Szentiványi Márton

Teljes szövegű keresés

Szentiványi Márton
A sokoldalú, de szigorúan jezsuita szempontú ismeretterjesztés legnagyobb munkásságú hazai képviselője Szentiványi Márton (1633–1705) volt. Gazdag Liptó megyei családból származott, apja és két testvére alispánságot viselt, László nevű unokaöccse pedig, aki Carafa eperjesi vértörvényszékének egyik bírája volt, szolgálataiért bárói, 1690-ben grófi címet kapott az uralkodótól. Szentiványi Márton 1667-től kezdve jobbára Nagyszombatban tartózkodott, tanári, cenzori, rektori hivatalokat viselt. Irodalmi munkásságát döntően meghatározta, hogy a rend megbízásából ő szerkesztette 1675-től haláláig a nagyszombati kalendáriumot (Calendarium Tyrnaviense) , s ebbe – hivatásánál fogva – a legváltozatosabb tárgyú cikkeket írta. Az itt megjelent írásokból állította össze élete főművét, a Curiosa et selectiora variarum scientiarum miscellanea (Érdekes és válogatott írások gyűjteménye mindenféle tudomány területéről összeszedegetve), (Nagyszombat 1689–1702) három vaskos kötetét. A munka, melyet Szentiványi enciklopédiának nevezett, címével híven fejezi ki a tartalmat: valóban az emberi ismeret egész területéről összehordott válogatott kuriózumok kusza gyűjteménye.
Valamennyi kötet három részből áll, s ezek mindegyike további tíz egységre oszlik. A részek egymásutánjában azonban semmiféle logikai rend sincsen, a tízes csoportok belső felépítése is merőben formális. Az első kötet első tíz egysége természettudományi értekezéseket foglal magában, a másodikban azonban már csak annyi a közös, hogy az idesorolt darab mind "ephemeris". E szón a kor kegyességi irodalmának egyik kedvelt formáját, az év napjaira kalendárium-szerűen elosztott lelki olvasmányokat és elmélkedésre való anyagokat értették. Szentiványi ephemerisei napokra adagolva rendkívül heterogén tárgyakat ölelnek fel: asztronómia, egyháztörténet és gazdasági ismereteket tartalmazó tabellák mellett szerepelnek Mária életéből és az Üdvözlégy szavaiból kiagyalt anagrammák is. (Az a téves nézet, hogy Szentiványi hírlapot, s ez esetben a legkorábbi magyar újságot adott ki, onnan eredt, hogy az "ephemeris" kifejezésnek van hírlap értelme is.)
Szentiványi az ismereteket a skolasztikus teológia szűrőjén át juttatta el olvasóihoz. Ahol nem állt fenn a veszély, hogy ellentétbe kerülhet a hittételekkel, friss elevenséggel és jó tájékozottsággal írt: a lehetőséghez képest modern értekezést szerkesztett például az optikáról, új utakon járt a botanikában, foglalkozott műszaki, építészeti problémákkal. A csillagászatban viszont 409már nem ment túl Arisztotelész néhány elavult tételének elvetésén, a kopernikuszi világképet a "hamis és kétes létezésű dolgok" közé sorozta. Politikai és ökonómiai irataiban rendje íróit és Justus Lipsiust követte. Elítélte az abszolutizmust, de tisztában volt az államháztartás stabilitásának fontosságával, példaként Franciaországot, Angliát és Hollandiát emlegette, helyeselte a luxuscikkek megadóztatását, az ipar és a kereskedelem fellendítésére irányuló törekvéseket. Ökonómiai nézeteit a jezsuiták utóbb önálló kiadványban is publikálták.
Az ismeretek e tarka egyvelegébe aránylag a Magyarország múltját és jelenét megvilágító adatokból vegyített a legtöbbet. Ezeket különböző tárgyköröket felölelő időrendi táblákba, katalógusokba szerkesztette. Történelem és földrajz, jogi, közigazgatási és gazdasági ismertetés, egyházi és világi történelem egységét a jezsuita politikai tudomány biztosította. Ennek jegyében vette szövegkiadói gondozás alá Werbőczy Tripartitumát (Hármaskönyv) és az országgyűlési törvénytárat, melynek jelölésére ő használta először a Corpus Juris Hungarici (A magyar jog gyűjteménye ("Magyar törvénytár") elnevezést (1696). Történeti közlései érdekében forrásokat igyekezett felkutatni: ismerte a Képes krónikát, Oláh Miklós Hungariáját, Szántó István kéziratait és sok oklevelet, főleg papi levéltárakból és a kancelláriából. Az irodalomtörténetíi ásnak is szolgálatokat tett azáltal, hogy egyháztörténeti táblázatai végén felsorolta a tárgyalt időszak egyházi és világi íróit, a magyar történelemhez pedig összeállított egy hazai írói névjegyzéket.
Szentiványi enciklopédiája egyes részleteiben nem végzett haszontalan munkát. Adataira a 18. század tudósai gyakran visszanyúltak, egyes tárgykörök akkoriban elérhető ismeretanyagának összeállításával helyenként úttörő munkát végzett. Az egész mű értékét lerontja azonban a mesterkélt szerkezet, a tudományosság és a hitbuzgalom állandó egybekeverése, a Habsburg-uralom és a rendiség megerősítésére irányuló szándék, melyek folytán munkája alatta marad Apácai logikus felépítésű és a polgári haladást előmozdító Enciklopédiájának.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT