Cibakháza lakói

Teljes szövegű keresés

Cibakháza lakói
A török előtti, illetve a XVIII. századi lakosság közötti kapcsolat vitatott, és számos tiszazugi faluval ellentétben nem is bizonyítható. A török elől menekülve sokan be-, illetve elköltöztek a XVI. században. Később a tizenöt éves háború, az 1697 körüli tatárdúlás, utóbb a Rákóczi-szabadságharc mozgatta meg a népességet. Páger Antal szentesi lakos 1756-ban azt állította, hogy 1713-tól 36 évig egyfolytában cibakházi lakos volt, míg a békésszentandrási Dancsó Mátyás 1750-ben vallotta, hogy 1715–1745 között élt itt, de néhányan nála is előbb jöttek.
Cibakháza lakosainak 1720-as összeírásában a beköltözés idejét is feltüntették. 1717-ben érkezett ide Páger György bíró, 1718-ban Csécsei Gergely, Dancsó Mátyás, Győri György, Halasi Márton, Keresky István, Kürti András, Nagy Mihály, Oláh György, Szabó Mihály, Varga Mátyás. 1719-ben települt be Erdélyi István, Gilicze István, Kátay György, Kiss András, Koszóczy János, Rosta Márton, Takács Ferenc, Tereskei János, Tóth György, Tóth Jakab, Tóth Pál, Varga János, 1720-ban pedig Táborosi János.
A falu népessége folyamatosan növekedett, sokasodtak a további bevándorlók. 1716-ban a nógrádi Herédről Barta Mihály és Kiss András, 1719-ben a jászsági Jászalsószentgyörgyről Császár Péter, 1723-ban a hevesi Fancsalról Báti Pál és Nagy András, a békési Békéscsabáról ugyanebben az évben Sáray András és Tamás, 1724-ben Gyuláról Szántai Mihály, Zagyvarékasról 1721–1727 között Balla Demeter és Zsiga Péter, Csongrád mezővárosból pedig 1728–1729-ben Apáti Máté, Dragon István, Szekeres János és Varga Ferenc költözött ide.
A jövevények közül persze nem mindenki maradt itt. 1720–1723 között ment el Cibakházáról Csudi Gergely és Terjéky György Kecskemétre, Madarász István Gyulára, Boros Imre és Kálmán András Kunszentmártonba. Sőt, ha jól megnézzük, 1770-ben, az úrbérrendezés névsorában is zömmel új nevekkel találkozunk. A folytonosságot csak a Barta, a Farkas, a Kürti, a Nagy, a Szabó, a Táborosi, a Tóth, a Varga család képviseli.
A lakosok a jelek szerint magyarok, az esetleges idegenek, a felvidéki szlovákok, a ruszinok, a németek a második generációra magyarosodtak el. A Holybák például azt tartották magukról, hogy Hont megyei német letelepülők leszármazottai. Idővel néhány cigány lakos is feltűnt, így 1755-ben Pál Györgyöt említik. A magát cibakinak tartó lakosság ekkoriban kezdte magát több helyről jött katolikus magyarnak tartani.
A békés viszonyok, a folyamatos betelepülések a XVIII. század végéig a népesség gyors növekedését eredményezték. A lakosság számát 1720-ban minimálisan 120–150, 1754-ben 225–300 főre becsülik, bár valószínű, hogy az utóbbi időpontban a megadott értéket már jócskán túlhaladta. 1785-re a népesség bizonyíthatóan elérte az 1485 főt. Ekkorra a település viszonylagos túlnépesedésével, illetve a betelepülés mérséklődésével a gyarapodás lelassult. 1828-ban 1572, 1837-ben 1595, 1850-ben kétezer lelket vettek számba. Szerepe volt persze ebben a nagy halálozási aránynak, majd a francia és a napóleoni háborúk emberveszteségeinek is. Mindezek ellenére megmarad, bár korszakonként eltérő intenzitású a bevándorlás.
A népesség ekkor még szinte kizárólag katolikus, de később más felekezetek is feltűnnek. 1828-ban tizenegy evangélikus és református lakost említettek itt, míg 1840 táján tizenegy görögkeleti valláshoz tartozót. Ez utóbbiak bizonnyal kereskedők voltak.
Sok új família jelent meg 1771-1848 között a telkes jobbágyok, de főképp a zsellérek között. A telkesek között ekkoriban tűnik fel jövevényként az Ambrus, a Balázs, a Bede, a Bense, a Horváth, a Hovanyecz, a Markovits, a Márton, a Matekovics és az Őze család. Vagyonos zsellér volt még ezekben az évtizedekben az Andratsek, a Bárdi és a Horti család. A XIX. század eleji szegényebb beköltözők között említették egyebek mellett Adácsról a Tolnaiakat, Ceglédről a Királyokat, Csépáról a Tinkókat, Homokról a Tóthokat, Szelevényről a Hegyeseket, Kecskemétről a Miklósokat, Kécskéről a Boriakat, Kunszentmártonból a Dávidokat, Dobosokat, Petrieket, Tiszakürtről a Fazekasokat, Martfűről a Kertészeket, Szolnokról a Juhászokat. Az egyik legtávolabbról érkező Pluvetzky József. Cseh vérteskatona volt, aki ide házasodott a XIX. század elején.
