Az amerikai költészet

Teljes szövegű keresés

Az amerikai költészet
"A világirodalom legfontosabb költészetei közül… talán az észak-amerikait ismerjük legkevésbé… Amerikai versantológia nálunk sosem jelent meg, s ha csak valami el nem kerülte figyelmemet, mindössze két amerikai költő olvasható magyarul önálló kötetben, a két múlt századi klasszikus, Poe és Whitman… Carl Sandburg vagy Ezra Pound neve még csak fel-feltűnik egy-egy versfordítói gyűjteményben…, de a maiakra náluk is nagyobb hatású Robert Frost, E. E. Cummings, William Carlos Williams, Marianne Moore, Gertrude Stein, Wallace Stevens, Hart Crane neve még csak távoli visszhangot se ver a magyar olvasóban. Holott legtöbbjük már halott, s az élők is a matuzsálemi mesterek sorába tartoznak, mintsem az újdonságok közé" – írja Somlyó György 1963-ban a Nagyvilág hasábjain egy New Yorkban megjelent új amerikai költői antológiáról szólván (6. sz. 895–909. 1.).
1067Mi sem jellemezheti jobban az amerikai költészetről való ismereteinket, helyesebben szólva azok teljes hiányát, mint ez a ma már szinte hihetetlennek tűnő megállapítás. Az amerikai irodalom "a költészetben a múlt század közepe táján mondta ki az első igazi szót…", s bár Whitmant már életében fordították, s Poe nyoma is ott van a Nyugat lírájában, ennél többet az amerikai költészet számunkra nemigen jelentett.
A műfordítás háború utáni fellendülése elsősorban az amerikai prózának s nem a költészetnek kedvezett. 1947 és 1966 között Whitman költeményeit háromszor, Poe verseit két ízben jelentették meg, s mellettük mindössze C. A. Sandburg válogatott verseinek és a néger költészetnek jutott hely.
Walt Whitman 31 költeménye először 1947-ben Keszthelyi Zoltán fordításában jelent meg a Magyar–Amerikai Társaság kiadásában, majd 1955-ben A világirodalom klasszikusai sorozatban a Fűszálak megjelenésének százéves évfordulóján a költőt versei kiadásával ünnepli az Új Magyar Kiadó. Whitman egész életében első verseskönyvét, a Fűszálakat írta, csiszolta, újabb és újabb költeményekkel gyarapította az eredetileg tizenkét versből és terjedelmes, költői prózában írt előszóból álló kötetet. Korai költeményei kivételével valamennyi verse beleolvadt a Fűszálak versgyűjteményébe. Baráth Ferenc pesti református főgimnáziumi tanár 1874-es első Whitman-átültetései után a költő születésének 100. évfordulójára – 1919-ben – jelentek meg Pásztor Árpád fordításai. Majd Babits Mihály. Kosztolányi Dezső és Szabó Lőrinc átköltésében közölte néhány folyóirat egy-egy költeményét. Ez a válogatás arra törekedett, hogy az olvasó az eddiginél jóval teljesebb képet nyerjen Whitmanról, legjellemzőbb, irodalmilag kiemelkedő versei alapján. A régebbi fordítások felhasználása mellett számos neves műfordító és fiatal költő is részt vett e kötet munkálataiban. Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Görgey Gábor, Jékely Zoltán, Kassák Lajos, Vámosi Pál, Nemes Nagy Ágnes, Vas István, Somlyó György, Babits Mihály, Takáts Gyula, Lator László, Károlyi Amy, Hajnal Anna, Keszthelyi Zoltán, Füst Milán, Illyés Gyula, Bakucz József, Dybas Tihamér, Fodor József, Orbán Ottó, Wlassich Tibor, Szabó Magda, Pásztor Árpád tolmácsolásában élvezheti az olvasó a Feliratoktól A búcsú dalaiig Whitman verseit.
Az első nagyobb gyűjteményes kiadás után – amely a legjobb magyar Whitman-fordításokat sorakoztatta fel – kilenc évvel Whitman összes költeményeit, voltaképpeni lírai önéletrajzát, az egész költői fejlődését felölelő Fűszálakat jelenteti meg a Magyar Helikon Országh László utószavával és jegyzeteivel, az előbb felsorolt költők, műfordítók előadásában.
Edgar Allan Poe az a költő az amerikai líra nagyjai közül, akihez Whitmannál is jobban vonzódott egész Európa és a magyar költészet művelői is. 1949-ben, halálának 100. évfordulóján jelent meg félszáz verse, "összes költeményei"-nek könyve Babits Mihály, Devecseri Gábor, Gáspár Endre, Kálnoky László, Kardos László, Kardos Pál, Képes Géza, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, Szabó Magda, Tóth Árpád, Vajda Endre fordításában, Kardos László válogatásában és bevezetésével. Tíz évvel később ismét közreadták Poe összes verseinek gyűjteményét kétnyelvű kiadásban Franyó Zoltán, Harsányi Zsolt, 1068Lévay József, Radó György, Szász Károly, Telekes Béla és az előző kötetnél felsoroltak fordításában. A Corvina-kiadvány szövegkiegészítésekkel és több új fordítással, továbbá egy jellemző prózai művel, A holló kapcsán írt költői műhelymunkával bővíti az eddigi kiadásokat. A legnépszerűbb Poe-vers, A holló kilenc legszebb magyar fordításával (Tóth Árpád, Szász Károly, Lévay József, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Harsányi Zsolt, Franyó Zoltán, Telekes Béla, Radó György) szerepel a gyűjteményben. Szobotka Tibor Új magyar Poe (Nagyvilág 1960. 1. sz. 130–131. 1.) című kritikájában kételyeinek ad hangot: "… vajon nem túlságosan is bő ez a tájékoztatás, legalábbis annak a számára, aki Poe verseinek megismeréséhez azoknak magyar nyelvű tolmácsolására szorult? Mert a filológiailag pontos, valamennyi bővítést, törlést, változatot tartalmazó kritikai kiadás nyilván csak az anyanyelvén olvasónak (s ott is csak az olvasók egy viszonylag vékony rétegének) fontos. A nem anyanyelvén, tehát magyarul tájékozódni kívánó olvasó bízvást megelégedhet egy nagy idegen költő világirodalmi mértékkel is számottevő verseinek magyar fordításával, hozzátehetjük: egyszeri magyar fordításával."
A Lyra mundi sorozat 1974-es Poe-kötete az 1969-es Poe kritikai kiadás alapján válogatott a költő verseiből, s kilenc olyan költeményt is közöl, amely magyarul itt jelenik meg először. Babits Mihály, Devecseri Gábor, Gáspár Endre, Kálnoky László, Kardos László, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Radó Antal, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Tóth Árpád, Vajda Endre fordításait, összesen 72 verset tartalmaz a gyűjtemény, melyben A holló három klasszikus fordításban – Babits Mihályéban, Kosztolányi Dezsőében és Tóth Árpádéban – szerepel.
1958-ban a Magvető jelentette meg a whitmani szabadvers-hagyomány közvetlen folytatójának, Carl Sandburgnek verseit Keszthelyi Zoltán fordításában, aki sokat tett a 20. századi amerikai költő magyarországi megismertetéséért, többek között a Nagyvilág lapjain is. A válogatás a Sandburg költészetének legjavát tartalmazó huszas évekbeli kötetekre, elsősorban a Füst és acélra épül. Lutter Tibor utószavában Sandburgot méltatván az amerikai költészettörténet 150 esztendős múltjának fő költői irányait mutatja be.
Huszonhárom néger költő hatvannyolc versének fordítását gyűjtötte a Harlemi árnyak (1959) című kötetbe Komlós Aladár. Az észak-amerikai néger líra legkiválóbb művelői a lázadó, szabad verset író Langston Hughes, az inkább klasszikus hajlamú Countee Cullen és a később a regényírás felé forduló McKay, akik a legtöbb verssel szerepelnek e gyűjteményben, s akiket Komlós Aladár 1963-as Reggeltől estig kötetébe (Ciklus idegen költőkből) is felvett.
Csak 1966-ban születik meg a Somlyó György által is áhított versgyűjtemény, az Észak-amerikai költők antológiája, amelynek anyagát az 1960-as Angol költők antológiájához hasonlóan Vajda Miklós válogatta és szerkesztette. A kötet fordítói a következők: Babits Mihály, Beney Zsuzsa, Eörsi István, Fodor András, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Görgey Gábor, Gyárfás Endre, Hajnal Anna, Hárs Ernő, Illyés Gyula, Jánosy István, Jékely Zoltán, Kassák Lajos, Kálnoky László, Károlyi 1069Amy, Keresztury Dezső, Képes Géza, Komlós Aladár, Kosztolányi Dezső, Majtényi Zoltán, Nagy László, Orbán Ottó, Pásztor Árpád, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Tarbay Ede, Tábori Pál, Tellér Gyula, Tótfalusi István, Tóth Árpád, Vas István, Várady Szabolcs, Végh György, Weöres Sándor. A régen várt antológia előszavában Vajda Miklós amerikai költészettörténeti ismereteink megalapozását adja, s akárcsak a legtöbb amerikai líratörténet, ő is Poe, Whitman és Emily Dickinson "költői szentháromságából" vezeti le az amerikai líra fejlődését napjainkig. Az amerikai irodalom első nagy költői, Poe és Whitman végletes, egymással homlokegyenest ellenkező karakterű alkotók. E két véglet között az "Európából áthozott romantika, almanach-bölcsesség" van, amelyet Longfellow és néhány hamar elavult kortárs költő képviselt. "Poe és Whitman ellenpólusai között… volt azonban még valami: Emily Dickinson világviszonylatban is talán az első nagy modern költőnő miniatűrök százait, köztük leheletfinom, igazi remekeket tartalmazó életműve, amely kiadatlan maradt, s ezért nem is hathatott a maga korában."
A középszer 20. századi amerikai költőjét, a poeta laureatus Robert Frostot nem ebből az antológiából ismeri meg az olvasó, hanem a Nagyvilág 1963. évi 4. számából (494–498. 1.), ahol Vajda Miklós válogatott "emelkedett hangú, derűs, kiegyensúlyozott és szenvedélytelen" költészetéből Weöres Sándor fordításában.
A modern amerikai költészet is, melyben a nemzet, a társadalom gondja, a felelősségérzet szólal meg, jelen van az antológiában Edgar Lee Masters, Sandburg, MacLeish, Robinson Jeffers, Hart Crane verseivel. Az ötvenes évek második felében az amerikai lírába berobbanó beat-költők kétségbeesett, nagy költői erővel kifejezett lázadását többek között A. Ginsberg, J. Kerouac és G. Corso néhány verse érzékelteti. A jelen gazdag, áttekinthetetlen, sokszínű amerikai költészetét csak felvillantani képes az antológia, s csak jó tíz évvel később, 1975-től jelennek meg sorra-rendre azok a költők, akiknek megítélésében ekkor még talán joggal bizonytalankodott a kritika. Nyolcvanhét költő kétszázhatvanhét versét adja közre az antológia Ann Bradstreettől Allen Ginsbergig, a legtöbb verssel – tizenhéttel – a nagy fölfedezett, Emily Dickinson szerepel, Károlyi Amy fordításában. Ezra Pound, A. MacLeish, E. E. Cummings 9-9 versét ismerheti meg az olvasó, Robert Lowell, J. Kerouac, A. Ginsberg, G. Corso, Frank O'Hara néhány verse vétetett még fel a gyűjteménybe. A kötet költői között T. S. Eliot és W. H. Auden nem szerepel, mert bár ők amerikainak is tartott költők, az Angol költők antológiája mutatta be őket 1960-ban.
A beat-nemzedék mozgalmának születési helye San Francisco, születési ideje 1957. Kerek tíz esztendővel később jutott el a magyar olvasóhoz az Üvöltés, az az antológia, amely Allen Ginsberg nagy költeményének, a mozgalom programversének címét kölcsönözte. A beat-líra valódi felfedezéseit, értékeit, eredményeit a kötetben szereplő költők versei legjavában találjuk. A verset és prózát egyaránt tartalmazó antológiában a költészetet Allen Ginsberg, Gregory Corso, az elsősorban az Úton című regény írójaként ismert Jack Kerouac, Philip Lamantia, Lawrence Ferlinghetti, Frank O'Hara, Gary Snyder, Philip Whalen, Michael 1070Mclure, Ron Loewinsohn képviseli. A verseket Orbán Ottó, Eörsi István, Nagy László, Geher István, Hernádi Miklós, Dely István fordította. Néhány évvel korábban, 1962-ben (Nagyvilág 11. sz. 1698–1700. 1.) Varannai Aurél: Jack Kerouac és a "letört nemzedék" címmel még meglehetősen ambivalens érzelmekkel viseltetik az "üvöltő nemzedékkel" szemben: "A beatnikek írásai izgalmas, de perspektíva nélküli írások… Akárcsak Ginsberg versei, a beatnik írók minden írása harsány tiltakozás az amerikai "rend" ellen. De amikor könyveik utolsó oldalához érünk, üresnek találjuk ezeket az írásokat. Jól írnak, felkorbácsolják az idegeket, félelmetes őszinteséggel leplezik le az új amerikai nemzedék magatartását, tagadásuk erős és sokszor megrendítő: de – kérdezi a kiábrándult olvasó –, mire való ez a nagy izgalom, amely nem mond semmit?" 1973-ban pedig Ginsberg önálló kötetének utószavában Eörsi István már "az újabb amerikai költészet egyik legnagyobb hatású egyéniségé"-nek nevezi a beat-mozgalom vezéralakját.
Mielőtt azonban az Üvöltés-antológia költői önálló kötetben is bemutatkoznának a magyar olvasónak, az előttük járó nemzedékek képviselőit ismerhetjük meg az Európa Napjaink költészete sorozatának köteteiből. A Whitmannal lényegi rokonságot mutató Archibald MacLeisht Amerika ígéret volt (1970) című kötetének több mint harminc verse (1926–1948-ból) hozza közel az olvasóhoz, Vas István és Várady Szabolcs fordításában. Ugyanebben az évben Gergely Ágnes nagyszerű, helyenként bravúros fordítása tette élvezhetővé Edgar Lee Masters: A Spoon River-i holtak című 90 költeményből álló gyűjteményét. A kötet verseinek mindegyike olyan sírfelirat, amelyet a halott maga írt saját magáról, s a temető sírfelirataiból kialakuló egybefüggő ciklusok egy amerikai kisváros társadalmi drámáját körvonalazzák.
1972-ben Randall Jarrell "verseinek első magyar nyelvű válogatása – Döntés életre-halálra (fordította Tandori Dezső) – nem megkésett világirodalmi találkozásaink sorát bővíti ezúttal, bár első verseskötete 1942-ben jelent meg, valóban jelentős költővé csak a háború után vált". Kortársának és barátjának, az Auden utáni angol vers legnagyobb, legtehetségesebb művelőjének, Robert Lowellnek Közel az óceán című kötete Orbán Ottó fordításában és Osztovits Levente válogatásában, ugyancsak ebben az évben látott napvilágot, alátámasztván Vajda Miklós 1966-ban íródott megállapítását, miszerint a "legérzékenyebbek, nemzetük sorsát leginkább féltők közül Robert Lowell, akit önkínzó erkölcsi vívódásai kortársai közül eddig talán a legmagasabbra vittek".
A MacLeish verscímét kölcsönző Emlékvirágzás (1972), amerikai szerelmes versek antológiája. 51 költő, köztük Emerson, Poe, Whitman, Dickinson, Ezra Pound, Cummings, Ferlinghetti, O'Hara, Corso, Snyder és Sylvia Plath egy-egy versét gyűjtötte kötetbe Katona Tamás. A fordítók: Babits Mihály, Devecseri Gábor, Eörsi István, Fodor András, Garai Gábor, Gergely Ágnes, Hajnal Anna, Hernádi Miklós, Illyés Gyula, Jánosy István, Kálnoky László, Kosztolányi Dezső, Molnár Imre, Orbán Ottó, Pór Judit, Somlyó György, Szabó Lőrinc, Tandori Dezső, Tótfalusi István, Várady Szabolcs, Vas István, Weöres Sándor.
1071A beatnemzedék sorát természetesen Allen Ginsberg nyitja meg a Nagyáruház Kaliforniában című 1973-as kötetével, amelynek tizenöt versét, illetve versrészletét Eörsi István és Orbán Ottó fordította. Két évvel később Kálnoky László, Tandori Dezső és Weöres Sándor fordításában a már nevének szokatlan helyesírásával is feltűnő e. e. cummings 99 versét jelenteti meg az Európa Kiadó. Az "elszánt újító és bálványdöntögető" "irodalmi fenegyerek"-et Geher István utószava hozza közel az olvasóhoz.
A hetvenes évek második felében gyorsítja fel a könyvkiadás a kortárs amerikai költészettel való közelebbi megismerkedést. Egymás után jelennek meg Gregory Corso, William Jay Smith, Lawrence Ferlinghetti és Sylvia Plath versei, amelyekből először mutatóba közöltek egyet-egyet a Nagyvilág 1960-as, 1970-es számai.
A lázadó amerikai költőnemzedék benjaminját, Gregory Corsót Az utolsó gengszter című kötettel a válogató és fordító Eörsi István mutatta be 1976-ban. Várady Szabolcs a művelt, virtuózan verselő rokonszenves költő, kitűnő műfordító William Jay Smith majdnem harminc versének fordítását közli az Át a tű fokán című kötetben. A beat-mozgalom legidősebb és politikailag legelkötelezettebb tagjának, az impozáns szervezői képességekkel is bíró Lawrence Ferlinghettinek karcsú kis füzetbe válogatta verseit, szám szerint tizenhetet, amerikai kiadások alapján, a fordító Eörsi István. A tragikus sorsú Sylvia Plath költészetét, példátlan virtuozitását Tandori Dezső egyenrangú tolmácsolása teszi nagy olvasói élménnyé. A Zúzódások közel száz versét egy a költőnő életében megjelent, valamint három posztumusz kötet anyagából válogatta Geher István.
Már az Észak-amerikai költők antológiájában (1966) is Emily Dickinson szerepelt a legtöbb verssel. Róla írja ekkor Vajda Miklós, hogy "igazi fölfedezése csak a kilencszázhúszas években, az izmusok java korában s a pszichológiai érdeklődés legnagyobb divatja idején történt meg, s ekkor derült ki, hogy Poe dekadens álomvilága és Whitman mitizált makrokozmosza között ez a törékeny, műkedvelő vénkisasszony a líra harmadik lehetséges alaptípusát teremtette meg: a végtelenségig érzékeny lélek, mégpedig női lélek mikrokozmoszáról adott csodálatosan pontos, mély és őszinte, költőileg pedig merész és újszerű híradásaival". Károlyi Amy 15 évi fordítói munkájának gyümölcse az Emily Dickinson válogatott írásai (1978) című kötet, amely 127 verset és Károlyi Amy két tanulmányát tartalmazza.
Mai amerikai költőket mutat be a Szavak a szélbe (1980) című antológia, amely "az iskolák, mozgalmak, divatok dzsungelé"-ből egy tágan értelmezett nemzedéket választott ki, azt, amelyiknek az indulása a második világháború környékére esik. Tizenöt költő – Theodore Roethke, Charles Olson, John Berryman, William Stafford, Robert Lowell, Gwendoly Brooks, William Jay Smith, Robert Duncan, Richard Wilbur, James Dickey, Denise Levertov, James Merril, Robert Creely, Allen Ginsberg, Robert Bly – világába vezetnek el a versek, s a majdnem kétszáz fordítást rövid költőportrékkal kiegészítő Kodolányi Gyula, aki a kötet válogatója. Olyan költőket ismerünk meg az idősebb és ifjabb fordítók (Ferencz Győző, Nagy László, Jánosy István, Oláh János, Orbán Ottó, Kiss Zsuzsa, Illyés Gyula, Gergely 1072Ágnes, Várady Szabolcs, Weöres Sándor, Károlyi Amy, Kodolányi Gyula, Tellér Gyula, Tandori Dezső, Mezey Katalin, Tótfalusi István, Eörsi István, Györe Balázs, Kántor Péter) tolmácsolásában, akik hazájukban már kétségtelen irodalmi rangot vívtak ki maguknak, de nálunk még jobbára ismeretlenek.
Gazdag műfordítás-irodalmunkon végigpillantva joggal állapíthatjuk meg, hogy a magának méltán helyet követelő angolszász líra céltudatos szerkesztői és kiadói koncepció révén egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend Magyarországon, s némi túlzással hozzátehetjük, hogy a megjelent antológiák és önálló kötetek sorából szinte teljes angol–amerikai költészettörténet bontakozik ki.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT