Az új rend megszilárdul | Száz Magyar Falu

Az új rend megszilárdul

A szovjet megszállást követő, politikai viharoktól, társadalmi megrázkódtatásoktól terhes évek, az úgynevezett koalíciós időszak egyik jellegzetessége, hogy az ekkor keletkezett források nagy része, elsősorban a népi szervek iratai, de a községi képviselő-testület üléseinek jegyzőkönyvei sem kerültek levéltári megőrzésbe. Nyilvánvaló, hogy ennek oka nem a véletlenszerűség, hanem olyan tudatos tevékenység, ami éppen ezt és a valamikori nyilvánosságra hozatalt akarta elkerülni. Az ilyen szándékok megvalósítása azonban rendszerint meghiúsul. Mindig akad valahol olyan forrás, amely a történtek megítélésében segítséget nyújt. Esetünkben sincsenek meg a községi nemzeti bizottság és az általa létrehozott községi földigénylő bizottság iratai. Megvannak viszont a Baranya Megyei Földhivatalnak Bikalra, a földreformra, a ki- és betelepítésekre is vonatkozó dokumentumai, amelyek segítik az események és történések bemutatását.

Szórványforrásból tudjuk, hogy a község lakosainak politikai gondolkodásában a Független Kisgazdapárt volt a meghatározó.

Az 1945. november 4-én végrehajtott országgyűlési választások alkalmával a FKGP-re a 364 szavazati joggal rendelkező 88,4 százaléka szavazott. A Szociáldemokrata Párt 6,1, a Magyar Kommunista Párt 4,8, a Nemzeti Parasztpárt 0,8 százalékot ért el.

A népi szervek tagjainak pártösszetétele (1949)

	MDP	FKgP	NPP	Párton kívüli
Nemzeti bizottság	4	2	2	–
FÉKOSZ	2	–	–	2
UFOSZ	4	–	–	–
Termelési bizottság	5	1	1	2
Közellátási bizottság	1	1	2	1
Beszolgáltatási bizottság	4	1	1	–
Szociálpolitikai bizottság	2	–	1	2

Megkülönböztethetjük az egyes bizottságok elnökeit pártállás, valamint új- vagy régi gazda mivoltában: a nemzeti bizottság elnöke MDP-tag, régi gazda. A FÉKOSZ elnöke MDP-tag, újgazda, az UFOSZ elnöke MDP-tag, újgazda, a termelési bizottság elnöke MDP-tag, újgazda,a közellátási bizottságé NPP-tag, újgazda, a beszolgáltatási bizottságé MDP-tag, körjegyző, a szociálpolitikai bizottság elnöke párton kívüli régi gazda.

A fentiek alapján minden kétséget kizáróan bizonyítható, hogy a községben 1949-re, amikor az országgyűlési választásokon az MDP apszolút többséget kapott, a politikai vezető szerepet már a Magyar Dolgozók Pártja, illetve a népi bizottságokban helyet kapott MDP-tag újgazdák játszották.

A koalíciós időszak legmarkánsabb eseménye a német lakosság megpróbáltatásai mellett a földreform végrehajtása, illetőleg az ehhez kapcsolódó telepítések jelentették. Nem lehet véletlen, hogy a lakosság megosztottsága, érdekellentéte ezen a téren markánsan fejeződött ki.

A községi földigénylő bizottság megalakulásáról és tevékenységéről nincsenek közvetlen adataink. Annyi azonban ismert, hogy tevékenysége öszszetételéből eredően két szakaszra tagolható. Az első szakaszban, 1945 nyarára, összeállította a Volksbund-tagságon alapuló elkobzásról, valamint a száz és ezer katasztrális hold közötti területű birtokok megváltásáról szóló javaslatát. Ismeretes, hogy 32 német birtok elkobzását javasolták, melyhez járult a báró Puchner Károly földbirtokostól megváltani javasolt 123 katasztrális hold ingatlan. 1945 szeptemberére elkészült a kiosztási javaslat is. Ebben 66 földhöz juttatott neve szerepel. A javaslatokat a megyei földbirtokrendező tanács elfogadta, az igénybevételekről határozatot adott ki.

Az elkobzást és megváltást kimondó határozat ellen az érdekeltek fellebbeztek, így az eljárás időben elhúzódott, majd a telepesek fellépése eredményeként fordulatot vett. Egyedül báró Puchner Károly földbirtokos ügye fejeződött be még 1945-ben, amikor is fellebbezésére az Országos Földbirtokrendető Tanács véghatározatot hozott, a fellebbezést, amely Bikal, Köblény és Hegyhátmarócon lévő kétszáznegyven katasztrális holdból kétszáz holdnak az igénybevétel alóli menetesítésére vonatkozott, elutasította.

A községi földigénylő bizottság, valamint az elkobzási ügyekben érdekeltek életében fordulatot a bizottság tagjainak elmozdítása, új bizottsági tagok delegálása jelentette 1946 novemberében. A lemondás állítólag a telepesek felhívására történt. A községi földigénylő bizottság tagjai (akik jórészt ugyancsak a telepesek közül kerültek ki) elleni vád: önkényeskedés és németpártolás.

A községi földigénylő bizottság radikálisabb tevékenységének eredménye a Baranya Megyei Földhivatal határozatában jelentkezett. Jóváhagyta az újabb birtok-összeírási ívet, amely alapján 125 bikali lakosnak a lakóhelye, illetve más község határában lévő mezőgazdasági ingatlanait, szőlőit, házait, beltelkeit, élő és holt gazdasági felszereléseit elkobzás jogcímen állami tulajdonba vette. A határozatban megnevezett jogcím a Volksbund-tagok névjegyzékében való szereplés vagy önnmagában a Volksbund megmozdulásaiban való részvétel. A közszemlére tett birtokösszeírási ív adatai ellen 37-en fellebbezéssel éltek, jogorvoslati kérelmüket azonban elutasították. Az 1945-ben hozott elkobzást kimondó határozatot egyúttal hatályon kívül helyezték.

Egy 1948-ban készített összesítés szerint a község 2953 katasztrális holdat kitevő határából összesen 2750 katasztrális holdat érintett a földreform elkobzás, illetve megváltás révén. Juttatásban részesült 195 család 1810 katasztrális holddal.

Nyugalomban eközben a telepesek sem voltak, mert az 1946. évi IX. tc. értelmében telepítésre vonatkozó alkalmasságukat felülvizsgálták. Az ennek eredményeit tartalmazó határozatban a Baranya Megyei Földhivatal velük szemben azonban lojális volt, csupán egy telepest utasított arra, hogy a szomszéd faluba költözzön át fiához, tekintve, hogy két helyen juttatásban nem részesülhetnek. Egy másiknak pedig – aki nem volt földműves foglalkozású – szorgalmára tekintettel két éves határidőt adott a földhivatal arra, hogy a földművelésben kellő jártasságot szerezzen.

A telepes-felülvizsgálattal szemben a pártoknak, a nemzeti bizottságnak, a termelési bizottságnak és a községi elöljáróságnak volt kifogása. Az eljárás során – tartalmazza panaszuk – a telepesekről csak telepesek mondtak véleményt. A bizottság nem kívánta meg a telepesektől, hogy jogosultságukat írásbelileg is igazolják. Nagyon sok közülük az iparos, sőt némelyikről olyan hír is terjed, hogy az SS-nek volt a tagja. Kifogásolták a munkához való viszonyukat, némelyek nem művelték földjeiket, mások csak annyit, amenynyi a családjuk számára elegendő. A felülvizsgálat megismétlését kérték.

A telepesek is előadták panaszaikat. Gazdálkodásra alkalmatlan házat kaptak. Az együttlakó német akadályozza őket a munkájukban. Támadták a községi földigénylő bizottságot, amelynek tagjai szerintük megrögzött alkoholisták, haszonlesők. A juttatott földhöz nem kaptak állatot.

Újabb telepes-felülvizsgálatnak nincs nyoma.

1949 végén Bikalon 181 család 719 családtaggal élt mezőgazdasági munkából. Közülük 122 új gazda, 34 régi. Az új gazdák közül telepes száz, helybeli 22. A telepesek közül felvidéki 68, csángó kettő, más vidékről való harminc.

A németektől elkobzott, valamint a báró Puchner Károlytól megváltott és telepítésre fel nem használt ingatlanokon jött létre 1949-ben a Bikali Állami Gazdaság ezerszáz katasztrális holdon. A későbbiek folyamán a gazdaság további egykori két-háromszáz holdas középbirtokokat vett át – Maróc, Nemerőpuszta, Györgyipuszta, Alsómocsolád –, amelyekhez tagosítással hozzácsatolták az egykori kisparcellákat. A hasonló körülmények között létrejött Nemerőpusztai Állami Gazdaságot 1954-ben csatolták Bikalhoz, amellyel együtt immár 6065 katasztrális holdon gazdálkodott, amiből szántó 4493, gyümölcsös 315, szőlő két, rét és legelő 724, halastó 292 katasztrális hold. A többi terület nem esett földadó-kötelezettség alá.

A szakosított gazdálkodás kialakítását, az 1960-as évet követően csatolták a gazdasághoz a Sertéstenyésztő Vállalat alsómocsoládi és a Gyapjútermeltető Vállalat hőgyészi üzemegységét, melyekkel együtt a gazdaság immár 8095 katasztrális holdon gazdálkodott.

Az állattenyésztő telepek kialakítása is 1960-ban kezdődött. A maróci telepen – ahol korábban tehenészet működött, növendék marhát és sertést tartottak – juhászatot alakítottak ki. Nemerőpusztán, ahol korábban teheneket, hízómarhákat, növendék marhákat, sertéseket és juhokat tartottak, négyszázötven férőhelyes hízómarhatelepet létesítettek. Györgyipusztán megszünt a sertéstartás, megmaradt ugyanakkor a növendékmarha-tartás. Hábipusztán üszőállományt helyeztek el. Az alsómocsoládi telep a gazdaság sertéstenyésztő és -hizlaló telepévé vált. Az állattenyésztő telepek mellett növénytermesztési, kertészeti, halászati, erdészeti tevékenységet is folytattak.

A szakosított telepek kialakításával az üzemegységi szervezési forma korszerűtlenné vált, ezért a központi irányítású ágazati vezetésre tértek át. Korábban minden üzemegység csaknem önállóan működött. Mindenhol volt bérelszámolás, különböző műhelyek, raktárak. Most központosították a pénzügyi, számviteli, bérszámfejtési tevékenységet. A gazdaság igazgatója a főkönyvelő, a vezető főmérnök, a műszaki főmérnök közvetítésével irányította a szervezeti egységeket.

A munkát az 1960-as, 1970-es években az egyre nagyobb arányú nyereség jellemezte, viszonylag kis területe ellenére a gazdaság egyre inkább országos jelentőségre tett szert. Tevékenységét a kormányzat több ízben elismerte. A gondok az 1980-as évek második felében jelentkeztek, amikor a rossz időjárás csökkenő gazdasági eredményhez vezetett, amihez az egyre apadó állami támogatás is hozzájárult. A rendszerváltás után az állami támogatás teljes megszűnése a gazdaság fizetőképtelenségét okozta, ami aztán 1994-ben felszámolásához vezetett.

A régi és az új gazdák 1951-ben alakítottak termelőszövetkezeteket Béke és Szabadság néven. A két termelőszövetkezet 1955-ben Új Élet néven egyesült, majd 1956-ban névleg feloszlott. A közös gazdálkodás azonban tovább folyt, míg hivatalosan 1957. március 1-jén megalakult a Szabadság Termelőszövetkezet.

A termelőszövetekezetek gyakori fúziója Bikalt sem kerülte el. A Szabadság 1959-ben beolvadt a szalatnaki Táncsics Mihály Termelőszövetkezetbe. A további fúzió során összeolvadt a köblényi Vörös Csillaggal, az 1960-as években pedig a mágocsi Békével.

Bikalon a községi tanácsválasztást 1950. október 22-én tartották, alakuló ülésére október 26-án került sor. A választási bizottság elnöke ismertette a választás eredményét. Megköszönte a választóknak, hogy a Népfront jelöltjeire „egy emberként adták le szavazatukat”. A tanács tagjainak kiosztotta megbízólevelüket, majd azt felmutatva, a tanácsot megválasztottnak jelentették ki. A tanácstagok ezután megválasztották a községi tanács végrehajtó bizottságát.

A megválasztottak neveiből legalább két következtetést lehet levonni. Köztük német nevű személy alig található, a végrehajtó bizottság tagjai közt egy sincs. További érdekesség, hogy a végrehajtó bizottság titkára az addigi körjegyző lett. Miután a végrehajtó bizottság is megalakult, ígéretet tett arra, hogy munkáját „a Népköztársaság törvényei, Pártunk útmutatása szerint a Nép érdekében fogja végezni”.

A községi tanács tevékenységét a telejes átpolitizáltság, a sematikus gyakorlati munka jellemezte, ami elsősorban a termelés gyakorlati irányításában, a beszolgáltatás szorgalmazásában, a termelőszövetkezeti mozgalom támogatásában, a kulákság elleni fellépésben merült ki – 1956-ig. A forradalmi események hatására eltörölték a beszolgáltatást és a kulákság megkülönböztetését, a helyi tanácsok hatásköre a diktatúra enyhülésével növekedett, a település igazi gazdájává azonban a felsőbb állami szervek közvetlen irányítása miatt nem válhatott.

A fúziós elképzelések a községi tanácsokat is elérték. 1962. október 1-jétől kezdődően Köblény és Szalatnak társközségekkel közös községi tanács alakult Bikal székhellyel. A községi közös tanács az újabb rendszerváltás következményeként 1990. december 31-ig működött.