Amade Antal
444Amade Antal
A Gyöngyösi-hagyomány és a jezsuita költészet formavilága, a kor vallásos érzelmessége és a tradicionális szerelmes verselés olvadt össze a kor másik nevesebb költőjének, báró Amade Antalnak (1676–1737) munkáiban. Családja a köznemesség leggazdagabb képviselőivel, az alispánok rétegével állt egy színvonalon. A jezsuitáknál tanult, a Rákóczi-szabadságharc idején visszavonultan élt Győrben. 1702-ben feleségül vette Horvát-Simoncsics Rozáliát, de 10–12 év után házaséletük nyugalma megbomlott, viszonyuk egyre jobban elmérgesedett, jobbára külön éltek. Egyetlen gyermekük Amade László, a költő.
A nemesi társaságokat Amade is szórakoztatta tollával. Töredékesen fennmaradt tőle egy Fejér megyei vidám farsangi mulatság leírása, egy másik verse társasjátékkal van összefüggésben: "Egy tucet keszkenyő ez vörsök váltsága" (Delilára a méltóságos asszony). Versben üdvözölte Ebergényi László tábornok leányát, Esztert, amikor feleségül ment Viczay Jóbhoz (Szent Eszternek méltó dicsíretirül, el nem felejtkező emlékezetirül, 1723). A köszöntőben a kor jezsuita versfüzérét utánozta: első része a bibliai Eszter történetét tartalmazza, a második Ebergényi Eszter házasságáét, a harmadik a szerző jókívánságait. Allegorizálni is tudott: a Lelovics László uram órácskájának leábrázolása (1736) című vers első felében a láncon függő, londoni gyártmányú órát írja le, a másodikban ennek részeiből a boldog házasság ismérveit magyarázza ki.
Nem voltak idegenek tőle a kor politikai irodalmának közkeletű tételei sem. Elmélkedett az Idő és Szerencse változásáról, ismerte a nemesi moralizálás vezető témáját, a "régi jó" dicséretét és az új szokások ócsárlását. A Mindnyájon jól tudjuk, szerelem sérelem… kezdetű versének egyik strófájában a "policiát bőven" tudó dámák könnyedségét különös ügyességgel érzékeltette:
Hódulnak is, nem is, akarják is, nem is,
Ígírnek is, nem is, adnak is jól, nem is,
Ígírnek is, nem is, adnak is jól, nem is,
| Fogadnak is, nem is, játszódnak is, nem is, |
| Biztatnak is, nem is, állhatatlanok is. |
Istenes verseit kis kéziratos füzetbe szerkesztve Sayghó Benedek pannonhalmi főapátnak ajánlotta (1736). Ezekben a barokk vallásosság ismert témáit dolgozta fel: az isten haragjától félő bűnös kétségbeesését (Bús léleknek félelemmel való fohászkodási), a világi hívságok múlandóságát (A világ csak hívság, ippen csak mulandóság) és a "négy végső dolgot". A katolikus rendi nacionalizmust két vers képviseli: az egyiket Máriához intézte azzal a kéréssel, hogy "Magyaroknak! Bűnös fiaknak! Légy örökös asszonya" (Az irgalmas, kegyes, szeplőtelen szószólónkhoz), a másikba Szent István és Imre életét foglalta (Dücsőséges Szent Istvány… és Szent Imre életeknek csekély leábrázolása). A versek stílusa a vallásos megrendülést ("Már nyelvem röbög, Szívem is pihög, Pennám elhull markombul. Elmém elkábul, Magam mint fábul Vónik, s kemény márványbul") éppoly sikeresen adta vissza, mint az erotikával átszínezett alázatos könyörgést:
445Drágo emlődbül, Édes tejedbül
Részesítsd szolgácskádot!
Részesítsd szolgácskádot!
| Csak egy csöppöcskéje, Annak ereje |
| Eltörli mocskaimot. |
A jezsuitáknál kapott aszkétikus nevelés, amely arra indította, hogy érzelmekbe, az egyéni lelki élet vizsgálatába merüljön el, mély nyomot hagyott szerelmi líráján. A formát és stílust a hagyományból, Balassitól, Zrínyitől, főleg pedig Gyöngyösitől tanulta, akinek nem egy képét, kifejezését átvette, s alkalmazta mitológiai, ókori történeti és bibliai példákkal díszítő módszerét. Megkülönböztető vonása, hogy a szokványos udvarlás után házasélete válságát is végigkísérte verseiben. Eleinte kora moralizálásából kölcsönzött jótanácsokkal próbált feleségére hatni: Nincsen állandóság, csalárd most a világ…, tehát jól mérlegelje a szerelmet és a sérelmet; szükség "A szépért és jóért még vírt is ontanyi", s ezért a kitartás erényét ajánlotta neki. 10–12 esztendős házassága után ravaszsággal vádolta az asszonyt, hárpiának, haragos fúriának hívta; a régi jó erkölcs elhagyását, "módis szókat" vetett a szemére, meg is átkozta, de ugyanekkor intézte hozzá legszebb bókoló strófáját:
Ah! szelídül kérlek, elröpült madárkám!
Kökíny szemmel bíró, ah drága Mancuskám!
Kökíny szemmel bíró, ah drága Mancuskám!
| Alabástrom tested, gyönyörű sólymocskám, |
| Hadd fogjam, fürjecském, én édes kárulykám. |
Viszonyukat a tűz és víz sokszor megverselt ellentétével fejezve ki, magától az asszonytól kért tanácsot a vergődő költő: "Életem, halálom, mindent reád hagyok, Most már a tűz mellett egészlen megfagyok." (Tűznek és víznek ábrázolása, Állhotatlan szerelemrül, Elébb kiszáradnak…).
Amade szerelmes verseiben a hagyományos udvarló-költészet formanyelvén a barokk kor egyéni vallásosságának világi változata mutatkozik meg. Még nem tudott elszakadni a vallásos gondolatvilágtól, de abban, hogy a lelkiismereti töprengést világi tárgyban szólaltatta meg, a későbbi profán érzelmesség kialakulásának egyik tényezőjére ismerünk.
*
A nemesi költészetben a barokk leegyszerűsödött, provinciális változata uralkodott. A vidéki nemesházak verselgető urai azonban nemegyszer környezetük reális tartalmával töltötték meg az udvari és jezsuita poézis formáit, és maga a leegyszerűsödés is emberi közelségbe hozta a fennkölt barokk poétika formavilágát. A későbbi nemesi irodalom műfajai: a verses levél, az életkép és maga a mögöttük álló patriarkális szemlélet ebben a korban kezdtek irodalmilag megfogható alakot ölteni. A leggyakrabban használt versforma Gyöngyösi felező tizenkettese, mely ezekben az évtizedekben válik minden rutinosabb verselő kényelmes kifejező eszközévé. Egyeseknél, főleg Amade Antalnál azonban megjelennek a bonyolultabb, könnyedebb strófaszerkezetek is, előkészítve a fejlettebb rokokó-verselést.
