RATKÓ JÓZSEF (1936)

Teljes szövegű keresés

940RATKÓ JÓZSEF (1936)
Ratkó József (1936) emberi-költői magáratalálása kísértetiesen emlékeztet József Attila gyerekkorára, pályakezdésére. A proletársors legmélyéről indult, gyermekkori hányattatásainak lelki sérüléseit később újabb csalódások tetézték. E megpróbáltatásokat idézi fel kegyetlen őszinteséggel a Félelem nélkül című, első verseskönyvében (1966) és a hozzá függelékül illesztett Önéletrajzban. A szegénység örök kiszolgáltatottságát, a félelemélményt esztétikai érvénnyel emeli a lírai általánosítás fokára. Versépítkezését egy magáénak vallott, mélyen átélt József Attila-i eszmény irányítja, s ebben a vonatkozásban nemzedékéből a "Szaggatott világ" költője, Bella István áll hozzá legközelebb. Áttetsző tisztaságú képei, kimunkált strófái, gondos rímkezelése a költői mesterséget illetően is igényes, formaérzékeny tehetségről tanúskodnak:
Tollászkodik, ragyog a fény a fán,
gally kapkod hulló pihéi után;
féllábú virág fűszálon biceg –
beszélj, beszélj, én mindenben hiszek.
 
Zöld égen libeg álcázott halál.
Terepszínű a lélek. Pókfonál
ing-leng, mint hóhérkötél, a falon.
Most béke van, de nincsen nyugalom.
(Játék-komolyan)
Ily biztató, nagy távlatokat fölvillantó pályakezdés után megtorpanást, belső elbizonytalanodást jelez második, Fegyvertelenül című kötete (1968). Itt, a már korábban is meglevő, a szegénység ügyének elkötelezett erkölcsi felelősségérzet a "mindenért felelős vagyok" etikai parancsává szélesedik; etikus indulat folyja körül a verset, meglazítja szerkezetét és az önismétlés, moralizálás veszélyeivel fenyeget. Igaz, néhány nagyobb kísérlet – mint a Csönd, az Éjszaka – töprengő, meditatív hangnemével sejteti, hogy gondolkodása, benső eszmélkedése a maga medrét követi, s előbb-utóbb rátalál valóságos legsajátabb erőtartalékaira.
Ennek bekövetkeztét tapasztaljuk harmadik könyvében. Az Egy kenyéren (1970) verseit szintén átszövi az elébb emlegetett etikus indulat, csakhogy megzabolázva, a forma fegyelmébe szorítva. Kevesebb a megkapó, idézésre toll alá futó részlet, de célratörőbb logikájú a versépítkezés, mélyebbre irányuló a gondolat. Történelemszemlélet és nemzettudat – e két fogalom köré csoportosíthatók a versek, e két fogalom egymást erősítő jelentésmezeje határozza meg gondolkodását. Magatartása, szegények iránti szolidaritása most is töretlen (Jutok majd), de higgadtabb, meditatívabb, hiszen a "forradalmak kora elmúlt", a hétköznapok, a belső önépítkezés ideje érkezett el (Szegénység, maradj még velünk, Kidobott a város). Történelmi számvetéseiben a magyarság tragikus életszakaszaira figyel (Történelem, Magyarok, Jelek); az emberi létezés, az élet halálhoz kötöttségének rejtélye 941izgatja (Halálhoz kötve, Vigasz, Feltámadásról való ének). Múlt és jelen, holtak és élők viszonya képezi tárgyát Törvénytelen halottaim (1975) című kötetének. Az ötlet, miszerint a halottak tartják a földet, egyik korábbi versében (Tartassék a föld) már fellelhető; most, negyven költeményt kapcsolva össze, látomássá tágul, a költői invenciót gazdag rétegezettségű jelentéssel telíti. Természet és ember szerves egybetartozását, egybetartozásuk elevenítő erejét jeleníti meg a versek egyik vonulata (Déva vára, Déva, Az öregek), a másik a személyesség hitelével igazolja a látomást (Majd hazajönnek, Apám, A szótlan napokból). Két nagyívű kompozíció, a Halott halottaim és a Törvénytelen halottaim, összegzi a látomás, a költői alapélmény két lehetséges arculatát. Előbbi az erőszakos, nem természetes halál elleni harc képeit rajzolja elénk, utóbbi a vívódó személyiség kínzó kérdéseit fogalmazza meg. Ratkó történelmi tények és motívumok egész láncolatát sorakoztatja föl; nem titkolt indulata, érzelmeinek impulzivitása a pusztítás-pusztulás elkerülhetetlenségét, a sorsszerűségét sugallja, hiszen amit a történelem során gyilkos fegyverek végeztek el, azt most folytatják a "szikék, nikkelkanalak, csipeszek". A Törvénytelen halottaimban még fájdalmasabb, még nyomasztóbb a látomás: "Pentaton nép, halálba ereszkedő / embriói kihalnak." Ezt a megfellebbezhetetlennek látszó történelemértelmezést mindkét versben, külön-külön, a vers belső logikája szerint, föloldja, illetve ellensúlyozza a befejező rész. A Halott halottaimban az elvetélt csecsemő-halottak oly sokan vannak, hogy a korábban fölvillantott, Vörösmartyra utaló nemzetsír-látomás a visszájára fordítható:
S így alapíttatik horda, nagycsalád, nemzetség, törzs, új nép,
ebből a szerelemből, s vándorol jövőt foglalni,
hazát foglalni…
és lesz vala köztük költő, akinek szájából kivirágzik végre,
a szegénységünket, lóvátett reményeinket visszavarázsló
hatalmas ének.
 
A Törvénytelen halottaimban a könyörtelen, aligha megválaszolható kérdések sora után az alkotói attitűd, a magát felelősnek érző költő cselekvéslehetősége fogalmazódik meg: "Virrasztom halottaimat. / Virrasztom magamat, magunkat. / A reménykedő munkát."
Kidolgozottságot, nyelvi megformálást tekintve is ebben a két versben, általuk nyújtja Ratkó József a legtöbbet. Akárcsak Buda Ferenc legjobb alkotásaiban, itt is a versnyelv retorizáltsága fontos elsőrendűen. Retorizációt kíván, a folyékony beszéd érdes mondatokba tördelését váltja ki már az élmény természete is: a látomás fakasztotta indulatok, tény- és kérdésfelsorolások, érzelmi impulzusváltások valóságos feszültséghullámzást hoznak létre a versben. Éppen ennek a feszültséghullámzásnak biztosít nyelvi medret a biztos egyensúlyú mondatokra épített retorizáció. Két gyakori eszköze, az ismétlés és a kérdés, főszerepet kap abban, hogy a költő belső beszéde művészi beszéddé váljék. Az elsőnek említett versben például rögtön az elején, megszabva a további hangnemet is: "Ki hiányzik 942közülünk ki hiányzik / ki hiányzik közülünk ki hiányzik / ki hiányzik a jövő fehér falai közül"; később: "Rám ki hasonlít, ki hasonlít; / ki őriz az időben engem?" Ez a kérdező, faggató hangnem érvényesül a Törvénytelen halottaimban is:
Ősvilág ösvényére tévedt
törvénytelen halottaim,
… Felejti őket anyaméh,
kihullnak a gyerekszemekből,
arcuk ajtaja becsukódott –
ki nyitja föl, ki tépi föl?
 
Saját arcú versbeszéd, egyénített hang ez, folytatásnak és továbblépésnek a lehetőségét egyaránt magában hordozza.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT