53. NAPLÓ ÉS EMLÉKIRAT (TARNAI ANDOR)

Teljes szövegű keresés

53. NAPLÓ ÉS EMLÉKIRAT
(TARNAI ANDOR)
A kúriájukon élő nemesek irodalmi tevékenységének a legnépszerűbb ága a különböző rendű és rangú történeti feljegyzések, esetleg összefüggő történeti feldolgozások írása volt. Nagyobb igényű nemzeti történelem létrehozására a kor nemesei természetesen nem vállalkozhattak, ilyesmire ebben a korban már csak magas képzettséggel rendelkező, széles körű forrásgyűjtés alapján dolgozó szaktudósok, mint a jezsuita Timon voltak alkalmasak. Nagyszabású, művészi színvonalú önéletrajzok írására a nemesség átlaga körében szintén nem kerülhetett sor, ehhez hiányzott a nagy fordulatokban gazdag, drámai életpálya, az irodalmi műveltség, s az önelemzést, önvallomást lehetővé tevő ideológiai felkészültség. A naplóíró vagy történészkedő nemes a vallásos és a rendi szellemű politikai moralizálás elavult anyagából merítette az általános eszméket; s látóköre ritkán terjedt túl családja, birtoka, megyéje vagy legfeljebb a környező országrész horizontján. Ezért többnyire a legigénytelenebb napló-műfajt műveli, s amennyiben kísérletet tesz nagyobb kompozíció – história – létrehozására, kevés kivétellel, ezekre is rányomja bélyegét a naplóírás 431kisszerűsége, eszmei szegényessége. A nemesség kétnyelvűsége következtében a történeti feljegyzések nyelve vegyesen a latin és a magyar volt, az érdekesebb írások többsége azonban az utóbbin készült.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT