Bevezetés (RÓNAY LÁSZLÓ)
Bevezetés
(RÓNAY LÁSZLÓ)
(RÓNAY LÁSZLÓ)
Az első világháborút követő években jó néhány fiatal költő tűnt fel irodalmunkban. Világnézetüket erősen meghatározta a vesztett háború és a megdöntött forradalmak után nemzeti méretűvé vált pesszimizmus, lírájukra a Nyugat hagyománya mellett legalább olyan erővel hatott az avantgarde, nem is annyira annak hazai változatai, mint a világirodalomban robbanásszerűen feltűnő különféle izmusok.
E nemzedék már születése pillanatában sem volt egységes. Ami bennük közös: "készen kaptak egy nagyszerűen megújított nyelvet, örökölték egy kiművelt modern irodalom pompás és rafinált eszközeit: nem kellett nekik mindent újra teremteni a semmiből vagy a régiből" (Babits Mihály). Ám e nagyszerű örökség legalább oly bénítóan hatott rájuk, mint amennyire ösztönző példákat rejtett. A fiataloknak, ha a maguk útját akarták járni, lázadniok is kellett, nemcsak elfogadniok. A második nemzedék története legalább annyira összefonódott a Nyugattal, mint amennyire elvált tőle: a fiatal költők folyvást igyekeztek megteremteni a maguk külön műhelyeit, ahol függetlenül, nyomasztó ihletők nélkül teljesíthetik ki tehetségüket. S talán épp e makacs különutasság a magyarázata annak is, hogy nemcsak kaptak elődeiktől, hanem adtak is nekik: a népiesség megújításával próbálkozó Erdélyi József vagy Illyés Gyula szintézisteremtése egy időben Babits Mihály költészetét is megérintette, Szabó Lőrinc makacs individualizmusa és szívós költői fegyelme kivételes hatást gyakorolt a fiatalabb lírikusokra.
A második világháború pusztításai talán e nemzedéket tizedelték meg leginkább. Mégis kiemelkedő költőire kivételes szerep várt az új korszakban. Részben azért, mert a modern magyar irodalom kezdeményező nagyságai korábban meghaltak; nem szabad azonban arról sem megfeledkeznünk, hogy tagjai között találjuk Illyés Gyulát, aki személyében és szerkesztői munkásságával is a Nyugat eszményeinek folytonosságát jelképezte. Semmiképpen sem véletlen, hogy a felszabadulás utáni magyar líra legizgalmasabb, legfontosabb vitái épp az ő személye és költészete körül kristályosodtak ki. Nem kevésbé szenvedélyes eszmecserék középpontjába került Szabó Lőrinc; az ő költői útja és útvesztése hosszú évekre megosztotta a kritika amúgy sem egységes táborát, s amikor hallgatásának évei után újra belekerült irodalmunk áramába, a művével való számvetés, a vele kapcsolatos állásfoglalás új energiákat szabadított fel.
167A "második nemzedék" szerepét és jelentőségét az a tény is növelte – s erre már Babits Mihály ráirányította a figyelmet az 1932-ben megjelent Új anthológia bevezetőjében –, hogy költői nem az egyéniség kultuszát igyekeztek lírai vezérelvükké tenni, hanem épp ellenkezően: a közösségi eszmény szolgálatát. A megváltozott politikai helyzetben találta meg költészete igazi kiteljesítésének lehetőségét például Fodor József, új színekkel gazdagodott Berda József poézise; történelem és alkotói szándék találkozása szabadította fel a Nyugat körében inkább esszéíró Keresztury Dezső líráját.
Már jeleztük, hogy e generáció jóformán pályakezdése pillanatában sem volt egységes. A kiemelkedő költők mellett – mint az irodalomban általában – megbízható, átlagos színvonalú lírikusokat is magába foglalt, kiknek szerepe és a felszabadulás utáni költészet fejlődésében betöltött helye mégis igen fontos, hiszen töretlenül őriztek és adtak tovább egy olyan lírai ideált, mely az évek múlásával élő hagyománnyá, útmutató líratörténeti jelenséggé vált.
Imecs Béla (1898–) is ennek a nemzedéknek volt kevés szavú, tehetséges költője. Első verseivel 1921-ben a kolozsvári Pásztortűzben jelentkezett, 1923-ban Havasalji csokrosrózsa címen adta ki kötetét. 1924-től a Nyugat közölte rendszeresen míves, impresszionista, változatos formájú, finom hangulatokat megörökítő verseit, szonettjeit (Keserűség, Mély könnyek útjain…, Fohász a naphoz, A múlt dicsérete). Több antológiában, köztük Babits Mihály Új anthológiájában is szerepelt műveivel. Műfordítóként 1945 után is jelen volt az irodalmi életben, a kortárs világirodalomból ültetett át a Nagyvilág, az Alföld, a Tiszatáj és más folyóiratok számára verseket. Önálló új kötete nem jelent meg.
