A nyugati végeken
A nyugati végeken
Az osztrák–magyar határ többnyire nyelvhatár. Ha átlépjük, a túloldalán aligha értetjük meg magunkat magyarul. A búcsúi határállomástól mintegy félórát kell autóznunk, és kissé le is kell térnünk a Felsőőr felé vezető 63-as főútról ahhoz, hogy egy olyan faluba érjünk, ahol magyar kérdésünkre magyar feletet várhatunk: az idősektől még tiszta, szép, felső-őrvidéki tájszólásban, a fiataloktól törve, de érthetően. Ez a falu Alsóőr: Őrsziget mellett az egyetlen, máig is magyar többségű, többé-kevésbé magyar jellegű település Ausztriában.
Nincs itt olyan látnivaló, olyan emlékhely, amely nagy történelmi múltra, valamilyen kiemelkedő történelmi eseményre utalna. A régi alsóőri családok mégis arra büszkék arra, hogy egy ősi, nemesi, katonai hagyományú faluközösség polgárai. Eleik a történeti Magyarország határát védték nyugatról, ha pedig úgy hozta a sors, védelmezték Európát keletről.
Alsóőr egy évezreden keresztül a történeti Magyarország legnyugatibb szegletében feküdt, hajdani históriája a nyugati végek, egyszersmind az osztrák–magyar határvidék históriájával szorosan összefonódik. Az 1920. június 4-i trianoni békediktátum a falut újonnan alakult országba, Ausztriába rendelte. Alsóőr lakói kisebbséggé váltak immár nemcsak szűkebb környezetükben, de az országban is, amelynek polgáraivá lettek. Ettől az időtől kezdve a község históriája az őrvidéki-burgenlandi őshonos magyarság történetének a része.
A kommunista diktatúra négy évtizede alatt a trianoni, megmaradt Magyarország megfeledkezett Alsóőrről. Nemcsak a községről, hanem az egész burgenlandi magyarságról.
Alsóőrt napjainkban az a magyar kisebbség lakja, amely a legkisebb lélekszámú a Kárpát-medencében élő őshonos magyar közösségek közül, s amely egyedüliként élt a második világháború vége után, 1945 és 1990 között szabad, demokratikus politikai rendszerben. Ez a maroknyi, őrvidéki magyarság ma az egyetlen őshonos magyar nemzeti közösség az Európai Unió területén. S ez mindaddig így marad addig, amíg nem kerül sor az unió keleti bővítésére.
A falu nyelvsziget jellegét már a jeles tudós, Fényes Elek is kiemelte a XIX. század közepén, aki így írt Alsóőrről: „Alsó-Őr, Unter-Wart, magyar falu, Vas megyében, csupa német falutól környezve, a Pinka vize mellett, ut. p. [utolsó posta] Kőszeg. Lakja 1150 kath. [római katolikus], kik többnyire nemesek, s utódai azon Őröknek, kik Magyarország határát Németország felől védték. Kath. paroch. templom [római katolikus plébánia]. Szántóföldjei soványak, de rétjei kövérek és jó szénát adnak. Lakosai felette szorgalmasok; sok lent termesztenek, gyolcsot, posztót csinálnak; erős és csontos lovakat tenyésztenek. Nemesek bírják.”
A fentieken kívül – a Felsőőr címszó alatt – néhány további megjegyzést is tett, amelyek településünkre is vonatkoztak: „Mind Alsó mind Felső-Őr sok tekintetben igen nevezetes helységek. Először a többi magyaroktól elszakadva csupa német faluktól vétetnek körül, mégis nemcsak magyar nyelvüket, hanem református hitüket is fenntartották [sic – ez csak a felsőőriekre igaz], holott ezen az egész vidéken reformátusok teljességgel nincsenek. Hogy Őrök voltak, s az ország határait a németek ellen védeni tartoztak, kitetszik I. Károly 1327-ki okleveléből, mellyben elismeri, hogy már Béla, István és László királyok alatt Őri nemes szabadsággal éltek. Különös az, hogy már ebben az oklevélben az őriek Őr-Nagyság czímmel neveztetnek.”
A falu mai hivatalos neve – Unterwart – a magyar megnevezés német tükörfordítása, hiszen előbb született a magyar név, mint a német. De az utóbbit már a korai magyar faluösszeírások is feljegyezték, így például Fényes Elek idézett műve.
Az északi szélesség 47 fok 15 perc 45 másodpercén és a keleti hosszúság 16 fok 13 perc 57 másodpercén fekvő falu abban a régióban található, amelyet a történelmi Magyarországtól Ausztria örökölt: Burgenlandban. E közigazgatási egységet olykor Várvidékként fordítják magyarra, a történelmi magyar terminológiában azonban nem létezett ilyen fogalom.
Burgenland kelet–nyugati irányban keskeny, de észak–déli irányban igen hosszú – mintegy kétszáz kilométerre elnyúló – osztrák tartomány (Land): Alsóőr a tájegység félreesőbb, déli részéhez tartozik, amelyet Burgenland az egykori Vas vármegyéből kapott. Dél-Burgenland központjában, a felsőőri járásban (Bezirk), Felsőőr város közvetlen szomszédságában fekszik. Alsóőr közös községet (Gemeinde) alkot a szomszédságában fekvő Németciklénnyel – Eisenzicken, régi magyar nevén Vasverőszék –, amely nevéhez igazodva manapság valóban német ajkú.
Burgenlandot – szintén nevéhez méltóan, de nevétől függetlenül – szebbnél szebb várak ékesítik, hiszen a történelmi Magyarország nyugati végein erősségek láncolata védte eleinte a magyar országhatárt nyugatról, majd a török hódítások idején Európát, keletről. A várak (mármint a látogathatók, hiszen számos közülük magántulajdonban van) ma az Őrvidék kincsesbányái, hatalmas idegenforgalmat vonzanak. Alsóőr mai népéhez azonban nem volt kegyes a sors, sem a faluban, sem közvetlen környezetében nem találni ilyen erődítményt. Pedig Alsóőr is kivette részét a határvédelemből, és katonai hagyományai legalább olyan messzire nyúlnak vissza a régmúltba, mint általában azokéi a városokéi, amelyek fölött ma egy ódon erősség falai magasodnak. Alsóőr egykor a gyepűrendszerhez tartozott, és egyik láncszemét képezte az akkori őrhelyek láncolatának. A tudat, hogy a falu mai lakói az egykori őrök leszármazottai, sajátos közösséget teremt más őrközségekkel: Felsőőrrel, Őrszigettel, Őriszentpéterrel stb. Ezért szokás Őrvidéknek vagy a mai magyarországi Őrséghez képest Felső-Őrségnek nevezni azt a szűkebb tájat, ahol a község fekszik.
Miért Várvidék a hosszú tartomány, ha nem a várairól nevezték el? Burgenland mint földrajzi fogalom nem tekint vissza számottevő múltra. Ausztria szervezett ilyen néven tartományt a három magyar vármegye elcsatolt nyugati pereméből. Az osztrák nevet a szakirodalom általában azzal magyarázza, hogy a három magyar megye, Moson, Sopron és Vas németül: Wieselburg, Ödenburg és Eisenburg. A három német névben egy a közös: a Burg, azaz a vár. Ésszerű tehát, hogy az egyesített terület neveVárvidék, azaz Burgenland lett.
Mások arra hivatkoznak, hogy a Burgenland kifejezés a magyar vármegye szó pontos német fordítása. S valóban, Burgenland területe nagyjából egy átlagos vármegyének felelt volna meg a Trianon előtti Magyarországon. Az első világháború alatt Sopronban Vierburgenland címmel adtak ki német nyelvű újságot a nyugati végek németsége számára. Ebben a címben a négyes szám (vier = négy) a három megyén kívül Pozsony megyére célzott, amely – nota bene – német nevén szintén burg-ra végződik: Pressburg.
Településünk hosszú évszázadokig Vas vármegye közigazgatási területéhez tartozott, ahogy a mai Burgenland legnagyobb része, mintegy hatvan százaléka. A falu a megyeszékhelytől, Szombathelytől sem esett messzire. Ez azonban csak a térképen tűnik így. Bár azon is már az első pillantásra kitűnik, hogy a püspöki és közigazgatási központtól – melyhez egykor e falu is tartozott – az Írott-kő és a Vas-hegy között lankás, de vízválasztó vonulat vágja el. Alsóőr természetföldrajzilag az Alpok felől érkező és egy erős déli kanyarral végül a Rábába ömlő Pinka folyócska völgyében fekszik.
A folyóvölgy az idők során mindig több volt egyszerű természeti adottságnál. (Geográfiai értelemben a folyó alsó és középső szakaszát tekintik Pinkavölgynek.) Nem véletlen, hogy a katolikus egyház egy időben Pinkavölgy néven önálló esperességet tartott fent. A folyó teraszosan vágta be magát a dombok közé. Az egykori és mai, magyar lakosságú falvak a leg-alsó teraszon helyezkednek el, ami lehetővé tette, hogy a helységek kutakat ásva a talajvizet hasznosítsák, viszont kitette a községeket az olykori áradásoknak.
A folyó völgye határozta meg a közlekedési útvonalak kialakulását, de Stájerország, illetve távolabbról Észak-Itália és Nyugat-Magyarország között több útvonal vetekedett egymással. Történelmileg vitatott, hogy ebben a lappangó versenyben a Pinka vonala milyen rangot vívott ki.
A későbbi Burgenland északi részével ellentétben – mely a dús mezőgazdaságú Kisalföld és egy igazi világváros, Bécs között terül el – a déli résznek, Szombathelyen és Grazon kívül nem volt olyan lendületes fejlődése, amely gazdaságilag nélkülözhetetlen szerepet kínált volna ennek a vidéknek. Ráadásul az utóbbi két várostól kisebb-nagyobb hegyvonulatok választották el. Ennek ellenére már a római korban is a Pinka völgyének mezőgazdaság biztosította a mai Szombathely, az akkori Savaria élelmiszer-ellátását.
Észak-Burgenland a Monarchia felbomlása után is több-kevesebb sikerrel hasznot húzott abból, hogy Bécs zöldségeskertjeként lehetett és kellett rá számítani, Dél-Burgenlandot ezzel szemben az új határok sarokba szorították, amely évtizedekre szóló elszigeteltséget okozott. Csak az 1960-as évektől érzékelhető mind nagyobb mértékben, hogy az új államok között közvetítői szerepet nyert a környék. Ezt a funkciót használta ki az az áruházlánc, amely már 1971-ben óriási, amerikai mintájú szupermarketet telepített Alsóőr határába. Később más bevásárlóközpontokat is idevonzott, amelyek adóikkal felvirágoztatták a falut.
)
A legkeletibb osztrák tartományt, Burgenlandot hét járásra tagolták (Juhász László térképvázlata)
