Épített örökség | Száz Magyar Falu

Épített örökség

A község fontosabb építményeinek számbavételekor elsőként a tölcsér alakú Kossuth tér közepén álló, műemlék jellegű református templomról kell szólnunk e kötet más fejezetében taglalt előzmények és épületelődök után. Helyi hagyomány szerint régi, szép tornyú, már a török időkben is meglévő templomukat a Körös alámosta és leomlott. Régi harangjukról azt vallották, hogy „az Atyák öntették Váradon… hangja kihallott Kígyósig, Büngösdig és Vésztőig is. És hogy a Pogány gyakran kijárt prédikálni, azon toronyból levették… Gellaiak, Ölyvödiek, Vésztőiek, Antiak ide jöttek lakni, minthogy itten bátorságosabb volt a lakás, és azoknak apróbb harangjok lévén, azokkal harangoztak”.

1712-ben kis templomot építettek paticsból, majd később vályogból, s mellé fatornyot emeltek. A templomot 1735-ben renoválták ugyan, de mindhiába, ezért 1755-ben – vármegyei jóváhagyással – a régi alapjaira új faépületet, eléje 1771-ben egy nagy portikuszt készítettek. 1782-ben helytartótanácsi engedéllyel megépítettek egy hat öl magas fatornyot, szélvitorlával. 1786-ban a toronyhoz 123 fontos harangot öntettek, a következő évben pedig megnagyobbíttatták a már korábban meglévő kis harangot.

Kállai M. Sámuel prédikátorsága, Nagy Péter bírósága, Komlósi Péter, Szabó János és Békési János kurátorsága idején, mindenféle kölcsön felvétele nélkül 1794–1798 között épült. A templom egyhajós, homlokzat előtti toronnyal, félköríves záródással. A toronytörzsön átvezető bejárati ajtó egyenes záródású, kőkeretes. A második szint közepén egyszerű keretelésű körablak, a legfelső szinten félköríves ablakok láthatók. A toronytörzset órapárkány – benne órával – zárja. A toronysisakon a felújítást megörökítő 1867-es évszám látható, a sisak tetején gömbös, csillagos, zászlós csúcsdíszt helyeztek el. A tornyot a hajóval íves oromfal köti össze, két szélén copf díszítésű vázával. A templom bal oldalán a hajóhoz portikusz is csatlakozik. Az épület nyeregtetős, a záró résznél félkörívesen kontyolva.

A szentegyház belső tere három boltszakaszos, hátsó részén negyedgömb kupolával fedett. Megvilágítására a bal oldalon három, a jobb oldalon további két félkörív záródású ablak szolgál. A hajó rövid oldalán található a nyomott, félköríves, két oszlopon nyugvó, három ívsoros alátámasztású, barokkos motívumokkal díszített karzat. A berendezés klasszicizáló, copf stílusjegyekkel készült. Padlóját széles hajópadló burkolja.

A templom az 1978-as földrengés idején megsérült, helyreállítása hat esztendeig tartott. Az épületet olyan rejtett vasbeton szerkezettel erősítették meg, mely az UNESCO figyelmét is felkeltette.

A templom és a parókia kegytárgyai közül megemlíthetünk egy 1767-ben ónból készült, vésett díszítésű, szalagfüles, „A Dobozi Eklesia Költségén 1767” feliratú boroskancsót, egy 1775-ben, Fazekas János debreceni ötvös által ónból, öntött díszítéssel készített, gyűrűkkel tagolt testű, fenyőtoboz alakú fogóval és rovátkolt billentővel ellátott boroskannát, derekán bekarcolt felirattal: „DOBOZI SZ: EKL. Részire Tabajdi János Vette ANNO 1775.” és egy XVIII. századra keltezhető, díszítés nélküli, gyűrűs, gömb alakú nóduszú, virágkehely kuppájú ónkelyhet.

A község másik kimagasló (ipar- és) építészettörténeti emléke a földbirtokos Wenckheim család felkérésére, Ybl Miklós tervei alapján, romantikus stílusban, 1863-ban épült, műemlék jellegű kategóriába sorolt magtár (Vésztői út 12.).

A T alaprajzú épület nagyobbik, három szintes, téglány alakú része szolgált a gabona tárolására. Ehhez az épületszárnyhoz merőlegesen csatlakozik a szintén három emeletes silótorony, melynek nyugati oldalán, középen található a kocsik beállását lehetővé tevő, félköríves, boltozott bejárat. A jobb oldali részen helyezkedett el a szárító siló. A torony tetején kör alakú tárcsadísz, alatta félköríves vaknyílásokból álló díszítéssor látható. Az ablakok fölé romantikus jellegű bekarcolt szemöldökdíszeket tervezett Ybl Miklós.

A magtárat az idők folyamán néhány helyen átalakították. Ha sikerülne a jobb sorsra érdemes épület új funkcióját megtalálni, akkor a megfelelő rekonstrukció elvégzése után a község számára is lehetőségeket teremtő, a megye épített örökségének számottevő részévé válhatna.

A Wenckheim családhoz köthető, a kastély parkjában található a köznyelvben csak „ékszeresdobozként” emlegetett, műemlék jellegű római katolikus kápolna és kripta is. Mindkettőt Wenckheim Dénes gróf építtette 1902-ben bécsi mesterekkel, Viktor Siedek bécsi építész tervei alapján, neoromán stílusban. A kápolna egyhajós, félköríves szentélyzáródású, főhomlokzatának jobb oldali részén homlokzat előtti csürlős sisakú toronynyal. Ezen az oldalon található a hajóhoz félkörívesen kapcsolódó sekrestye is. A főhomlokzat másik oldalán körív alaprajzúan ugrik elő a lépcsőfeljáró.

Az épület külső képe viszonylag egyszerűbb, azonban mindenképpen kiemelkednek a homlokzatot díszítő, Máriát és a kisded Jézust ábrázoló szobrocska, a művészi kivitelű vízköpők és a bejárat boltívén látható ítélő Jézus (a Pantokrátor) alakja. Megjegyzendő, hogy a kápolna műszaki szempontból is igen jelentős, mert mennyezete – az országban az elsők között – vasbetonból készült.

A belső tér gazdag díszítésű, kiképzéséhez sok féldrágakövet, különleges fát és kőféleséget használtak fel. A kápolna és a kripta kupolája egyaránt velencei aranymozaikból áll, szenteket és bibliai jeleneteket ábrázolva. Az oltár feszületét carrarai márványból európai hírű művész, Fadrusz János készítette, azonban egyes vélekedések szerint a Pozsonyban felállított korpuszának másolataként. Mellette két ikon, ezek a templomépítő Wenckheim Dénes és apósa, Wenckheim Frigyes védőszentjeit, Szent Dénest és Szent Frigyest ábrázolják.

Az oltár mögötti mozaikkép az uralkodó Istent mutatja hat angyallal körülvéve, akik az imádás áldozatát ajánlják fel. A boltív közepén lévő Krisztus-monogramban öt rózsaszirom (pentagram) látható. Az oltártól jobbra helyezkedik el a salzburgi vörös márványból készített nyolcszögletű keresztelőkút, melynek felső részén nyolc, egymás kezét fogó gyermekalak látható. (Sokan – köztük sajnos több helytörténeti mű írója is – azzal magyarázta a nyolc gyermek megjelenítését és a templom szószékét tartó nyolc oszlopot, hogy Wenckheim Dénes grófék nyolcan voltak testvérek. Azonban Antal grófnak és feleségének, Zichy Máriának csak hét gyermeke – köztük Dénes – született.)

A templom további figyelemre méltó remeke a nyolc kötegelt oszlopon álló szószék, közepén – amely a római Szent Péter bazilika szószékének mésztufa másolata – ritka ábrázolásmódban a Szentháromságot találjuk.

A kúttal átlósan helyezkedik el a gyóntatószék, mely a templom bútorzatához hasonlóan faragványokkal és intarziákkal gazdagon díszített. A berendezéshez tartozó tárgyak jelentős része Bécsben készült. A kerámiamozaik padló a Wenckheim család címerével és különböző Békés megyei motívumokkal ékes. A főbejárattól balra található a templomot felszentelő, az építtető és az építő nevét megörökítő emléktábla.

A kripta köralaprajzú, centrális, kupolás épület, két oldalán kápolnaszerűen kialakított temetkezési helyekkel és oltárral. A külső részén látható faragványok, ábrázolások közül kiemelkedik a bejárat feletti boltívben látható sírból kiemelkedő Krisztus a felkelő nappal és a Wenckheim család címere. A belső tér jeles alkotásai a kupola mozaikjai, ezek Jézus születését, keresztről való levételét, feltámadását és mennybemenetelét örökítik meg. A kriptában Wenckheim Dénes, idősebb és ifjabb Rudolf gróf, valamint a család házi lelkésze, Steib János és testvére, Mária alussza örök álmát.

A XIX. század második felében Wenckheim Rudolf gróf kezdte meg a dobozi kastély építését, mely nemcsak haláláig lakhelye, hanem a dobozi, vésztői és csorvási uradalmak birtokigazgatási központja is volt. A többszöri bővítés és átalakítás miatt még műemlék jellegűnek sem minősített épületben jelenleg általános iskola működik.

A népi építkezések közül kiemelkedik a Vésztői út 4. szám alatti szoba-konyha-szoba-padlásfeljáró-kamra-istálló alaprajzi elrendezésű épület, melyet az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség 1959-ben mért fel. A helyiségek előtt tornác fut végig. Oromfalán évszám, „1879” látható. A községben „Kű (H. Szabó) Sándor háza”-ként emlegetik. A tulajdonos előnevét azért kapta, mert „ez volt az első ház, mely szabadtűzhelyét kű-kéményre építteté át”.