Házasságkötéskor sokáig a közösségen belüli párválasztás (endogámia) volt a meghatározó. A XIX. század második feléig ritkán jött férj, hoztak feleséget még Tiszaföldvárról, Csépáról, illetve a környék katolikus falvaiból is. Az egyes falurészeken a lakosok körön belüli házasodása jellemző volt ugyan, de nem kizárólagosan. Vagyoni szempontból egy nem túl élesen elkülönülő belső házasodási tendencia jellemezte a legvagyonosabbakat, a kisbirtokosokat és a cselédeket. Utóbb főleg az idegenből érkezők választottak maguknak nem helybelit élettársnak.
A népesség nagyobb számbeli gyarapodása 1850 után következett be, részint a polgárosodás, illetve az uradalmak kialakulása nyomán felerősödő újabb beköltözések révén. 1860 táján Cibakházán a 429 házban 2452 helybeli élt. 1869-ben már 3234 lakosa volt, így ekkor Cibak Tiszaföldvár után a Tiszazug második legnagyobb települése. 1900-ra a népességszám 4745-re, 1930-ra pedig már 5859-re nőtt. A magyar lakosok mellett néhány német tűnt fel, esetenként egy-egy román is. A majorokba érkező cselédnépesség sem volt minden esetben magyar származású. Sokáig emlékeztek rá, hogy Tiszaföldvárról evangélikus szlovákok is jöttek ide. A felekezeti megoszlás is érdekes folyamatokra derít fényt, mivel a jövevények jelentős része református volt. Számuk 1869-ben még csak 158 fő, ám ez 1900-ra 235-re, 1930-ra pedig ötszázra növekedett. Mellettük néhány görögkeleti említhető még.
A XIX. század második felében már a foglalkozást is részletezik az anyakönyvek. Így említik 1861-ben Horner Vencel kádárt, Jó István takácsot, Dékány Antal és Tímár Tamás asztalost, Hovanyecz Márton lakatost, Hovanyec Tamás pintért, Sárai László péksegédet, Zichy Antal urasági ispánt, Rucsnai Elek molnárt, Ugróczi József és Hegyes Máté kovácsot, Dudás András és Már Gábor kocsmárost. Egyszerűen kézművesnek nevezték Balázs Jánost, Dékány Józsefet, Dobai Jánost, Farel Ferencet, Ferenczi Vendelt, Herkó Lászlót, Kerfusz Ferencet, Mudri Andrást, Petróczki Andrást, Sándor Gyulát, Szilágyi Györgyöt. Legtöbbjüknek a gyermekei is iparosok lettek. Mindazonáltal Cibakházán az iparosság inkább a XX. században, főleg a két világháború között alkotott önálló, jól elkülönülő társadalmi csoportot.
A millennium időszakára nőtt meg a nagybirtokon alkalmazott kertészek, dohányosok száma. Az uradalmak iparosainak körébe sorolhatók ekkoriban a már említett Hovanyecz Márton fia, Ferenc, illetve Mencsik Adolf és Stiegler Dániel gépész. Nagyobb birtokossá vált Cibakházán Petyus János, valamint Mihálkovics Elek helyi aljegyző. Jelentősebb szerepet játszott még Prikkel József jegyző Tápiószeléről, valamint a Szabadkáról idekerülő Kovács Kázmér tanító. A település által felfogadott ridegpásztorok is jórészt Kunszentmárton, majd Mezőtúr tájékáról érkeztek. Több juhászt is felsoroltak, köztük Liszkai Györgyöt, Bognár Jánost.
Az ekkortájt végleg vagy időlegesen ide költöző családokat nehéz volna mind felsorolni. Sokan érkeztek a szomszéd tiszazugi falvakból, illetve a szűkebb környékről. Így Inokáról a Kecskés, Nagyrévről a Varga, Szelevényről a Csányi, Tiszaalpárról a Nagy, Csongrádról a Dobai, Tiszakécskéről a Paskó és Seres, Tószegről a Juhász név említhető. Hozzájuk kapcsolhatók a közel két évszázadon át a Kunszentmártonból és a környező békési és csongrádi részekről érkezők. Közéjük sorolható talán a Kürkecz, a Pipis, a Surányi, a Szeleczki, illetve Szarvasról a Marsall, Szentandrásról a Kecskés, a Marton és a Matuz, Szentesről a Hajdú család. Sokan jöttek Szolnokról és környékéről is. Abonyból a Boka, a Dudás, a Galvács, a Szűcs, Besenyszögről a Szakoli, a Hegedűs, Jánoshidáról a Kalmár, Jászkarajenőről a Törőcsik, a Terecskei, Jászladányról a Paár, Szolnokról a Fügedi, a Lipcsei, Ujszászról a Kiss, Zagyvarékasról a Györe, Törökszentmiklósról a Ferenczi és a Palatinus família. A távolabbról érkezők között említhető Apostagról a Hír, Bánfalváról a Kretsmarik, Bátaszékről az Ugróczi, Dorozsmáról a Horváth, Gyöngyösről a Czakó, Jobbágyiból a Maczák, Kenderesről a Németh, Kunhegyesről a Kollár, Mácsáról a Rucsnai, Mindszentről a Nagy, Nagykátáról a Lankó, Nagykőrösről a Kiszel, Pozsonyból a Stiegler, Tokodról a Bognár, Battonyáról a Krigler, Veszprémből a Kerpusz család.
Cibakháza társadalma 1850 után jelentősen átalakult. A helyi nagyobb gazdák átlag huszonöt–harminc hold földdel rendelkeztek, akik együtt mintegy harminc családot tettek ki. Ezek alatt a kisparaszti réteg nagyobbik részét a két-három holdasok alkották, akik már képtelenek voltak az önálló gazdálkodásra. A lakosság közel fele Sváb Gyulánál cselédeskedett. A munkavállaló földtelenek között a szabad munkavállalói réteg, az uradalmi cselédség, valamint a gazdák cselédei alkottak társadalmilag elkülönülő csoportokat. A helyi paraszti társadalmat tekintve falurészenként a cselédek és a módosabb gazdák között volt élesebb határvonal.
A falusi gazdaság és társadalom alapegysége a család volt. A nagycsaládi szervezet a XIX. század második feléig még általános, általában két nemzedék kiscsaládjai éltek együtt, néha három-négy is. Ez főképp a beköltöző és a szegény rétegekre volt jellemző. A nagycsalád a XX. század elején már ritka, és megmaradásának oka általában a vagyoni kényszer volt. A kisebb föld, vagyon miatt sokan nem tudtak külön költözni. Ilyen esetekben a legények nősülés után hazavitték a szülőkhöz a menyecskét. Az együtt lakó nagycsaládban az öregapa az öreggazda, az öreganya az öreg gazdaszszony nevet viselte. A pénzzel rendszerint az idős gazda rendelkezett, a fiataloknak pedig az öreg gazdasszonynak kellett elszámolni.
A XIX. század közepétől beköltöző zsidóság száma nem volt magas. 1850-ben négy, 1869-ben 34, 1890-ben 54, 1920-ban 22 izraelitát írtak össze. Lélekszámuk ingadozásának oka az lehetett, hogy egy részüket a helyi birtokosok és családtagjaik alkották, akik többször váltottak lakóhelyet. Az 1870-es évektől a Kleinek, a Waitznerek emelhetők ki, valamint a Grünwald és a Pick család. Zömük kereskedő és vendéglős. A második világháború idejére alig maradt közülük néhány a faluban. Az 1944-es deportálás már csak két embert érintett.
A Sváb-birtokra a XX. században is számos cseléd érkezett Öcsöd és Kunszentmárton vidékéről, közülük sokan itt is maradtak. A cukorrépa-termesztők Tótkomlósról, az aratók főleg a mezőtúri tanyákról jöttek, míg a dohányosok zömmel Békésből. A faluba és a Sváb-birtokra bolgárkertészek is költöztek, közülük a legismertebbek a Jordanovok és a Krasztovok. Az első világháború után néhány orosz is megjelent. A Rupanovok és a Kumeczovok itt maradó hadifoglyok, néhány cibaki lakos a fogságban házasodott meg, hozott orosz feleséget. 1945-ben négy orosz, négy bolgár és két ruszin lakos élt a faluban, összeírtak hét „németet” is (Hoffmann, Schnider, Weineth, Zielbauer). Valójában osztrákok voltak, akik még 1914 előtt jöttek Magyarországra. Néhány „amerikás” magyar is visszatelepült, egy Koller például a tengerentúlról hozott feleséggel érkezett haza.
Az 1945/46-os földreform során nem minden személy igényét tudták kielégíteni. Később többen a Dunántúlra mentek, Ajka és Almásfüzitő környékére. Velük tartottak olyanok is, akiket reakciós elemnek, kuláknak bélyegeztek. A szocializmus idején a nagy elvándorlás mellett főképp szakmunkások, szakemberek érkeztek a faluba, az agrár-, ipari és szolgáltató ágazatokba.
A helyi cigányság sokáig aprócska töredéket képezett. 1870 után a Bódi, a Bangó, a Járás, a Nagy családot említik, a Vargák és a Kolompárok részint Kunszentmártonból jöttek. Később növekedett meg a lélekszámuk, 1960 táján már 31 családot regisztráltak. Sokáig a Cigánytelepen laktak, vályogot vertek, kéregettek. A szocialista korszak igyekezett megoldani foglalkoztatásukat, majd a lakosság betelepítésével felszámolták a Cigánytelepet is. 1978-ban 52 családot és 196 főt említettek, míg 1990-ben számukat 244 főben adták meg.

A Stiegler család a XIX. század végén. A jobb oldalon ül Stiegler Dániel egykori 48-as honvéd, mellette a felesége és a fiai (Hír János gyűjteményéből)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages