Mesterek, tanítók, kisközösségek
Mesterek, tanítók, kisközösségek
Az 1571-ben említett Márkus diák az első név szerint ismert cibaki írástudó, de az itt folyó szervezett oktatásról csak a XVIII. századtól vannak adataink. Az újratelepülést követően hamarosan megjelentek az első kántortanítók, 1747-ben már iskolamester működéséről tudósítanak a források. 1770–71-ben Bense Antal a helyi tanító (kántortanító?), aki hatvan gyermeket, főleg fiúkat tanított írásra, olvasásra, hittanra. Fizetése évi tíz forint. 1815-ben Cibakházán új iskola épült, majd 1839-ben téglából építettek ismét egy másikat.
A város 1850–51-ben egy jó állapotú iskolával rendelkezett, ahol egy osztályban kétszáz gyermeket oktattak. 1851–52-ben már száznegyven fiú- és nyolcvan leánytanulót említettek, de továbbra is csak egyetlen tanítót. 1860-ban Cibakházán egy vegyes iskoláról tudunk, amelyet a mezőváros saját költségén látott el tanszerrel, felszereléssel. Itt egész napos oktatás folyt, valamint vasárnapi iskola is működött.
A százhúsz fiúgyermekből 115, míg a 112 lányból 85 járt iskolába. A tanárok közül Horváth Jánost és Mészáros Pált jó képességű pedagógusként jellemezték, említetik Pintér József nevét is. Megjegyezték még, hogy a leányiskola befejezés előtt áll. Ez végül 1864-re épült fel.
Már három tanteremben folyt az oktatás 1878–79-ben, és a 388 tanköteles közül valamennyi iskolába járt. Velük két képesített és egy képesítés nélküli tanító foglalkozott. A 72 felső osztályos, hét-tizenkét éves gyermek közül mindössze hét bukott meg, ám a következő évben 85 főből már 31. 1878-ban a főtanító Busay József (1855–1888), de a falu által fizetett tanítót, segédtanítót és leánytanítót is említenek. 1884-ban létesült a második leánytanítói állás, ekkoriban a szegény tanulók tankönyveit is a község fizette. 1886-ban az iskolában három szobát, egy konyhát és két tantermet írtak össze, majd megkezdték a második tanítói lakás építését is. 1888-ban Szilvásy István volt a leányiskolai tanító. 1892-ben újabb tanítói állást is szerveztek, így két év múlva már két-két tanító, kántortanító és leánytanító dolgozott Cibakon. Közülük 1896-ban Whilkidka János igazgató tanító neve ismert.
A cibakházi állami népiskola négy évfolyammal a XIX. század végén kezdte meg működését. 1903-ban már négy tanítót, egy-egy tanítónőt és gazdasági iskolai tanítót említettek itt. Az 1904–05-ös tanévben a diáklétszám 334 fő volt, míg a nevelői testületet Mohács István (igazgató 1897– 1926 között), Lucskay János, Szerényi Blanka és Vass Lajos Rudolf tanító alkották. Ekkor az Apponyi-féle oktatási törvény hatására megindult a bel- és külterületi iskolák szervezése is. A tanulói létszám 1912–13-ban 807, 1922–23-ban 814, 1932–33-ban 765, 1942–43-ban 779 főt tett ki. 1925-ben az állami elemi iskola hat tanteremben és három továbbképző gazdasági iskolai tanteremben működött, tizenhat tanítóval. Ezenkívül volt egy négy tanerőt alkalmazó ipari iskola is. Az 1940-es évek elején három belterületi és két külterületi iskolát említettek Cibakon. A tanulók visszamaradása igen nagy volt: még az 1940-es évek elején is negyven százalék körüli az évismétlések száma.
A külterületi iskolák közül az egyes-halmi iskolát a XX. század elejétől említik. 1912–13-ban itt 113 gyermeket oktatott Hoffman Károly tanító, és felesége, Aknay Ilona. Őket 1923-tól 1938-ig Kardos Katalin, illetve a tíz esztendeig itt dolgozó Gecse János követte. Utóbb számos tanító megfordul itt, közülük Solynóczi Sándorné szintén egy évtizedig dolgozott az iskolában. A tanulók száma 1912–1947 táján kilencven-százharminc, 1947– 1957 között hatvan–kilencven fő körül volt, de ezt követően gyorsan csökkent. Az egyes-halmi iskola végül 1965-ben zárta be a kapuit. A sápi iskolával kapcsolatban nem sok adatot találunk, talán ez is a XX. század elején létesült. Itt tanított 1918 táján Andrássy Emma is, a magyar köztársasági mozgalom egyik vezetője. A Sváb Gyula által 1926-ban alapított sárszögi iskolában több évtizeden át Papp Gábor oktatta a gyermekeket. Ezt 1947-ben államosították, majd újra megindult az oktatás a kendergyári dolgozók gyermekei számára. Különböző problémák miatt azonban a következő évben már ideiglenesen leállt a tanítás, majd pár év múlva az intézményt megszüntették. A közelmúltban az épületet is lebontották.
1944-ben az iskolák felszerelése elpusztult, mindössze tizenhat pad maradt meg. Így csak egy iskolában kezdhették meg az oktatást, ahol délelőtti és délutáni csoportokat hoztak létre. Kezdetben négy pedagógus tanított, Jenei Ilona (1907–?), Mohácsy Katalin (1904–1969), Toperczer Andorné (1893–?) és Bányai László (1907–?). Fokozatosan sikerült újra biztosítani a tanítás feltételeit. Mivel a falunak csak állami iskolája volt, az 1948-as államosítás nem váltott ki nagyobb indulatokat. Az átszervezések után 1952-re a belterületi iskolában 621, az egyes-halmi külterületi iskolában pedig 61 diákot oktattak. Az utóbbi felszámolása után a településen egy tanintézet maradt három épületben. A Cibakházi Általános Iskolát ebben az időszakban a megye legjobbjai között emlegették, nem utolsósorban Szeleczki János (1912–1993) vezetői munkájának (igazgató 1948–1972 között) eredményeként.
A faluban 1969-ben 17 tanteremben 23 pedagógus oktatott. A népességszámmal együtt azonban a tanulói létszám is fogyni kezdett. 1960-ban még 643 diák látogatta az órákat, 1999-ben a számuk már csak 386. A tanárok és tanítók száma az 1980-as években növekedett jelentősebben, és 1992-re elérte a 32 főt. 1999-ben 24 tanár és tanító dolgozott a faluban. A tantermek száma ugyan elegendő, de az épületek zöme már százesztendős. Felújítást igényelnének a szemléltető eszközök is. A továbbtanulók a két világháború között főleg Mezőtúrra jártak el, az 1960-as évekre Mezőtúr mellett Tiszaföldvár és Szolnok szerepe erősödött meg. Ez a helyzet jellemzi napjainkat is.
A felnőttképzés megszervezésére a XIX. század végétől figyelhetők meg kísérletek, a fő cél az írástudatlanság felszámolása volt. Az 1903-ban Mohács István által alapított Ifjúsági Egyesület, valamint az 1905-ben létrehozott Leányegylet háziipari és háztartási ismeretekre is tanította tagjait. Népművelő előadásokat tartottak a tűzoltóegyesületben is. 1920. március 20-án alakult meg az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság helyi szervezete Vass Lajos Rudolf vezetésével, akit 1931-ben Révész István esperes váltott fel. Itt főképp Mohács István, Vass Andor, Gecse János, Weigel Gyula, Jankovics József, Both Ferenc Sándor, Mohács László, Bányai László, özvegy Weilenerné Lánghy Irma, Busay Mária, özvegy Baumgarten Nándorné, Ragyina Margit, Mohács Katalin, Galambos Ernő, Szegedy Kálmán, Kovács Géza tevékenysége volt jelentős. Ők a második világháborúig tartottak tanfolyamokat, egészségügyi, gazdasági és ismeretterjesztő előadásokat. Az 1920. évi 1273-ról így 1930-ban 942, 1942-ben 634 főre csökkent az analfabéták száma. 1946 tájától közel két évtizedig működtek dolgozói iskolák is, így 1960-ban már csak 235 írástudatlan lakos volt Cibakon.
A településen az intézményes kisdedóvás a XIX. század végén kezdődött. 1896-ban a falu óvodaépületet vásárolt, de az ehhez szükséges pénzt már csak hitelfelvétel útján tudták biztosítani. Az intézmény 1901-től kezdve működött, az első óvónő Kürthy Jánosné Praznovszky Mária (1883–1968) pedig egészen 1933-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig foglalkozott a kicsikkel. Új óvodaépület felépítése is szóba került, amelyhez a falu 404 négyszögöl telket biztosított. Az eredeti tervben két játszó-, egy munkateremből s egy „szendergőből” álló óvoda, valamint az óvónő számára kétszoba-konyhás, kamrás óvónői lakás felépítése, továbbá kút fúrása szerepelt. Az első világháború kirobbanása azonban megakadályozta a munkálatok megkezdését. 1925-ben az óvoda egyetlen teremmel és egy óvónővel működött. 1928-tól több alkalommal is a rossz óvodai állapotokról, az ott elhelyezhető alig húszfős gyermeklétszám alacsony voltáról, valamint új óvodaépület szükségességéről írtak. A megvalósításhoz szükséges összeget azonban ekkor sem tudták előteremteni. Később a Sváb Alapítvány próbálkozott óvodaépítéssel, a háború azonban újra csak a legrosszabbkor szólt közbe. 1946-ban egy községi óvoda működött Cibakházán, nyáron hatvan, télen húsz–negyven gyermekkel. Az óvónő 1935–1952 között dr. Wimmer Károlyné Kürthy Éva (1911–1996), Kürthy Jánosné lánya volt, akit utóbb politikai okokból távolítottak el állásából. Az ötvenes években jelentősen növekedett a gyermekek létszáma, így egy újabb épület létesítése vált szükségessé. Ez 1968-ban készült el.
A falu kulturális élete 1867 után a polgári egyesületek, körök tevékenysége nyomán vált szervezetté. A XIX. század végéig az 1883-ban száztíz taggal létrejött Olvasóegylet, illetve az 1895-ben 46 fővel alapított Függetlenségi és 48-as Olvasókör említhető. Az előbbi Kulik József sikeres munkája jóvoltából 1893-tól saját házzal, termekkel és lakással is rendelkezett. Az egyletnek évtizedekkel később, 1934-ben 170 tagja volt. A helyi Kaszinó Egylet (1896–1918) valamint a Népkönyvtár Egyesület (1898–1914) az első világháború alatt szűnt meg. 1896-ban, a millennium évében alakult meg a Gazdakör (birtokosság).
Hivatalosan 1901-ben alakult meg 63 taggal a ténylegesen már az 1870-es évektől működő Önkéntes Tűzoltóegyesület. A szervezésben Lucskay János és Vass Lajos játszott fontos szerepet: ők több évtizeden át irányították a közösség munkáját. A tűzoltóegyletnek 1934-ban már hetven tagja volt. A szervezetnek 1904-ben harminc taggal önálló dalköre is alakult. A tűzoltók székházát – mely eredetileg lakóház volt – az 1900-as évek elején vásárolták meg dr. Kovács Ferenc földbirtokos utódaitól. Később az épület az idősek otthona lett.
Az élénk egyesületi élet az olvasási szokásokra is hatással volt. A Bátor-hegyi Népkönyvtár Egyesület 1910-ben 97 taggal alakult meg. Az irodalmi előadásokkal főleg az olvasás megszerettetése volt a cél. 1905-ben alapított Cibakon könyvtárat a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsa, ezer kötettel. 1912-ben a gazdasági népkönyvtárak között a Népkönyvtári Egylet 170, a Bátor-szőlői Hegyközség száz, valamint a tűzoltóegyesület 135 kötetét sorolták fel.
A két világháború között számos új egyesület alakult, egyre gyakoribbak, sokszínűbbek lettek az általun szervezett programok is. A diákok katonai és hazafias nevelését tűzte céljául az 1924-ben született Cibakházi Leventeegyesület 422 taggal. Részint a katonai képzést szolgálta 1928-tól a Céllövő Egylet, 1936-tól pedig a Polgári Lövészegylet működése. A vallási egyesületek közül 1930 táján a Római Katolikus Kör, valamint az 1944-ben létrejövő Katolikus Leánykör említhető. Az 1930-as években a 48-as Függetlenségi Olvasókör, Cibakházi Rokkantak Egyesülete, Katolikus Olvasókör, Ipartestület és a Gazdakör számos kulturális programot, előadást szervezett. A Gazdakör vezetőjeként Kulik József, a Függetlenségi Olvasókörben Nyeső László, a Rokkantak Egyesülete élén Mészáros János, az Ipartestületben idősebb Jauernik Imre végzett jelentős szervezőmunkát.
1925-ben kapott új alapszabályt az Ipartestület, mely ekkoriban nyolcvan–kilencven tagot számlált. Az iparosok megvásárolt egy kisebb épületet is, amelyet a tagok közös munkával hoztak rendbe. Itt a környékbeli egyesületek, ipartestületek kórusai is számtalanszor felléptek. 1939-ben miniszteri rendelet összevonta a cibakházi iparosokat a Tiszaföldvári Ipartestülettel, így megalakult a cibakházi Iparoskör, mely a korábbi önállóságot igyekezett átmenteni. Ennek elnöke Dékány Lajos, majd Sturcz Lajos volt. Még 1945 után is terjeszkedtek, egy ingatlanvásárlás után új kuglipályát is építettek.
A Bátor-szőlői Olvasóegylet és Népkör 1929–30-ban alakult meg, mely e külterület lakosait tömörítette. Első elnöke sokáig Fehérvári László tanító volt. A kör épülete előtti harangot 1934-ben avatták. A tagság fele-fele részben katolikus és református volt, így a közösen készített harangra mindkét felekezet jelképei rákerültek. A fiatalabb tagok előadásokat, bálokat, esteket szerveztek. Ezeket a rendezvényeket a közeli települések lakói is gyakran látogatták. Részint erre a körre támaszkodva jött létre 1945 után a Bátor-szőlői Pávakör, amely később Szabados László tanár vezetésével évtizedeken át eredményesen működött.
A két világháború között számos helyi színielőadást tartottak. Így 1932-ben A falu rossza és a Bor, 1933-ban A málnai bíró lánya, a Piros bugyelláris, 1934-ben a A betyár kendője, A vén bakancsos és fia a huszár, 1935-ben a Sárga rózsa, 1936-ban a Betyár Bandi és a Vén gazember, 1938-ban A tolonc került bemutatásra. Főképp a jelentősebb ünnepek (húsvét, karácsony, szilveszter) alkalmával rendeztek előadásokat. Az iskolák tanulói gyakran a Barta János-féle Nemzeti Mozgó épületében, a Legényegylet tagjai a Törőcsik-féle vendéglőben tartották rendezvényeiket. A faluban az 1920-as évektől külön énekkar működött. Fő bázisát a tűzoltóegylet alkotta, amely a helyiséget s a költségek zömét is biztosította. Az első világháború után a tűzoltóegyesület és az énekkar vezetője Vass Lajos volt. Nagy segítséget jelentett számára Mohácsy László, aki az 1930-as évek elején került a faluba. A háborút követően Kürthy Elemér szervezte újjá az énekkart, amely később Ördögh Imre vezetésével működött.
A társaskörök, egyesületek zöme könyvtárral is rendelkezett, de újabb könyvtárak is létesültek. Az Egyes-halmi Népkönyvtár az Egyes-halmi Iskolában alakult meg 1926–27-ben. 1943-ban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium két, a Földművelési Minisztérium három könyvtárat működtetett Cibakon, négy egyesületi és két iskolai könyvtárral egészül ki soruk.
