Háry vendégszereplése

Teljes szövegű keresés

Háry vendégszereplése
Hazai népdalgyűjtésünk hőskorából, az 1810-es évek közepéről írta Táncsics Mihály (1799–1884), hogy Fejér megyében vállalt gabonanyomtatás alkalmával, fuvarozás közben a csákvári fogadó ablakában éneklő lányoktól hallott népdal ragadta meg a figyelmét: „Csákváron megetettem a nap alkonyatában. Míg én a lőcshez támaszkodva nézném a népes országúton jövő-menőket, a félig-emeletes fogadónak egyik ablakából két úrilány könyökölvén ki, elkezdték a »Jaj de fáj a szívem« népdalt harmonia szerint dalolni. Soha életemben dal úgy nem hatott rám, mint ez akkor; minden idegeimet zengésbe hozta. Ha rám nem estvéledik, s ők újra meg újra kezdették volna, kész voltam volna órákig hallgatni. Durva paraszt létemre szívem egészen ellágyult, s érzelmeim örömkönnyekre olvadtak, mert a dal rám nézve egészen új, szokatlan vala, s mert az úrilányok szépek valának; a dalt harmoniásan zengedezték, ami nálunk nem volt szokásban.”
Népdalokról, lakodalmi szokásokról, népviseletről tudósított 1856-ban Szöllősi Benő Vázlatok a csákvári népéletből című honismertető írásában. A népdaloknak, népballadáknak az 1870-es évek elején Csákváron, Fornapusztán már rendkívül jó érzékű gyűjtője is akadt: Székely Sándor, akinek gyűjteményéből két kis könyvet adott ki 1875-ben Abafi-Aigner Lajos Szerelmi népdalok és Tréfás népdalok címmel. Számos olyan népdal található bennük, amelyekben szerepel Csákvár vagy Forna neve. (Lásd Függelék XI.) Székely népballadákat, balladás dalokat is gyűjtött. Patkó Pistáról, a nevezetes betyárról szól az egyik. (Lásd Függelék XII.) Ugyanő 1870 körül, Hársing István 1910 táján Csákváron a karácsonyi betlehemes játék szövegét jegyezték le. (Lásd Függelék XIII.)
Adventben, karácsony előtt kilenc napon át a Szent Család költöztetése, Mária és József szálláskeresésének felelevenítése is szokásban volt. A községben a második világháború végéig több csoportban gyakorolták. Egy-egy csapatba kilenc család tartozott, akik a bibliai eseményre utalva kilenc estén át felváltva helyet adtak Mária, József és a kis Jézus képének. A kép rendszerint egy előimádkozó, előénekes asszonyé volt, esténként tőle indultak szálláskeresésre. Minden családnál egy napot töltött a szentkép, majd este az előtte elvégzett áhítatosság (ima, adventi és karácsonyi énekek) után a következő családhoz vitték. Itt ünnepélyesen befogadták, a házi oltárra tették, amit a kászliból, sublótból alakítottak ki, gyertya-fenyőág-virág díszítéssel. A szentkép befogadásakor minden családtag otthon tartózkodott azért is, hogy a szent család oltalmába ajánlják őket. A szentcsaládjárást az egyes csoportok teljesen öntevékenyen gyakorolták, a plébános nem vett részt benne.
Karácsony második napjának reggelén mentek a fiúgyerekek köszönteni. A köszöntőverset apjuktól, nagyapjuktól tanulták. Diót, kalácsot, szaloncukrot, pár fillért kaptak a jókívánságokért. A Csákvárhoz tartozó uradalmi pusztákon is köszöntöttek karácsonykor a gyerekek.
Az esztendő jeles napjain elmondott köszöntők, ekkor bemutatott dramatikus játékok mellett az éneklésnek, népi színjátszásnak is évszázados hagyományai vannak Csákváron. Biczó Pál is beszél róla 1896-ban A csákvári református egyház történetében: „Hasznos, jó könyveket, lapokat olvasni a felnőttek is szeretnek, kivált a téli időben. A közművelődés iránt érzékkel bírnak. A gyülekezet férfi tagjaiból alakulva több év óta fennál s szivet-lelket nemesítőleg működik a dalárda, mely az általa rendezett társas összejövetelek jövedelméből, a hivek és pártoló tagok nagylelküségéből 1893. év végén egy 900 frtos fiszharmoniumot, s mintegy 200 értékes könyvből álló könyvtárat alapított, s tart fenn tagjainak mívelődése és szórakoztatása czéljából.”
Három emberöltő múltán Hajnáczki József (született 1899) így emlékezett a dalárdára: „Dalárdába jártam télen, ősztű tavaszig, egy héten kétsze vagy háromszó, ahogy megszavaztuk. Huszonhét évig a Kovács László Pál vót a karnagyunk. A rektor úr válogatott össze. Kinek milyen hangja vót, oda állította, abba a szólóba. De vótunk ám harmincketten, harmincnégyen. Családos emberek, idős bácsik is: Héring András, Orosz János, Berényi János. Ezek mind danótak. Idős emberek, úgy hogy mondhatnám nekem apáim lehettek vóna. De rend vót az énekkarban, olyan mind annak a rendje. Máma olyan nincs. Aztá ilyen nagy ünnepeken meg hát énekőtünk, szerepőtünk a templomba is. Szép nótákat tanitott a Laci bácsi, olyanokat, mind a: Csinom Palkó, Csinom Jankó, csontos kalabérom… Óh, az öreg nagyon jó gyerek vót. Szerette az embereket.” Dalárdája, ifjúsági egyesülete mindhárom felekezetnek volt.
A helyi közművelődés ismeretében nem meglepő, hogy csákvári „földmíves ifjak” három évvel a budapesti, operaházi ősbemutató után, 1929-ben előadták Kodály Zoltán Háry János című daljátékát. Paulini Béla (1881– 1945), a daljáték egyik szövegírója Csákváron született, az ő kezdeményezésére indult el a Csákvári Magyar Földmíves Játékszín nagy vállalkozása. A Fejérmegyei Napló 1929. június 15-ei számában, Földmíves ifjak adnak elő operát Csákváron, a hallgatók operaházi tagok lesznek című cikkében tudósította olvasóit a nem mindennapi rendezvényről: „A csákvári műkedvelő ifjúság f. hó 16-án, vasárnap este 8 órakor a Bozory-vendéglő színpadán előadja Paulini–Harsányi–Kodály Háry János című daljátékát. Ezt megelőzően néhány fővárosi író és művész is fellép. Az előadást az Operaház mintegy húsz tagja is megtekinti. Helyárak: I. hely 2 pengő, II. hely 1 pengő. – Jegyek előre válthatók a csákvári Hangya szövetkezet pénztáránál.
Műsor: 1. Paulini Béla író szabadelőadása. 2. Palotai Árpád, az Operaház tagja magyar nótákat énekel. 3. Harsányi Zsolt író humoros felolvasása: Vers a baromfiakról címmel. 4. Venczel Béla, a m. kir. Operaház tagja »Óh, mely sok hal terem az nagy Balatonba…« című dalt énekli. 5. Háry János, daljáték 4 felvonásban. Szereplők: Sepsy János, Takács Bözsi, Szabó József, Benedek Etelka, Medgyessy Lajos, Benedek Juliska, Benedek Sándor, Németh János, Gulyás Annuska, Bőle Juliska, Dornyi Sándor, Bakonyi Sándor, Katona József, Szalay János, Bőle János. A darabot betanította Bozory Endre. Rendező Csőváry Dezső.” A daljáték betanítója a vendéglős fia volt. Az előadás sikeréről ugyancsak a Fejérmegyei Napló adott hírt: „A helyi közönség soraiban több budapesti zeneértő is megjelent, és ezek mindannyian elragadtatással nyilatkoztak az egyszerű földmívesek játékáról. Előadás után az a terv merült fel, hogy a csákvári műkedvelők egy-két estén Budapesten vendégszerepeljenek, hogy megmutassák ősi művészetüket a főváros zeneértő közönségének… A csákvári földmívesek vendégszereplését az őszi hónapokra tervezik.”
Az előadást közvetítette a Magyar Rádió, a rádióadás rendezője és riportere Hegedűs Tibor és K. Halász Gyula volt. Élőben sugározta a közvetítést a BBC, tudósítottak róla a filmhíradók. Decemberben kéthetes vendégjáték következett Budapesten, a Nemzeti Kamaraszínházban, Hevesi Sándor szervezésében, aztán országjáró turné.
Kodály Zoltán jegyezte fel az előadás helyi hatásáról, nagy regeneráló képességéről: „Csákváron a Háry Jánosban előforduló régi magyar dalokat, melyekből egyet sem ismert már az egész község, megtanulta és szívesen énekli.”
Paulini Béla a Csákvári Magyar Földmíves Játékszín sikerein felbuzdulva 1931-ben elindította a népi hagyományok újjáélesztésére és színpadi bemutatására a Gyöngyösbokréta mozgalmat. A bokrétás csoportok a helyi táncokat, játékokat, népdalokat eredeti viseletben mutatták be. Bokrétások Lapja címmel havi társadalmi folyóiratot is szerkesztett, amelyben tájékoztatott a csoportok programjairól, fellépéseiről, táncokat, dalokat, népszokásokat közölt. A Gyöngyösbokréta jelentős szerepet játszott a néphagyományok megőrzésében, ápolásában, továbbadásában.
Fél évszázad múltán, 1979–80-ban is voltak utórezgései a csákváriak nagy vállalkozásának. A Magyar Állami Operaház Erkel Színháza 1979-ben felújította Kodály daljátékát, a címszerepben Melis György Kossuth-díjas, kiváló művésszel. Az előadás főpróbájára az operaház igazgatósága Csákvárról meghívott huszonhat idős embert, akik fél évszázaddal korábban községük vendéglőjének színpadán, egyetlen hegedű kíséretével eljátszották a Háry Jánost. Ugyanekkor Ruitner Sándor szerkesztő-rendező Egy igaz kaland, Háry János Csákváron címmel dokumentumfilmet készített az ötven évvel korábbi eseményről, szereplőiről, közreműködőiről, megvalósítóiról. A dokumentumfilmet 1980 áprilisában sugározta a Magyar Televízió 1-es csatornája. Néhány héttel korábban a csákvári művelődési házban már vetítették, a zsúfolásig megtelt teremben a régi Háry-előadás öregjeit szeretettel vették körül idősek és fiatalok.

Csákvári népviselet (1856)

Udvarrészlet gazdasági épületekkel (1913)

A Háry János című daljáték előadói (1929)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages