Népszerű természettudományi és gazdasági művek

Teljes szövegű keresés

Népszerű természettudományi és gazdasági művek
A művelt nemesség gyakolati érdeklődésének megfelelően a kor írói természettudományos és a mezőgazdasággal összefüggő olvasmányokkal, illetve az iskolai tananyagot népszerűsítő írásokkal szintén igyekeztek szolgálni, ezeket is irodalmi formába öltöztetve. Egy jezsuita például versbe szedte az elektromosságtant (De vi electrica (Az elektromos erőről), Nagyszombat 1746), néhány évvel később egy másik az optikát (Elementa opticae (A fénytan elemei), Nagyszombat 1750); a szintén közéjük tartozó Bartakovics József (1722–1763) pedig az arany- és ezüstbányászatról adott ki tanítókölteményt (Metallurgicon, sive de cultura 574fodinarum auri et argenti (Bányászat, vagyis az arany- és ezüstbányák művelése), Nagyszombat 1748). Ez utóbbi azért is figyelmet érdemel, mert függelékében egy rövid latin–magyar–német bányászati szótárt tartalmaz, mellyel a költő a Pliniusból összeszedett latin kifejezéseket akarta érthetővé tenni.
Jóval közelebbről érdekelték a birtokain élő nemességet a mezőgazdaságról, vadászatról szóló kiadványok, melyekben a nemesi olvasó az előző kor udvarházi költészetének egyik témáját ismerhette fel magasabb irodalmi szintre emelve. Az efféle irodalmat olyan kiváló emberek is művelték, mint Pray György, aki fiatal korában a solymászatról írt terjedelmes verset (De institutione et venatu falconum (A sólymok betanításáról és a solymászatról), Nagyszombat 1749); egy másik jezsuita, Sipeck János (1729–1781) a madarászairól (Artis aucupandi liber unicus (Könyv a madarászat mesterségéről), Nagyszombat 1753), egy névtelen harmadik pedig a dohánytermesztésről (De tabaco georgicorum libri duo (A dohánytermesztés két könyve), Nagyszombat 1744) adott verses tájékoztatást.
A kor legismertebb mezőgazdasági tankölteményét, a francia jezsuita Jacques Vanière Praedium rusticumát a nagyszombati latin kiadás (1772) nyomán Miháltz István (1726–1784) jezsuita rokokó strófákban fordította magyarra (Vanier Jakabnak Paraszti majorja, Szeben 1779). Mint írja: "sokakat kihagyott; többeket hozzáadott, amelyeket vagy maga tapasztalt, vagy könyvekből olvasott, vagy mások tapasztalásából hallott", majd két toldalékkal látta el az "Erdélyi halastókról" és az "Erdélyi vadaskertekről". Az ilyen munkák népszerűségét s az ekkor végbemenő ízlésváltozást egyaránt szemlélteti, hogy a következő évben ugyanezt a költeményt Baróti Szabó Dávid is kiadta, de immár formahű, hexameteres átültetésben (Paraszti majorság, Kassa 1780). Nem sokkal később az ugyancsak jezsuitának indult Nagy János (1732–1803) szanyi plébános Méhi gazdaság (Győr 1786) címmel jelentetett meg könyvet "Ovidius rendeihez alkalmaztatott magyar versekben," vagyis disztichonokban.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT