Források
Források
A gyors sodrású Maros mentén. A főbb történeti munkák kitűnő ösz-szegzést tartalmaznak a megye természeti földrajzára, így Györffy Győrgyé (Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1. Bp., 1966) és Blazovich László írása (A Körös–Tisza–Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba, Szeged, 1985. 17–30.). Csongrád megyéről összegző földolgozást Andó Mihály készített (In: Csongrád megye gazdasági földrajza. Főszerk.: Krajkó Gyula, szerk.: Mészáros Rezső. Szeged, 1983), a makói hagymakörzetről, amelybe Apátfalva is beletarozott Tóth Ferenc adott áttekintést (A makói hagyma. Makó monográfiája 2. Makó, 1998. 15–27.), a község földrajzi adottságait Halász Péter összegezte (A termelőszövetkezeti mozgalom története Apátfalván. Agrártörténeti tanulmányok: 3. Bp., 1975).
Egyházi földesurak szolgálatában. Györffy György érintőlegesen szólt ugyan a helységről, munkája korszerű szemlélete miatt kiindulópontként szolgált (i. m.). A község régi korszakairól levéltári források alapján Borovszky Samu írt alapvető összegzést (Csanádvármegye története 1715-ig. 2. Bp. 1897. 15–19.), máig az egyetlen hiteles és nélkülözhetetlen írás a középkori Apátfalváról. Az újjátelepült község első lakóit tévesen Magyarcsanádról eredezteti. A helységnév eredetére l. Kiss Lajos könyvét (Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1980). Köztörténeti adatokat Juhász Kálmán egyháztörténész is közöl (Csanádi püspökség története 1307–1386. Makó, 1940, A csanádi püspökség története 1500– 1552. Makó, 1947). Dózsa György apátfalvi csatájának leírását Csongrád megye évszázadaiban kiadott Történelmi olvasókönyvből idéztük (I. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1985. 100–101.). Használtam Káldi Nagy Gyula sajtó alatti munkájának adatait (A csanádi szandzsák 1567 és 1579-es török összeírások. Dél-alföldi évszázadok. 15. Szeged, 2000), Bohdaneczky Edvin összefoglaló munkáját (Csanád megye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Makó, 1940), Varga Sinka József kéziratos munkáit leánya szívességéből (Apátfalva község rövid története. 1–6, Képes krónika Apátfalváról. 1944–1979).
Palócok a csanádi síkon. A polgárosodás útján. Háború és forradalom. A földesúri hatalmat Apátfalván az újratelepüléstől az aradi, illetve a pécskai kincstári uradalom gyakorolta, ezért a török háborúk utáni időszaknak első száz évéről minden alapvető történeti forrás Trianon után Romániában maradt, a Csanád megyei és az Magyar Országos Levéltárban csak járulékos iratok maradtak fönn. A községi iratok 1937-ben még példás rendben, a közgyűlési jegyzőkönyvek hiány nélküliek voltak, de a levéltárak államosításakor csak igen hiányos iratanyag került a levéltárba. Apátfalván a Historia domust folyamatosan vezették, a köztörténetre is kitűnő forrás.
A község újabb kori történetének és néprajzának igen gazdag az irodalma, bár nagyrészt kis közlemények. A fölhasznált történeti tárgyú írások: Palugyay Imre írása (Békés–Csanád vármegye leírása. Pest, 1855. 301–303.), Takáts Lajos doktori értekezése (Az apátfalvi nyelvjárás. Makó, 1926), Oltvai Ferenc cikke (Kétszáz éve önálló község Apátfalva. Csongrád Megyei Hírlap 1962. aug. 19.), Sümeghy István–Korhetz Czelesztin– Somogyi Béla emlékirata (Apátfalva nagyközség Csanád vármegyében. [Emlékirat a millennium alkalmából] Csanád Megyei Levéltár Alispáni iratok. 1–32. 431/1897), Koller István összegzése (Apátfalva. In. Makó és Csanád–Torontál vármegyi községek. Szerk.: Barna János. Bp., 1929), [Ocskay Gyula]: Az apátfalvi vérfürdő. Csanád vármegye tíz évvel Trianon után. Szerk.: Vermes Ernő. 1929. 141–144.), A Maros szabályozásáról Tóth Ferenc (Makó régi térképei. Makó monográfiája: 1. Makó, 1992. 94–98., A Maros szabályozási terve 1832-ből. In: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. Történeti tanulmányok. Studia Historica. Szeged, 1995. 31–50.), Halmágyi Pál hadtörténeti munkája (A Makó és környékéért vívott harcok 1944 őszén. Makó, 1989), a község pedagógusainak összegzése (Sánta Valéria–Bálint Sándorné–Beke Mihály–Varga Sinka József: Apátfalva község fejlődéstörténete 1944. szeptember 25-től 1965. április 4-ig. Kézirat a Vargha Sinka család birtokában), az 1956-os forradalomról Bálint László könyve (1956. A forradalom Szegeden és Csongrád megyében. [Szeged], 1996). A szövetkezet életére Halász Péter könyve (A termelőszövetkezeti mozgalom története Apátfalván. Agrártörténeti tanulmányok: 3. Bp., 1975).
Régi térképek üzenete. Apátfalva létrejötte jól leolvasható Györffy Györgynek az Árpád-kori hadi utakról készült térképéről (i. m.). Az első katonai felmérésről Eperjessy Kálmán írt tanulmányt, és közreadta az országleírás térségünkre vonatkozó szövegét (Csanád megye az első katonai felvétel 1782–1785 idején. Makó, 1971). Forrásul szolgáltak a Magyar Országos Levéltár és a makói múzeum kéziratos térképei és a különböző méretarányú katonai térképek.
A falu népessége. A palóc kirajzásokról országos viszonylatban Paládi-Kovács Attila (Palóc kirajzások. In: Palócok. 1. Szerk.: Bakó Ferenc. Eger, 1989) és Diószegi Vilmos írt tanulmányt (A palóc etnokulturális csoport hatása és kirajzásai. In: Népi kultúra – népi társadalom. Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának évkönyve. 1. Főszerk.: Ortutay Gyula. Bp., 1968. 217–251.). Diószegi Vilmos helyszíni témagyűjtést is végzett Apátfalván. Statisztikai adatokat Blazovich László közölt (Magyarország történeti statisztikai helységnévtára. 5. Csongrád megye. Bp., 1995. 35– 36.). Apátfalva egyházi anyakönyveiből dr. Pongrácz Lóránt plébános készített statisztikai kimutatást, amelyből egy példányt a Historia domusban is elhelyezett. Foglalkoztatottság és területfejlesztési helyzetértékelést Abonyiné Palotás Jolán készített (Apátfalva. József Attila Tudományegyetem Gazdasági Földrajzi Tanszék. Szeged, 1997. Kézirat).
A plébánia együtt születik a településsel. Az apátfalvi katolikus egyház történetét levéltári források alapján Szentkláray Jenő dolgozta föl
(A Csanád egyházmegyei plébániák története. 1. Temesvár, 1898. 223– 240.), egyházmegyei összefüggésben Juhász Kálmán kötetei alapmunkák (Csanádi püspökség története 1307–1386. Makó, 1940, A csanádi püspökség története 1500–1552. Makó, 1947, A csanádi székeskáptalan a középkorban. Makó, 1941). Kutatásaink forrása a helyi plébánia Historia domusa. Dr. Pongrácz Lóránt lelki végrendelete nyomtatásban is megjelent (Szolgálat. Papok és szerzetesek — ma. 1971. Húsvét. 9. sz. 81–83, 98–99.). Korunkra vonatkozóan a sematizmusokat használtam (Csanád egyházmegye jubileumi évkönyve. 1980. Szeged–csanádi egyházmegye névtára. 1998)
Iskolák, szabadművelődés, közművelődés. Az iskolaszéki jegyzőkönyvek megsemmisültek vagy ismeretlen helyen lappangnak, de ennek ismeretében Varga Sinka József alapos földolgozást készített (Az apátfalvi iskolaszék jegyzőkönyveinek kivonata. 1–17., Képes krónika Apátfalváról. 1944–1979. Valamennyi kézirat a leánya birtokában.)
Jeles helyek. A templomról, a temetőkápolnáról, a Langó-kápolnáról és a Nepomuki Szent János-szoborról Tóth Ferenc írt összegzést (Csongrád megye építészeti emlékei. Szerk.: Tóth Ferenc. Szeged, 2000. 9–14.), a hősi emlékművekről Halmágyi Pál (Az I. és II. világháború hősei, áldozatai és emlékműveik Makón és környékén. Makó, 1998. 59–61, 90–91.)
Parasztházak és berendezésük. Az első összefoglalást Bannar János készítette (i. m. 13–18.). Az apátfalvi vert fal készítéséről, a faltömő eszközökről Tóth Ferenc írt (Anyag és technika Makó népi építészetében. Makó, 1979), a gabonáskas eredetét szintén ő dolgozta föl (A makói gabonáskas. Somogyi Könyvtári Műhely. 1974. 4. sz. 219–224.), Gyenge Miklós faltömővel interjút készített (magnófölvétel a makói múzeum hangarchívumában). Az VIII. országos honismereti diáktábor tanyakutató szakcsoportja 1974-ben végzett gyűjtést és fölmérést (Apátfalvi tanyák. Kézirat a makói múzeum adattárában. 299–74.). Szigeti György korábbi pályamunkája utóbb nyomtatásban is megjelent (Tanyai telekelrendezés Apátfalván. 1978. In: Fejezetek Apátfalva néprajzából. 1. Anyagi kultúra. Apátfalva, 1999. 411–420.). A berendezésről kitűnő Banner János összegzése (i. m. 19–24.) és Fejér Gábor módszeres földolgozása (Az apátfalvi festőasztalosság kialakulásának kérdéséhez. In: Népi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére. 1. Studia Comitatensia: 33. Szerk.: Novák László. Szentendre, 1994. 131–140.). Az apátfalvi tájházról képes beszámolót írt Markos Gyöngyi (Tájház az udvaron. Múzsák, 1986. 4. sz. 5–7.), ismertette Fejér Gábor (Az apátfalvi tájház. Homokóra. Szeged, 1989. 2. sz. 33–36.).
Munkás hétköznapok. A révről Tóth Ferenc írt (A makói rév és híd. Makó, 1977), a XIV–XVI. századi utakról Blazovich László (Az Alföld XIV–XVI. századi úthálózatának vázlata. In: Tanulmányok Csongrád megye történetéből. XXVI. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1998. 51–61.), a vasútvonalak kiépüléséről Barna János (Makó közlekedése (In: Makó és Csanád–Torontál vármegyi községek. Szerk.: Barna János. Bp., 1929. 263–269.), valamint Kószó János (Százéves az arad–csanádi vasút. Makó, [1983] Sokszorosított kiadvány). Jelen kutatásokkal párhuzamosan jelent meg Szigeti György Apátfalva anyagi kultúrájáról készült kitűnő összegzése, ő recens, vagyis élő adatközlőktől gyűjtötte tanulmányához az adatokat, magunk nem kívántunk ismétlésekbe bocsátkozni, így történeti-néprajzi áttekintésre vállalkoztunk levéltári források alapján. A pásztorkodáshoz levéltári forrásokat használtam; az urbáriumot a megyei levéltár Összeírások fondjában, valamint a közgyűlési jegyzőkönyveket a makói levéltárban. A homokkitermeléshez adatközlő Mátó József (1925–), Marczika Sándor, Juhász György (1925–), magnetofonfölvételek a makói múzeum hangarchívumában. Az apátfalvi halászatról egyetlen összefoglaló munka készült, Felföldi Barnabásnak a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemre benyújtott dolgozata (A Maros népi halászata. 1992. 1–48. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában. L. sz.: 1109–93.). Szirbik Miklós a Maros reformkori halászatáról is tett említést (Makó városának leírása. 1835–1836. Makó, 1979. 29–31.). Hasznos újságcikkek is beszámoltak a község halászatáról; így Molnár László (Marosi halász. Csongrád Megyei Hírlap. 1976. július 3.) és Olasz Tibor (A marosi halász. Csongrád Megyei Hírlap. 1979. nov. 6.). A festőasztalosságról Fejér Gábor írt (Az apátfalvi festőasztalosság kialakulásának kérdéséhez. In: Népi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére. 1. Studia Comitatensia: 33. Szerk.: Novák László. Szentendre, 1994. 131–140.). A vízimolnárságra adatközlőm volt 1968-ban Marczika Máté (a makói múzeum hangarchívumában).
Hagyomány a viseletben. Első említés Sümeghy István–Korhetz Czelesztin–Somogyi Béla emlékiratában (Apátfalva nagyközség Csanád vármegyében. [Emlékirat a millennium alkalmából] Csanád Megyei Levéltár Alispáni iratok. 1–32. 431/1897.). Forrásértékű Banner Jánosnak az 1925-ben készült előadása (i. m.). Megyei összefüggésben T. Knotik Márta tanulmánya ad jó tájékoztatót (Öltözködés és viselet. In: Csongrád megye népművészete. Szerk.: Juhász Antal. Bp., 1990. 155–232.). Adatközlőm Langó Istvánné Langó Terézia volt (Tóth Ferenc: Beszélgetés Langó Istvánnéval. 2000. jan. 20. Született 1927-ben. Magnókazetta a makói múzeum hangarchívumában). A szegedi múzeumban 1908-ból vannak üvegnegatívok az apátfalvi viseletről, a makóiban 1925-ben készült 9x9-es méretű fekete-fehér dia-kockák. Ez utóbbiakat Banner János előadásához Broda Sándor, a szegedi egyetem régészeti tanszékének laboránsa készítette. A Banner-hagyaték a gyulai múzeumba került, az apátfalvi fölvételekből teljes pozitív képsorozat található.
A helyi hímzésnek a palócéval való összevetéséhez kitűnő tanulmány áll rendelkezésre, Varga Marianna munkája (Palóc népviseletek és textilek. In: Palócok. 3. Szerk.: Bakó Ferenc. Eger, 1989. 497–676.) Az apátfalvi fehérhímzésre a megyei összefoglaló munkák is kitérnek. Így Kovács Józsefné (Csongrád megyei fehérhímzés. 1981. 1–88. Kézirat
a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában. 790–81.) és T. Knotik Márta (Vászonhímzések és szőttesek. In: Csongrád megye népművészete. Szerk.: Juhász Antal. Bp., 1990. 263–297.). Az apátfalviról értékes riport jelent meg (Királyhegyi Ottilia: Hagyományápolás. Az apátfalvi fehérhímzés nyomában. Szakkörvezető: Langó Istvánné). Adatközlőm Langó Istvánné Langó Terézia volt (Tóth Ferenc: Beszélgetés Langó Istvánnéval. 2000. jan. 20. Született 1927-ben. Magnókazetta a makói múzeum hangarchívumában).
Fordulónapok. A születéshez Szigeti György pályamunkája állt rendelkezésemre (Hagyományos népszokások Apátfalván. 3. A születés és csecsemőkor hagyományai. Kézirat. 1983. A Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattára: 847–1983.), a házassági szokásokhoz K. Kovács László–Fél Edit beszámolóját (Az apátfalvi „bokréta”. Ethnographia. 1937. 307–309.), Nagy Dezső gyűjtését (Lakodalom Csanádon [Apátfalván] 1954. 1–5. Kézirat. Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattára: 24–1964.), Szigeti György pályamunkáit (Lakodalmi szokások Apátfalván 1–2. Kézirat. 1–51, 1–74. Kottamellékletekkel. Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattára: 429–73., 491–74.), Beke Mária pályamunkáját (Lakodalmi szokások Apátfalván. 1–85. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum adattárában: 292–71.). A temetésről Bibó Irén gyűjtését 1938-ból (a makói múzeum néprajzi adattára: 134–90.), Szigeti György pályamunkáját (Hagyományos népszokások Apátfalván. Halállal és temetéssel kapcsolatos szokások és hiedelmek. 1–117. Kézirat a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában: 1007–88.). Felföldi László: Egy ifjú halott lakodalma Apátfalván 1924-ben. (Múzeumi kutatások Csongrád megyében. 1982. 95–101.). A naptári év szokásaihoz Bálint Sándor munkáit (Karácsony, húsvét, pünkösd. Bp., 1976., Ünnepi kalendárium. Bp., 1977.), Szigeti György két dolgozatát használtam (Hagyományos népszokások Apátfalván. I. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve. 1982– 83/1. 191–207., II. rész. Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984–85/1. 193–214.).
A hit ünnepei. Forrás a helyi egyházközség Historia domusa. Adatközlőm volt Langó Mátyásné, Antal Balázs, Mátó Mihályné Balogh Vígh Katalin (Magnetofonfölvételek a makói múzeum hangarchívumában.).
A tükrös képekre Varga Zsuzsa tanulmánya (Népies üvegképek Magyarországon. Művészet. 1974.). A népi imádságok témakörhöz használtam Erdélyi Zsuzsanna munkáját (Hegyet hágék, lőtöt lépék. Bp., 1976) és Polner Zoltán köteteit (Éganyám, földanyám. Makó környéki ráolvasások és hiedelmek. Makó, 1985., Koronával koronázzák. Makó környéki népi imádságok és Krisztus-legendák. Makó, 1985).
Táncban élő hagyomány. A helyi tánchagyomány gyűjtése és kutatása befejeződött, de a földolgozással még adós a szakma. Az apátfalvi tánckutatás forrásai: Ács Sándor–Martin György: Lassú és friss csárdás. Kotta. 1956. MTA Lt. 540al–3., AP 5501. al–3. MTA Ft 277. 1 sz. tánc kísérőzenéje. Ács Sándor: Apátfalva. Jelentés a faluban végzett gyűjtőmunkáról és a tánccsoport patronálásáról. 1955. szept. 22–25. MTA Akt 782. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Ács Sándor: Jelentés Apátfalván végzett gyűjtőmunkáról és a tánccsoport patronálásáról. 1955. aug. 13–15. MTA Akt 782. Ács Sándor: Jelentés Apátfalván végzett gyűjtőmunkáról és a tánccsoport patronálásáról. 1955. nov. 10–15. MTA Akt 782. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Ács Sándor– Tímár Sándor: Apátfalva. Lakodalmi gyűjtés (1956. jún. 2–3.). MTA Akt 782. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Berta János: Tánc, táncélet, viselet [Apátfalván]. 1951. MTA Akt. 652. Felföldi László: Egy ifjú halott lakodalma Apátfalván 1924-ben. Múzeumi kutatások Csongrád megyében. 1982. 95–101. Felföldi László: Kardos István emlékezete. Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Felföldi László: Beszélgetés Kardos Istvánnal és Kardos Istvánnéval. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Gombos András: Beszélgetés Kovács Lajosnéval. [Kardos Istvánról]. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Lányi Ágoston: Lippentős (A friss csárdás domináns motívumainak formai sajátosságai). Tánctudományi tanulmányok. 1961–1962. Martin György: Apátfalva. Csárdás. Film. 1954. MTA Ft 365. Martin György– Lányi Ágoston: Apátfalva, Csárdás. Táncolja: Kardos István és neje. 1956, 1962, 1971. Film. MTA Ft 277. Martin György: A magyar népi előadóművészet mesterei. Nyelvünk és Kultúránk. 1977. március. Bp., 1977. Nagy Albert: In memoriam Kardos István. Születésének 100. évfordulójára. Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Szalma István: Apátfalvi lakodalmas. Koreográfia: Kovács Lajosné. A rigmusokat tollba mondta: Kardos István. Az énekeket fölgyűjtötte: Szigeti György. Kézirat. Apátfalva, 1954. In: Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Szigeti György: Emlékezés Kardos Istvánra. = Kardos István-emlékkönyv. Apátfalva, 1997. Tímár Sándor: Apátfalva. Csárdás. Táncolja: Kardos István és neje. 1955. MTA Ft 251.