Az 1920-as évektől több helyen is voltak a községben „mozgóképes” vetítések, főképp a Klein- és a Törőcsik-féle vendéglőben. Barta János (1899–1973) 1938-ban végezte el a mozgóképüzemi tanfolyamot, majd felépíttette a Nemzeti Mozgó háromszázhatvan személy befogadására alkalmas cibakházi épületét. Ez az ország egyik legjobban felszerelt mozija volt. A kor számos ismert színésze, színésznője is ellátogatott a faluba: minden előadásra tíz gyermek ingyen mehetett be.
A szervezett sportélet 1920-tól a leventemozgalom hatására indult fejlődésnek, de a helyi tanítók, a társaskörök is sokat tettek az egyes sportágak meghonosításáért. A különböző járási és megyei versenyek elősegítették a falu fiataljainak összekovácsolódását, az együvé tartozás tudatának erősödését. A helyiek főképp a futballhagyományokra büszkék, de a kézilabda, az ökölvívás és a sakk szakágnak is voltak országos válogatottságig, olimpiai részvételig eljutó versenyzői. A sport terén különösen Kosoras Lajos (1908– 2000) és Kürthy Elemér végzett jelentős szervezőmunkát.
A templomi iskola (egykori leányiskola) épülete napjainkban (Bagi Gábor felvétele)
A Czibak Imre téri iskolaépület
Iskolai tabló az 1920-as évekből. Középen ül Mohács István igazgató (balra) és Both Ferenc Sándor tanító (jobbra)
Az 1925–26. évi 6. osztályosok, középen: Mohács István igazgató (Ráczkevi Lajosné gyűjteményéből)
Az iskola tanári kara az 1920-as években.
Az álló sor balról jobbra: Vass Andor, Mohács Katalin, Lucskay János, Busay Mária, Vass Lajos Rudolf, Herczegh Ilona, Both Ferenc Sándor, Both Jolán, Simon László. Az ülő sor balról: Vass Andorné, Werknerné Longhy Irma, Révész István esperes, Mohács István igazgató, Szirmák Gyula hitoktató, Szerényi Blanka, Baumgartner Nándorné.
Iskolai tabló 1953-ból. Az ülő sorban jobbról a negyedik Szeleczki János igazgató (Hegedűs Sándorné gyűjteményéből)
Cibaki óvodások az 1920-as években. Középen Kürthy Jánosné óvónő (Hír János gyűjteményéből)
A tűzoltóegyesület tagjai az 1930-as években (Barta Jánosné gyűjteményéből)
)
)
A Göre Gábor 1932. évi bemutatójának szereplői (Hír János gyűjteményéből)
Egy kép a Vén bakancsos és fia, a huszár 1934. évi előadásáról (Hír János gyűjteményéből)
A Falu rossza szereplői az 1930-as évekből (Ferenczi György gyűjteményéből)
Ördögh Imre hosszú ideig irányította az énekkar munkáját (Hír János gyűjteményéből)
A Kultúrház vegyes kara az 1950-es években (Hír János gyűjteményéből)
A cibakházi Nemzeti Mozgó épülete (Barta Jánosné gyűjteményéből)
Barta János (bal oldalon ül) 1938-ban a mozigépész-tanfolyamon (Barta Jánosné gyűjteményéből)
A cibaki futballcsapat az 1930-as években (Hír János gyűjteményéből)
A Csepel ifjúsági válogatott ellen 3-1 (0-1) arányban győztes focicsapat 1954-ben. Álló sor balról: Takács Ferenc edző, Gere István, Szeleczki János, Aszódi István, Hír János, Hollóczky Sándor, Gere Lajos, Pápai István, Dóró András. Guggolnak: Ferenczi Károly, Báródi Mihály, Rácz Imre (Hír János gyűjteményéből)
