Református népoktató könyvecskék

Teljes szövegű keresés

Református népoktató könyvecskék
A református értelmiségiek közül népnevelő írásaikkal különösen Weszprémi István, a tanárként működő Losonczi István és két lelkész: Szikszai György, valamint Szőnyi Benjamin emelkednek ki. Weszprémi, az orvosi életrajzok írója, Pápai Páriz nyomdokaiba lépve adott ki néhány egészségügyi felvilágosító könyvecskét: A kisded gyermekeknek nevelésekről való rövid oktatás (Kolozsvár 1760), Bába-mesterségre tanító könyv (Szeben 1766), Gazdaember könyvecskéje (Szeben 1768). Különösen az első jelentős, mely főként orvosi szempontból, de nem csekély pedagógiai érzékkel szól az 1–3 éves gyermekek ápolásáról.
Losonczi István (1701–1780) nagykőrösi rektornak a református népiskolák anyanyelvű tankönyvekkel való ellátása terén vannak komoly érdemei. A leghíresebb közülük a Hármas kis tükör (Pozsony 1771), mely eredetileg nem más, mint Maróthy György Osterwald-fordításának (A szent históriának summája, 1735) kérdés-felelet formában való népszerű átdolgozása; ezt azonban a szerző a következő kiadásban Magyarország, majd később Erdély földrajzának, történetének és jogviszonyainak szintén párbeszéd keretében való leírásával egészítette ki. A legfontosabb tudnivalókat végül rövid verses summázásokban foglalta össze. Losonczi könyve így a bibliai ismeretektől kezdve a történetiekig egyetlen kis kötetbe sűrítette mindazt, amire a református népiskolák tanulóinak szüksége volt; e gyűjteményes jellege, valamint a könnyen tanulható formai megoldás magyarázza rendkívüli népszerűségét; egy évszázad alatt közel száz kiadást ért meg.
Új módszert vezetett be Losonczi a hittani ismeretek közvetítésében is: "francia rendes nótákra szabott" (Szenci Molnár zsoltárai!) versekben foglalta össze a keresztény vallás fundamentumait, hogy így lopja be őket az "éneklésben gyönyörködők emlékezetébe" (Éneklésben tanító-mester, azaz a keresztyén hitnek fő-ágazatait magokban foglaló idvességes énekek, Pozsony 1752). Könyve nemcsak versbe szedett hitelveket tartalmaz, hanem a szegényeknek szánt megnyugtató tanításokat is, hogy a túlvilág boldogságáért békésen viseljék terheiket.
599A népszerűsítő református vallásos irodalmat művelte Szikszai György (1738–1803) makói, majd debreceni prédikátor. Írt racionalizmusba hajló teológiai munkát (A természeti és keresztyén vallás, Pest 1799), beszédgyűjteményt (Egy néhány prédikációk, Pozsony 1787), Mártírok oszlopa (Pozsony 1789) címmel pedig 348 vértanú történetét népszerűsítette. Legnagyobb tömeghatása azonban a Keresztyéni tanítások és imádságok (Pozsony 1786) című munkájának volt, mely közérthető, világos előadásban megírt hittan és imádságos könyv egyszerre. Művét "kiváltképpen az együgyű keresztyéneknek" szánta, stílusa ezért egyszerű és népies, s a teológiai fogalmakat igyekszik benne az iskolázatlan ember számára is érthetővé tenni. Könyve rendkívül kedveltté vált, száz év alatt több mint ötven kiadást ért meg.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT