A Gerecse dombjai közt

Teljes szövegű keresés

A Gerecse dombjai közt
Az egykori Esztergom megye déli részén, a megyeszékhelyként és érseki központként szolgáló Esztergom városától mintegy húsz kilométernyi távolságban fekszik Bajna. A Dunántúli-középhegységben található Dunazug hegyvidék egyik kistáján, a Keleti-Gerecse lankáin elterülő község ma Komárom-Esztergom megye egyik legnagyobb faluja, ahonnan néhány perces könnyű sétával elérhetőek a környék legmagasabb hegyei: a 635 méter magas Gerecse és az 557 méter magas Pisznice. A 348 méter magas Őr-hegy közvetlenül a falu határában emelkedik. Maga a település is egy magaslaton fekszik, a középkori eredetű templom fehérlő tornya és a düledező kastély egykor büszke falai már messziről hívogatják az ide érkezőt.
A Gerecse ásványkincseinek kiaknázása az évszázadok során több környékbeli település lakóinak nyújtott megélhetést, sőt a közeli Süttőn és Tardoson bányászott fehér és vörös mészkőnek, a hírneves „magyar márványnak” az egész országban nincs párja. A hegység másik fontos ásványkincsének, a barnakőszénnek a felszínre hozatala a szintén szomszédos Dorogon, Tokodon és Sárisápon történt. Bajna határa szűkölködik ilyesfajta nyersanyagokban, de sav- és tűzálló agyag, valamint mészkő errefelé is található. A falu földjét elsősorban mégis a mezőgazdaság hasznosítja, a löszös üledéken képződött barnaföld legjellemzőbb növénye az őszi árpa és a kukorica. A növénytermesztést azonban nagyban akadályozza a csapadék és a különböző talajvizek hiánya, a falu határában a tizenhat kilométer hoszszú bajna-epöli vízfolyás száraz nyarak alkalmával esetenként kiszárad, bár nagyobb esőzések idején a közeli hegyekből lezúduló csapadék igen megduzzasztja. A vidék földtani felépítéséből eredő alacsony vízmennyiségnek köszönhetően természetes állóvíz nincs a környéken, mesterséges tó a közeli Sárisáp és a középkorban elpusztult falu, Csima helyén volt, de az évek során ezeket is feltöltötték.
A mérsékelten hűvös és száraz éghajlatra jellemző évi hatszáz milliméter csapadék sem tudja pótolni a talajvizek hiányát, de azért a tájra jellemző növényzet fenntartásához elegendő. A Bajna határától néhány kilométerre elterülő Gerecsei Tájvédelmi Körzetben a környéken egykor dúsan burjánzó növényzet legjellemzőbb egyedei élnek, amelyek közül mindenképpen figyelmet érdemel a tölgyfák egy-egy remek példánya. Már Bajna XVIII. századi leírásában is megemlítették a falu határában lévő dús és gazdag erdőket, amelyek később a falu földesurainak, a Sándor-Metternich család tagjainak biztos jövedelmet jelentettek. Az erdőkben lévő cseres, kocsánytalan és gyertyános tölgyek termését a falubeliek is felhasználták sertéseik makkoltatásához. A magasra növő fák mellett az aljnövényzetben pirosló hunyor és különféle nőszirmok eresztettek gyökeret, itt található a világon mindössze két helyen honos Sadler-husáng is, amely halványsárga, ernyős virágával gyönyörködteti a természet szerelmeseit. Az erdőkben élő apróvadak mellett bővelkedik a környék ragadozó madarakban is, a kerecsensólyom, a törpesas és a kígyászölyv mindennapos látogató errefelé. Sajnos azonban az idő múlásával az egykor csapatosan itt élő hollók egyre ritkábban tűnnek fel.
Bár a környéken az ásványkincseknek köszönhetően igen jelentős ipari központok alakultak ki, Bajna lakói mindig a földművelésből éltek. Állandó kapcsolatban álltak a természettel, ez határozta meg mindennapjaikat, gondolataikat, életüket. A dombok által elzárt falu lakói kezdetben a környező településekkel a rossz útviszonyok miatt nemigen érintkezhettek. A késő középkorban a falun áthaladó, Székesfehérvárt és Esztergomot összekötő főút és a szomszédos Csimaszombatján évről évre megrendezett országos vásárok révén kapcsolódhattak be a vidék pezsgő életébe. A mohácsi csatavesztést követő évtizedek azután alapvetően átrendezték a megye településszerkezetét. Bár Bajna életben maradt, szomszédai mind elpusztultak. Esztergom is török kézre került, és a központi irányítás súlypontja az ország nyugati részére tevődött át. Így az eddig fontos főutak, mint az Esztergomot Székesfehérvárral összekötő is, másodrendűvé váltak, elvesztették jelentőségüket.
A megye kereskedelmének és közlekedésének legnagyobb része a Bajnától távoli Bécset Budával összekötő Duna-parti úton zajlott, a falu ezért a XVII–XVIII. század éveit magányosan, a hegyek között elzárva töltötte, egyhangú életébe csak a Sándor-uradalom kiépítése hozott változást. A XIX. század végén a legmodernebb technikai ismeretek figyelembevételével létrehozott gazdasági együttesnek ugyanis szüksége volt egy korszerű úthálózatra, amely lehetővé tette a birtokrészek közti szoros kapcsolattartást. A Sándor család tehát gondoskodott arról, hogy a faluból Budapest és Esztergom felé kivezető utakat kikövezzék, és árnyas fasorokkal tegyék rendezettebbé. A Bajnán évente négy alkalommal tartott országos vásárra érkezők közlekedését azután a XX. század elejétől a mintegy nyolc kilométerre lévő ebszőnybányai vasút is segítette, majd az első világháború után telefon- és távírdahivatal alakult Bajnán, sőt a Budapest-Zsámbék vidéki autóbusz-állomás is indított járatokat a községen keresztül.
A Sándor-Metternich-uradalom birtokainak államosítása során újra megváltozott a település belső szerkezete, mivel az addig félreeső budapest– esztergomi utat az 1950-es években a falu közepén lévő kastélykerten vezették át, biztonságosabbá és gyorsabbá téve ezzel a községen áthaladó közlekedést.
Bár autópálya vagy gyorsvasút ma még nem érinti a fővárostól mintegy ötven kilométerre fekvő települést, Bajna aszfaltozott útjaival, korszerű csatornahálózatával és vezetékes gázrendszerével búcsúzik az elmúlt évezredtől, és a jelen kor követelményeinek megfelelő, fejlett községként köszönti a harmadik évezredet.

Látkép az Őr-hegyről

A falu határában magasodó Őr-hegy

Bajna főtere madártávlatból

A Sándor-Metternich-kastély napjainkban (Mudrák Attila felvétele)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT