A polgárosodás útján

Teljes szövegű keresés

A polgárosodás útján
Az urasággal együtt használt legelő elkülönítésére indított per 1863-ban kezdődött. Ennek minden fontos részletében népgyűlés döntött. A per lebonyolítására a község Faragó Ferenc ügyvédet, Makó korábbi polgármesterét, országgyűlési követét kérte föl. Az ügyvéd évi kétszáz forintot kapott, a legelő földből fél telket, ha a per erdőre vonatkozó részét is megnyeri, újabb fél telket. Az első népgyűlést 1863. szeptember 22-én tartották. Ezen a legelő fölosztásának elvi részleteiről szavazással határoztak. (Függelék: III.)
A per 1879. május 27-én kiegyezéssel lezárult. A szeptember 23-án ösz-szehívott birtokossági közgyűlésen a legelő kiosztásának módjáról döntöttek. A szavazáskor nem a szavazók számát adták össze, hanem az egyes szavazók földterületének nagyságát.
Miután a pécskai kincstári uradalomnak járó részt a szegedi királyi törvényszék küldöttsége kihasította, a birtokossági közgyűlés november 20-án úgy határozott, hogy a közlegelőnek a volt úrbéreseknek maradt ármentes részét egyénenként, a birtokuk arányában osztják föl; az ártéri részt pedig a hányad és terület megállapításával a jogosultak javára közös tulajdonban hagyják.
Az alábbi elvi határozatokat hozták. A legelőjárulékot az ugar és kenderföldekkel ne egy tagban adják-e ki, vagyis ne legyen tagosítás. Az ugar földet a legelővel szintén nem kívánták tagosítani. A legelőilletőséget ne egy, hanem két tagban mérjék ki. A sorhúzás tanyai sorszám szerint sorrendben történjen.
A kimérésre Breuer Gusztáv makói földmérőt kérték föl, aki a megye legkiválóbb földmérő mérnöke volt.
Kiosztásra került 3067 hold 167 négyszögöl terület. Ebből a birtokossági közgyűlés levont utakra 16 hold 965 négyszögöl, dűlőkre 67 hold 63 négyszögöl, a temető nagyobbítására 440 négyszögöl, földhordó és téglaverő gödrökre 20 hold 669 négyszögöl, sertésjárásnak a Maros utcai kertek alatt 21 hold 669 négyszögöl, iskolaalapra 40 hold 144 négyszögöl, a község volt ügyvédjének 25 hold 800 négyszögöl területet, amely összesen 191 hold 1135 négyszögölet tett ki. A jogosultaknak birtokarányban történő fölosztásra maradt 2875 hold 237 négyszögöl.
Mivel a kiosztást a földtulajdon arányában eszközölték, meg kellett határozni, hogy a fölosztás alapjául mekkora földterület jön számításba. Az urbáriumból indultak ki, de ahhoz további területeket is hozzá kellett adniuk. A számításokat természetesen a jobbágyi idők mértékegységével, sessióban, jobbágytelekben végezték. Az úrbéri kültelek nagysága 135 1/2 sessiót tett ki. 208 házas zsellérnek esett 26, papnak egy, kántornak fél, jegyzőnek egy, a három tanítónak fél-fél, Faragó Ferenc ügyvéd örököseinek fél sessio, összesen 166 sessio. Tehát a 2875 hold 237 négyszögöl fölosztandó 166 sessióval. Minden sessió után járt a közlegelőből 17 hold 384 négyszögöl terület. Továbbra is közös tulajdonban maradt az ártéri legelő, a Porond Magyarcsanád határától a Tárnok-szigetig és a Maros utcai kertek alatti Sertésjárás. Ezek használatára birtokuk arányában hajthatnak ki jószágot. Egy tehénre 600 négyszögölet számítva, a beírt 383 tehén számára 191 1/2 holdat hasítottak ki.
A birtokossági közgyűlés a legelő kiosztásának módját is meghatározta. A kiadásnál nem vették figyelembe a terület minőségét. Járandóságát mindenki két helyen kapta meg: a gyepföldből és a szántás alatti földekből. Akik egy tagban vették ki, azoknak a kákási közlegelőből mérték ki járulékukat. Akinek több helyen volt tanyaföldje, a kisebb helyrajzi számot vették alapul. A házas zsellérek a falu két végén egy tagban kapták meg járandójukat a házak sorszáma szerint. Azoknak a zselléreknek, akiknek földjük is volt, a legelőjárulékot együtt mérték ki a földjükkel. Akik az osztáskor házzal vagy földdel nem, de korábbi föld vagy zsellérház utáni jogosultsággal rendelkeztek, a földesek utáni helyen kapták meg legelőjárulékukat. A lelkész, kántor és jegyző a legelőjárulékot tanyaföldjeik helyrajzi sora szerint ott kapták, ahol esett.
Apátfalva újkori történetének legjelentősebb eseménye ennek a pécskai kincstári uradalommal folytatott úrbéri pernek a megnyerése volt, amely-lyel kereken 3067 hold terület telekkönyvileg is a parasztság tulajdonába került.
A 43 zsellér legelőilletősége újabb pereskedést vont maga után. Egy-egy zsellér járandósága 2598 négyszögöl terület volt. A Nagyjárandó területét jelölték ki a kielégítésre, amennyiben ez kevés, cservölgyi földekből kell kiegészíteni. Füzesséry Kálmán ügyvéd ezt elfogadta. A zsellérek legelőkielégítésével az úrbéri pör véglegesen befejeződött.
A község közigazgatását az 1887-ben elfogadott szervezési szabályzat szellemében végezték. A község elöljárói: a bíró, másodbíró, pénztáros, közgyám, öt esküdt és jegyző voltak; a segédszemélyzet két írnok, adóvégrehajtó, szülésznő; a szolgaszemélyzet, rendőr, három hajdú, két éjjeliőr, tanyakapitány, kertész, községi takarító, vesszős csősz, kéményseprő, gyepmester. Az esküdtek feladatát külön meghatározták. Az első esküdt adószedői; a második számadói; a harmadik a marosi töltések, gátak, utcák; a negyedik a rendfenntartói feladatért volt felelős; az ötödik a pusztabíró volt. Később a jegyzői feladatkört megosztották közigazgatási és adóügyi jegyzői beosztásra. 1895-től anyakönyvvezető írnoki állást is létesítettek. A községi képviselők száma ekkor negyven, ennek felét a választói közönség választotta, másik felét a legtöbb adót fizetők tették ki. 1879-ben a község virilista képviselői: Kun László plébános, Varga György, Kardos Noé, Schattelesz Mihály, Langó István, Veréb Mihály, Langó András, Antal Márton, Perlusz Márton, Lukács Mihály, Kardos Mihály, Tót L. Péter, Csikota István, Sóki G. Pál, Löffler Albert, Varga Pál, Tót Laci Antal, Puliczer Móric, Bakai Pál, Löffler Móric.
A választásokat háromévenként tartották. 1878-ban 630 választásra jogosultat tartottak számon. Ők választották meg a képviselőket. A községi elöljárókat három-három jelöltből választották meg.
Mészáros Lajost minden idők legbölcsebb helybéli jegyzőjeként tartották számon, aki eredetileg megyei törvényszéki bíróként működött. Tudását a község érdekében 1869-től 1892-ig hasznosította. Működése alatt nyilvánították az egyházi iskolát községivé, a Maros 1852-ben végrehajtott átmetszéseit 1870-ben bővítette ki, ugyanebben az évben a falunak vásártartási engedélyt szerzett, 1879-ben egyezkedés útján a kincstári uradalomnál elérte a legelő elkülönítését, illetve annak személyenkénti fölosztását, 1886-ban a bekai pusztából 627 holdat szerzett, a tárnoki szigetből 134 hold megvételét eszközölte ki. Működése alatt, 1888-ban jött létre a helyi hitelszövetkezet, első vezérigazgatója Sümeghy István igazgató-tanító volt.
Apátfalva közigazgatásilag 1863-ban Csanád vármegye Nagylaki járásához tartozott, 1873-tól a Makói járás községe lett, 1922-től a Központi járás nagyközsége. 1950-ben Apátfalva Csanád néven egyesült Magyarcsanáddal, 1954-től önálló tanácsi közigazgatási község, 1990-től községi önkormányzati irányítású község.
A 48-as eszmék mélyen áthatották a község lakóit. 1894. március 20-án az elhunyt Kossuthra a képviselő-testületi ülésen úgy emlékeztek, mint a magyar alkotmányos szabadság megteremtőjére, a honszeretet tündöklő csillagára, a jobbágyság fölszabadítójára. Kristóffy János plébános a templom tornyára kifüggesztette a gyászlobogót. A képviselő-testület jegyzőkönyvben állított örök emléket a hazát és nemzetet ért pótolhatatlan veszteség felett érzett igaz bánatának. Mell-arckép megfestését határozták el. Április 1-jén a budapesti végtisztességen a községet hattagú küldöttség képviselte: Sümeghy István igazgató-tanító, Bárdos Pál másodbíró, Kohn Mór, Kardos Noé, Kardos Mihály és Bakai István. Kossuth budapesti emlékszobrához felajánlották a lakosság és a testület hozzájárulását.
Kossuth Lajos születésének centenáriumát is méltóképpen megünnepelték. Az akkoriban fúrt artézi kutat róla nevezték el. 1902. szeptember 20-án reggel a megemlékezést tedeummal és díszközgyűléssel kezdték. Délután az agghonvédek, az iskolások és a nép részvételével népmulatságot rendeztek. Az esti banketten a honvédeket és a szegényeket is megvendégelték. Kossuth Ferencet táviratilag üdvözölték. Elrendelték a házak esti kivilágítását.
Az itt élők hazafias szellemisége abban is megnyilvánult, hogy 1903. november 7-én tartott díszközgyűlésen Pataki Aurél jegyző méltatva
II. Rákóczi Ferenc érdemeit, a képviselő-testület a Magtár utcát egyhangúlag Rákóczi utcának nevezte el.
A politikai pártok közül az elsőnek a 48-as Kossuth párt szellemisége gyakorolt nagyobb hatást a község lakosságára. A Függetlenségi és 48-as Olvasókör 1897. március 31-én alakult meg 94 taggal. Tisztikara 1925-ben: elnök Kardos Noé, alelnök Langó Ferenc, pénztáros Molnár Lajos, ellenőr Bugyi Gyula, jegyző Dragon János. A községben Kardos Noé volt a 48-as eszmeiségnek a tántoríthatatlan képviselője. Ez abban is megnyilvánult, hogy Turinba Kossuthhoz évente elzarándokolt.
Hazánk ezeréves fönnállását Apátfalva igyekezett méltóképpen megünnepelni. Dessewffy Sándor csanádi püspök körrendelete szellemében 1895. december 31-én tedeummal vettek búcsút az ország fönnállásának első évezredétől, majd angyali üdvözletre hívó harangszó elhangzásával, némi szünet után, fél óráig az összes harang zúgásával búcsúztak az ezer évtől; újév első napján szintén félóráig zengtek a harangok, köszöntve az évezred kezdetét.
Nemeskéri Kiss Vilmos kevermesi jegyző javaslatára Meskó Sándor alispán elrendelte, hogy a megye minden községe készítsen saját településének fejlődéséről emlékiratot. Apátfalva múltjának megírásával Sümeghy István igazgatót, Korhecz Cselesztin és Somogyi Béla tanítókat bízták meg.
Az országos ünnepségre Csanád megye népbandériumot küldött. Apátfalvát két díszlovas képviselte: Kardos Noé és Kardos József. Egy-egy lovas fölszerelése és ellátási költsége 150 forintba került.
Csanád megye a millennium alkalmából – a makói gimnázium és Erzsébet árvaház mellett – megépíttette az apátfalvi közúti hidat, amelyet már 1895-ben fölavattak.
Helyi erőből emlékművet állítani nem sikerült. Először Szentháromság-szobor fölállítását indítványozták. A szegedi Fischer János kőfaragó egy nagyobb alkotást 7150, egy kisebbet 5300 forintért készített volna. A fölállítása, lánccal és oszloppal való körülövezése 600, illetve 440 forintot tett ki. A testület sokallta az összeget, ezért leszavazta. A másik javaslat artézi kutak fúratására vonatkozott. A helyi orvos veszélyesnek tartotta nyári kánikulában a posványos Maros vizének fogyasztását. Ezt is elutasították. Az iskolában tartott ünnepségre megszavaztak 60 forintot, a fényes népünnepélyre 300 forintot. (Részletesebb leírása az iskolatörténeti fejezetben.)
A kincstári erdőgondnok millenniumi faültetés céljára huszonöt életerős tölgyfacsemetét ajándékozott a községnek. Ezeket Zubolyszky Mihály községi tanító, a községi faiskola gondnoka – iskolás gyerekek részvételével – a millennium emlékére a következő helyekre ültetett el: hat darabot az állami anyakönyvi hivatal épülete előtt, két darabot a községi népiskola
I. és II. fiúosztály épülete előtt, két darabot a III. és a IV. fiúosztály iskolaépülete előtt, hét darabot az I., III. és IV. leányosztály iskolaépületénél, öt darabot a Kossuth utcában a II. és a III. leányosztály iskolaépülete előtt, három darabot a Raktár utcai I. és II. vegyes osztály iskolaépülete előtt. (A Kossuth utcában két tölgyfa átvészelte a történelem viharait. Egy évtizeddel ezelőtt a Mackó őrs eredményesen nyomozott utána. Megtudták, hogy Sóki Pál és Tamás János mint tanulók az ültetéskor ott tüsténkedtek. A községi tanács a Csongrád Megyei Erdőfelügyelőségnél kérte a tölgyfák védetté nyilvánítását.) Ugyancsak a millennium alkalmából a gondnoksági hivatal elé hat hársfát is ültettek. Ekkor nyitották a Millenniumi vendéglőt is, amely a mai művelődési házzal szemközti sarkon állt.
A XX. század elején földmunkás-szervezkedésre is sor került. 1903-ban Bárdos Mihály munkás önképzőkör alakítását kezdeményezte. Gesztesi Mihály 1907-ben népgyűlésen a földmunkások helyzetét ecsetelte és a kormány szociálpolitikáját bírálta.
1905 júniusában az uralkodó a parlament berekesztése után bízta meg Fejérváry Gézát kormányalakítással. Az ellenzék ezt alkotmányellenesnek tekintette. A kormány belügyminisztere, Kristóffy József csendőrség igénybevételével szerzett a makói megyeházán érvényt utasításainak. A Csanád megyei ellenállást Justh Gyula és Návay Lajos vezette. Mikor Hervay István alispánt elmozdították állásából, a független, 48-as szemléletű Apátfalva képviselő-testülete a leváltott alispánt a község díszpolgárává választotta.
Az első világháború alatt a munkabérek magasra szöktek. Egy hold föld fölszántása kilenc, bevetése három, elboronálása három koronába került. A ló napi használatáért takarmány nélkül három, takarmánnyal négy koronát kértek. Egy férfinapszám három, asszonyé kettő negyven, gyereké egy korona hatvan fillér volt. A községben 1915-ben a közbiztonság és a közrend megóvása érdekében 38 fővel megalakították a nemzetőrséget. Az első világháborúban mind a honvédség, mind a közös hadsereg kötelékében jelentős számú apátfalvi férfi harcolt. Hősi halált halt 173 személy.
A polgári forradalom kitörésekor előfordultak apró zavargások, ahogy az ezt követő proletárdiktatúra alatt is, de ez véráldozatot nem követelt. Erről a megmozdulásról Szigeti János 1938-ban így emlékezett: „Heten voltak a diktatúra vezetői, Nacsa Imre volt a vezetőjük, egy nagyon szegény, öreg ember. Ezek szombaton fölmentek a községházára, de Nacsa nem jött el, mert aznap beteg volt, az ágyban maradt. Ahogy mentem a községháza irányába, a szembejövők mind mondják: Jaj, mi van a községházán! Konrád Jóskát Fercsi Ferkó bottal kergette ki. A civilek közül a katonaviselt emberek elmentek Nacsáért, kihúzták az ágyból és vitték. Egy asszony, özvegy Sinkáné – akinek a tehenét elhajtotta – odakiáltotta neki: Hun a tehenem? Itt van nálam a kötele – felelte Nacsa; akkor még nem gondolta, hogy mi lesz. Mikor beértek, mind nekiestek, lükték, fejbe ütötték, leszédült. Egy Juhász nevű kocsmáros a görbe botnak a gamós végével fejbe verte (mert Nacsa az ő kocsmájából vitte el az asztalokat és székeket, hogy legyen a tanácskozáshoz). Köcsög Matyi – aki az előbb az ágyból húzta ki – most megmentette Nacsát, nem engedte, hogy agyonüssék. Ott hagyták, ott feküdt a földön egy darab ideig. Egy óra múlva megérkezett a vörös hadsereg. Szigorú nap lett akkor délután. Lövöldöztek gépfegyverrel, meg rívasztották a népet. Hetet vittek el túsznak. Ezeknek az lett a szerencséjük, hogy nem lett a vádiratuk fölterjesztve. Köztük volt Csikota András, Csikota József tanító fivére.”
1919. május 5-én francia csapatok szállták meg Apátfalvát. A megbízható gazdákból népőrséget szerveztek, akiket fegyverviseléssel is fölhatalmaztak. Az őrszolgálatot közösen teljesítették. Az ő hatalmukat május 11-én román megszállás követte. Szomorú emlékű uralmuk 1920. április 30-áig tartott. Sztajkovics román kapitány június 2-án elrendelte a gazdasági eszközök és a lábasjószágok összeírását. 1919. június 23-án az elrabolt eszközöket vasúti vagonokba rakatták és elszállították. A lovak, tehenek, sertések kiválogatását Joneszku százados végezte. A Magyarcsanádon székelő századost méltányosabb elbánásra akarták bírni, ezért egy nagyobb tömeg indult a szomszéd faluba. A román őrszem rájuk lőtt, és egy apátfalvi személyt megöltek. Ekkor a férfiak csoportja – vasvillával, ásóval, kapával és néhány lőfegyverrel fölszerelve – megrohamozta a román katonákat. A harminc gyalogosból, harminc lovasból, tíz határőrből és kilenc csendőrből álló csapat Makó irányában elmenekült. A harcban három román katona és két polgári személy életét vesztette. A hátrahagyott fegyverekkel a helybéliek a Szárazér partján védelemre rendezkedtek be. Délután hat órára lőszerük elfogyott, ezért visszavonultak. A románok vérfürdőt rendeztek, amelynek harmincnyolcan estek áldozatul. A kivégzettek csontjait puskatussal törték össze. Akiket bűnösnek találtak, azokat elszállították, előbb 28, majd 58, később még két személyt. Kegyetlen meghurcoltatás után többeket szabadon engedtek.
A vérveszteség négy román katona, magyar részről negyven civil lakos. A letartóztatásokat követően három nap, éjjel és nappal folyt a szabad fosztogatás és rablás. Kihirdették a szabad „nőhasználatot”. Sok nő évek múltán sem remélhette, hogy visszanyeri egészségét. Több mint négyezer lovat és szarvasmarhát hajtottak el Romániába. A gabonatermésből beszedtek 5004 mázsa 88 kiló búzát, 582 mázsa 35 kiló árpát és 192 mázsa 65 kiló zabot. Az akkori becslések szerint 45 millió korona kárt okoztak a községnek, amihez hozzászámítva a hivatalos rekvirálásokkal okozott és soha meg nem térített 35 milliót; kereken 80 millióra tehető az a veszteség, mellyel az alacsony becslések mellett is a községet sújtották. A románokkal szembeni bátor magatartás elismeréseként a falu vitézi címét megnevezésében ismerte el a közvélemény. A községet vitéz Apátfalvának nevezték. (Függelék IV.)
A trianoni békeszerződés értelmében a községnek Maroson túli 1082 hold területét Romániához csatolták. Tárnokot és Szecsőt kettős birtokosként művelhették.
A törvényes jogállapot visszaállításával a község lassú fejlődésnek indult, a korona leromlásának éveit szerencsésen átvészelte, sőt a pénz elértéktelenedése lehetővé tette, hogy jelentékeny régi kölcsönét visszafizesse. 1925-ben hat és fél ezer pengő értékben első világháborús emlékművet állítottak, körülötte mintegy ezer négyszögölnyi területet parkosítottak. 1926-ban a községben négy, a két tanyai iskolánál egy-egy artézi kutat fúrattak húszezer pengő költséggel. A forgalmasabb helyeken járdát építettek. 1927-ben villanyvilágítást létesítettek, és a földreform során 227 igénylő házhelyhez jutott.
A korai burgonya termesztése az első világháború előtt szépen megindult, sőt párosult konyhakertészettel, hagyma- és zöldségtermeléssel, bár az 1929–33. évi világgazdasági válság idején terményeik szinte eladhatatlanok lettek. 1929-ben jó volt burgonyából a termés, de az ára a termelési költséget sem födözte. A nehéz megélhetés miatt 1928-ban megindul a kivándorlás Amerikába, amely 1929-ben is folytatódott. A község ingatlanait bérlő kisemberek képtelenek voltak a haszonbérletet fizetni. A földművelési miniszter 1929-ben gazdakör építésére ötezer pengő segélyt és ugyanennyi kölcsönt adott, hogy ezzel a kört népház céljára is alkalmassá tegye. A Marosnak község alatti szakaszán nagy partszakadások történtek, a védmű építésére a földművelési miniszter tizenhétezer pengőt utalt ki.
1932-ben árvíz veszélyeztette Apátfalvát, a töltés színét csapkodták a hullámok. Április 9-én és 10-én riadókészültségben várták a fejleményeket. A harangokat félreverték. Az árvíztől megmenekültek, csak a Bodrog házai dőltek össze.
A földművelési miniszter – mint a templom kegyura – a templomalap növelésére öt éven át rendszeresen bizonyos összeget utalt át. 1932-re 53 000 pengő gyűlt össze, Kelemen András plébános ebből az összegből a templom újjáépítését meg tudta oldani. A terveket Tóbiás László szegedi műépítész készítette, a kivitelezést Stampay János és Schackmann Ádám szegedi építési vállalkozók végezték. A bontást 1932. június 20-án kezdték el, és még ősszel, november 20-án a kész templomot Csepregi Imre makói plébános áldotta meg. Közadakozásból, 1800 pengőért Csúry Ferenc szegedi órás elkészítette a toronyórát. A megnagyobbodott templomot 1935-ben kétezer pengő költséggel kifestették, műkőből 4800 pengő összeggel új főoltár készült. A földszintre 18 tölgyfa padot, az oldalkórusokra húsz padot csináltattak. A templomot 1935. október 6-án dr. Glattfelder Gyula csanádi püspök újraszentelte.
Az Ébredő Magyarok Egyesületének fiókegyesületi alapszabályát az alispán 1922-ben vette tudomásul. Elnöke Veréb Tamás, helyettes elnöke Antal József, titkára dr. Novák József, pénztárnoka Langó Márton lett. Néhány év után beszüntette működését.
A Független Kisgazdapártnak 1937-ben több mint hatszáz tagja volt, az elnöki tisztséget id. Szentesi István töltötte be; társelnök Antal József; alelnök: Szigeti József, Antal István, Simon Imre, Pécsi Mihály; pénztárnok ifj. Szentesi István; pénzellenőr vitéz Mátó Pál János; választmányi tagok: Kerekes B. András, Furák István, Diós István, Bárdos Mihály, Takács István, Simon György, Bakai András, Balázs Vincze, Varga L. Mátyás, Mátó P. István, Mátó P. Mátyás, Ferenczi Ferenc, Kurusa Mátyás, Mátó Imre, Csikota János, Szigeti Mátyás, Zicher Gábor, vitéz Mátó Pál Balázs, Pintér János, Antal Mihály, Varga Mihály, Simon István, Szigeti Vince, Varga S. György, Veréb György, Kerekes B. András, Bárdos János.
1938 júliusában és augusztusában nagy morajlással földrengés rázta meg a falut. Himbálta a leszakadt villanydrótokat. A templom oldala az oltár körül megrepedt. A harangozó megjegyezte, a lábam úgy jár,mint aki szitál.
A nyilas agitáció Apátfalván 1940-ben kezdődött. Dr. Gera József makói orvos többször járt kint a községben, és megalakította a nyilas pártot. Az oroszok bejövetele után a nyilasok a Magyar Kommunista Pártba vetették föl magukat, így elkerülték meghurcoltatásukat.
1944 nyarán rövidebb ideig német katonai alakulat tartózkodott Apátfalván; a Pulitzer-házban voltak beszállásolva. Szeptember közepén magyar csendőregységet küldtek a faluba; ők a Glück-házban laktak. A feszült légkörben és nevelőhiány miatt az új tanév nem kezdődött el.

Üdvözlet Apátfalváról (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

Képes levelezőlap a község létesítményeiről 1930-as évekből (A Budai Magánmúzeum gyűjteményéből)

Apátfalva főutcája a templom tornyából 1925-ben (Broda Sándor felvétele)

Millenniumi tölgyfák

Képeslap 1932-ből

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages