Palocsay György
Palocsay György
A kor nemesi verselői közül a legnagyobb terjedelmű "életművet" Palocsay (Horváth) György († 1730) hagyta hátra. Az előkelő, Sáros megyei családból származó költő a pozsonyi kamaránál mint tanácsos szolgált, 1686-ban bárói címet kapott, majd a császári hadsereg huszártisztje lett, s a francia hadszíntéren harcolt. A szabadságharcot mint kuruc brigadéros küzdötte végig; 1711-ben feleségül vette Vak Bottyán özvegyét, Forgách Juliannát; majd haláláig visszavonultan élt birtokain. Néhány kivétellel máig kéziratban maradt verseit saját maga írogatta össze.
Költői hagyatékában a kisebb terjedelmű nemesi epika keveredik a moralizáló és oktató műfajokkal. Epikus énekei egyikében (Szerencse magában szüntelen forgandó…, 1707) a franciákkal vívott neustadti ütközet (1703) 443történetét verselte meg, emlegetve benne az ott fogságba esett Lipthay András vitézkedését, s átszőve előadását a szerencse forgandósága feletti elmélkedéssel. Egy másik – elöl csonka – elbeszélő versében hazaszökésének eseményeit írta meg.
Munkásságának sajátos területe volt a verses anekdota, melyet Gyöngyösi epikáját követve, kortársainál valamivel magasabb színvonalon művelt, a moralizálás azonban az ő előadásában is túltengővé válik. Megírta többek között az 1717. évi Sáros megyei insurrectio történetét, hogy a megye pénzének elköltésével vádolja meg a felkelők kapitányát (Világi mód szerint nevezetesb dolog…); egy vagyonát elprédáló nemes históriáját a bibliai tékozló fiú történetéhez társítva tette moralizáló jellegűvé (Az ezerhétszáznak tizennyolcadikban…); egy párbajhistóriát azzal zárt le, hogy mindkét fél "bécsi utat" jár, s a civódás legfőbb tanulsága az erszény "üres lapossága" (Egynéhány rendbéli elmúlt saeculumban…, 1717).
A nemesi osztályerkölcs megfogalmazása az ő verseiben jelentkezett a legérettebb formában. A vidéki földesúri életmód legnagyobb veszedelmével, a Bécsből és az idegen kultúrájú arisztokrata udvarokból szétáramló költséges divattal, a "náj módi"-val szemben a nemesi közvélemény elutasító álláspontját a legnagyobb hatással Palocsay juttatta kifejezésre Új idő, új világ, új élet, mind újság… (1704) kezdetű versében. A divat eszerint aláássa a nemesség anyagi függetlenségét, amellyel elvész a politikai szabadság is:
Ha végig maradnánk a régi óságban,
Az tartana bennünk régi szabadságban.
Az tartana bennünk régi szabadságban.
Palocsay intette a nemeseket, hogy ne házasodjanak össze a németekkel, s hangoztatta azt is, hogy a módi viselet a természet ellen való. Szemlélete, érvei Apor Péter Metamorphosisához hasonlóak.
Oktató versben írta meg, a szórakozás szükségességére hivatkozva, hogy miképpen kell vadászni (Méltóságos úri az nagy főrendekhez…, 1700) és moralizáló keretben foglalta versbe azokat a gazdasági ismereteket, melyek a nemesi birtok stabilitását voltak hivatva biztosítani (Egész esztendő által való gazdaság praktikálásának leírása, 1701). A jó földesúrnak e szerint "rendtartásba foglalt" a birtoka; jobbágyaival szemben "kegyes, kellemetes könyörületesség" vezeti; ő maga "együgyű konyhánál" él; takarékos, de nem kapzsi.
Ha hangoztatta is Palocsay, hogy unaloműzésből ír, nem volt műveletlen, tudatosság nélküli költő. Megbírálta mások verseit, jól ismerte a divatos poétai fogásokat, járatos volt korának keresett, nehézséget nehézségre halmozó nyelvi és formai játékaiban. Egyetlen szerelmes verse, a későbbi feleségéhez intézett névnapi köszöntője (Felséges istentül minden szent áldási… 1710) például azzal kelt figyelmet, hogy az egyes versszakokban minden sor egyforma betűvel kezdődik és végződik, s az elöl állók a Forgács, a hátul levők a Iuliana nevet adják. Szerkesztett olyan négyes rímű tizenkettősöket is, melyekben az egymás alá írott sorokból kiugratott színes nagybetűk virágalakká állnak össze, s ha helyes sorrendben olvassuk azokat, értelmes latin nyelvű gratuláló szöveget kapunk (Mennyei áldásit éggel Isten bíró…).
