak penig azelőtt semmi baja nem volt. Annak utána Kiss Istvánné gyógyította meg.” Ugyanerről a Sánta Jánosról egyéb feljegyzések is vannak. Almási György vallomása szerint meglátta a Körös alján a halat, Vizutcai Kis János pedig arról vallott, hogy a tűznél ült egy égő üszögnek a végén, feje felett csapkodtak a lángok, de nem égett meg.
A korábban már szintén említett Sánta Mátyásnét tartották Dobozon a leghírhedtebb boszorkánynak, ahogy írtuk, 1716-ban, a sok panasz és bejelentés nyomán eljárást folytattak ellene. A tanúvallomásokból az derül ki, hogy Anna asszony ördögi tevékenységei a következőkben nyilvánultak meg: asszonyokat kötött meg, hogy ne legyen tejük, embereket bénított meg, szürke ló alakjában nyomta meg az embereket éjszaka, látta az emberek belső szerveit. A tanúk vallomása nyomán kínvallatásra ítélték, s mivel tetteit a vallatás alatt beismerte, 1716-ban, Füzesgyarmaton megégették. A boszorkányperek anyagában szerepel, hogy hasonló bűnökért lakolt Kis Istvánné is, illetőleg a már említett Sánta János, akit a boszorkányok zászlótartójaként emlegettek.
A hiedelemtörténetek közül soknak a témája a gyermekek megrontása, illetőleg mágikus gyógyítása úgynevezett tudós emberek segítségével.
„1929-be született a Lajcsi. Egésséges állapotban született, aztán történt vele egy borzasztó eset, amelyik sok embernek hihetetlen. Hathetes korába megbetegedett. Addig egészséges gyerek vót. Ilyen vót mint e, ni! Aztán meg ilyen vót, mint az ujjam. Elkezdett fogyni, csak a csontjai lettek, visított egész iccaka, különösen este 11-tűl hajnali háromig. Orvast híttunk neki, az orvas megállapította: majd elhagyja, csontkór, sárgarépát tejbe főzni, meg kolompírt, pirét. De hát mink ezt nem csináltuk, hanem tudóshó folyamodtunk. Vót a kössígbe egy tudós ember, Dadai Lajos, má meghalt, öreg ember vót, ehhe vittük, ez kezdte gyógykezelni. Mikor a feleségem odavitte, aszonta, hogy nem csinálok semmit, mer az urad nem hisz. Akkor könyörgött, hogy megnízte és aszonta: Uradnak el kell menni a temetőbe, 9 sírbú fődet 9 fél marékkal, 9 fajta fának a gallyát levelestűl, hátra ne nézzen, senkihe se szójjon. Éjjel kellett átmenni a temetőbe. Ifélbe. És ebbül a fábúl, fődbűl fürdőt főzni. Ebbe füröszteni a gyermeket 9 nap. Egy ingbe, mindig egy ingbe. Azt mondta az ember: Mikor megkezdődik a fürdés, három napra megjelenik aki megrontotta. És meg is jelent. De be ne eresszük, mer akkor nem gyógyul meg a gyermek. Mikor aztán víge lett a fürdésnek, 9 nap után, az inget baltával összedarabolni laskának. Küszöbön. Aszonta: Mikor az inget összevágom, csutkaparázsra tenni, elígetni, a hamuját a küszöb alá leásni. Akkor aztán az egyénnek fekvő kell lenni. Én errűl meggyőződtem, kűttem egy kibérelt asszont, hogy nézze meg a rontót, milyen állapotban van. Még a gyógykezelés tartott, addig egy hétig az asszony, a gyermek anyja úgy aludt, hogy lelket nem lehetett verni, mindig aludt. A másik héten pedig én aludtam, de olyan formán, hogy énbelém is lelket alig lehetett hozni. Mikor én aludtam, azt mondja ő (az asszony), muzsikálnak. Én nem hallottam, aszontam: Ne képzelődj, a pók fogott legyet, az muzsikál. Erzsi néni meg azt állítja, hogy visongatást is hallott. A gyerek meg szőrös vót. A feje hátrafordút. Aztán oszt meggyógyút a gyermek, kezdett javúni, esztendőre meggyógyút. Azt mondta az ember, három évre elpusztút vóna, addig száradt vóna. Bábasszon vót, aki megrontotta. Megsimogatta a gyereket, az oszt visított, attú fogva nem szopott. Ez egy bosszú vót.”
A hiedelmekben Dobozon is különös szerepe van a felfelé fordított seprűnek. A boszorkányjárás napján, december 13-án, a küszöb elé teszik a seprűt, amelybe az ártó lények ellen kést, villát vagy csontfésűt szúrtak.
A menyasszony ügyességét volt hivatott megtudakolni az a szokás, hogy esketés után, a küszöbön a kezébe seprűt löknek, ha gyorsan elkapta, a néphit szerint ügyes asszony válik belőle.
Boszorkányok rontó cselekedetei ellen bal kézzel végzett cselekményeknek, például ajtónyitásnak volt hatékonysága.
Szerelmi varázslás és rontás céljából a kiszemelt személy lába nyomát felszedték és a kéménybe vagy kemencébe dobták.
Házépítéskor az alapba vagy a küszöb alá pénzt, pálinkát ástak termékenységvarázsló célzattal, a gazdagság és szerencse biztosítása érdekében. Cigány adatközlők szerint új házba költözéskor bajelhárító céllal állat vérét vették a küszöbön vagy vérrel szentelték a ház négy sarkát. A ház szentelésekor kenyérrel és sóval kínálják a vendégeket, hogy mindig bőségben éljenek a lakók. Országosan ismert a karácsonyi szalma hagyományköre. Karácsonykor az asztal alá szalmát és szemes terményeket szórtak, majd ünnep után az állatoknak adták termékenységvarázsló célzattal.
Az Alföld falvaihoz hasonlóan Dobozon is éltek a falucsúfolók. A bihariak bicskások, a békésiek madzagosok, a doboziak bakósok, mert mindig vitték magukkal a bakót: a szőrtarisznyát.
A népi gyógyászat a népi természetismeret része, egyaránt tartalmaz racionális elemeket és mágikus eljárásokat. A dobozi népi gyógyászati eljárások Oláh Andor tevékenysége nyomán váltak országosan ismertté.
A Békés megyei népi orvoslást bemutató kötete előszavából megtudhatjuk, hogy békéscsabai majd dobozi orvosként két évtizeden át folyamatosan végezte az anyag gyűjtését, rendszerezését és értékelését. A közlések néprajzi értékét növeli, hogy minden egyes adat esetében pontosan megjelöli a gyűjtés helyét, felsorolva azt a harminchárom Békés megyei települést, ahol vizsgálódásait folytatta.
A dobozi népi gyógyászat gazdagságának illusztrálására csupán néhány példa erejéig van lehetőségünk a jeles munkából idézni. A fejfájás gyógyításában az ecetes dörzsölést, ecetciberét, megreszelt feketenadály-tövet, sós víz gőzét, borsfű gőzölést alkalmazták. Vérszegénységre nyers májat, tejet és fokhagymát fogyasztottak. Magas vérnyomásban szenvedők két lapockája közé piócát (nadályt) ragasztottak, vagy eret vágtak rajtuk. Szélütött betegre is nadályt tettek, vagy bodza fürdőben fürdették. A jégárpát aludttejjel borogatták, kilenc szem árpával hajnalban megkerítették, miközben a következőket mondták: „Árpa, árpa, lekaszállak, majd a földbe bedobállak!”
Szemfájásra a meleg, reszelt sárgarépás borogatás, a görögdinnyelé, a sósborszeszbe áztatott fehér liliomlevél, a saját vizelettel történő borogatás, vagy az áldozócsütörtökön szedett szikfű volt a hatásos. Torokfájásra a borogatások (meleg korpa, mézes dohánylevél, kámforos pálinkás sárgarépa, meleg hamu), valamint a kenések (például ablakizzadsággal napkelte előtt) használtak. A megfázás tünetét rum, bor fogyasztásával, valamint apróbojtorján-teával enyhítették. Köhögésre szikfűvirág, bodzavirág, kámforfű, combor, tört dióhaj, apróbojtorján teáját, vagy földi tengeri levét itták. A tüdőbajra is különféle teák jelentették a gyógyírt (tüdőfű, fekete nadály, combor, zab, fodormenta, bodzafavirág). A fülfájást mályvafőzettel, vereshagymadarabbal, reszelt sárgarépa levével, étolajjal gyógyították. Fájós fogba tömjént, tályoggyökeret, cigányok pipabagót tettek, vagy villámsújtotta fa szilánkjával piszkálták.
A gyomorfájást úgy gyógyították, hogy megszappanozott keserűlapu vagy dohánylevelet tettek a beteg gyomrára vagy mézzel kenték. Gyomorfájás gyógyítására alkalmas volt a citromfű- vagy vasfű tea. Máj- és epebetegségekre a sárga peremizsvirág-fürdő volt hasznos, főzetét használat után járatlan helyre, kerítés tövébe öntötték, hogy más ne kaphassa meg a betegséget.
Sárgaság elleni gyógyszerként tartották számon a tizennégy napig pálinkában érlelt és kockacukorra cseppentve fogyasztott kislibatrágyát. A sárgaságos kisgyermek kezére vékony piros szalagot (fejtőt) kötöttek. Vízibetegségre a cickafark tea, a pálinkába áztatott tengeri hagymalevél, vagy a fehérborban áztatott fehér rozmaring volt a jó. Vesebetegek derekára megszappanozott keserűlapu levelet vagy meleg búzakorpát kötöttek. Reumás fájdalmakra a feketenadály-gyökérből, fehérmályvából vagy petrezselyemlevélből készült fürdőt, a zsírral összekevert reszelt émelygyökért, a kámforos pálinkába áztatott reszelt tályoggyökeret, vagy a puskapor és fájdalomborsó keverékét tartották hasznosnak.
A különböző testrészek fájdalmait főtt krumpli, medvetalp, forrázott fokhagymaszár borogatással, valamint zsíros kenéssel kezelték. Idegzsába enyhítésére a köszvényfűtő, fehér mályvatő, keserűlapu-gyökér, fájdalomborsó, cucorfű fürdőt alkalmazták. Kificamodott testrészre leforrázott fokhagymaszárat tettek. A nyavalyatörős embert szárított, tört, pálinkába áztatott barátalmával itatták vagy kilencszer visszafelé imádkoztak rá.
A bőr betegségeire is sokféle gyógyír kínálkozott. Pipamocskot tettek a sömörre, kékköves zsírral, vizelettel vagy büdöskővirág, égetett timsó és zsír keverékével kenték a rühöt, szalicilos zsírt kötöttek a tyúkszemre, kutyatejjel, illetve szalonnabőrös kenéssel mulasztották el a szemölcsöt, ecettel, oltott mésszel vagy napraforgóolajjal kenték be az égési sérüléseket. A sebeket tejben főtt korpával, útilapuval, akácfalevéllel, eperfalevéllel, pokolvarfűlevéllel, megszappanozott fehér hátú fűlevéllel kezelték. Vágott sebekre pálinkás ruhát, paprikát, pöfeteg gomba porát, sós kenyeret vagy pókhálót tettek, a kutyaharapást ecetes szalonnával, vagy szőrével gyógyították.
Ami Doboz népdalkultúráját illeti, abban a szerencsés helyzetben volt a hagyományait még őrző falu, hogy a leghivatottabbak gyűjtése örökítette meg nem egy nótáját. Már Vikár Béla és Kálmány Lajos is végeztek kutatásokat ebben a régióban. És aztán megérkezett Bartók Béla is, ahogy korábban már említettük: rokonlátogatóként.
Bartók alföldi gyűjtéseiben feltűnő a dallambőség, ami egyrészt az új stílus dallamáradatával magyarázható, másrészt azzal a ténnyel, hogy mivel a békési falvak voltak Bartók első lelőhelyei, feltehetőleg még minden variánst feljegyzett, rögzített. Gyulán 129, Vésztőn 138, Dobozon pedig 164 népdalt, népéneket és a nép körében elterjedt műdal eredetű nótát gyűjtött. 1906. évi Békés megyei gyűjtéseiről – ahogy már szintén említettük – levélben számolt be édesanyjának, többször említve a gyűjtés helyszíneit, így Dobozt is: „…Vasárnap átvitt Géza Bihar megyébe, a Sarkad melletti Fekete-ér-pusztára, ahol végre akadt anyag is. Ott megismertem Franckot, aki mindjárt Dobozra hívott egy napra. Hétfőn elmentem gépemmel kanászoknak és juhászoknak közibe, délután meg este a benedeki cselédlányt fonografáltam le. Kedden reggel búcsúzóul még egy aratót hívatott be Galgóczy, azután indultam Dobozra. A fekete-éri gazdatiszt aznap estéjére átküldötte egy öreg énekesét, Franck is hozott egy néhányat vacsorára, s így este történtek felvételek is, leírás is. Összvesen feljegyeztem arrafelé 83 dalt, és 47 felvételt készítettem. Franck nagyon szíves volt, meghívott egy pár hétre például október, vagy novemberben, amikor elrándulhatunk különböző szomszéd uradalmi gazdatisztekhez és átkutathatjuk az egész vidéket…”
Bartók Béla gyűjtéseinek jelentős része kiadatlan maradt, s a Néprajzi Múzeumban található. Az anyag egy része azonban megjelent különböző gyűjteményekben és tudományos munkákban. Idézzünk itt néhányat a dobozi nepdalok közül:
Szegény vagyok, szegénynek születtem. / A rózsámat igazán szerettem. / Az irigyek elrabolták tűlem, / Igy lett igazi árva belűlem. // Ha bemegyek, ha bemegyek, ha bemegyek a dobozi csárdába, / Leülök a, leülök a, leülök a cseresznyefa lócára. / Kocsmárosné, arra kérem, rögtön jöjjön ki, / Ezt a csekély adósságom, borom árát ki akarom fizetni. // Kubikosból, kubikosból sose láttam jó gazdát, / Mind megissza, mind megissza az utolsó garasát. / Ha nincs pénze, bémegyen a kocsmába / Adnak neki, adnak neki a gödörcédulákra. // Feleségem, feleségem, ha elmék a kubikba, / Kenderhámom, kenderhámom akasszad a nyakamba. / Kenderhámom akasztom a nyakamba, / Úgy megyek, de úgy megyek a kisjenei kubikba.
A Békés megyei kutatásai szerepet játszottak a népzene dialektusainak megalkotásában, éppúgy, mint Bartók kompozícióiban, népdalfeldolgozásaiban. A megyében végzett népdalgyűjtő tevékenységének emlékét Gyula városa mellszoborállítással, Doboz község pedig emléktábla leleplezésével örökítette meg.

A Bartók Béla tiszteletére avatott emléktábla

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages